Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-04 / 5. szám

POLITIKAI LAP

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: OOOO NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo

Telefon 56. szám

FŐSZERKESZTŐ:

DARABÁNT ANDRÁS

SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS

FÖMUNKATÁRS

oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér.

Alijuk a vásárt így is I

Minél tovább húzódik ez az áldatlan ellensegeskedés, melyről kezdetben mi sem, de bizonyára ellenségeink sem hitték hogy ilyen hosszúra nyúlik és ilyen szélesre terpeszkedik el, a népek mindinkább jobban kezdik megérteni a dolgot, a célt, az eszközöket s ennélfogva maholnap ott tartunk, hogy az emberek életmódjukat, tevékenységüket és egyáltalában életkörülményeiket ön —• és céltudatosan beállíthatják ennek a ma mindenkire nézve életkérdést képező, tehát legfontosabb ügynek szolgálatába.

Mikor ez a harmad éve tartó háború még csirájában volt, ott főtt, sült még a diplomaták ördögkonyháján s az egész világ lélegzetét eltolytva leste, mit fognak ebből hát töltálalni, egyszerre csak megdöbbenve hallotta a feszülten figyelő világ a fölharsanó jelszót: döntsenek a fegyverek 1

Azóta a fegyverek döntenek itt is, ott is. Feldöntöttek országokat, nemzeteket, feldöntöttek trónokat és közben feldöntöttük ellenségeinknek egy rakás álnokságát, hazugságát.

E közben ezektől a döntésektől lényeges eltolódások történtek az öreg Európa tét képén és a fegyverek tovább végezték a döntéseket.

Mi megvoltunk elégedve a döntések eredményeivel, talán mégis sokaltuk s akkor becsületes szándékkal békejobbot nyújtottunk ellenségeinknek.

Ámde a békének tőlünk felrepitett galambját ellenségeink diplomatáiknak éktelen kerepelésével visszazavarták ; nem fogadták szívesen, mert mi győztünk, szerintük pedig a győzőnek lenni nem szabad, hacsak nem nekik.

Ezt a privilégiumot pedig számukra megadni igazán nem voltunk s nem lehetünk hajlandók soha.

A fegyverek döntése tehát folyik tovább, de e közben a fegyverek munkájából és a sok kerepelésből világosan bontakozott ki két olyan körülmény, ami a jövőben követendő magatartásunknál szemünk előtt kell lebegjen.

Első sorban az, hogy a mi fegyvereink erősebbek s azok is fognak, maradni, tehát igy ők győzni nem fognak. Másodszor, hogy ők ezt látják, erről talán meg is vannak győződve, sőt ilyen utón csikarni ki a yözelmet talán nem is akarják, hanem örülzárással, mindenféle, nekünk szükséges eszköz és anyag elvonásával, kiéhez- tetéssel próbálkoznak.

Nem igy alkudtunk, nem ez volt a háború kitörése előtt a felharsanó jelszó, hanem az, hogy döntsenek a fegyverek. Ez a válogatás" már rosszhiszemű, önké nyes és gonosz.

Ámde rendben van. Felvesszük a mérkőzést igy is, de fegyvereink sem fognak pihenni és nem állhatunk jót azért még sem arról, hogy akaratunk ellenére is nem-e a fegyverek fogják elvégezni a döntést, mert ne felejtsék el álnok ellenfeleink, hogy nálunk nemcsak aratás van minden esztendőben, nem csak az anyák szültek minden évben habár csak egyet is, de a kiéheztetés fegyverével ott lesznek a sorban az anyák is, a gyermekek is, akik még ha nem is bírják a háború terhes szolgálatát, de meg tudják fogni az eke szarvát, meg a kaszát, kapát is, ott lesznek s ott vannak a sorban testtel és megértő lélekkel, akik észrevették, hogy ellenfeleink a lovagiam fegyvert felcserélték az orgyilkosság eszközével és nagyon jól tudják, hogy tovább csereberélni nem lehet.

— Radu hűségnyilatkozata. A főrendiház mai ülésén, amikor Ferenc József emlékének törvénybeiktatását tárgyalták, felszólalt Radu Demeter nagyváradi román püspök és ezeket mondta :

— A románok évszázadok óta ragaszkodnak a magyar hazához, a felséges uralkodóház iránti hűség pedig szent hagyománya a népnek. Nekünk nem idegen a magyar szent korona uralma, mi nem kérjük az ántánt által hangoztatott felszabadítást, ragaszkodunk Magyarország sértetlenségéhez, mert a románok kulturális gazdasági és politikai fejlődését csak a magyar szent korona tudja biztosítani.

Hagyjuk a civódást.

Hiába akart az ellenzék személyeskedni szeretöbb része és akarja még ma is botránykövén felfújni a mesterkélt mű- haraggal előkaparászott összeférhetetlenségi ügyeket, hogy a kormánynak és pártjának kellemetlenségeket okozzon, ez a szándéka nem sikerült és nem is fog sikerülni, mert az ország közvéleménye, ezekben a nagyon komol^kjőkben irtózik undorodik, a mondva készített botrányoktól, I kicsinyes, személyes torzsalkodásoktól, 1 unja a pártvillongást, mert tudása, belátása, eleven ösztöne azt parancsolja, hogy ma ne foglalkozzunk semmi olyas dolgokkal, amely árkokat ás közénk, hanem inkább olyanokkal, melyek hidakat építhetnek a régi szakadékokra is. Ahogyan a frontokon nem párttá vált vasfalként őrködő fiai feszitik mellüket legendás hőseink, azonképpen idehaza is télre kell ma tenni minden vélt vagy jogos sérelmet, aminek már a szagáról előre érzik, hogy ez inkább csak párt kérdés, semmint közérdek. Amennyiben pedig közérdek volna, akkor is úgy kell kezelni, ahogyan Zichy Aladár és Tisza István grófok egymás beszédét kiegészítő harmonikus módon jelezték, az összeférhetetlenség nem pártkérdés, hanem párt tekintetek nélkül a köztisztesség kérdése. És lehet valaki, mint képviselő összeférhetetlensége a házszabályszerü törvényes rendes útra terelődik, vagy az illető képviselő saját maga levonja belőle a legmesszebbmenő konzekvenciát, még mindig a legtisztességesebb, legkorektebb, legintaktabb férfi maradhat a köz- és magán életben. Mint ez például Teleky József gróf esetéből nyilvánvaló lett.

Az ország higgadt, megfontoló közvéleménye igazat ad ezeknek a kifejezéseknek, mert nemes életösztönével sejti, hogy a világfelfordulás harmadik esztendejében minden porcikának erejét arra

A bárány.

Irta : Strindberg Ágost.

I.

Herodes Antipas, a tetrarcha, Jeruzsálembe jött, mert a nép forrongani kezdett.

Pilátushoz a holytartóhoz szállt és a kuBvétot itt akarta tölteni, hogy a város ügyeit rondbeszedje. Mivel előttevaló este a cirkuszban gladiátori játékokat nézett meg és utánna orgiát ült, reggel sokáig aludt, oly soká, hogy házigazdája, aki várt rá, a ház tetejére ment föl.

Előtte terült el a szent város Moria hegyével, Zion templomával és Dávid házával.

Nyugatra és északnyugatra Sáron völgye húzódott a Földközi tengerig, amely öt mértíöldnyi távolságban, mint egy kék vonal jelent meg a tiszta levegőben. Kelet felé emelkedett az Olajfák begye kertjeivel, szőlőivel, olaj- és fügefáival és íerebintusokkal. Lenn a Kidron-patak csörgedezett, partjai most tavaszi pompában ragyogtak, telve virágzó babérfákkai és tamariskusokkal.

A helytartó nyugtalan volt és gyakran megállóit a korlátnál, hogy a templom elő- cstúmokába nézhessen, ahol az emberek szokatlanul élénkek voltak, csoportokba álltak,

amelyek felbomlottak, hogy rögtön újra ösz- szeálljanak.

Végül megjelent a tatrarcha álmosan és véres szemekkel. Ridegen köszönt és azonnal leült, mintha kihallgatást adna. Nehezére esett azonban a beszéd. Álla lelógott és nem tudta, mihez fogjon, mert az éjszakai tivornya alatt egész mesterségét elfelejtette.

Pilátus segítségére sietett:

— Beszélj, Herodes, szived telve van és szellemed nyugtalan ?

— Mit mondasz, téstvérem?

— Arról a csodálatos emberről beszéltünk tegnap, aki a népet fellázítja.

— Igaz, igaz I Én kivégeztetem ezt a Jánost. Most is járkál a nép között?

— Nem, most más valaki jár.

•— Ketten vannak ?

— Igen, ez most más.

— De ugyanaz a történetük, a kinyilatkoztatás, amely megelőzi születésüket, azután a mese természetellenes születésükről, mint a mitológiai Perseusé és a történelem Planton- jaé.

— Nem személyátalakulás ez csak ?

—- Nem semmiesetre sem.

— Hogy hívják ? Josua, Jesse . . ?

— Jézusnak hívják és gyermekkorát állítólag az egyptomi Heliopolisban és Leonto- polisban töltötte el.

— Valószinüleg valami bűvész vagy varázsló. Nem jönne ide, hogy szórakoztasson ?

— Nehéz őt megtalálni, mert néha itt van, néha amott. De kikérdezhetjük a főpapot ide hivattam és lent várakozik.

■— Micsoda zaj az lenn, a templom udvarán ?

— A császár szobrát kell a szentélynek szentélyében felállítani.

— Helyesen van! Felséges császárunk, Tiberius, őrülten járkál Capri-szigetén, verést kap Caligulától, az unokaöccsétől, ha unoka- öccsnek lehet nevezni, miután a fiuk az anyjukkal léptek házasságra. És most Isten lesz belőle. Hahaha!

— Antiochus Epiphanes Zeus szobrát állította fel a szentélyben. Az legalább Isten volt. De ennek a vadállatnak a szobrát, ha felállítjuk, fellázítjuk vele az egész népet.

— Hát mit tehetünk ez ellen ? Hivd ide a főpapot.

Pilátus elment és magával hozta Kaip- hast, a főpapot.

Herodes behunyta szemeit és kezeit ősz- szekulcsolta a mellén. Mindent, ami szolgálat volt, úgy tekintette, mint szórakozásainak meg-