Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-07 / 40. szám
ffagykároiy, 1917. október 7. 40. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szci'eini és anyagi részét illető közlemények küldendők: oaoo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utoa 2. szám oooo Telefon 56. szánt FŐSZERKESZTŐ: 53 fi R ft E Á ti T ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : P A S K Á Q Y JAHQS FŐMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP coost ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o sora 60 fillér. Mi Í€ SS ? Már ólomszinü íellegek úszkálnak az égen s fekete felhő rongyok alatt hideg sí-él suhan keresztül a városon. Egy félő, borzalmas gondolat tépi, cibálja lelkünket, mikor vékony felöltőnkön besurran a hideg és megcsókolja forró testünket! ! ht van az ő^z ! A hideg, a nélkülözés előhírnöke ! Felünk és reszketve gondolunk az elkövetkezendő időkre ! Háborús szenvedések, nélkülözések viselői lettünk. A lelkek tükörében csak meggyötört fájdalmas indulatok hagynak párát manapság. _ Néha-néha már azt hisszük, hogy erőt vesz rajtunk a meg semmisülés kétsége és lehullunk a porba. De ennek az érzésnek a nyomán mindig egy újabb, hatalmas érzés támad fel bennünk, az élni akarás, győzni akarás érzése, amely már három hosszú éve tartja bennünk a lelket s amelyet nem fogunk magunktól elűzni soha ! ! Ez a hatalmas* érzés tanított meg bennünket a mindenről való lemondás és nélkülözés megismerésére, ennek köszönhetjük, hogy éléstáraink polcairól még mindig tudunk leemelni kenyeret. Mi lenne belőlünk, ha ezt meg nem tanultuk volna ? Ha a sok rossz meg nem tanított volna arra, hogy még rosszabbul is lehet a világon, hogy vannak nemzetek, hol ellenség gázolta végig a hazai talajt, hol anyák sírása töltötte be a levegőt, tüzkakas szállott a házak tetejére és kardhegyre került a2 ártatlan csecsemő ! ! Mennyivel boldogabbak vagyunk mi ezeknél! A mi hazánk határánál Hadúr terjesztette ki védkardját, hogy békessé- gesen összegyűlhessük a kalászokat, mit verítékünk fakasztott a búza szemekből! A •gondviselésnek egy különös játéka, hogy bár megporhanyitottuk a talajt, íeltve őrzött kincsünket, a szép sárga buzaszemeket beleszórtuk a barna földbe, még sem hozott olyan kalászt a torró nyár, hogy minden nélkülözéstől megmentve lennénk. Az Alkotó nem terelt ös.-ze áldásos Jellegeket hazánk lelett, hiába vártuk a jótékony és kövér esőcseppeket, hosszú hónapokon át nem érkeztek azok le földünkre.' Gyermekek és asszonyok hiába terjesztették karjaikat az ég felé ! Csendes lett injnden, forró lett minden és lassanként megsarguitak reményeink, mint a széfv zöiJelő búzatáblák-, hol szomjasan j®süggesztette le fejét millió és millió k|w kalász.... De az elemek és aí sors e kegyetlen játéka pillanatra sem tévesztett meg bennünket, egy percr©vjj*m tántorított el attól a hitünktől, hogy győzni lógunk, mert győznünk kell! 1 Jövőnk és mindenünk a kitartástól függ. Nemzeti álmunk, reményünk gyümölcse most érik a politika kertjében és ezt a gyümölcsöt csak akkor szedhetjük le, ha keresztül gázolunk a nélkülözések még egy során, még jobban elsajátítjuk a lemondás tudományát és nem láradunk el még egy kicsit szenvedni. A mi nemzeti kormányunk is ebben %/ a hitben vette át országunk vezetését. A magyar győzelmi hitére alapítja munkáját. Ha a magyar győzelmi hite, kitartása olyan erős, hogy a felépítendő nagy munkák falát megtartatni,.. JBftes, akkor bízva és reménykedve nézhetünk a jövőbe, akkor a pokol kapuja sem vehet erőt rajtunk ! ! Mi úgy fogadtuk ezt a kormányt, mint a haladó tudomány mesterét. Háborús tapasztalatokkal meggazdagodott kormány ez, mely az előző kormány siralmas működését, rövidlátóságát van hivatva pótolni azokkal az eszmékkel és tudományokkal, mit éppen az előző kormány gyengeségéből tanult meg. Nincs itt többet kapkodásról, száz- ezérféle különféle és kivételes intézkedésről szó, hanem a nagy időkhöz méltó higgadt és nyugodt kezek vezetik országunk gyeplőjét. Ámde a kormány közvetlen megbízójára : a nemzet összességére van utalva, mert máskülönben intézkedései, hasznos tanácsai elvesznek, mint a sivatag homokjából sarjadt kis virág. Most párlküiömbség nélkül segíteni kell minden magyarnak, módot kell nyújtani mindenkinek, hogy a kormány megvalósíthassa alkotó és megtartó terveit. Tanuljunk meg mégegyszet, mág- jobban lemondani, próbáljuk meg adagunkat leiére apasztani, hogy a holnapnak is jusson egy pár harapás. Csak ezen az utón és csak Így tarthatja meg a nemzet azt az erős, fiz emberg^ülölö. irta : Blőrn Helmár. Ahol az emberek együttélésre vannak kárhoztatva, mindent ineg lehel látni és mindent el lehet lesni titkaikból. Hiába ereszük le az est beálltával az ablakfüggönyöket, mert a függönyökre lerajzolódik árnyékuk és az utcán haladó gyakran mulatságosabb jelenetekben gyönyörködhetik, mint a színházban. A külvárosban, ahol a házak távolabbra feküsznek egymástól és az esti vándor lépteinek zaja már messziről hallatszik, az ablakokat gondtalanul nyitva hagyják és annak aki a titkokat ki akarná fürkészni úgy kellene kúszni, mint egy macskának, hogy a céiját elérhesse. A házfedelek alatt meghúzódó fe-tőmüter- mek egészen nyitva maradnak, mert oda úgy sem járhat be senki som és ha talán mégis beláthatna, bizonyosan más világot fedezne fel olt, mint ide lent van, közel a föld porához. Hideg őszi napok után olyan enyhe meleg következett, mintha kora tavasszra járna idő. A sárga és rózvörös őszi lomb újra fényes pompában ragyogott, a föld nedves palákat izzadott és a madarak, amelyek még nem költöztek el a déli tájakra, - vígan csiripeltek a játszi napsugárban. Egy ilyen csodaszép, őszi estén, n külváros utcáin, egy apró száraz, sovány emberke ballagott végig. Régi divata ruhájában a németalföldi régi képeken látható tudós orvoshoz hasonlított, akinek okos arcához a betegek tekintete aggódva tapad. A külvárosi gyermekek sikongva kísérték az öreget, „embergyülölőnek" nevezték mert csak az est beálltával hagyta el rendesen lakását és szomszédait mindig gondosan elkerülte. Most belépett az egyik ház kapuján, felküszott a rozoga lépcsőn a padlásszobába, ahol az estalkonyatban az állványokon a falait mentén köröskörül könyvek és csillagászati műszerek voltak elhelyezve. A szoba egyik oldalán keskeny lépcső vezetett a kilátóhoz, ahol háromlábú rézállványon vastag nagy távcső pihent Az öreg egy szekrényből elővett egy liosszunyaku palackot és megtöltötte a kristály serleget vérvörös borral. Mikor kéjesen ki- hörprntette a serleg tartalmát, lehunyta szemeit, hogy az ital hatását mőgjobban élvezhesse. A tüzes folyadék átjárta ereit, gyorsabb lüktetésre késztette vérét és újabb reménységre serkentette lelkét, mert hinni kezdett ... az igazságban. De ez az állapot nem tartott sokáig. Újra kellett serlegét megtöltenie, hogy hitében és reményében megerősödjék. Azután felhágott a lépcsőkön a kilátóhoz, Az ég bebomlt és bármerre forgatta távcsövét egy csillagot sem fedezőit fel a sürü felhők mögött. Valahol a távolban egy ablakban hirtelen fény lobban fel . . . az öreg gyorsan oda- irányitoUa távcsövét, majd vissza akarta fordítani, mert hiszen mit érdekelnék az emberek mikor ő a csillagokat kereste, hirtelen szokatlan aranyfény ragyogott szemei előtt és a távolban tisztán, világosan beláthatott egy szobába. Nehéz, ódivatú ezüst tartóban elhelyezett gyertyaszál világította meg a termet és a gyertya lángja visszatükröződött az a ztal feketére mázolt lapján. Egy másik aszlakán magas vázában piros lózsacsokor diszlett, mellette lant hevert. A terem üresnek látszott, azonban a fal által eltakart részéből hirtelen egy férfikéz nyúlt ki a lant után. A gyertya lángja tello- bogott, majd a következő pillanatban mereve-t nen mozdulatlanul világított. Mintha a terein megtelt volna sejtelmes vágyakozással. Mikor a toronyóra az időt jelezte, megnyílt az ajtó ós a gyertya lángja hirtelen úgy összezsugorodott, mintha elakarna aludni, azután fénye cirógatva egy zöld köpenyre ós egy fiatal nő sápadt, finom szép arcára esett. Két kívánatos kéz nyúlt feléje, de a tünemény elutasító mozdulatot lett. tízeméi némán a lobbanó gyertyalángra voltak szegezve. Azután felemelte jobb kezét ... a gyertya lángja megnyaldosia keskeny, arany karikagyűrűjét. A nő lehúzta kezéről a gyűrűt és gyűlöletesen az asztal lapjára dobta. A terem egy pillanatra üres lett, de rövid idő múlva ismét a gyertya fénykoréba ló»
