Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-23 / 38. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY Várkonyi az egész vármegyében a III. osztálya keresi adó kivetésénél lesz előadó. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Renez Antal helybeli adóhivatali tisztet jelen állomáshelyén való meghagyása mellett a IX-ik fizetési osztályba adóhivatali főtisztté nevezte ki... — Öngyilkosság. Juhász Lajos városunk nagyon szorgalmas és szakmájában egész kiváló lakatosiparosa ma reggel 8 óra 30 perckor saját lakásán főbelőtte magát és meghalt. Juhász, ki jó nevű ember volt, felesége elhunyta óta buskomor lett, ehez járult, hogy betegeskedett, valószínűleg e kettős baj vitte rá az öngyilkosságra. Városunk egy derék jó polgárát, az iparosság pedig kiváló tagját veszítette el az elhunytban. — Elitéit élelmiszer drágító. Izsák Májer nagykárolyi lakos elsőreudü élelmiszer drágításért 50 K fő és 50 K mellékbüntetésre ítéltetett. — Végzetes duhajkodás. Rostás Rupi és Titi Kati házaló erdélyi cigányok f. hó 16-án Szatmárról jövet a vonaton összevesztek és a velők levő 3 éves Titi Vilmát Rostás oly sze- rencsétlenül vette ki a fülkéből, hogy a gyermek a vonat kerekei alá került és a mozdony kereke a job balkarját levágta. A gyermek a kórházba beszálliltatott, a szülők ellen pedig az eljárás megindittatott. — Vasúti eigázolás. Lasszasics György és Péter, valamint Jakab Sándorné és leánya a hétfői vásárról Csengerujfaluba hazafelé menet, d. u. fél 4 órakor a Szalka feló menő vonat előtt a sínen keresztül hajtottak, de oly szerencsétlenül, hogy az épen akkor oda érkező vonat a szekér hátulját elkapta, a benne ülők közül Lasszasics György, Péter és Jakab Sándornét kidobta, Jakab Mária 18 évos leányt azonban agyongázolta. A rendőrség úgy a sérülteket, valamint Jakab Mária hulláját a helybeli kórházba beszállította. A vizsgálat folyamatba tétetett. — Az Esti Újság előfizetőihez. Huszonkét évi lennállása után az Esti Újság szép tember 15-én megszűnt. A kiadóhivatallal történt megállapodás folytán az Esti Újság előfizetői ezentúl a »Déli Hirlap« cimti politikai napilapot fogják kapni, amely szeptember 17-én jelent meg először s minden más lapot megelőzve a legelső déli vonatokkal hagyja el a iövárost. — Hirdetmény. Értesítem a város közönségét, hogy folyó 1917. évi szeptember hó 19-tól kezdődőleg további rendelkezésig — a közellátásra szorult fogyasztók részére a liszt, illetve kenyér adag a kirendelt liszt (kenyér) jegyek szerint személyenként : napi 28 deka lisztben vagy 39 deka kenyérben, illetve heti 1 kiló s 36 deka lisztben vagy 2 kiló 74 deka kenyérben van megállapítva. A kereskedő a lisztet a vevő kívánságára legalább egy ötöd részben tészta lisztben, s legalább egy ötöd részben íözölisztben tartozik kiszolgáltatni. A liszt egyszerre az egész kiadott jegyre kiszolgáltatható. — Nagy faárverés. Gróf Károlyi Gyuláné született Károlyi Melinda grófnő Nagykároly mellett elterülő birtokának somoserdői 290 katasztrális hold kiterjedésű erdő területén található tölgyíaállományát nyilvános árverésen eladtak. Az árverésen a Neuschloss-íéle Nasici Tanin-gyár r.-t. maradt vevőnek, amely társaság 3,500.000 koronáért vette meg az erdő faállományát. A vevő Írásbeli ajanlata'2,415.000 korona vételárra szólt. Rendkívül jellemző és a fa értékének várható alakulására élénk világot vet az árverésen résztvevők Írásbeli ajánlatai, amelyek a következők voltak: Hazai Fatermelö r. t. ajánlott 2,560.000 koronát, a Fakereskedö r,-t. 1,955.000 koronát, Spitz Márk 1,730.000 K-t, Eisler és Testvére, Bécs 2,400.000 K-t, Hungária Bank 2,650.000 koronát, Spiegl Menyhért és Társa 2,472000 koronát. Az árverés eredménye tehát majdnem háromszorosával múlta felül a legalacsonyabb árajánlatot.-— Október 15 én vonulnak be a 18—20 éves népfelkelők. A honvédelmi miniszter távirati rendelete alapján az 1897—1899. évi születésűek pótszemléjén alkálmasnak talált magyar illetőleg osztrák állampolgárok igazolványi lapjaiban bevonulási időponttul 1917. október ló iké jegyzendő be. — Behívják a fölmentett tisztviselőket. — Szurmay honvédelmi miniszter körrendeletét intézett a tövényhatóságokhoz, amely szerint a miniszter az arcvonalbeli szolgálatra alkalmas közigazgatási tisztviselőit, akik tiszti zászlósi rendfokozatot viselnek, rokkant tisztviselőkkel ki akarják cserélni A honvédelmi miniszter Ígéri, hogy felmentett tiszt vagy zászlós helyett két olyan negyven évesnél idősebb tisztviselőt ad cserébe, akffe tényleges szolgálatban vannak ugyvan, de harcvonalbeli szolgálatra nem alkalmasak. Kéri a miniszter a törvényhatóság első tisztviselőjét, hogy a th. teriiletőn állítsa össze az 1876. után született fölmentett tisztek és zászlósok jegyzékét és terjesbe fel hozzá. f\ negyedik háborús őszön. Most, mikor rátettük lábunkat a háborús évek negyedik őszének küszöbére, nagyot sóhajtva gondolhatunk vissza a békés évekre, mennyi felesleges aggodalom, sopánkodás, panasz kelt egyikünk- másikunk ajakán a közelgő tél előtt. Most láthatjuk milyen érzékenyek, térfiatlanok voltunk mindnyájan, mennyire gyöngék voltunk arra, hogy igényeinket mérsékelni tudjuk, milyen gyenge lábon állt akkor mindnyájunkban az önbizalom. — Nem akadt volna ezer közül egy, aki képes lett volna a teljes kétségbeesés nélkül elhinni, hogy lehet ez még sokkal rosszabbul is És ime lehetett, nem halt bele senki. Az 1914. év, tehát az első háborús esztendő őszén a megélhetés alig adott gondot. A kenyérrel együtt minden élelmicikk könnyen beszerezhető volt; mindenfelé bőven és minden rendelkezésünkre állott olcsón, szerezhettünk, amennyire szükségünk volt. Hol vagyunk ma már etföl az időtől is. Harctéri szempontból akkor állottunk a legszomornbb helyeiben. Nem csak Mármaros volt orosz kézen, hanem a szatmári Avas-hegység ormain is feltűntek a kozák járőrök, s ennek dacára megtelelő bizalommal néztünk a jövő elé, pedig akkor még igazán gyenge alapunk volt erre. íme ma sokakban izgalmat kelt az is, ha Rigától keletre járőreink a túlsúlyban megjelenő orosz erők elöl kitértek. Jött a második ősz, a bizalom és megnyugvással, de a megélhetésnek egyre- másra növekedő súlyával. A harmadik háborús ősz a közeledő béke reményétől fosztott meg és az oláhországi eseményekkel tetőzte az izgalmakat, melyek a megélhetés terén egyre növekedőben voltak. Elmúlt ez is; túl estünk rajta, mint egy gonosz álmon, baj nélkül. Itt állunk a negyedik háborús ősz elején. Harctéri helyzetünk kedvező, egyetlen ponton sincs okunk e tekintetben aggodalmakra ; a megélhetés kérdése volna csupán kétségbeejtő, ha az előbbi három esztendő ezer tapasztalatából nem okultunk és nem szereztünk volna kincsekkel felérő tanulságokat. Ezek a tanulságok nem csupán azért megbecsülhetetlenek, mert most, ebben a kritikusan nehéz helyzetben segítségünkre lesznek, hanem különösen azért, mert az elébb-utóbb elkövetkezendő békés időkben is ezek révén remélhetjük jobb és köny- nyebb boldogulásunkat, nemzetgazdasági fejlődésünk gyorsulását s ez által nemzetünknek egy jobb jövőjét is. Ha csak futólag méltatjuk figyelemre ezeket a tapasztalatokat, nagyon könnyen rájövünk, hogy nem is valami rejtelmekből elővarázsolt titkok ezek, hanem lellen- kezőleg olyan egyszerű dolgok, mezeket eddig, a boldog, mozgalmas időkben csak azért nem ismertünk, mert nem akartuk, a mi kegyelmünknek terhes volt és főleg nem szorultunk reá, hogy vizsgáljuk azoknak a prédikációknak igazságát, melyek célja az ezekkel való megismerkedés volt. Nagyjában három szóval kifejezhetjük az egész titok evangéliamát: az igények lefokozása, az előre való gondoskodás és rendszeresség. — A háború által mindnyájunkkal megismertetett kolumbus tojás. Ugy-e bár milyen takarosán és észrevétlenül megváltozott konyhánk, ruházatunk s csaknem egész életmódunk, anélkül, hogy valakit abból szégyen, megatáz- kodás, vagy a legkisebb tekintély csorbulás is ért volna? A jövőre nézve ebből nemcsak azt tanuljuk meg, hogy minden komoly baj nélkül étkezhetünk és öltözködhetünk egyszerűbben is, hanem azt is, hogy nagyon sokat fizettünk ezelőtt csupán tekintélyünk látszatának lenntartá- *ára, tehát haszontalanul. Az előre való gondoskodás jól jövedelmező erénye is gyenge lábon állott nálunk ; nem számoltunk, nem következtettünk a jövőre nézve. Lehetőleg mindent a ma szempontjából ítéltünk meg. Erre nézve kitűnő leckéket kaptunk s ami a lő, azt jól meg is tanultuk. Nagyon hihető, hogy nem is felejtjük el akár milyen jól fog menni a dolgunk. A feleslegtől soha sem szabad félni, a mi ma nem kell, el kell tenni, mindenre eljön az idő és inkább érjen kár ezúton, sem hogy nélkülözni legyünk kénytelenek. Hogy pedig a rendszeresség milyen csodákat tud teremteni, azt is világosan láttuk a háború alatt, rászoktattak, nehezen szoktunk rá, de remélhetőleg nehezen, vagy éppen nem fogunk leszokni róla többé. Ezek azok a csodás dolgok, melyek okából ha nem is teljes nyugalommal, de izgalmak nélkül megyünk most a közelgő tél elé. Laptulajdonos és főmunkatárs: RÓTH kArüLY« Adakozzunk a vak katonák javára 1 A magyar éFteimiség politikai napilapja A Z ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ARAK Egész évre K 38'— Negyed évre K 9-50 Fél évre , 19 — Egy hónapra . „ 3*30 Megrendelési czim: AZ ÚJSÁG kiadóhivatala Budapest, VII. Rákóczi-ut 54.
