Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-26 / 34. szám
Nagykároly, 1917. augusztus 26. 34. szám. XLIII. évfolyam. POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: moo NAGYKÁROLYBAN, Jékay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DARABÁRT ANDRÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PASKÁDY J Á fi 0 5 FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oson ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. H.rdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága f- hó 23 án nagy érdeklődés mellett rendkívüli közgyűlést tartott Jékey Sándor fö ispán elnöklete alatt. Először' volt alkalmunk konstatálni ezúttal, hogy főispánunk a hozzá fűzött reményeknek nemcsak megfelelt, hanem mint elnöke a közgyűlésnek, egyszerre magafelé irányította a közfigyelmet és közszeretetei. Első szereplése után nyilvánvaló volt, hogy Jékey Sándorban úgy vármegyénk, mint maga a kormány is, olyan erőt nyert, aki minden irányban képes betölteni hazafias missióját s akinek működése elé a legszebb reményekkel nézhetünk. Egyébként ezen az üiésen mérkőzött össze a régi rendszer az ujjal s bár az eredményben egy pillanatig sem kőtelked hettünk, mégis büszkén jegyezzük fel, hogy az uj rendszer fényesen föléje kerekedett a réginek. Jóllehet, a munkapárt a közgyűlést megelőzőleg erősen szervezkedett és mindent elkövetett, hogy Tisza István volt miniszterelnöknek bizalmat szavazzon a törvényhatóság. Ez azonban nem sikerült, mert óriási mértékben kisebbségben maradtak. Bizonyosra vesszük, ha a nem várt eredményt előre úgy tudták volna, mint nem, akkor nem provokálták volna a szavazást és az indítvánnyal elő sem állanak. Fényes dokumentuma ez nemcsak annak, hogy törvényhatóságunknak 50 százaléka teljesen megértette a mai kor szellemét, de egyben annak is, hogy vármegyénkben a régi rendszer teljesen megbukott. Az ülés lefolyásáról tudósításunkat az alábbiakban közöljük: Féltizenegy órakor jékey Sándor főispán a nagy számban egybegyűltek lelkes éljenzése között foglalta el az elnöki széket. Megnyitó b izédében utalt arra, hogy a világháborúnak imár negyedik esztendeje is beköszöntött, anélkül,'hogy békére a legkisebb remény is mutatkoznék, Az utóbbi hetek eseményei újabb dicsőséget hoztak a fegyvereknek, de még nagy kitartásra van szükség, hogy a háborút si kérésén befejezzük. Reméli, hog\ a • vármegye közönségéből nem fog hiányozni a kitartás Azután megemlékezett a főispán arról, hogy a vármegye két derék tisztvi- sélöje hazaérkezett ellenséges fogságból Az egyik dr. Kiss Antal, fehérgyarmati kórházi főorvos, aki katonai kötelezettségének buzgó teljesítése közben esett orosz fogságba és ott Szibériában teljesített orvosi szolgálatot. A másik dr Serly István, szatmári szolgabiró, aki az első szerb of- fenziva alkalmával esett hadifogságba f?s hosszú, nehéz nélkülözésekben és szenvedé- j sekb'en gazdag idejét olasz földön, Szardi nia szigetén töltötte Most kicserélés folytán, mindketten hazakerültek, a főispán elismerése jeléül dr. Kiss Antalt vármegyei tb. főorvossá, dr. Serly Istvánt tb. főszolgabíróvá nevezte ki. A közgyűlés hangos lelkesedéssel fogadta a főispán kijelentéseit. A napirendhez elsőnek Dumahidy István szólalt fel, aki azt tette szóvá, hogy az állandó választmányban a Jékey László ! javaslata ellen leadott szavazatok között egy szabálytalan volt amennyiben a tiszti főügyészt helyettesítő Papp Béla alügyész is szavazott Jékey Sándor főispán lehetségesnek tartja, hogy ez a tévedés megtörtént, de ez nem döntő befolyású, mert a javaslatot úgyis a közgyűlés bírálja el. Báró Kende Zsigmond rövid hozzászólása és ílosvay Aladár alispán felszólalása után a 'kérdés fölött napirendre tértek Néhány miniszteri leirat tudomásul vétele után Mangu Béla főjegyző ismer tette Tisza István köszönő iratát, mely • után Dr. Jékey László szólalt tel és próbálta megindokolni alábbi indítványát. A közgyűlés gróf Tisza Isván miniszterelnöki leiratát viszonválasz nélkül nem hagyhatja és ennélfogva elhatározza, hogy hazánk sorsának legsúlyosabb napjaiban való helyes és sikeres vezetéséért legőszintébb elismeréséi, háláját és köszönetét fejezi ki Dr Jékey László beszédét és indítványát Dr. Jármy Béla orsz. gyűl képviselő vette éles bonckés alá, ki annyira és addig boncolgatta, mig azt teljesen megsemmisítette. Törvényhatóságunk közgyü'ési termé ben ritkán hallottunk ilyen talpra esett, gondo'atokban gazdag, mélyen szántó, eleven sneidig beszédet, mint amilyet ezen a közgyűlésen Jármy Béla mondott. Nem talál jogot és alapot, — mondotta — melynek folytán a tárgysorozat rendjén a közgyűlés megnyilatkozhatna. Tisza megköszöni az ő elveivel megegyező határozatot, erre a köszönő leiratra a köz gyűlésnek nincs joga újabb határozatot i hozni, mert akkor a határozatok és köszönő iratok a végtelenség# váltakozhatnának. Mikor ebben a teremben a főispánt beiktatták (Általános lelkes éljenzés) egyhangú bizalommal, szeretettel fogadta öt a munkapárt is, melynek szónoka beszédjében azt óhajtotta, hogy ebből a teremből zárjuk ki a politikát. (Helyeslés.) Azóta azonban, mióta Jékey Sándor a főispán, (Meg meguiuló, szün i nem akaró éljenzés és taps.) a munkapárt- egyebet sem tesz, mint politizál, gyűléseket tart Történetek a háborúról. Egv kis félreértés. Egyik kiváló szemész, professszorunk operálta a honvéd bakát, hogy a műtét alatt másra terelje a figyelmét, mindenfélét össze- kérdezett tőle: — Na fiam, hát házasember vagy-e? . . . Hát a szüleid élnek-e még? ... Ah élnek! — Hát együtt laktok velük ? Aztán jóba vagytok az öregekkel? Jóba van velük a fene, — tört ki mérgesen a honvéd — maga meg jobb lesz, ha a dolgát csinálja, ahelyett hogy itt vallatja az embert. Az arbajtos honvéd. A Ravaruska alól hozottt sebesültek közölt volt egy deresfejü debreceni magyar is. Pattogott, káromkodott, sőt még tréfálkozott is kínjában. Megszólítottam a jóképű cívist, aki civilgunyában feküdt a radimnói állomáson és megkérdeztem tőle: hol kapta a sebét és hogyan ? Hát uram. mikor Debrecenből hoztak ide árbájtra, itt ásogattunk Psemisli körül. Katonák is voltak velünk. Aztán, hogy azokra rálövöldözött a muszka, mondok hiszen bennünket sem a gólya költött, hát szedjük fel a sebesültek fegyyereit. Arra azt mondta az egyik, hiszen lőni sem tudunk vele. Nem a fenét, — mondtam — hiszen csak pyomni kell, azt még a gyerek is tudja. Hát úgy is voll. Amennyi páron még. benne rekedt a puskában, azt mind kilőttük. Az ujr.itöltés.-el aztán nem igen bíbelődtünk, de nem is értettünk hozzá, hunom felraktuk a szuronyokat és nekimentünk a muszkának El is kergettük valamennyit arról a tájékról, Alink aztán akik ott ma adtunk — lehettünk j vagy harmincán — beo'ztoUuk magunkat a I cveite kórház kai máknak Én most legutóbb I trónkKéret voltam, oszt ebbül kifolyólag lövői dö/.te meg a labamat a muszka, Hány éves bátyám, kérdeztem a civist. — Még csak hatvannyolc múltam, felelte az őr g és nagyokat sodort a bajuszán. — ■ Hát akkor hogyan került a harc- • térre ? — Hm, annak is története van Először én kocsikkal jöttem ide. aztán hogy kilődözték a hámból a lovam d, akkor állottam be arbajtos honvédnek, arbajtos honvédből avanzséroz- tam aztán virtiksli katonává, de én mondtam a tiszteletes (tiszthelyettes) urnák a szemébe, hogy én nem megyek. Mert én végig ki akarom csinálni a háborút, igy kívánja ezt a magyar becsület. Erre azt mondta a tisztele- les ur: hát csak maradjak, majd megesz a muszka. — Dejszen —, feleltem én — az se esz jobban múlt a tetű, hátha ezt kibírtam, majd csak ki birom ezt is. Az annopoli hősök. Egészen olyanok, mint itthon, csak hos2- szu kardjuk van és csukaszürke a köpönyegük Hálátlan és nehéz a szolgálatuk, legtöbbször életves 'ólyes. Annopol körül az utolsó pillanatig teljesítették a kötelességeiket és a Morse-gépet a sűrű srapnellhullás kö ott már nem is tudták magukkal cipelni. Csak éppen hogy össze törhették őket. Itt vannak az oroszok, ki merre lát . . . előre ! A postások szaladlak Sűrű puskatüz kisérte futásokat, inigysak el nem érték a közeli erdőt. Déltájban azután hozzáverődtek egy Irénhez, ahol úgy ö-sz ikomáztak a hajtó katonákkal, hogy még a fegyvereiket is leszedték a kocsikról tanulrnár.yzás végett. Lassú kocogás között eppen csínját bin- ját találgatták a fegyve.kezelésnek, amikor egy dombszélről lövések kopogtak a kocsi közzé. A kocsisok a lovak közé vágtak és őrült rohanással tértek le az útról. — Árokba feküdni. —• Kiáltotia el az egyik, postatiszt. És a következő pillanatban a postások mind az árokban hasaltak és mindjárt kattogni is kezdett a kezükben a fegyver. Ti* perces heves tüzeléssel megfutamították az orosz járőröket. . . . Annopolnál történt. A postások kassaiak voltak és akkor volt először puska a kezükben.
