Szatmármegyei Közlöny, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-12 / 32. szám

Nagykároly, 1917. augusztus 12. 32. szá POLITI AI V A-A. LAP Hová a lap 0000 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám Telefon 56. szám oooo Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bi­zottsága Jékey Sándor főispán elnöklete alatt í. hó 10-én tartotta meg rendes havi ülését. Az előadókon kívül jelen voltak: Jármy András és Tóth Mór bizottsági ta­gok. A távollevő bizottsági tagok elmara­dását közigazgatási bizottság igazoltnak vette. Az ülés megnyitása előtt Ilosvay Ala­dár alispán lendületes beszéddel üdvözölte Jékey Sándor főispánt azon alkalomból, midőn elfoglalja a bizottság elnöki székét. Azzal a szeretettel, azzal az örömmel várta e bizottság is, mellyel az egész vármegye közönsége fogadta. A főispán eddigi működése, igazságszeretete, részre- hajlatlansága, puritán jelleme biztosítékot nyújt arra, hogy a közigazgatásban har­móniát fog teremteni. Majd beszél a köz- igazgatás nagy fontosságáról. Biztosan hi­szi, hogy a vármegyében a mai naptól kezdve egy erőteljes és valódi uj élet len­dül tel. Szivéből kívánja, hogy működése eredményes legyen és erre Isten áldását kéri. A lelkes éljenzéssel fogadott üdvözlő beszédre főispán benső meghatottsággal az alábbi szép beszédben válaszolt. Tekintetes Közigazgatási Bizottság! Amidőn első ízben van szerencsém ebben a díszes testületben elnökölhetni, engedje meg nekem az igen tisztelt bi­zottság, hogy ez alkalommal kifejezést ad­jak néhány olyan gondolatnak, amely a mostani nehéz helyzetből kifolyólag sze­rény nézetem szerint megfontolást igé­nyel. Talán kevés téren hozott annyi vál­tozást létre a háború, mint a közigazgatás terén. Hatóságainkat merőben uj feladatok elé állították a háború folytán változott FŐ Süvítő: DARABÁr ANDRÁS SZERKESZTÉST FELELŐS : PASKÁD JÁNOS FÖMUNtátf 0000 0000 MEGfELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 8 K, Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 6 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. viszonyok; eddig a jogsDályok uralkod­tak, ma pedig már á kgazdasági, nép­jóléti, háborús jótékonygi és szociális kérdések dominálnak, s háború folytán változott helyzet talán eávolitotta a köz- igazgatást eddig legíontabbnak vélt fel­adataitól, de viszont kö.lebb hozza va­lódi feladatához, köiebb hozza az élethez. Ebben a jelenségbeilátom én a jövő feladatát, ebben a jelerigben látom én azt az alapot, amelyről iindulva és há­ború okozta tanulságok; hasznunkra for­dítva modernné tehetjlií közigazgatásun­kat és annak segitségévl felépíthetjük a háború vérzivatarából Phönixként újjá születő modern Magyaországot. Hiszen nem az a lényeg szerimm, hogy a tiszt­viselőt választják vagy kinevezik-e? ha­nem az, hogy az a tisztiselő ne legyen a szigorú jogszabályok rleg végrehajtója, hanem legyen a'szó emes értelmében modern ember, bírjon közgazdasági és szociális érzékkel, találj; magát bele a vi­lágháború okozta változitt helyzetbe sek­ként munkálkodjék a háioru okozta sebek begyógyitásán és a jobb a szebb és ha • talmasabb Magyarország újjá építésén. Ebben a szellembe, óhajtom én a tek. Bizottság, mint a vármegye legfőbb közigazgatási fórumánál működését irá­nyítani és ehhez a szándékomhoz kérem én a tek. Bizottságnak bizalomteljes és jóindulatú támogatását. Szívélyesen üdvözlöm a t. Bizottságot és az ülést megnyitom. Az elhangzó Deszéd után a jelen volt bizottsági tagok lelkesen ünnepelték a fő­ispánt. Ezután Mangu Béla vármegyei fő­jegyző a következő alispátii jelentést ol­vasta fel : Személy és vagyonbiztonság általá­ban kielégítő volt, azt valamely különös esemény, amely rendkívüli intézkedést szükségessé tett volna, meg nem zavarta. Meg kell azonban említenem, hogy az uzsora vétségek gyakrabban fordulnak elő. A főispán ur, Öméltósága, a fehér- gyarmati főszolgabírói állásra Kállay Sza­bolcs szolgabirót, a nyugdíjazás folytán megüresedett nagybányai járás-orvosi ál­lásra pedig Dr. Vinkler Jenő körorvost helyettesítette. Szabadságot vettek igénybe Schönp- fiug László vm. aljegyző junius 24-től jú­lius 9-ig. Dr. Bajnóczy Béla járásorvos jú­lius 16-tól augusztus 6-ig. Domokos Ee- rencz főszolgabíró ellen állítólagos vissza­élés miatt saját kérelmére is fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendelt el. Az aratási és cséplési munkálatokra engedélyezett 1000 hadifogoly munkás és katonai munkasosztagok szétosztásában a felmerült igények általában kevés kivé­tellel megfelelő kielégítést nvertek. Az Országos Közélelmezési Hivatal Elnöke a vármegye ellátatlan lakosságá­nak élelmezésére f. év július 16 tói aug. 15-ig terjedő időszakra 34 vaggon lisztet bocsátott rendelkezésre. Ezen mennyiség az ellátatlan lakosság folyton növekvő nagy száma miatt kevésnek bizonyulván, a megállapított kontingens felemelését kérte és az Országos Közélelmezési Hi­vatal pótlólag még 2(K) métermázsa liszt kiutalását engedélyezte, mely mennyisé­get a nagybányai járás lakosságának élelmezésére fordította, ahol a lakosság tekintettel arra, hogy a járás területén levő ipari üzemek munkásáit teljes liszt­adaggal kell ellátni, többi járásokkal szemben legkevésbbé van ellátva és tő,- táplálékát a vidék terméketlen természe­ténél fogva jóformán a kenyér képezi. Az aratási és cséplési munkálatok zavartalan menetének biztosítása céljából az Országos Közélelmezési Hivatal a műn- lráeeáo- iohh élelmezésére eddif? ^7 Szerencsés utazást! Őrnagy ur Kolompossy kikiabált, job­ban mondva kiorditott az ajtón : •— János! A Jánoshoz cimzett egyén nem volt más, mint az őrnagy ur tisztiszolgája. János derék fiú volt. összejárta Kolompossyvai az összes harctereket, csak az az egy baja, volt, hogy a betűvetéshez n^m értett. — János ! — hallatszott újra az orditás és János úgy vélte, hogy ilyenkor legokosabb ha az ember engedelmeskedik , a hivószónak és megjelenik az őrnagy előtt János tehát abha hagyta a kezében levő blúz kefélését és rohant az őrnagy szobájába. Kolompossy, ügyet sem vetett a belépő tisztiszolgára nagy sarkanytyupengéssel járt fel és alá szobájában, majd katonásan megál­lóit János előtt és kemény hangon, — hogy az asztalon álló virágváza majdnem leesett igy szólt: — Te én ma reggel nagyon goromba voltam veled is. János nem felelt hanem állt, mint a feszület. — Felelj te teve! — ordította az őrnagy. — Parancsára, igenis hogy goromba volt Őrnagy ur! — Jól van — szólt enyhébben Kolom­possy — hát ne haragudj rám fiam. Te sza­badságra akartál menni, hát négy napra haza lóghatsz, mert jövő csütörtökön megyünk vissza a harctérre. Megértettél ? Parancsára igenis hogy megértettem, — szólt János ragyogó szemekkel. — Ja igaz, te fiam mi van a virággal. Vettél a kisasszonynak virágot ? — Parancsára igenis, hogy vettem gyö­nyörű szép virágot. Már nem is volt több cso­kor az üzletben, mint ez az egy, ez is meg voit- rendelve, de én erőszakkal eivittem a boltos- nétól. — Nagyon egy gyönyörű csokréta volt Őrnagy ur, alássan jelentem, még pántlika is volt rajta. — Na és mit szólt a kisasszony mikor odaadtad — kérdezte Kolompossy szelidebben. — Alássan jelentem, sirt és elutazott. — Elutazott —■ hörögte az őrnagy — Mars ! János jónak látta a parancsot olyan gyorsan, ahogy csak lehetett teljesíteni. Kolompossy magára maradt. Izgalmában csak úgy remegett. Homlokán megjelentek ama bizonyos piros foltok, amelyet a legöre­gebb századosok sem láttak szívesen. Kolompossy különben nagyon jó ember volt, csak egy kissé katonás. Mióta áldott em­lékű felesége meghalt, még mogorvább lett az őrnagy és a háború kitörése óta állandóan a harctéren volt. Most is csak ezredese szi­gorú parancsára jött haza, hogy hat éves kis Mici lányát meglátogathassa. Bizony egészen elszokott a fronton a női társaságtól és mind­járt az első napon leszidta Margit kisasszonyt is, a Micike nevelőnőjét. Margit kisasszony amolyan távoli rokon volt. Mikor az őrnagy három évvel ezelőtt házához vette, sápadtképü vékonypénzü tizen­hétéves kamaszleányka benyomását keltette. A három év azonban nagyon megváltoz­tatta Margitot, gyönyörű szép telt alakú, su- gártermetü nőt varázsolt a nyápic bakfisból. Koiompossy meg sem ismerte hirteleneben. Midőn látta, hogy kis lánya szinte má­sodik anyját találta Margitban, elhatározta, hogy megkéri a leány kezét. Egy kicsit ugyan nehezen ment már a negyveuötéves fejjel az udvarlás, de a legjobb utón haladt már, mi­dőn ma reggel egyszerre csak kitört belőle a katona és valami csekélység miatt rákiabált újra Margitra. Margit végignézett az őrnagyon és csak ennyit fefelt; Őrnagy ur, most nincsen a kaszárnyában én pedig nem vagyok az ön katonája. Kolompossy megijedt ettől a hangtól, de nem tudta jóvátenni másképpen a csúnya jelenetet es hü Jánosát elszalasztottá egy cso­kor virágért, gondolván, hogy ezzel kiengesz­telheti a szép haragost. Nem értette meg Margitot és szinte haragudott rá, hogy a csokor sem tudta kien­gesztelni. Merengéséből a kis Micike zavarta fel, ahogy keserves könnyhullatások közt me­sélte el hogy Margit elment a vonathoz és hogy el fog utazni.

Next

/
Thumbnails
Contents