Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-09 / 15. szám
WagykArcily« 1916. április 9 XLII. évfolyam» !5. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám ' POLITIKAI LAP FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖIWUNKATARS ... ' ’ <l'i oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve Megyei községek, egyházak es iskolák reszere egy evre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Polgári feladatok és érdemek, A világháború huszonnegyedik hónapjában már ma ott tartunk, hogy senki sem szorul v ló ok megáílapitására abban a kérdésben, hogy egyedül a harctereken a háborút kedvezően befejezni nem lehet, ha még Ay an jeles hadvezérek és I még olyan kitűnő hadsereg lelett rendel- j kezünk is. A mai háború természetrajzából következik ez, mely szerint az itthonrnarad- takra olyan hatalmas teladat hárul, melynek elvégzésére minden egyes embernek egész ereje szükséges. A harctereken küzdő hadseregnek j minden szükségest előteremteni, a láboru j áldozatait itthon becsületesen ellátni, a I háború teremtette különleges helyzetet j megismerni, ahoz alkalmazkodni, sőt azt ! másokkal is megismertetni és az alkat- i mazkodás kötelességét mindenkivel meg- érthetövé tenni, ezeknek a feladatoknak a legelemibb részei. A megszokott kénye , lemről, jólétről való lemondás, kiterjedtebb í és önzetlen munkálkodás, áldozatkészség j is még mindig csak abban az esetben \ számítható becsületes kötelesség teljesítés- i nek, ha az a nagy cél szem előtt tartása- \ val hazafias meggyőződésből, zugoiódás j nélkül történik. Szeretett hazánk, melynek üdvéért folyik ma ez a küzdelem, ezt a feladatot bizta reánk, ennek a hazafias erénynek gyakorlását várja minden fiától. A kormányzó hatalom intézkedései, törvények, rendeietek ma speciális igényekkel lépnek elénk, eddig szokatlan, sok j szór a magán tulajdont érintő rendelkezésekkel állunk szemben. Ezeknek végrehajtása a hatóságokat nem egyszer megoldhatatlannak látszó feladatos elé állítják. Ebben a hatósági munkában is mindenkinek kötelessége segédkezet nyújtani. Gyönyörű és hatásában nemes feladat különösen nálunk az a munka, melyet a hatóságnak nyújtott segítséggel teljesítünk. Csak egyetlen példát méltassunk ezúttal figyelemre. Ha minden községben az értelmiség minden tagja, pap, tanító, j jegyző, birtokos alaposan megismerteti a I néppel a termények állami igénybe vételéről szóló rendelkezéseket, azok szükségességét, a tiltó és büntető rendelkezéseket, bizonyára akkor kevés munkája akadt, volna a fináncoknak s a szolgabirók nem j hoznának napról-napra egy egy csomó kihágási Ítéletet. A helyett pedig, hogy tájékozatlanul székére-hosszára kritizálnék a felsőbb intézkedéseket és rendeleteket palam-pub- lice, igyekezzen mindenki erejéhez képest támogatni a hatóságot azok sima végrehajtásiban. A társadalom értelmiségének kötelessége ez most, mint a hogy kötelessége a tanulatlan elem íelvifágositása, hazafias érzésének ébrentartása, hitének, bizalmának erősítése, a rendhez, takarékos Sághoz szoktatása. A kényelem szeretők léha felfogása most mindent a hatóságtól várni. Szomorúan nevetséges volna például az összes j hadi ár vák és özvegyek minden ügyének bajának ellátását az "árvaszékektöl várni I a rokkantak ügyét teljesen a kormányra bizm, a megfogyatkozott ;ézi és igás erők hiánya miatt ölhetett kézzel ülni és a kormányhoz küldözött instanciák eredményét várni, mint a sült galambot türelmetlenkedni, méltatlankodni. Nem, ez most nem lehet, erre nincs idő most. Mindenkinek meg veil fogni a dolog végét és ott segíteni, ahol tud. Egy nagy közös munka van most, mindenki megtalálja benne a maga szakmáját, a társadalom értelmisége különösen meg kell találja, úgy kell fel lógni a dolgot, mintha a megszorult haza mindnyájunkat kalákába hivott volna, a hatóságoknak ne dolgot, hanem segítséget igyekezzék nyújtani most mindenki. A- dolog sietős, az idő is sürget, lássuk most csillogni a sokat emlegetett polgári erényeket, a tettben önzetlenül megnyilatkozó hazafiságot. Öreg királyunk is vár, számit erre. Erre a célra alapította közelebbről a polgári badiérdem keresztet, a háború alatt polgári téren önfeláldozó odaadással teljesített kitűnő szolgálatok hálás méltánylásául. Ne kritizáljunk, ne lamentáljunk, ne várjunk tehát mindig mindent mástól, hanem essünk a munkának mindnyájan, ne szavaljunk, hanem - egy-kettő induljunk, »Talpra magyar«! Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt t. hó 7-ér délelőtt tartotta április havi ülését. A választott bizottsági tagok közül dr. Falussy Árpád, Madarassy Dezső, Tóth Móric és Jármi András. Vármegyei alispán megnyitja az ülést üdvözli a tagokat s bejelenti, hogy a főispán hivatalos ügyben való távoiléte miatt az ülésen nem elnökölhet. Az alispáni jelentést dr. Péchy István olvasta tel s jelenti, hogy az elmúlt hó folyamán kezdetét vette a vármegye egyes járásaiban az ellátatlan lakosságnak' hatósági élelmezése, amely eljárás mindazon járásokban, hol annak idején a m. kir. kereskedelemügyi miniszter' által a thatósági engedély alapján a szükséges gabona készleteknek legalább egy része beszereztetett, akadálytalanul lett volna lebonyolítható, ha a Haditermény r.-t. ezen készleteket le nem foglalta v.olna, miután azonban a Haditermény r.-t. Az orogoniai lövészárkokban. (Egy hollandi haditudósító meglátogatta a német frontot ez alkalomból irja le 3 tudósítását.) Aki a legszélső futóárkokat először látja, valami csalódásfélét fog érezni. Az ember azt gondolja, hogy az tele van katonákkal, pedig ellenkezőleg, nagy távolságokra egymástól egy-egy őrszem áll csak, mereven kémlelve az alig száz-negyven méternyi távolságban lé tfő ellenséges hadállásokat. Csodálkozva kérdi a szemlélő, hogy vájjon nem-e lehetséges itt könnyen áttörni a frontot, de a szakavatott vezető fölényes mosollyal mutat a harminc-negyven méternyi távolságban levő 4-5-szörös drótsövényre. A föld azonkivül^itt nagyon hepe-hupás és nedves úgy, hogy a járókelő nem futkározhat a ragadós talajon kedve szerint. Hogy milyen veszélyes itt minden támadás, mutatják a drótsövény előtt he- tegik fekvő holttestek, melyeket az ellenség nem mert eltemetni. Az őrszolgálat itt rendkívül nehéz.Kend kívül figyelmet és idegeket igényel. Észrevétlenül jutunk nehány összekötő fuíóárkon keresztül az első arcvonalra. A felállított őrszemek szoborszerüen állanak és Júliájuk sem rezdülve keresik az ellenséget. Óriási csend van. Legtöbbször nem puskagolyótól esnek el az itt küzdő katonák, hanem a gázbomba által. Szinte megszokásból is, akaratlanul elővesznek néha egy kis fekete üveget és a szájukhoz szorítják. A kis üvegen az a felírás olvasható: „Schützlösung gegen giftige Gase“ A lövószárok egyik őrszemének int a tiszt és a szájára teszi egyik ujját, jelezve vele, hogy halgassak, oda vezet a katona helyére, kinézünk a megfigyelő nyi ásón és csodálkozva pillantom meg közvetlen közelem- ben az ellenséges lövészárkot. „Hány lépés“ kérdém suttogva „Tizenöt!“ volt a válasz. Elhagyjuk ezt a helyet és többszörös kanyargások után egy lépcsőhöz érünk a lépcső végén fedett kezd lenni a lövészárok úgy, hogy semmit sem látok és botorkálva követem a vezetőmet. Körülbelül 100 lépésnyire már meg van világítva ez a földalatti helyiség nehány oiajraéccsei, majd még beljebb kis fényt terjesztő villanykörtékkel. Istenem, milyen nagy munka lehetett itt, úgy a hogy berendezkedni. Egy kis ládához vezet a tiszt és mosolyogva mutat reá : Ezzel mulatnak az őrszemek. Megnézem mi van benne: világitó pisztolyok es patronok „A sötétség néha olyan nyomasztó, — folytatja a vezetőm — hogy szinte jól esik egy viíágitó patront kilőni. Valami kimondhatatlan bátorságot önt az emberbe a csak pillanatokig is tartó világosság. Ez a láda pedig a házigyógyszertár, kéznél van minden ami nappal kell. Patronok, gázálarcok, vaselin a szemek részére. . . .“ Nem folytathatta tovább előadását vezetőm, mert egy gránát hangja töltötte be a levegőt, ugylátszik a franciás észrevették. hogy a németeknél vendég van. Egy francia kézigránát volt, szerencsére azonban nem okozott nagyobb kárt. Elhagytuk a földalatti folyósót, menetközben kísérőm elmeséli, hogy a franciák kézifegyverrel csak délután kettőtől-négyig lőnek, és tekintve, hogy pár perc múlva két óra lesz, valószinüleg megkezdődik a koncert. Egy futóárokban elhelyezkedünk itt várjuk be a jelzett időt. Csakhamar ólénkebb Lesz az élet és egy kézigránát tőlünk körülbelül háromszáz méternyire felrobban. A kézi gránátot itt sokkal többet használják, mint a nehéz gránátokat, mert könnyebben bele lehet találni a közel eső ellenséges lövészárokba. Továbbá a kézigránát erős töltéssel sokkal nagyobb rombolást visz véghez. A német katonákat nem nagyon érinti az ellenséges gránátok és puskagolyók tüze. Kényelmesen üldögélnek helyeiken némelyek pipáznak, némelyek pedig felhasználva a zajt, harci dalokat énekelnek. Csodálatos egy világ ! Mihamarabb elhagyjuk helyünket és elindulunk a futóárok kijárata felé. Kiérünk a végéhez és bizony nagyon jól esik a szabadban lenni. Nagy pelyhekben hull a hó. Szegény katonák már tizennégy hónap óta szakadatlanul itt őrködnek és harcolnak, Valameny- nyi hős ! Elbúcsúzom kedves vezetőmtől, megköszönve fáradságát. Nehány perc múlva egy f.arasztházhoz érek, hol szives házigazdám, a dicső ezred szeretetreméltó parancsnoka már vár rám, hogy a tanulmányutamból visszatérve egy csésze meleg levest fogyasszak el tisztjeinek társaságában.
