Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-26 / 13. szám
Nagykároly« 1916. mifcgius 26. XLII. évfolyam 13. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL rlcváa lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: □ R. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP * ELŐFIZETÉSI ÁRAK: _ Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Háborús hatások. Nálunk, de nagyon valószínű, hogy ilyen kisebb helyen másutt is — regge- lenkint népes a posta környéke; tömegé vei állnak, várnak ott a hadbavonultak teleségei, anyái, vagy ha közülök egyikmásik nem is érne rá, a család más tagjai, gyermekek, vagy telkért rokonok, szomszéd asszonyok. A postát várják a tábori lapokért és újságokért. . Nem hozhat a levélhordp ezeknek'az égő türelmetlenséggel várakozóknak ma becsesebb küldeményt a kis rózsaszínű tábori lapocskánál. Nincs ma a magyar postának nagyobb figyelmet és gondozást igénylőbb és érdemlőbb munkája, mint ezeknek a lapoknak pontos kezelése, melynek elolvasását a kézbesítés helyén és percében kipirult arccal végzi el a boldog címzett. Azután pedig a megvett újsággal sietve megy haza, hogy az otthon is várt levelet elolvassa, vagy közölje. Munka végeztével, vagy este kerül aztán a sor az újságra. Vájjon Istenem a tóvárosi szerkesztőségek tisztában vannak-e azzal a különös érdeklődéssel, mellyel a jó magyar nép a mai időben az újságok híradásai iránt viseltetik? Vájjon tudják-e, hogy a háború mennyire megnövelte a népben az újság szeretetét, becsülését és ennélfogva az olvasók számát is? Tudják-e mit olvas a nép az újságból, mi érdekli, mi elégíti és mi vonza a népet? A kis tábori lapok, a hazatérő sebesültek, vagy szabadságoltak előbb-utóbb teljesen megismertetik az ittbonmaradtak- kal a helyet, vagy harcvonalat, melyen a hadbavonult tartózkodik, igy aztán minden haditudósitás, esemény vagy csata-leírás, i mely erre a helyre utal, képezi a legérdekesebb olvasmányt, melyet a hozzátartozó úgyszólván megtanul, mert azt tízszer is elolvassa. Ha a béke szó előfordul az újságban, valamely távirat, külön cikk, vagy tudósítás formában, ez ismét kedvenc olvas mány. Nem téveszti hatását az ilyen cikk soha sem jól megjegyzi azt a legegyszerűbb nép gyermeke is, hogy az angol parlamentben az egyik követ azt akarta megtudakolni a kormánytól, hogy milyen feltételekkel kötne békét mivelünk, vagy szövetségeseinkkel, valamint, hogy az is megragadta figyelmét, hogy az orosz országgyüléstélén is érdeklődtek e tárgyban, sőt, hogy vagy 150 orosz képviselő folyamodványt küldött a cárnak, melyben kérik, hogy kössön békét, mert az orosz nép már torkig van a háborúval. Az olaszokról meg éppen tudni vélik, hogy boldogok volnának, ha már vége volna a háborúnak. A magyar nép nem szokott átkoződni, de rettenetes kifejezéseket hallunk tőle, ha a hadsereg szállítók csalásairól olvas. Ezen megállapítások, melyeknek azonban vannak örömmel látott eredményei is. Soha az analtabétaság állapotát olyan szerencsétlennek a nép nem tartotta, mint most a háború alatt. Most látja, milyen gyötrelem az, ha vahi’v egy tábori lapot olvasni, vagy írni nem tud, milyen boldogtalanság az, ha valaki nem tud újságot olvasni, most érzi, milyen vak sötétségben él az irastudatlan ember. A tudás iránti vágy soha nem volt annyira a nép lelkében mint most. Valósággal irigy szemmel nézi az iskolázatlan ember azi, aki ir, olvas, hátha még aztán térképet néz, melyen megleli még a falut is, ahol hozzátartozója járt, vagy harcolt. Ezek a tények a maguk letagadhatatlan valóságában nekünk becses, szívesen látott tények, melyek mintegy biztosítékul szolgálnak arra, hogy háború után rohamosan és nagy percentben leapasztják nálunk az analfabéták számát és halváinkban a köteles iskoláztatással járó bajokat megszüntetik. Sok egyéb közt, ezt is a háborús eredmények örvendetes csoportjába sorozhatjuk. Honvédelmi Gazdasági Tanács. Az idei termés biztosítása, mint a végső győzelem egyik legfőbb feltétele nemcsak a fronton Délül az itthon levőknek ad gondot, hanem érthető közvetlenséggel foglalkoztatja a hadvezetőséget is. A hadifoglyok gazdasági alkalmazásán és az eddig is gyakorolt katonai szabadságolásokon kívül jele ennek legjobban a Honvédelmi Gazdasági Tanács szervezése, mely a mezőgazdasági munkaerőnek pótlására a nélkülözhető katonaság rendszeres szabadságolásával és a kincstári lo vak kikölcsönzésével fog segíteni részben a háborús állapot, részben pedig az időjárás viszontagságai által megnehezült gazdasági helyzetünkön. Ez az intézkedés a legnagyobb megnyugvást kelti szerte az országban, mert zálogát szolgáltatja annak, hogy a magyar föld jnegmivelése a haza védelmére fogott rendes munkáskezek hiánya ellenére sem válik kétségessé és hogy ezáltal megint csak a sajat erőnkből a háború további tartamára is biztosítjuk magunknak a megélhetést, melynek lehetetlenné tételére ellenségeink még a kiéheztetés pokoli tervétől sem riadtak vissza. Ez a terv a legkeserübb csalódások forrása volt ellenségeink számára addig is, mi«' a háború nehezebbik szaka alatt a ’ gazdasági munka úgyszólván kizárólag a polElőérzet . . . Valami rossz jön, tudom érzem Látom a szörnyek fekete sorát Szivembe vágnak aztán hirtelen Vágtatnak tovább. És az az ütés fájni fog nagyon Mély ködbe borul tőle a világ Véget ér remény, boldogság, vagyon S számomra többé nem nyílik virág. A pezsgő, cigány, kacagás, ének nltünik sorba ha jön a bánat S a kínlódások véget nem érnek Varhatom én is a gyászruhámat. Valami rossz jön, tudom, érzem Megfagy eremben minden cseppnyi vér Könybe borul tőle a két szemem Ha az hír, a szivemig elér. »Valahol messze a csatatéren Elesett egy hős, daliás vitéz Vértől borítva, karddal kezében S üveges szemmel a távolba néz.« Tudom. — Szivemből hirtelen sietve Eltűnve minden álom, vágy s a hit E hírtől én gyönge, kétségbe esve Egy életen át minden reggel, este — Siratnék valakit! — Niel. Bulgária és szövetségesei. Irta : Dr. Simanoff Irén. (E1 cikk szerzője a filozófia doktora és bár ő maga Bernben végezte tanulmányait, megjegyzi, hogy a szófiai egyetemnek ezidő- szerint háromszáz nőhallgatója van, akik bármely fakultásra beiratkozhatnak. Simanoff asszony munkái francia nyelven jelentek meg: Anatole France filozofikus irányú regényeiről irt müvét Eleonora királynénak ajánlotta. Egy másik munkájával, melynek cime „Etűdé critique sur les femmes poeres en France au XIX. siécle“, a francia akadémia díszoklevelét nyerte el.) Bulgáriában legnagyobb népszerűségnek örvend az országnak a központi hatalmakkal való szövetssge. A világháhoru kitörésé előtt mindenki azt hitte, hogy Bulgária örökre engedelmes gyereke marad a nagy orosz birodalomnak. De az utóbbi két évben az orosz diplomácia mindig csak a saját és Szerbia céljait tartotta szem előtt. Várna bombázásával pedig végleg eljátszotta a bolgár nép ro- konszenvét. Bulgária már csak azért is húz a központi hatalmakhoz, mert fiatal, nagyratörő kultúráját, anyagi jólétért való küzdelmét szintén az érvényesülés vágya füti és a ha- j ladás gyors tempóban, közjogi viszonyai mo- ! dern reformjában máris meglepő eredménye- I két mutathat fel. A központi hatalmak országait vasgyürii veszi körül oly országokból, amelyek a maguk, fegyvertüzben szerzett földbirtokait a vegsőgik megvédelmeznék. Nem maradt tehát ambíciójuk számára más jogos ut, mint a gazdasági, kereskedelmi utón való érvényesülés. A négyesszövetség még az ilyen irányú területhóditást is megirigyelte tőlük Ebben kereshető a világháború igazi oka. Anglia, Francraország, Orosz és Olaszország a központi hatalmak elől el akarják zárni az internacionális kereskedelem útjait. Emlékszünk : Anerlia kijelentette, hogy a négyes- szövetség kötelessége, hogy a központi hatalmakat kiéheztesse, rezet nyersanyagot se juttasson hozzájuk. Tehát a központi hatalmak saját megélhetésükéit küzdenek, melyet a négyesszövetség veszélyeztet. Hiszen ellenséges országokból épp olyan gyűrűt vont Németország és a monarchia közé, mint amilyet Románia, Szerbia és Görögország Bulgária közé vont. Hogy saját önző érdekeiket fedezzék, kijelentették a franciák, hogy ők azért küzdenek a barbár németek ellen, hogy a civilizációt védjék, hogy az oroszok Szerbia és Bulgária szabadságát védik, nehogy Németország felfalja őket. Anglia pedig a különböző egyezmények és szerződések védelméért harcol. íme: a „civilizáció és egyezmények védeszméért" vették tehát körül ellenséges érzelmű népekkel a központi hatalmakat, azért
