Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-19 / 12. szám

Nagykároly« 1916. márcseius 19. XLII. évfolyam 12. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : páskAdyJános FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ooon' £ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. József napkor. Elértük az ibolya nyillás idejét. A le­vegőnek szine, illata van. Éreztük már a napnak azt a melegét, mely meggyorsítja ereinkben a vér forgá­sát s kicsal mindnyájunkat a szabadba, hogy lássuk, csodáljuk meg a természet­nek magas minisztériumát. Ez az az idő, mikor hitetlen, az ateista érzi, hogy üres a lelke és boldogtalan. Ez az az idő, mikor a hit emberének a vallás megtölti lelkét hálával, bizalom­mal. A természet örökké ismétlődő és mé­gis mindig bámulatba ejtő magasztos cso­dájának láttára mindannyiszor eltöltötte az emberi lelket a hála érzete, de a hála kifejezésének nyilvánítására soha soha nem volt annyi oka, mint az idén, ezen az ál­dott tavaszon. Elmúlt tehát a tél, melynek beköszön- tével eltogódott lélekkel, gondolatunk ezer bajra, szükségre, nélkülözésre, veszedelem­re. Elmúlt a tél, melyen remegve, vérző szívvel anyiszor gondoltunk harcban álló fiainkra és annyiszor tekintettünk esdö fohásszal az ég felé, kérve, könyörögve Istenünkhöz, hogy mentse meg fiainkat a tél borzalmaitól, szenvedéseitől. És jól imádkoztunk. Elmúlt a tél, elvonult, mint egy ter­hes telleg fejünk felett minden veszedelem nélkül, ádáz vihara elkerülte katonáinkat is és pusztító dühe legbünösebb ellensé­geinken sepert végig egész kegyetlensé­gével s magával sodorta királyát, kormá­nyát, hadseregét azoknak az országoknak, kik ezt a nehéz időt első sorban előidézték. Ez a tél nem ellenségünk, hanem szövetségünk volt. A melegen sütő tavaszi nap nálunk az eke nyomán párolgó barázdát szik­kaszt, zöld buzavetést nevel, mely felett már itt-ott felcsendül a pacsirta hálaadó éneke. Ha aztán elgondoljuk, hogy ezzel szemben Jegdiihösebb ellenségünk földjén ez a melegítő tavaszi napsugár a bűnösök vérét szárítja tel, elégett városok, falvak hamvait hordja szét a kikelet szele, pa­csirta helyett pedig elhízott hollók károg­nak a levegőben, — a templomba sietünk, hogy leborulva adjunk hálát a Mindenha­tónak, aki velünk volt és megsegített. Győzött tehát az igazság, melynek hadserege legyőzhetetlen minden ellen seggel szemben, győzött a hit, melynek erejét nem törheti meg fegyveres hata­lom. A győzelem első gyümölcse pedig ez a szép tavasz, minden" örömével, egész boldogságával, amelyben a tavaszi ég ra­gyogó napját is a mi szép hazánk mellén tündöklő medállionnak látjuk. Nem tudunk mi már kételkedni, már nem érünk rá aggodalmakat táplálni, ha­sad a hajnal kelet felől, illatos, langyos a levegő, kiszólit a tavaszi napsugár a sza- 1 bad magyar határra dolgozni ismét. Nem tudunk mi már csak imádkozni és dolgozni. A tél vihara a tavaszi levegő csodás balzsama megerősítette a mi lel­künket, megedzette hitünket és hálát adva a győzelmes tél után a nagy eredménye­kért, felfrissülve látunk dolgunk után. Elértük József napját, a magyar föld - míves ünnepét, melyen a tavasz kezdetét ünnepeli s lesi hivő szemmel a levegő eget, várja kedvenc vándormadarait a gólyát, fecskét és az énekelve húzódó dar- vak V. betűjét. Mi is fohászkodó lélekkel figyeljük a levegőt s nézünk, nézünk : nem rebben-e tel valamely irányból az imádságos ta­vaszi napsugár szárnyán egy galamb zöl- delö olajággal szájában ? ! A jól táplálkozásra szükségünk van, mert nekünk itthon maradottaknak egy szokatlan és erőt igénylő munkával a gaz­dálkodással kell az idén megbirkózni. Erre való a baromfi, a tojás. így berendezkedve aztán csak acsar­kodóinak ellenségeink, mi jól lakva kacag­juk majd a megkergültek szélmalom hábo­rúját. Bor ágó. A kiéheztetési hadjárat, A mi ellenségeink, különösen a nyu­gati magas kultúrával dicsekedők, köztu­domás szerint úgy akarnak felettünk győ­zelmet aratni, hogy kiéheztetnek mindnyá­junkat egészen a csecsszopó gyermekig. Szándékuk eddig nem sikerült a legkisebb mértékben sem. Meghiúsítottuk minden erőlködésüket és dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy nem is került nagy fáradtságunkba. Okulva ezen és azért is, mert tér- fiaink más téren vannak elfoglalva, most j erre a könnyű munkára asszonyainkat küldi országunk ezen a vonalon harcba ellenük. Meg vagyunk győződve, hogy diadallal kerülnek ki a harcból. Igen biz az tisztelt angol államböl­csesség és hatalmas világuraló angol filotta acsarkodjatok ameddig jól esik, mi a magunk részéről a magyar asszonyokat küldjük ellenetek és meg vagyunk győ­ződve, hogy ti hosszú orral, kudarccal ke­rültök ki a mérkőzésből. Mint erősebb tél megtesszük azt a szívességet, adunk annyi fort, hegy elárul­juk az is, hol lesz a támadás, az ütközet és a részünkről egészen biztosra vett győzelem szintere: kertjeinkben és udva­rainkon. Nézzétek már is készülnek a dekkun- gok, ásnak az asszonyok szaporán, vetnek mindent takarosán, csinosan és itt igazán leválik a háborús esztendők jelszava : be lesz vetve minden talpalatnyi hely, sőt Építsünk uj oltárt . , . Gyertek segíteni építeni uj oltárt Legelőször azok, akik lerombolták Azt a másikat. Mely oly csoda szép volt, fényes nap­isugaras, Jöjjön hát minden ur, minden polgár s [paraszt Gipelje a téglát, hordja a festéket, Építsünk egy oltárt, uj oltárt a — pénznek. Gyertek siessetek, Ti vakok, Ti gyávák, Akik a lelkemnek legszentebb oltárát Vandal kezekkel úgy össze romboltátok Ti gaz lélek rablók "hozzátok kiáltok, Gyertek siessetek! Gyertek segítsetek ! Akkor nem hívtalak, mégis eljöttetek, Most bújnátok — de most nyakatokba [vetek, Izzó gyűlöletből s haragból font láncot Megvetésemből építem fel a sáncot. S a tégla rakáshoz úgy kergetlek, űzlek Amig a testetek csupa seb lesz, tűz lesz. Minden szavam egy-egy korbácsütés [lészen Azért siessetek, hamar legyen készen Szerelmetek ára — A pénznek oltára.- Viel. ­A bolgár hadsereg. Van egy török közmondás, amely azt mondja, hogyha egy bolgár a fejébe vette, hogy egy nyulat elér, akkor eléri azt még egy arabával is. Az arabárói pedig tudni kell, hogy az egy igen nehéz és lassú kétkerekű kocsi, amelynek gyorsasága csak tizedrész annyi, mint egy nyulé. Ez a közmondás tehát azt jelenti, hogy a bol­gár szívósságával lehetetlen dolgokat is meg­kísérel. Ez a szívósság és kitartás megnyilvá­nult a bolgárok minden eddigi háborújában is, még akkor is, — ha, — mint 19!3-ban a ha­diszerencse nem mosolygott rájuk. Akkor a má- ! sodik Bakánháboruban, maga Bulgária lett az l üldözött vad és a sok ko;ó végre le is terí­tette őt. Az összes Balkán-államok, törükor- szággal együtt, rátámadtak a kis országra. Ha­talmas veszteségeket szenvedett ekkor az or­szág és ha máma bolgár hadseregről beszé­lünk, ezeket a veszteségeket mindig mérlegel­nünk kell. A két Bakánháboruban Bulgária nem kevesebb, mint 160000 halottat vesztett, bár természetesen ez a szám nem teljesen hi­teles. Bulgária 1912-ben 350.000 embert moz­gósított, azonban meg kell gondolnunk, hogy a Balkánon minden háború — mint a mostani is — valósággal népháboru, amelyben az egész lakosság, aggok, nők és gyermekek is részt- vesznek, hogy az ellenséget visszaverjék. Az általános katonai statisztikák 380.000 emberre teszik a bolgár hadsereg létszámát, ami azonban még akkor is kicsit magas szám­nak tűnik, ha tekintetbe vesszük, hogy a bu­karesti szerződés mégis művelte a bolgár né­pességet. Az ország népe 5 millióra becsülhető i és ennek meglehetős magas percentje volna ! 350.000 ember, dacára annak, hogy a Monte- l negróiaknál 14 százaléka a katonaság, a po- , roszok pedig 1813-ban lakosságuk 17 száza­lékát tették katonának. A Balkánon azonban rendszerint nem is emberben, hanem fegyver­ben, munícióban és pénzben szokott hiány mu­tatkozni. A hadsereg szervezete nem sokban kü­lönb a mienktől. Általános védkötelezettség van a 20-ik életévtől a 46-ikig, ebből a tény­leges hadseregben töltendő a gyalogságnál 20 év, a fegyvernemnél 19 év, ebből 2, illetve 3 év aktiv, és 18 illetve 16 tartalékban, vé­gül 6, illetve 7 év a népfelkelés első és má­sodik osztályában. Ezenkívül azonban megvan a hadmentességi adó is, amelyet húsz éven keresztül kell fizetni, sőt meg van engedve a hadiszolgálattól való megváltás is. A világháború eddigi lefolyása megálla­pította, hogy számszerű adatokat egy ország hadseregéről hiába adunk, mert a háborúban minden másképen van. Elóg legyen tehát any- nyit megjegyeznünk, hogy a bolgár hadse­reg békelétszáma 4000 tisztre és 560.000 al­tisztre és közlegényre rúg. A békében a bol­gár hadsereg volt 20 gyalogsági és 3 lovasbri­gád, 10 tábori tüzórezred, 3 hegyitüzérezred,

Next

/
Thumbnails
Contents