Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-05 / 10. szám
Nagykároly. 1916. márcaius 5 10. szám. POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Tóvá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oiao NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: OR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A közélelmezés, i A képviselőhöz szombaton tudomásul vette a miniszterelnöknek a kivételes hatalom igénybevételéről szóló jelentését. I Maga ez a határozat azt jelenti, hogy a törvényhozó testület jóváhag3rta mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány ezekben a rendkivülí időkben az országos szükségletek ellátása érdekében tett. A határozatot azonban hosszú és sok lontos kérdésre kiterjedő vita előzte meg, mely a közállapotok s a kormányzati tevékenység általános bírálata tekintetében hasonlított a költségvetési vitákhoz, melynek a főtárgya azonban ezúttal a közélelmezés ügye volt Ez a vita sok tanulságot nyújtott s eltekintve egyes személyeskedő, mellék- vágányokra való kitérésekről, magas szin vonalon haladt, nyugodt és tárgyilagos mederben. Ebben kétségtelenül az ellenzéknek is érdeme van, amit szívesen ismerünk el, habár az igazat megvallva, többet vártunk az ellenzéktől. Készülődései után azt vártuk tőle, hogy a közönséget annyira érdeklő, oly kiemelkedő jelentőségű drágaság és közélelmezés kér désében nem szorítkozik meddő panaszokra, sőt egyben-másban talán helyt is álló birálatos megjegyzésekre sem, hanem azon fog igyekezni, hogy életrevaló eszmékkel, gyakorlati javaslatokkal az alkotó munkában is részt vegyen. Hiszen ez már igazán nem pártpolitikai, hanem minden párton telül álló általános nemzeti kérdés, hogy a közélelmezés nagy problémáit miképpen oldhatjuk meg a legsikeresebben De ha az ellenzék szereplése ebben a tekintetben némi csalódással járt is, annál több értékes és megnyugtató kijelentést hallottunk a kormány, különösen Tisza, Chilian)7 és Sándor János miniszterek részéről. A kormány beérte azzal, hogy a kivételes hatalomról szóló jelentését védelmezze az ellenség támadásaival szemben, hanem arra is'törekedett, még pedig teljes sikerrel, hogy a közvéleményt felvi- lágositsa gazdasági helyzetünk, a legsür gősebb feladatok és kormány tervei telől. Ezekből a szakszerű fejtegetésekből megtudtuk, hogy gazdasági helyzetünk elég komoly ugyan s ezért a legnagyob takarékosságra és türelemre int, másfelől azonban egyáltalában nem kétségbeejtő, mert liszt- és gabona-neműek, zsir- és zöldség tekintetében kellően el vagyunk látva, el annyira, hog) a háborús állapotot kibírjuk, akármeddig tart is. Azt hisz- sziik, hogy a közélelmezési vitának ez a legbecsesebb tanulsága. Nem kell tehát attól tartanunk, hogy_; ellenségeinknek a mi kiéheztetésünkre irányuló embertelen törekvése célt érhet és leronthatja fegyvereink nagyszerű diadalait. De megtudtuk az: is, hogy a kor- , mánynak jól átgondolt, gazdag programmja ! van a drágaság csökk entésére, a visszaélések megtorlására és megszüntetésére s : S a közélelmezési feladatok lehető legjobb megoldására nézve. Megtudtuk, hogy a kormány teljes sikeii: ígérő intézkedő sekkel gondoskodik az’idei termésről és arról, hogy az lehetőleg egészen a közélelmezés. céljaira fordít assék. Látjuk mindezekből, hogy a kormány lelkiismetetesen és bö’fcsen fordítja kivé- j teles hatalmát a közérdek szolgálatára, a i közélelmezési és egyéb gazdasági nehéz- ! ségek legyőzésére és ,£zért méltán meg- ■ érdemli teljes bizalmunkat Egyúttal azop- j ban azt is megértettük, főként" Tisza in telmeiből, hogy az óriási munkából a tár- j sadalomnak is ki kell vennie a maga ré- • szét, buzgón és önzetlenül és abban a tu datban, hogy mind amivel csak rendelkezünk, nem csupán a mienk, hanem édes midnyájunké. Újságolvasás közben. Ha egy fővárosi napilapot figyelemmel végig olvasunk s olvasás után észle- ; léteinket szerbe-számba szedjük, azt fog- : juk tapasztalni, hogy a háborúnak akár milyen örvendetes eseménye akármilyen I vigasztalókig és jótékonyan hat aggodal- i máktól szorongó lelkünkre, áthaladva a háborús híreken a törvényszéki és a köz- gazdasági rovat elolvasása bizonyára felkavarja indulatainkat s becsületes lelkünk felháborodásával, hazafiui érzésünk dühbe csapó keserűségével dobjuk el magunktól az újságot, amely pedig ártatlan szolgálat készséggel tisztességesen akart kiszolgálni bennünket hírrel minden oldalról. Büszkeséggel és megnyugvással olvassuk, hogy katonáink küzdelemmel, szenvedéssel kitartanak s győzelmesen megállják helyüket az olasz pergő tüzelésben, j a balkáni lehetetlen terepen és a muszka ! túlerővel szemben. Biztosítják nekünk, itt- honmaradottaknak a hasznos munkálkodást és — talán ami a legnagyobb érték- ! kel bir — mindnyájunk szemében, erősitik : ápolják bizalmunkat s nem engedik lan- ; kadni bennünk a hitet, hogy a végső gyö- : zelem nekünk hozza meg a boldogító békét. És amilyen jól esik erről naponta újabb és újabb bizonyságokul szolgáló híreket olvasni, annyira bosszantó értesülni arról, hogy ezt a katonáink által titáni küzdelemmel lehetővé tett nyugalmat hatalmasok és gazemberek a becsületes mun kás társadalom megélhetésének nehezítésére és másoldalon csalásra, vesztegetésre, zsarolásra és ezer fajta önző céloknak bűnös utón való elérésére használják tel. Igaz, mi nem tudunk lehatolni a nemzetgazdasági kérdések mélységeibe, járatlanok vagyunk ezeknek labirintusaiban, mi csak az egyszerű polgárok felfogásának becsületes " mérlegén mérünk, melynek egyik serpenyőjébe mindig a tisztességes hazafiság súlyát dobjuk, mely megállapításunkkal aztán mindig arra az erős meggyőződésre jutunk, hogy a tökének az élelmiszerek és más nélkülözhetetlen szükségleti cikkek terén kifejtett munkája a mai nehéz időben nem szabad eredményezzen sem nagy nyereségeket, sem gazdag osztalékot, bőséges tantiemeket. Mert mikor a mezei munkásnak kenyerét grammokban, a szegény ember egyetlen malacának dekákban szabja meg a törvény az élelmiszert, bizony akkor azt olvasni, hogv bankok rizsen, posztón, gyufán, zsíron, petróleumon és más egyéb általános szükRebenwurzl Sára. Irta : LÉVAI MIHAiV. Messze mögöttünk vannak már az októberi napok Ami akkor történt, olyan ma, akár az álom, régmúlt idők halovány képe az emlékezetben, mely mélyálmu csendes éjszakákon vissza-vissza tér. Itt jártam akkor is, ezen a tájon, ugyanezek a nyárfák bólogattak felém az országút mentén. Ott az a földhányás, ott ágyú állott s amott messzebb, hátul, az a széthányt szalmakazal, tüzérségi megfi- , gyelőállomás volt valamikor. Itt a hegylábánál, ez a falu Dóra. Ott szemben, a buján | zöldülő domboldalon az a romhalmaz volt a dórái templom. Ma egymáson keresztül-kasul heverő füstös téglák halma. Magunk robbantottuk fel egy napfényes novemberi hajnalon, i Akkor, mikor az oroszokat kivertük Márama- rosszigetről s akkor úgy látszott, megállíthatatlan erővel jöttünk erre felfelé a Pruth völgyén. A futó ellenség mindent elpusztított maga mögött. Csóvát vetett a házak tetejére, felpörkölte az istállókat, színeket, a népet meg, a koldussá nyomorodott népet, a jajveszékelő, siránkozó lengyel asszonyokat., s a lengő sza- kállu kaftánus zsidókat hajszolta a tüzvonalon keresztül hozzánk; tartsuk el mi a magunk népét, a cár nem ad nekik kenyeret. Dóra leégett egyetlen éjszakán, de a faluból nem maradt meg más csak ott a túlsó domboldalon az a templom. Azt elkerülte a láng. Tornya j messze elnézett a vidék felett, magasabb volt, mint, a környék dombjai s az oroszok oda rakták fel a maguk tüzérségi megfigyelőállomását. Már napok óta kitünően lőttek, minden golyójuk talált: el kellett távolitanunk a tornyot. * * * Emlékszem, egy pénteken este volt épen, tüzéreink megkapták a parancsot, hogy lőj- jék romokba a templomot. A parancsról tudott mindenki. Már mapok óta mondogatták egymásnak az emberek : — Látnak bennünket az oroszok a toronyból, azért céloznak olyan jól. Azon az estén azt felelték a tüzérek : Holnap reggelre lepuffantjuk azt a tornyot. Ott a front mögött volt a menekülők tábora. Kocsikon, lovakon, éjjel-nappal jöttek utánunk, szekereken háltak. Ha előnyomultunk, követtek bennüket, ha vissza kellett mennünk, futottak előttünk két három falu- nyira. De mindig ott voltak közelünkben, hogy rögtön utánunk behajthassanak a ma; gok falujába. Azok is tudták már, hogy a torony felett elhangzott az Ítélet. Az előző na- , pókban közibük is odatalált egy néhány eltévedt golyó, ők is sokat emlegették hát a dórái tornyot, s tudták ők is, hogy másnapra, szombaton reggelre mi vár az idelátszó szép fehér toronyra. Akkor pénteken este, áhitatos imák búgtak az országúton sorban álló szekerek között, halovány, bizonytalan fénnyel. Ott a kocsiban, mely már hetek óta volt a lakása ezeknek a hazátlanoknak. A táborra lassanként ráesteledett. Feketébe borult minden. Tüzek sem égtek, fények sem ragyogtak. Odafenn az égen nehéz felhők úsztak, azok is r jtegették a toronyból, a halálra Ítélt toronyból figyelő oroszok elől az alvó katonákat. A generális ott aludt az automobiljában az ut közepén. Az automobil körül őrök járkáltak, hogy a nagyurat ne zavarhassa álmában senki. Az egyik őr egyszerre harsányat kiáltott: — Állj, ki vagy ? És már emelte is puskáját a közeledő alakra. Az megállt. Asszony volt. Az őr oda ment hozzá: — Mitakarsz? — kérdezte. — A generálissal akarok beszélni — hangzott a válasz. Azzal most nem lehet. Alszik. Majd reggel.
