Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-06 / 6. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY. valami boldog megnyugvással állapítottuk meg, hogy ha ez a munka igy halad, a háborúban álló nemzetek között a jótékonykodás és áldozatkészség mezején vezetni lógunk. Bizonyára igy is lett volna, de kitelejtettük számításainkból, hogy itt nálunk a nő egyben magyar is és a magyar szalmalángről elnevezett gyöngesé- giink a nőknél is megtalálható. Ez a megállapítás ne -essék tehát rovásunkra, hiszen ez nem női, hanem nemzeti delektus. Ugyancsak és pedig első sorban női leiadat az ápolás, a sebesültek gondozása, a szenvedések enyhítése. Kórházaink nem is szűkölködtek ezen a téren a gyöngéd női kezek áldásos közreműködésében. A rendet, tisztaságot ezek a kacsók teremtették ott meg. Sebesültjeink valóban kényeztetve vannak. Az ápolás, kötözés, gondozás nem is legkönnyebb munkáját olyan odaadással végzik, hogy csodálni lehet kitartásukat szinte oda van az ember a bámulattól, kogy milyen nyomtalanul tűnt el úgy az affektált mint az igazi idegesség. A legcsunyább sebeket, a véres orvosi operációkat egyetlen izom megrán- dulása nélkül nézik végig. Csak a társas érintkezés, a gyakori együttlét, az először intim, később tartózkodó viselkedésből előkerülő súrlódások, viszályok és ezeknél togva a testületi szellem megbomlása nagyon gyakori, melyekből előállnak a válságok s melyeknek kö vetkezményei rendesen kártékonyán hatnak erre az ideálisán nemes intézményre. És ez nem ritka, nem szórványos jelenség különösen vidéken, ahol különben is igen sok helyen a társadalmi élet nem áll nagyon erős lábon, sokszor még a férfiak közt sem. Nem tettük első helyre, pedig talán időszerűség szempontjából oda illet volna tenni a nőknek a háborús időben való szereplését köz- és nemzetgazdasági szempontból. Itt találkozunk azzal az elől említett nehézséggel. Itt lesz ebből a dologból kényes kérdés. Feltesszük tehát toliunkra a sordinot, hogy nagyobb reakciót ne váltsunk ki. A múlt hetekben hosszában székében tárgyalták a legelőkelőbb napi lapok is, hogy fényüzési cikkeket annyit togyaszt most a háború második évében is ez az ország, mint még soha. Ez a körülmény pedig hatásában olyan sulylyal esik a mérlegbe, melyet már nem lehet közömbösen elnézni vagy elhallgatni. A kormány komoly intézkedésekre készül, az ország házában interpelláció van tervbe véve stb. Most pedig lássuk a íényüzési cikkeket, melyekből egyszerű dolog megállapítani, hogy ki a bűnös. tázia, aki rendkívül nagy érdeklődéssel viseltetik minden tudomány iránt. Ha nem a cár gyermeke volna, biztosau az egyetemre járna most. Mária nagyhercegnő tökéletes ellentéte a nővéreinek. Okos, intelektuális gondolkozásu 5 is, de nem szeret tanulni. Végtelenül vidám ő az egyedüli, aki a legborusabb fellegeket is eltudja oszlatni hatalmas atyja homlokáról. Van egy különös tulajnonsága, kitűnő megfigyelő és nagyon szellemesen tud mindenkit kifigurázni. Tavaszi estéken a carszkojeszelói kastély nagy szalonjában gyakran órák hosszat mulattatta azzal az egész cári családot, hogy felvonultatta az udvart pompásan jellemző torzképekben, amelyek között sorra kerültek az ismerős államférfiak, diplomaták is. Bámulatos beidegzése van emberi arcok iránt. Akit egyszer látott, sohasem felejti többé el. A sótakocsizások alkalmával figyelmesen nézegette az utcán járó-kelőket és örült, ha ismerősöket fedezett, fel közöttük — A barátaim — szokta mondani. Egy ízben valamelyik udvarhölggyel tett sétakocsikázást. Mikor hazaértek a téli palotába, hozzám sietett. — Emlékszik még — kérdezte - - Peter- hofban arra a sovány zöldkalapos nőre. Most találkoztam vele a Newski Prospekten. Ezek a tárgyak: ékszer, illatszer, szőrme, gyémánt, csipke, s.elyem, virág, déli gyümölcs. Tisztában vagyunk. Mind olyan tárgyak, melyekre az élet- szükséglet nem kivatkozhatik, de ez még nem is a legnagyobb baj. Megnöveli azonban az a körülmény, hogy ezek a cikkek legnagyobb részt a mi elíenségeink országából a semleges országokon keresztül jutnak hozzánk. A mi ellenségeinknek jut tehát ezeknek a luxus portékáknak, az ára, ami pedig —togózzunk meg valamibe, hogy el ne essünk — négy-ötszáz millió korona! Ez bizony olyan szerepe a nőnek a háborúban, melyen nem csodálkozni kell, hanem kétségbe esni. Virág, csipke, illatszer, selyem, gyémánt s más ilyen bolondságra sokszá.z millió egy év alatt, mikor háború van, mikor vérzünk, pusztulunk veszünk. Mikor vak és béna hőseink ellátatlanok, mikor 70—80 felvidéki íalu romokban hever, mikor százezrekre megy a hadiárvák száma. Virág, illatszer, melyeknek illatától mi szédülünk el, mikor az ára jut eszünkbe. Csipke, szallag, melyeknek látására keserűség, tog el. És ezt a virágot, csipkét viselik nyilvánosan, talán még hivalkodnak vele, vagy talán még büszkék is reá. A világháborúban ez a szerepe a nőnek a legszomorubb, mert ez az esztelen fényűzés csak egy lépéssel haladjon tovább s egyértelmű lesz a hazaárulással s aligha tudja ellensúlyozni a jóknak és komolyaknak érdemes munkája. Nagyszerűen taráit a harctéren küzdőknél és áltáléban mindenkinél mint legjobb fájdalomcsillapító bedörzsöiés neghtlén, rhenma, köszvóny, influenza, torok-, mell- éa hátfájás stb. eseteiben Dr. Rlohter-féle Oapsici compos. Horgony-liniment. Horgony-Pain-Exp«iler pótlék*. ÜTegJ« K -80, V40, »•—. KapheU gyigyazertár&kban vagy közvetlenül er. ,,Arany oroszlánhoz“ címzett Dr. Rich ter-féle gyógyszertárban, Prága 1, Elisabethstr. 6. Naponkénti szétküldés. Az összes vármegyei felekezeti lelkész uraknak. E cim alatt Csaba Adorján főispán legutóbb a következő felhívást intézte a vármegye valamennyi lelkészéhez: »Abban a nagy küzdelemben, melyet a Nemzet, fennállása és szabadsagáért már annyi vér és anyagi áldozatokkal másfél éve folytat, a társadalomnak olyan szerep jutott, melyet hahiven és kötelességtudólag betölt, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az eddigi sikerek s erkölcsi tőkék a jövőre nézve a nemzeti fejlődés alapkövét képezzék s egy olyan biztos bázison maradjunk, melyről bennünket többé elmozdítani nem lehet. Hogy a hosszas béke alatt kényelem és jóléthez szokott közönségünk az idők reánk nehezedő súlya alatt össze nem ros- kadt, s lassanként az önfegyelmezettség és áldozatkészség legszebb erényét, mint egész természetes dolgo ;,ezdte tekinteni, abban én a vidékeken legnagyobb érdemét a lelkész uraknak látom, kik a háború első percétől fogva telekezet és nemzeti külömbség nélkül szóval és tettel előljárva például szolgáltak arra, hogy miként kell a hazát szeretni, miként kell azért panasz nélkül szenvedni, de egyúttal áldozatokat is hozni. Könnyeket fakasztó volt minden nemesen érző lelkű embernél látni azt, hogy éppen a legszegényebb nép miként adja falatjának felét katonáink táplálására, s miként hordja értékeit a haza oltárára Most, mikor már az olyan rettenes áldozatokkal elért sikerek jutalmának elnyerése előtt állunk, most kell még utoljára megfeszíteni magunkat s ha kell szenvedni, szenvedjünk és nélkülözzünk, de biztosítani kell azt, hogy akik érettünk véreznek, rendelkezéseinkre álljon mind az a kellék, amelyek nélkül az eddig elért eredmények is elveszhetnek. Nemtelen ellenségeink bennünket fegyverrel le nem gázolhatván, kiéhezte- téssel akarnak megsemmisíteni. Ezen céljukat nem szabad engedni, hogy elérjék, s csak rajtunk áll, hogy itt is csúfos kudarcot szenvedjenek. Nekünk van annyi, hogy abból nem csak magunk megélhetünk az uj termésig de juttathatunk belőle a szövetségeseinknek is. Azonban azt, ami feleslegünk van, azt nem szabad eltitkolni, hanem a megállapított árba-n rendelkezésére bocsátanunk az államnak. Természetes dolog, hogy azért, mert valaki bőségben úszik, nem szabad abban duslálkodni, hanem redukálnia kell igényeit oda, amint azt a kormányrendeletek megállapították Örök gyalázat lenne e nemzetnek, ha az maradna íent róla, hogy azért nem tudta a sikerek gyümölcsét be is takarítani, mert a jólét hitvány szeretetét eléje helyezte a nagy nemzeti érdekeknek. Ezen a téren iordulok én a vármegye fenkölt gondozási! s hazáját imádó lelkész! karához. A terménykészletek még mindig megvannak az országban, de részben indo- lentiából, részben számításból, de legtöbb esetben a jövő feletti aggodalomból elrejtve tartja azt a közönség. A nemzeti becsületre hivatkozással kérem a lelkész urakat, hogy társadalmi és hivatalos téren kövessenek el mindent arra, hogy készletükből mindenki csak annyit tartson meg magának, amennyit fogyasztásra a kormányrendeletek megállapítanak. A többit jelentsék és szállítsák be a Haditermény részvénytársaság vidéki megbízottjaihoz. Mindenkinek saját érdeke is ezt parancsolja, mert a legszigorúbb kutatások fognak eszközöltetni s akinél felesleges készlet találtatik, a mellett, hogy elkobozzák, az illető egyént elzárással és pénz- birsággal fogja a hatóság sújtani. Én azonban megvagyok győződve, hogy ha közönségünket lesz aki megértesse, hogy a nemzetnek rmiyen nagy érdekei forognak kockán, nem akad olyan hitvány egyéniség* ki í.o tenne eleget hazafias kötelességének. Fogadja őszinte tiszteletem nyilvánítását Nagykároly, 1916. január 29-én, Csaba Adorján, főispán.« Városi közgyülas. Nagykároly rt. város képviselőtestülete 1916. év február 6 napján d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1 Bejelentés a képviselő- testület tagjaiban beállott változásokról. 2. A legtöbb adót űzető városi képviselők 1916. évi névjegyzékét kiigazító küldöttség megválasztása. 5. Számvevőség jelentése a város kezelése alatt álló pénztárba történt s az 1915. év végéig ki nem egyenlített átutalásokról. 6. Sehlik Nicholzon gépgyár r. t. kérelme a villamos telep részére szállított 300 lóerős nyersolaj motor árából késedelmi kötbér tejében levont 8199 K 38 f és időszaki' kamatainak kiutalása iránt. 7. Az állampénztár terhére hadisegélyben nem részesített városi alkalmazottaknak a városi pénztár terhére hadi segélyben részesítése. 8. Az áll. polg. leányiskola igazgatójának kérelme, természetbeni tűzifáért fizetendő összeg mérséklése iránt. 9. Előterjesztés a Vetzák Ede neje télé 2000 koronás tőgimnáziumi ösztöndíj alapítvány alapitó oklevelének módosítása iránt. 10. jelentés arról, hogy
