Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-22 / 43. szám
SZATMRÁMEGYEI KÖZLÖNY. dik hadikölcsön sikerének az előfeltételeit egytől-egyig magukban hordják. A pénzintézetek betétkimutatásai vannak oly bőségesek, mint a háború alatt bármikor. Miután pedig bebizonyosodott, hogy befektetésnek a hadikölcsönnél semmi sincs, egészen természetes, hogy a nemzet megalapozott bizalma még az előző alkalmaknál is melegebben karolja lel az uj hadikölcsön ügyét. A hadikölcsön népszerűségét ezenkívül hatalmasan fokozza a hadihelyzet fölényes alakulása is. Végig az összes csatavonalakon nemcsak álljuk a rettenetes küzdelmet, hanem a diadal is a miénk mindenütt. Az sem ingathatott meg bennünket, hogy ellenségeink száma az oláhok gazárulása folytán megszaporodott, sőt ez a körülmény csak annál magasabbra tüzelte katonáink hősiességét és elszántságukat, hogy a végleges győzelmet semmi áron sem adjuk ki a kezünkből. Záloga az uj kibocsátásnak a német hadikölcsön sikere is. Az a nemes verseny, melyet az egész világ ámulatára olyan bravúrosan állunk hatalmas szövetségesünkkel már több, mint két év óta, a német sikerből okvetlenül azt az ösztönzést fogja meríteni, hogy az áldozatkészségben ezúttal se maradjunk a németeknek mögötte s az uj hadikölcsön minél teljesebb sikerével ismét lesújtsunk ellenségeinkre, akiknek pénzügyi teherbírásuk minden újabb bizonyítéka épugy az elevenükbe vág, mint akármelyik csúfos harctéri kudarcuk. És még egy, aminek ennél a hadikölcsönnél különösebben is kell serkentenie bennünket. Az oláh orvtámadás megbosz- szulása s az a kegyetlen sanyargatás, melybe erdélyrészi véreinket döntötték. Egész védelmi harcunkból éppen ez az, mely a legmélyebben vágott szivünkbe s amikor ennek a megtorlásáról van szó, akkor lehetetlen, hogy akadjon magyar ember, aki a hadikölcsön sikerének biztosításával ne sietne minden erejével, akár az utolsó fillérjével is hős katonáinknak segítségére. Az a talpalatnyi föld. Az 1914. év őszén, telén, valamint az 1915. év taszán egy leiszó, mint egy riadó járta be az országot keresztül-kasul: »Vessünk be minden talpalatnyi földet!« Ezt a riadót fújták a hatóságok, erről prédikáltak a templomokban, ezt tanították az iskolákban és ezt harsogták a saitó trombitái. Kellett is. Utóvégre nem lehet a felett vitatkozni sem, hogy az itthonlevök úgy szolgálják a háború és illetve kiéheztetés- sel ostromlott hazájuk érdekét legjobban, ha termelnek minél többet, ha ellátják az országot és a reánk szoruló szövetségeseket minél több élelmiszerrel és takarmányfélével. Termeltek is sokat, nem szorultak meg, jutott mindenkinek. De azért azt mondhatjuk, hogy bár termeltünk volna többet, hogy maradt volna felesleg is, mert bizony most elkelne minden, ami enni való, bármennyi volna is. A múlt év őszén, már csak mint visszhang verődött innen-onnan a fülünkbe ez a jelszó, az idén pedig még igy sem; most is csak az emlékek dús tárházából rántjuk elő azon okból, mert ismét nagyon időszerűnek találjuk. Igaz ugyan, hogy nálunk a jelszavak nem az időszerűség, hanem a divat, sőt határozottan a női divat szerint igazodnak s igy életük meglehetős kérészszerü, de talán ilyen dologban s ilyen időben nem kellene divatoznunk. Nem bizony pedig annyival inkább mert mikor ez a jelszó fénykorát élte alig volt rá szükség, vétettek akkor jelszó nélkül is, igyekeztek ugyancsak minél többet termelni, ember volt még akkor bőven volt aki dolgozzon, a vetőmag nem volt drága, az igavonó jószágból is telt mindenfelé, most pedig ezek közül a fontos tényezők közül egyik sincs meg abban a mértékben. Hanem jelentkezett valami nagyon szomorú dolog a legutóbbi időben. Az akarat, az igyekezet csökkent erős mértékben, sőt ismételten és több oldalról egy uj jelszó került forgalomba, amely megmérhetetlen kárt, mondhatnók, hogy veszedelmes állapotot vonna maga után, még akkor is, ha szintén csak divatszerüleg rövid életű volna. Ez a jelszó pedig úgy hangzik, hogy nem szántunk, nem vetünk csak annyit, amennyi a magunk számára kell, hiszen ugv sem tudjuk megmunkálni becsületesen, nem tudjuk letakaritani. Igen ezt hallani lehet mostanában székére. Aki kételkedik ebben, vegyüljön a gazdálkodó nép közzé, különösen azok közzé, akiknek több földjük van, mint amennyit saját erejükkel megmunkálhatnának és letakarithatnának, hallhatja nem egytöl-kettőtől. Már most aztán, ha ezek a gazdálkodó népek állani is fogják ezt a fogadkozást, akkor bajok lesznek. Félő pedig, hogy ha nem is mind, de egy része betartja, aztán akármilyen kicsi is legyen ez a rész, ma nagy kárral, súlyos következményekkel jarhat az ilyesmi. És mikor igy áll a dolog, sem a hatóságok, sem pap, sem tanító, de még a sajtó sem beszél arról, hogy vessünk be minden talpalattnyi földet. Miért ez a hallgatás, miért nem látja most ennek szükségét senki ? Nem tudunk mi ebbe belenyugodni semmiképen ; még ha olyan biztos is volna az, hogy a közel jövőben elkövetkezik a béke áldásos ideje akkor sem lehet helyes, mert az emberek esznek békében is, a kenyér kell, ha győzünk is, ha nem is. Vagy talán földjeink megmunkálását el fogja végezni a hatóság,vagy a katonaság ? Isten bocsássa meg bűnünket, de ezt még ha hivatalosan mondanák sem tudnók elhinni. Pedig nem mondják ezt sem. Azt látjuk, hogy nagyon elenyésző csekély kivétellel földjeink még vetetlenek, sőt szántat- lanok is, azt meg tudjuk, hogy az idő szeptember vége tele van, sőt azt is tudjuk egész határozottan, hogy az idei termésből a jövőre egy szem felesleg sem fog maradni. Mindezek tudása bizony csak arra való, hogy aggodalmaink jogosultabbaknak tűnjenek fel. Egy remény csillaga azonban, ha nem is nagyon ragyogóan, de fel-fel csillan bo- ror.gós egünkön,'ez a csillag pedig népünk bölcs és hazafias lelke, mely ha talán tétovázik is most, előbb utóbb, de talán még se későn, nem várva buzdítást, prédikációt szántani, vetni fog kivétel, okoskodás, jelszó és divat nélkül: Megmunkál minden talpalattnyi földet. Nagyszerűen b&Y< a harctéren küzdőknél és kltal&ban mindenkinél mint legjobb fájdalomcsillapító bedörzsöles mechtMc, rheum*, kosivíny, Influenz», torek-, Mil- éa hátfájie *tb. eceteibe» Dr. Riohter-Ctle •apaiéi compos. Horgony-Liniment, Horgony-Pain-Expeller ÜycrJc K -"SO, 1 40, Kar,heti gyCgyscertirckban Y*er kíivet- ft lenni a* „Arany oroszlánhoz“ címzett Dr, Bicnter-íéle gyógj'szcrtArban, a h Á Prága I, Elisabethfltr. 6. Naponkénti szétküldés. hölgyek figyelmébe! Készfonatok, kreppek stb. kap* hatók KÍNÁL JÁNOS fodrásznál Könyök-utca. Kihullott, Valaipint Vágott hajat magas árban Veszek. Kihullott hajat tessék összegyüj- tepi és beköttetni. HipeJk. — Áthelyezés. Kurcz Ottokár közös hadseregbeli főhadnagy, ki a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egylete helybeli fiókja által fenntartott tartalékkórház katonai parancsnokoskodásával volt megbízva, hasonló minőségben Ko- ritnyicán lett áthelyezve. — A szüret a múlt héten nálunk egész csendben folyt le. Oka ennek a mai helyzet, a szokásos vidámság hiánya és hogy a megfelelő munkaerő hiánya miatt igen sokan a kitűzött szüreti napot megelőzőleg szüreteltek le. A termés gyenge, közepes, a bor minősége jó, ára meglehetősen magas, úgy, hogy olt, ahol fagy vagy peronospora nem volt, a szőlő az idén nagyon kifizette magát és a nagy munkáltatási és dologi költség dacára szép kamatot hozott. — A vármegyei választott tisztviselők megbízatásának újabb meghosszabbítása. A vármegyei választott tisztviselők megbízatásának újabb meghosszabbításáról szóló 1914. XLIX. t.-cikk rendelkezéseinek hatálya a békekötést követő naptári év végéig kiterjesztik. Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és azt a belügyminiszter hajcja végre. Szentesítést nyert 1916. okt. 3-án. Kihirdettetett az »Országos Törvénytár«- ban 1916. okt. 6-án. — - Távozó .igazgató. Gábor Armand a Nagykároly? Önsegélyző Népbank igazgatója értesülésünk szerint dec. 1-én megválik állásától és a Szolnoki bank és Takarékpénztár rt. vezérigazgatója lesz. A távozó igazgató pár évi itt működése alatt bankkörökben vezető szerepet vivőit ki magának s kiváló képességeivel intézetének nagy szolgálatokat tett. — Menetrendváltozás. Értesülésünk szerint a napokban ismét egy kis menetrend változás lesz a Budapest—Debrecen—Királyházai vonalon, miért is ajánlatos lesz az utazni szándékozóknak előzetesen az állomáson az uj rendelkezések iránt érdeklődni. — Az erdélyi menekültek hazatérése. Az erdélyi harctérről érkező jó hírek főképp a menekültek ezrei közt támasztottak izgalmas örömet. Szinte megrohanták a hatóságokat, hogy a maguk városáról, falujáról hiteles felvilágosítást kapjanak. — Számos helyre megkezdődött már a visz- szatérés, a többi közt Alsóíehérmegyébe, Szebenbe, Szászsebes tájára, ahová intelligens lakosság jelentékeny része elindult már. — Az utóbbi időben sok városban mint Kolozsvárott, Torockón, sőt Marosvásárhelyen megállították az ország belsejébe igyekvőket s ezeknek hazatérése jóval kisebb gondot okoz. A legtöbb helyen nem a román katonák pusztítottak Erdélyben, hanem a román lakók és ennek a szörnyű vagyoni romlásnak a folyamatát csak úgy állapíthatják meg, ha a házak, gazdaságok, üzletek tulajdonosai gyorsan visszatérnek. — Só behozatal. A debreceni kereskedelmi és iparkamara érdekeltség figyelmét felhívja, hogy egy breslaui cég "sót ajánl behozatalra. Érdeklődők a behozatal feltételeiről tájékozást szerezhetnek a kereskedelmi iparkamaránál. Védjegy. HARCTÉREN KÜZDŐ SZERETTEINKNEK KÜIiDJÜNK MODIANO-CLUBSPECIALITÉ HÜVELLYEL készített CIGARETTÁKAT, hogy lássák, ljogy nekik ipindepből a LEGDRAgAbbAT, (egy doboz 70 fillér) tehát a LEGJOBBAT is, Választjuk! Egy könyvecske sodornivaló papin (70 lap) ára t2 fillér.
