Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-15 / 42. szám
Nagykároly« 1916. október 15. 42. szám XLII, évfolyam« w m •• POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová alap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: oooo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS: PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo _j ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. • • 2lzíeti erüöicsleienség. A háborús keserűségek harmadik esztendejében elhatottunk már odáig, mikor, bár életünkre törő ellenségtől vagyunk, körülvéve, mégsem a háború sorsa lelett esünk kétségbe, nem a túlerőben levő ellenségtől téltjük hazánk és nemzetünk sorsát, hanem az erkölcsök ama züllésétől, mely napról-napra szélesebb körben terjed és hova-tovább eszeveszettebbül tombol idebent az ország határain belül. A háború elején elindult jó nehány elvetemedett lelkű gazember, aki vett és eladott, szerződött és szállított a hadseregnek azon a címen, hogy kereskedelmi és ipari üzleteket csinálva előmozdítja a forgalmat és ezáltal megszerzi a maga megélhetési eszközét. Csakhamar kitűnt azonban, hogy nem vett és eladott, hanem csalt, nem szerződött és szállított, hanem lopott és nem megélhetését akarta biztosítani, hanem vagyont szerezni a háborún. Aztán jöttek a vizsgálatok, a tárgyalások és megteltek a tömlöcök. Most már aztán ott állunk, hogy csak nagyon néha hallunk hirt ilyen íajta üzel- mekről, megritkultak a tárgyalások és a hasonló esetek. A talaj nem volt alkalmas ; ezen a téren a munka veszedelmes volt, a kockázat olyan nagy, mellyel nem ért fel a keresett milliók üdve sem. A pálya kényelmesebbnek, a térség szélesebbnek és a kockázat sokkal kisebbnek mutatkozott a polgársággal szemben. 1 A jelszó: vagyont szerezni a háborún megmaradt, csupán az történt, hogy objektumul a hadsereg helyébe a polgárság lépett. A választás, illetve változtatás kitünően bevált. — Az alkalom, a mód ezerszeresen szétágazóbb, az objektum butább, gyávább, az ellenőrzés számba sem vehető, a kockázat úgyszólván semmi. A céh munkában van. — A céh tagjai napról-napra, sőt talán óráról-órára szaporodnak, olyan rettenetes arányban és mértékben, melyek a kétségbeesést nem csak indokolják, de teljesen jogossá teszik, 4 «Oda fajult már a helyzet, hogy az előkelő társadalmi állás, közbecsiilés és dlsrhert jó hírnév mögött láttuk a börtön ajtóját becsukódni, de az ilyenek mellett tagjai lettek a céhnek most már olyanok is, akik vagyont akarva keresni a háborún, soha sem rendelkeztek iaz előbb elsorolt morális kincsekkel, hanem vigan futnak a pénz után a becstelenseg, a tömlöc, vagy akár az akasztófa közötti keskeny útvesztőn is, rizikó nélkül. Gyárak létesülnek ilyen céllal, üzletek alapittatnak direkt ezzel a rendeltetéssel személyi és erkölcsi garancia nélkül. vTej, tojás, zsir, szesz, kávé, szappan, bőr, posztó, ruházati dolgok készülnek szemétből, érték nélküli rongy anyagokból, veszétyeztetve ezekkel az emberek egészségét talán életét is. Üzleteket kötni, szerződni, valamit megrendelni csak a kereskedelmi, ipar és magánjogi törvényekben lefektetett jogok és kibúvók teljesen ismerete mellett is a legnagyobb óvatosság mellett lehet. — A vett vagy megrendelt áru kicserélése, helyettesítése kivétel nélkül van renden. — Ugyanaz az áru ma jó*holnap értéktelent árulnak ugyan azon kereskedelmi márka alatt. A nagykereskedés ezt a piszkos manőverét ma már követi a falusi szatócs is. Az áru elrejtés és kellő pillanatban hatszoros áron való feltalálás bravúrjában valósággal egymást múlják felül a legnyomorultabb krájzlerek is. Egyes közszükségleti cikkek máról-holnapra tűnnek el a piacról és egy-két hét múlva ijesztő árban ismét forgalomba kerülnek. Legújabban egy csereüzlet eszméje lett uj. Egyik vagy másik boltos valamely utón olyan cikkhez jut, mely a piacról hiányzik, de elsőrendű kereseti cikk lévén, hamar elkelne még nagy áron is, ennélfogva pénzért nem eladó, hanem csirke, tej, vaj, tojás vagy más hasonló élelmiszer felajánlásával lehet csak hozzájutni, folyik tehát a többszörösen száz percentes üzlet. — Ilyen petroleum áruláslól beszéltek e héten székére községünkben is nem is egy, két helyen. Jó Isten, hát hol fog ez végződni ? Meddig megyen ez az őrült tulhajtása a pénz szerzésnek ? Mindennap egy-cgy újabb menazsé- ria tenevadjait szabadítja reánk az emberi gonoszság. Mikor jön már valaki, aki szétüssön ezeken a becstelen fajzatokon, Az erkölcsöknek ez az ijesztő elfajulása vájjon véget ér-e a háborúval, vájjon nem megy-e át a háború utáni békés időre is;? Hini sem merjük ezt s éppen ezért, ha hős hadseregünk majd leveri az ellenséget, a dicsőséges győzelmet azzal kellene teljessé tenni, hogy megmaradt lőszer- készletét ennek a másik ellenségnek a kiirtására használja fel. A Közigazgatási Bizottság ülése, Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága í. hó 13-án, pénteken délelőtt, Csaba Adorján főispán elnöklete alatt ülést tartott. Az előadókon kívül jelen voltak : Jármy Andor, Madarassy Dezső, Nemestóthy Szabó Antal és Toóth Mór bizottsági tagok. A mai ülésnek ünnepélyességet adott az, hogy most adta át a főispán a kitüntetett Bodnár György kir. tanfelügyelőnek a Ferenc Józsel-rend lovagkeresztjét. Az ülés elejéiünem történhetett meg ez ünnepélyes aktus, mivel a szatmári vonat nem érkezett addig meg, mig a gyűlés kezdetét vette. Óh, azok a semleges ujságirók. Angol szatíra. Keservesen megleckézteti a semleges államok laptuclósitóit a Punch, a legnagyobb angol politikai élclap. A szatirikus folyóirat The great Neutral címen maró gúnnyal, irt guny- nyál támadást intéz a semleges ujságirók ellen, akik semlegességükből üzletet csinálnak. E szatíra mindenesetre annak bizonysága, hogy Angliában tanulták a valóságnak megfelelően értékelni nem egy semleges újságírónak szolgálatkész tudósításait. A Punch, cikke igy hangzik : — Én vagyok a semleges újságíró, aki bejárom egész Európát. Teljesen pártatlan és feltétlenül megbízható vagyok. Minden cikkem homlokán ott a biztosítók, hogy hozzáférhetetlen vagyok. Gyönyörűségem telik benne, ha átutazom Londonba és ott egy cikksorozatot eladhatok a pesszimista és egyet az optimista sajtó részére, aztán mosolygó arccal leülök az asztalhoz és egy cikket irok Németországról, mely igy kezdődik: „Egy romhalmazon ülök, a Fleestreeti romok közt, kilátással a Szent Pál páncélerőd omladékaira. Távolról lázongás zaját hallom. A vad csőcselék halálra ütlegel egy toborzó tisztet. Ilyen dolgok minden órában történnek a megsemmi- tett Albionban. Londonról, Liverpoolról, Manchesterről és Birminghamről irt cikksorozatom, — romokban hevernek e városok mind — olyan kitünően bevált, hogy azon gondolkodom, ne adjak-e neki egy Blikkért e városok romjairól. Még büszkébb vagyok az angol sajtó részére irt cikkemre. A Németországról szóló tudósításaimat csak egy szempontból Írhattam mert Németországban egész sajtó optimista. Angolországban azonban a szél járása szerint foroghat az ember és művészi munkát alkothat. El kellettt volna olvasni önnek azt a történetet, amelyet egy hentesüzlet utolsó kolbászáról irtain a nép megrohanta a hentesboltot, a katonaság közbelépett, a tömeg neki ment a csapatoknak és 14 ezer polgárt kaszáltak le a gépfegyvek és — a kolbászt megette annak a hadtestnek a parangsnoka, amely a lázadást elfojtotta. És el kellett volna önnek olvasnia mit írtam a német császárról, — egészen ősz a császár, alakja meggörnyedt, arca halálsápadt, amint a berlini csőcselék vad dühe elől testőrségétől védve, végig vágtat az utcákon. Természetesen még van egy császárom készenlétben, aki megelégedetten mosolyog és kezével int a leselkedő tömegnek, amely palotája körül gyülekszik, hogy istenségének fényében sütkérezzék. Hátha még elolvasta volna kiváló német személyiségekkel folytatott titkos beszélgetéseimet. Ezek súgták meg nekem nagy titoktartás mellett, hogy Hindenburg odadobta kardját és kijelentette, hogy egyenesen Berlin ellen masíroz, ha a hiábavaló embermészárlás meg nem szűnik. Elmondtam nekik, hogy ezek az urak véres forradalmakkal és pusztító lázadásokkal fenyegetőztek. És közöltem velük más kiváló német személyiségek megiuterja- vulását is elmondták nekem, hogy Németország most is minden hétköznapon egy búvár- hajót és egy Zeppelint és minden vasárnap kettőt tud építeni és minden hajaszáiuk az égnek állt, mikor elmondtam nekik, a nagy kereskedelmi háború részleteit, amely a békekötés után terveztetik és amely Németországnak visszadná egész gazdagságát azzal, hogy az előállítási ár 50 százalékán mindent elad. Mily ellentétes számokat mutat ebédszámlám a német országokban. Egyszer 20 márkát fizetek két szelet halért, egy vékony megemészthetetlen burgonyakenyért és egy összeaszott hurkáért, máskor meg két márkáért olyan pompás ebédet adnak, amilyent londoni étteremben még öt shillingért sem kapni. Sétálgatok Berlin utcáin és alig látok nyomorék vagy sebesült katonát. Elmondom hogy a német sebesültek 95 százaléka a német orvosok ügyessége folytán egy hét múlva már visszamennék -a harctérre. Más angol olvasóknak meg előadom, hogy minden nyomorék, sebesült és vak katonát Németország fővárosába küldenek. Vannak vidékek ahol egyáltalában nincs már férfi. Es ha kérdik mi a tény ? Elárulom : Németországban egyedül a semleges ujságirók azok, akik meghíztak. $
