Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-08 / 41. szám
Nagykároly« 1916. oktőben 8 ________ 41. szám._____________________________________XLII. évfolyam. SZE RKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová alap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0300 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: on. A IS T ß L ISTVÁS SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDYJáHOS FÖMUNKA7ÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Mérsékeljük igényeinket! Ez a komoly intelem hangzik ki Tisza grói miniszterelnök beszédéből, mely az imént elnapolt képviselőház működéséhez úgyszólván a pontot szolgáltatja s amelynek jelentőségét elég nyomatékkai nem ajánlhatjuk mindenkinek figyelmébe. Mérsékelnünk kell igényeinket, mert csak igy lehetünk képesek megbirkózni ellenségeink kiéheztetési törekvésével s mert csak e módon egyenlíthetjük ki azt a szűkmarkúságot, mellyel a természet az idei termésben ránk nehezedett. A kormány szándékából, mely az élelmezési központ létesítésével az élelmi- cikkek egyenletes elosztását és a gazdaságos beosztatát akarja biztosítani, másként nem várható siker, csupán, ha az önmegtagadásban eddig tanúsított szivóság to- vábra is következetes erényünk marad. Amire az ország népének a megélhetésre szüksége van, azzal Istennek hála rendelkezünk. De ez a készlet elég csak úgy lehet, ha lehetősége nem visz tulságba senkit és mindenki b^éri a tényleges szükséglet kielégítésével. A miniszterelnök intelmének fontosságát is, igazságát is szinte kézzel fogha- tólag bizonyítja az az örömhír, mely a déli Kárpátok ormairól hömpölyög felénk és tölt el bennünket lelkesedéssel A ne- mezis elérte már legújabb és leggazdagabb ellenségünket, Nagyszebentől délre eszeveszetten futnak az oláhok! Vájjon jutott volna-e osztályrészünkül ez a mámoros elégtétel, ha a fronton és a front mögött kezdettől fogva nem a törhetetlen kitartás és amit most a miniszterelnök mindnyájunknak lelkére köt: nem az önmegtagadás erénye tölti el apraját és nagyját ennek az önfeláldozásban párját ritkító nemzetnek ? Az örvendetes fordulaton kívül, mely a súlyosan megpróbált Erdélyben teret nyújtott orvul kikényszeritett bosszuállá- sunknak, még egy nyomós jelenség biztosit arról, hogy a’ miniszterelnök hazafias intelmére megértő viszhangot fog adni az egész ország. Az a megértés "mellyel a nagy politikai ellentétek dacára összes pártjaink a háborús helyzet magaslatára emelkedtek s amely a legszenvedélyesebb viták után is lehetővé tette, hogy a győzelmi akaratuk megvalósításán kívül minden más cél háttérbe szoruljon. Ennek a mi politikai józanságunknak magasra taksáló példaadásnak is okvetlenül meglesz a jótékony hatása szerte az országban, a legnemesebb versenyre kelve hős katonáinkkal, mindnyájan minden embertől telhetőt megteszünk arra, hogy ellenségeinknek ne csak fegyveres ereje, de kiéhéztetési tervei is megtörjék összetartásunk és ellenállásunk szilárdságán. Nagyszerilea b*»iH a 1)erőtéren küzdőknél és általiban mindenkinél mint legjobl fájdalomcsillapító bedörzsölik mecMUái, rhenma. kőexTíny, lnflneni». Mrok-, mail- éa kitíájif íA. aa»telbaa Dr. dichter lét. •apsici oompoi. Horgony-Linimeit. Horgony-Pain-Expeller p6ti«k*. Üvegje K -•», 1 40, f—. Knpiatd gyégysnertArakban vagy késvet- fi lenal „Arany oreszlAnho*“ clmMtt Dr. Riobtor-félo gyógysaftrt&rbaa, i i i PrágR I, EIi*abeth*tr. 6. \ § j épenként! *rAtSrO!tl$s. KISSÉ Ä Deutschland megérkezése Baltimoreba, „Egy német tengeralattjáró érkezett meg Brémából 1“ jelentette a révkalauz a révkapitánynak. A kapitánynak kiesett fapipája a szájából. — Fickó te megőrültél, vagy megint berúgtál, hogy ilyen hülyeségeket beszélsz. — Tessék személyesen meggyőződni róla, hiszen én is azt hittem, hogy álmodom. Csak üljön be velem a csónakomba és öt perc múlva meg fogja látni a világ legnagyobb csodáját. A vén tengeri medve elhelyezkedett a motorcsónakon és öt perc múlva ott voltak a német tengeralattjárónak a vízből félig kiemelkedett teste mellett. — Kik vagytok ti és honnan jöttök ? — kérdezte a révkapitány. — Németek vagyunk és Brémából jöttünk a tenger alatt I — felelte a Deulsland fedélzetén álló német tengerész-tiszt. A „Timmius“ nevű vontatóhajó méltóságteljesen vonszolta a kikötőbe maga után a rejtelmes Deutschland nevű hajó-csodát. A városba futótűz gyorsaságával terjedt el a hir. Ezer és ezer ember leste már a hajót. Először azonban a hivatalos formaságokon kellett átesni. A sárgazászlós egészségügyi kis hajó fürgén mellette termett. Ezen érkezett az ügyeletes orvos Dr. Richardson asszistensével. Hajójából először is egy hölgy készült át- szállni a Deutschlandra. „Mylady Önnek nem szabad feljönni — hangzott az erélyes és nyers utasitás. A hölgy erre a barátságtalan fogadtatásra lemondott tervéről, jólehet a vizsgáló Richardson orvosnak vott neje. Az orvos ha akarta volna, úgy ugyancsak megkinozhatta volna a német tengeralattjárót. De nem tette, mindössze csak egy megjegyzést kockáztatott meg: „Elfelejtkeztem, hogy Önök mily korrekt barbárok.“ A német tiszt könnyedén meghajolt e kissé íurcsa bókra és felkérte az orvosokat, hogy kötelességüknek tegyenek eleget, amit az orvosok gyorsan és precízen teljesítettek. Ezután a vámhivatalnokok raja érkezett a Deutschlandra. Megállapítani a hajón lévő áruk értékét. König kapitány egy millió dollárra laksálta áruinak értékét, az amerikai vámhatóságok azonban jóval felül értékelték. Hosszas vita után azután belenyugodtak König kapitány akaratába. Ezután a politikai és jogi hatóságok képviselői tették tiszteletüket a Deutschlan- don, annak megállapítására, hogy a tengeralattjáró tényleg kereskedelmi és nem német hadihajó. A hatósági embereknek nagyon megnyerte a tetszésüket, hogy a barbár németek minden kívánságuknak a legnagyobb szívélyességgel tettek eleget. — Legyenek meggyőződve uraim — mondta König kapitány, — hogy ezen az öt pisztolyon kívül nincs fegyver a hajómon, ez is csak a nemzetközi tengerészeti jog alapján minden kereskedelmi hajóra engedélyezett legszükségesebb védelem gyanánt szolgál. Még én is otthon hagytam revolveremet 1 ■ — tette hozzá irőnikus mosollyal. Hideg tél, meleg szív. Csúnya világot, keservesen szomorú világot élünk. Október hónapjának hűvös levegője eszünkbe juttatja a nagy igényű szinte telhetetlen téli hónapokat, a nélkülözést, a hideget, amelyik didergésre kényszerít' a meleg szobában is, mihelyt drága katonáinkra gondolunk, akiket a Kárpátok zordon bérceire, Erdély havas hegységeire vagy a Karszt és a tiroli sziklák kopár kőhálmazaira állit a honvédelem magasztos kötelessége. Miből áll ez a magasztos kötelesség ? megvédeni fegyveres erővel, legyőzni karral, karddal és minden ártó eszközzel az ellenséget, mely ellenünk tör. Ámde tudjuk a szemben álló ellenséges országok népességéből következtetve, olvassuk gyakorta a "hadparancsnokság hivatalos jelentéséből, hogy túlerőkkel állunk szemben, katonáink számbeli kisebbségben vannak és hogy ennek dacára az egyensúlyt nemcsak fenn tudjuk tartani, hanem minden vonalon győzelmesen álljuk meg helyünket, annak oka egyedül az a szellemi fölény és erkölcsi alap, mely fölébe helyezi a mi haderőnket, minden ellenséges haderő fölé. Ez a szellemi fölény és erkölcsi alap meg van itthon is és a hadsereget az itthon valókkal ez az eszményi kapocs fűzte eddig össze és ezt szorosabbá tette a szerető gond, mellyel hadseregünk legutolsó közkatonája iránt is mindnyájan viseltetünk. _ És most, mikor a háború minden tünet szerint eljutott a döntés küszöbéhez, a fegyveres hadak mérkőzésének legtüzesebb lázisához, méltóan meg kell tegyünk mi is itthon mindent, ami csak tőlünk kitelik erőnk végső feszítésével is, ha azt akarjuk „Es ez itt micsoda ?“ kérdezte az egyik liivatatos kiküldött egy kis ágyúra mutatva. König kapitány újra elkezdett mosolyogni: „Ez egy raketta jelző-készülék, mezből veszély esetén jelt adunk“. „Esetleg hiába“ — jegyezte meg az amerikai. „Esetleg Inába“ — bólintott hidegen König kapitány. Incidens nélkül folyt tovább a hajó vizsgálat, mig egyszerre az amerikaiak szeme három, postacsomagon akadt meg, melyeken ez volt felírva : K. v. B. Wüsshington. „Ezeket a csomagokat csakis a mi postánk utján engedhetjük közvetíteni“. „Nem — felelte König — ezeket a csomagokat Haimhausen követségi tanácsos ur fogja a Német nagykövetségre magával vinni, mert annak van címezve“. „Azt mi hem tudhatjuk, mert itt csak egy pár betű van rá Írva a csomagokra.“ — Ezek a betűk a wassingtoni német nagykövet kezdőbetűi Kurt von Bernstorff. — Ha akarom hiszem, ha akarom nem hiszem. — De Önnek el kell hinnie, mert én szavamat adom. — Mindenesetre akkor a csomagokat vi- viheti a követségi tanácsos ur! Különösen a riporterekkel és fotográfusokkal volt sok kellemetlensége König kapitánynak. De egyetlenegy riporter sem tette lábát a Deutschlandra. A fényképészeket pedig úgy játszották ki, hogy négy reflektort állandóan forgattak. A lemezeken és filmeken nem is látszott egyéb mint a vakitó fényszóróknak éles sugarai.
