Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-24 / 39. szám
Magykároly. 1916. szeptember 24. 39. szám XLII. évfolyam. s. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová alap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0700 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: OR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részért egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A szatmármegyei románság hűségnyilatkozata. A szatmármegyei románság sem maradhatott el a velünk érző és velünk harcoló magyar románok ama milliói közül, akik Románia árulása és betörése óta nap-nap után megragadtak minden alkalmat, hogy lelkes szavakkal is tanúságot tegyenek Magyarország iránt érzett hűségűkről. Szatmárvármegye románjait szept. 18-ára hívta össze Marchis Romulus vármegyei íőesperes Nagykárolyba, hogy megjelenve Csaba Adorján főispán előtt, élő szóval kifejezést adjanak hagyományos, tántoríthatatlan királyhüségüknek és törhetetlen hazaszeretetüknek. Tudott és várt dolog volt ez a hűségnyilatkozat, mégis örvendetesen szép volt, bizonysága annak, hogy Szatmárme- gyében együtt, egy célért dolgozott eddig és harcol ezután bármilyen anyanyelvű társadalom. A vármegye hatalmas tanácskozó termében a magyar király képe, a magyar kormány képviselője előtt elhangzott uj román hüségeskü záloga a diadalmas, nyugodt jövendőnek. Délelőtt 11 órakor vonultak tel Marchis Romulus főesperes vezetése alatt a szatmármegyei románság képviselői a vármegyeház nagytermébe. A főesperesen kívül részt vettek a deputációban : Papp József nyug. táblabiró, Achim György bankigazgató, dr. Barbul I. Károly ügyvéd, Költő Demeter főkönyvelő, dr. Drágos Theofil ügyvéd; Ossián Páníil szamosközi esperes, Bogdán András nagykárolyi kerületi esperes, Papp Elek, Papp János, MihálkaJános, Marosán György, Csordás Mihály, Stancu György, Szilágyi György es peres-parochusok ; Ajaki] János, Abrudán Kornél, Szakáll János, Papp Demeter, Marosán Aurél, 'Ardeleán László, Anderkó Viktor, Campián Emánuel, Cionte Döme, Bottá Mihály, Sinka György, Poppán Vazul, Papp Sándor, Germán Tivadar, Papp Mihály, Fet Joachim, Gregár Joachim, Má- thé Grácián, Tassiedán István, Selagián Flórián lelkészek ; Giriti Mihály, Nagy Tivadar, Magdás Ananiás Nikora Ambrus, Sturza János, Márkus Mihály, Anderkó Sándor tanítók ; Fábián Béla nagykárolyi egyházgondnok, Szabó János községi biró, Papp István magánzó, Páll György, Oláh Mihály, Kurtyán Mihály, Donka Demeter, Simonka Traján, Karbunár Corjolán, Erdei János, Donka Gábor, Vida János birtokosok, Sinka József, Kosárka György, Murg Demeter, Marián János, Sopronyi László, Sinka György, Zsurzsa György, Arany János és Vanka Valentin iparosok. A megjelentek hatalmas éljenzéssel fogadták a terembe belépő főispánt, aki előtt Marchis Romulus tőesperes a következő hűségnyilatkozatot olvasta fel: Meltóságos Főispán Url Szatmárvármegye tekintélyes számú románságának képviselői ’vármegyénk minden román lakta vidékéről összegyűlt küldöttség ben, ezen hazánkra kényszeritett világháború forgatagában, egyedül hazafias szent kötelességünktől buzdittatva immáron másodízben jelenünk meg Méltóságod, vármegyénk főnöke, mint a magas államkormány képviselője előtt. Két évig lankadatlan, kitartó hősi küzdelem után a minden oldalról ránk törő ellenség ellen, hazánk ellenségeinek száma nemhogy fogyott volna, hanem meglepetésszerűen egy újabbal szaporodott. A szomsédos Románia hadat üzent Monarchiánknak, amelyben a dicsőséges Habsburg dinásztia alatt több millió román él hűségben, egyetértésben, összetartásban és örvendetes fejlődésben a Monarchia többi nemzetiségével együtt. Megdöbbentőleg hatott reánk, magyarországi románokra ezen hadüzenet, mert lehetetlennek tartottuk, hogy Románia az Orosz birodalommal szövetkezhessék, amely leginkább veszélyezteti a román existenciáját, mert, hisz épen Románia történelme tanúskodik Oroszország hálátlansága és perfidiájá- ról. A magyarországi románság, a történelem megcáfolhatatlan tanúbizonysága szerint több mint egy évezreden át a haza igaz hü fiaival együtt, mindig testvéri szeretet és egyetértésben védte e haza drága szép földjét minden ellenségével szemben. Soha elnyomott fajnak nem tekintette magát Szt. István első királyunk koronájának népei között. Ezt vele a lovagias magyar nemzet sohasem éreztette. Avagy máskülönben miként volna megmagyarázható azon határtalan hősi elszántság, azon odaadó rajongó hűség és szeretet, azon haláltmegvető vitézség, mit ezen rémes világháborúban eddig tanúsított a hazai román nép, vérét, életét, vagyonát, mindenét áldozva a haza védelmére ? Allitja-e valaki tehát, hogy a magyarországi román népnek felszabadításra van szüksége ? Nem volna ez a lojális magyar nemzetnek rut megrágalmazása ? Ilyen eszmével mi sohasem azononsitottuk magunkat 1 Pártpolikai diferenciák lehettek a múltban a magyarság és a hazai románság között. Lehetett a politikai rendszer ellen való küzdelme is a románságnak, miként az a többi hazai politikai pártok között is oly sokszor, elég éles módon nyilatkozott meg : de hazaellenes, vagy kifelé gravitáló tendenciái a hazai román népek sohasem voltak, mert ilyesmi érzületéhez és lojalitásához soha sem fért. Ez oknál fogva a romániai hadüzenet által teremtett uj helyzet éppen semmit sem változtat a hazai románság felfogásán. Csak azzal a határtalan rajongó szeretettel, tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodunk dicsőségesen Mindenféle. (Háborúban a fél világ.) Általában véve világháborúról beszélnek. Sokan azonban egyáltalában nincsenek tisztában olyan adatokkal, melyeket illene tudniok. A földünk felülete 145.917,426 négyzetkilométer. Az ellenséges országok összes területe 74.278,832 négyzetkilométer. Földünk lakossága 1,654 millió, ebből a hatalmas számból 963 millió ember ellenségeskedik. E fenti számokból világosan kitűnik, hogy a háborús országok területe nagyobb mint a fél világ; a háborúban levő népeknek száma földünk, lakosságának nagyobbik felét teszi ki. Érdekes, hogy Európának területe, mely a tulajdon- képeni harctér, csak 7,969,538 négyzetkilómé- tér, földrészünk lakossága pedig 393 millió. (Mii értünk egy millió katona alatt.) Nagyon gyakran halljuk, hogy országunknak ennyi meg ennyi millió fia van fegyverben. Ha csak egymillió katonát egymás mellé állítunk 75 centiméter területet hagyva egy- egy ember részére, úgy egy 750 méter, vagyis 750 kilométeres hosszú frontot kapunk, mely megfelel Fiúménak Kolozsvártól légvonalbeli távolságának. Mi a katonákat leggyakrabban négyes sorokban látjuk. Ha igy állítanánk fel egy millió katonát, úgy egy körülbelül 300 kilométeres hosszú oszlogot alkotna------------------------------------------------------------------------------------------j-----------------------------------------------------------------:-----------------e tömeg katona. Ha az utolsó sorban álló katonának az első oszlop első sorába kellene menni, úgy teljes 62 órát kellene gyalogolnia, hogy a jelzett helyre érjen. Emberenként felszereléssel körülbelül 100 kilogrammot vehetünk egységül, úgy hogy e tömegnek összsúlya 100,000,100 kilogrammot nyomna. Elszállításához 250 darab olyan vasúti kocsi szükséges, melynek befogadóképességük negyvennegyven ember. Ha egy embernek menetelő képességét napi harminc kilométerbe állapítjuk meg, úgy egy millió katona naponta 30 millió km.-nyt utat tesz meg naponta, vagyis 5 napi járással a földről a napba érne. ( Oroszok.) Az „Echo de Paris“ egyik munkatársa Írja lapja részére a következő apróságot. A napokban egy orosz kollegával meglátogattam egy orosz tábort. Az orosz újságíró beszédbe elegyedett honfitársaival. Egyiktől azt kérdezte: — Mi a véleményed a franciákról ? — Nagyon furcsa népek az bizonyos. — Miért tartod őket furcsáknak ? — Mert a cárjuknak nincs uniformisa. — Csakhogy a franciáknak nincsen cárjuk, hanem elnökük van, akit maga a nemzet választott e díszes állásra. Tágra meresztett szemekkel figyel egy darabig a muszi, de nem lehetett meggyőzni. — Nem csapsz be engem bátyuska, cár az is, csakhogy a franciáknál nem cárnak hívják hanem elnöknek. Hiszen láttad tegnap te is, hogy menyi katona őrzi a francia cárt, ép úgy, mint a mi cárunkat. Hidd el nékem, hogy becsaptak téged, cár az ha mondom ép olyan mint a miénk csak nincsen néki uni formisa. Orosz kollegám láthatólag zavarba jött és egy másikkal kezdett beszélgetni. — Na öreg, tudod-e, hogy búiért van háború ? — Igenis, mert a cár atyuska parancsolta. — De hát volt e neki oka erre ? A kérdezett hallgatott egy darabig, majd szinte felvillanyozva mondta meggyőződéssel : — Ha egyszer az atyuska akarta, bizonyosan volt oka. Nékem nem mondta meg senki. A tiszt urak meg azt mondták, mikor kérdeztük, hogy miért van háború: Mert az atyuska igy parancsolta. Közelebb hajolt a kérdezőhöz, hogy én ne halljam és magyarázólag hozzátette : — Beszéltem egy franciával, aki, azt mondta, hogy angolok akarják a háborút, de én nem hiszem. Mi közünk nekünk az angolokhoz. • A tapintatos orosz kollega látta, hogy nincs szerencsénk derék honfitársaival és ajánlatára eltávoztunk a táborból.
