Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-20 / 34. szám

Nagykárolyt 1916. augusztus 20. 34. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová alap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0300 NAGYIÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: OR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Ó boldog Győr! Egyik fővárosi napilapunk néhány nappal ezelőtt hosszabb cikkben ismertette Győr városának a háborús esztendőkben működő közigazgatási és társadalmi intéz­ményeit, tárgyalta behatóan az ezen intéz­ményekkel elért eredményeket és általá­ban a polgárság helyzetét, életmódját. Tagadhatatlanul irigység és keserű­séggel tölti el az embert, mikor ezt a rész­letes ismertetést végig olvassa. Olyaníéle benyomás kél az emberben, mintha ez a derék város nem is Magyarországon volna, vagy mintha Magyarország nem is viselne már harmadik éve egy rettenetes világ­háborút. Hol állunk mi Győrhöz képest? Talán Győrött kétszer van nyár egy évben, talán Győrött van a mesebeli El­dorado ? vagy talán Győrt nem is embe­rek kormányozzák, hanem istenek és pol­gárainak mindenike bölcs, dúsgazdag és kiíogástalan jellemhös? Nem úgy van. — Csodák ctt sem tör­ténnek, ott is emberek laknak és kormá­nyoznak, emberek alkotják a társadalmát, de igazán emberek vezetik is, mint ahogy igazán emberek azok is, akiket ebben a nehéz időben a jó sors a város ügyeinek vezetésére is a polgárság kiváló szeren­cséjére kijelölt. Vége hossza nincs a sok jeles intéz­ménynek és • hosszú sorban következnek azok a nagyszerű intézkedések, melyeket a város közigazgatása a megélhetés köny- nyebbsége és a viszonylagosan is kima­gasló általános jólét érdekében érvényesí­tettek. Bizonyára ott a városi hatóságok nem törik azon a lejüket, vajon lent miként vannak megelégedve velük, hanem első­sorban és különösön azon, hogy miként teremthetnék meg a legnagyobb megelé­gedést és hogy tudnának minél nagyobb jólétet varázsolni ebbe a szép városba. Na és társadalom működése! Hallot­tunk már szép dolgokat más helyről is, Borsodmegye jó hire is általánosan isme­retes, vannak városok is még, ahol szob­rokban megörökítendő dolgok történnek. Mint ezeket valamennyit, úgy bámuljuk a jó Győrieket is. Vagy talán csak termé­szetes dolgok ezek mind és csak nekünk tűnnek lel, akik nem is hittük, fogalmunk sem volt, hogy igy is lehet. Milyen árváknak, elhagyatottaknak érezzük mi magunkat, Iia ezt olvassuk, szinte szerencsétleneknek, akiket csak szánni lehet, majd hogy kedvünk nem ke­rekedik elköltözni erről a vidékről. Óh boldog Győr! r Ä Haditermény r.-t, kirendeltsége. A Haditermény r.-t, Szatmár- és Szi­lágyvármegyék és Szatmárnémeti szab. kir. város területére kirendeltséget létesí­tett, melynek székhelyéül Nagykároly vá­rost jelölte ki. A kirendeltség vezetőjévé Szeghő József urat, helyettesévé báró Vé- csey Béla urat nevezte ki. A kirendeltség működését már megkezdte, hivatalos helyi­ségei a nagykárolyi Kereskedelmi és Ipar­bank palotájában vannak, interurban tele­font vezettetett be (száma 106.) A malmo­soknak körlevelekben adta, tudtára létezé­sét, kioktatva őket az őrlesre vonatkozó miniszteri rendeletekre. Kérdést intéztünk ezirányban Szeghő úrhoz, a kirendeltség főnökéhez, hogy mi a tulajdonképpeni rendeltetése a kirendelt­ségnek. Szeghő ur, mint megyénk, sőt mi több, városunk szülöttje, a körzete ügykörébe vágó feladatokról a következő felvilágosí­tást adta: A kirendeltség az ellátatlan polgári lakosság lisztszükségletének bizto­sításával kapcsolatos feladatok megoldá­sára létesittetett. Ezen célból nehány ma­gasőrlésre berendezett közép malommal kötött a Hi T. igazgatósága szerződést és ezek részére bizonyos meghatározott kör­zetben vásárlási jogot engedélyezett, ezen­kívül, ezen malmokba utalja a kirendeltség a vámmalmok összegyűjtött vámkeresmé­nyeit is, hogy igy ezen u. n. körzeti mal­mok örlőképességüket kihasználják. Az őrleményeket a belügyminisztérium által megállapított kontingens keretén belül leg­elsősorban azon törvényhatóság lisztszük­ségletének fedezésére fogja a kirendeltség a hatóság rendelkezésére bocsátani, ahol a malom telepe van. Magát a lisztelosz • tást a törvényhatóságok fogják intéz­ni. Igyekezni fogunk azonban a lisztelosz­tásra nézve az alispán urakat rábeszélni, hogy ne egyes hatósági lisztelárusitó he­lyek szerepeljenek a liszt szétosztás cent­rumaiként, hanem a régi békés idők álla­potának megfelelő módon, megfelelő ellen­őrzés mellett az elárusitást füszerkereske- dők végezzék. És mégegy főczél lebeg tisztelt bará­tunk szeme előtt. Erre elég, ha felemlítjük, hogy szobájában ilyen felirásu táblát lát­tunk : »Változtassuk át a bánat könnyeit örömkönnyekre!« »Adakozzunk a hadiár­vák javára.« Saját beismerése szerint több ezer koronás gyűjtéséről számolt már ed­dig is be a »Központ.« Szeghő és báró Vecsey urak munká­jához sok szerencsét kívánunk, de elsősor­ban lisztet a lakosságnak. Ä mezőgazdasági fölmentések meg' hosszabbítása. A honvédelmi miniszter az őszi szán­tás-vetési és egyéb fontos gazdasági mun­kálatokhoz fűződő közgazdasági és kato­nai érdekekre való tekintettel íelhatal- mazta a j. főszolgabírókat, hogy a most liindenburg népszerűsége. Irta: Radó István. Elvitathathatan tény, hogy fEndenburg ma a legnépszerűbb ember a kettős szövetség­ben, de tény az is, hogy Hindenburg neve még az ellenséges országokban is a legíisztel- tebb nevek közzé tartozik. Hindenburg azoknak a ritka embereknek egyike, akik három nap alatt megszerezték a halhatatkuságot. Nincs olyan nap, hogy a német, osztrák és magyar sajtó hasábos cikket ne hozna ró­la ; ahol arcképét vetítik színházakban, — mulatóhelyeken — ott felállásnál és zajos tapssal ünnepli a közönség a háború legna­gyobb hősét. Népszerűségére azonbri mi sem jel’em- zőb jobbár., m:nt az áradatként hozzáérkező levél, amelyet a német ’okosság m’nden ren­dű és rangú tagjU i nak nel '. É levelek kö­zött természetesen legkedvesebbek legbájorab- bak és H'-idenburg nepszei őségére legjellemzőbb azok, amelyeket iskolás leányok Ének nek*. A khönigshüEei isko’a tanítónője néhány ilyen levelet egy ber!:c: szerkesztőség rendel­kezésére bocsájtoti. A kis leánvok nagyobb­részt KÖDigshsítében (Kelső Szüéziában) lak­nak, amelyet tudvalevőleg szintén veszélyezte­tett az orosz iváozió. K, Edit igen udvariasan igy ir a marsall­nak ; Igen tisztelt Hindenburg Ur 1 Nagyon köszönöm Önnek, hogy oly ügyes és hazánkat oly jól megvédelmezte. Remélhetőleg nem jön többé ellenség orszá­gunkba. Mi jól megvagyunk védve A Réden- hegysóg felett gyakran láthatók repülők. De ezek nem ei’enségesek. Amikor a nagy győ­zelem volt, nem volt előadásunk. Mindenütt fellobogózták a házakat. Most is lobogódisz- ben á1 lanak. Éljen jó egészségben és csak püfölje el őket. S. Katalin igen érdekes köszönőlevelet Kt Hindenburgnak : Igen tisztelt Hindenburg Url Ön mór nagyon .öreg és mégis oly sok oroszt ejtett foglyul. Én nagyon örülök, ha az oroszokat elfogják. Naponta imádkozom, hogy ne veszítsünk. Ha az Isten mindig ilyen nagy győzelmekkel ajándékoz meg bennünket, ekkor bizonyába nem fogunk veszteni. Amikor 10,f .0 oroszt ejtettek foglyul, ..nem volt előa­dás az iskolában. Ezt csak Önnek és kitűnő katonáinak köszönhetem. Most is a nagy győzelmek után szünetelt az előadás. Kérem szépen fogjon el nemsokára megint oroszokat és ne hagyja magát agyonlőni a bolond oro­szoktól. önt is üdvözlöm sokszor. De nemcsak gyermekek, hanem asz­taltársaságok, egyletek városok keresik fel Hmdenburgot Írásaikkal, úgy hogy például az újévi üdvözleteket nagy ruhakosarakkal szállították Hindenburg dolgozószobájába és adjutánsai valósággal képtelenek reá, hogy | mindezt a sok levelet felolvassák. Szászor­szág belügyminisztériuma kényteten volt ez ellen az anomálja ellen hivatalos kommüniké­ben szót emelni. A kommüniké a maga szá­razságában is jellemzi Hindenburg népszerű­ségét és a következőkép hangzik : „Rosszalással kell megállapítanunk, hogy a keleti főhadiszállásra való céltalan irkálás már valóságos sporttá fajult. Senkinek sem lehet kifogása ha kivételes esetekben, vagy ün­nepélyes alkalmakkor valaki Hindenburgnak hódol, azonban ha egy törzsasztal Hindenbur- got levelezőlapon értesíti, hogy poharát épp most ő rá ürítette, hogy egy kuglizóklubb jelenti neki, hogy megvette arcképét, az kímé­letlenség. Mert azt, aki keleti határunkon áll őrt, nem szabad nagy munkájában semmi­ségekkel zavarni. Amikor tudjuk, hogy Hin­denburg környezetének naponta olyan papi­roshegyen kell keresztülesnie, amely egész a szoba menyezetéig ér, megállapíthatjuk hogy ennek a dolognak véget kell vetni. Aki a marsall iránti háláját ki akarja fejezni, te­gye azzal, hogy hadseregének működését bi­zalommal, nyugalommal, takarékossággal tá­mogatja otthon. Ennek Hindenburg mindene­setre jobban fog örülni, mint mindennap egy waggon képeslapnak. De nemcsak ezek a levelelek, hanem más is mutatja Hindenburg népszerűségét. Számos város vetekszik nevéért, tortákra teszik a monogrammját parfaitkból kialakítják baju­szos arcát, szivarokon, cigarettákon, tollszára­kon, gyapju-alsoruhákon látható arcképe.

Next

/
Thumbnails
Contents