Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-23 / 4. szám
r SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL lóvá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: too NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ÍJTVÁN SZERKESZTÉSÉRT "ELELÖS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A polgári hadviselés Mint Németországban és Ausztriában már régebb idő óta, úgy most hazánkban is precíz rendeletek jelentek meg szerte az országban a lakosságnak gabonával való ellátásáról, liszt használatról, kenyér jegyekről, egyszóval a mindennapi kenyérről. Meghozta és szabatosan kidolgozva kibocsátotta ezt a rendeletet a mi vármegyénk alispánja is. A rendelet megjelenése itt-ott félreértést, nem egy helyen ijedelmet okozott. Ezeknek eszébe jutott, az elmúlt év zavara, a kukuricás kenyér ehetetlensége és az ezek folytán felmerült keserűségek sokfélesége. A tévedés óriási, a félreértésnek, ijedelemnek, sőt még a legkisebb aggodalomnak sincs alapja a legtávolabbról sem. Nemcsak, hogy elég búzánk van, nemcsak minden egyes ember részére jutni fog több és jobb mint a múlt évben, de éppen az a célja ezeknek a kenyér rehdeletekneíó, hogy é teklntétben“ hatóságilag megnyugtassanak mindnyájunkat és ezekkel a rendeletekkel garanciát nyújtsanak arra nézve, hogy hivatalosan számon tartott búza és lisztkészletek rendszeres megosztása és fogyasztása mellett a búzatermő Magyarországnak egy ha se maradjon egy napig sem a szükséges kenyér és liszt nélkül. A szükséges tehát megvan, biztosítva van mindenki számára. A szükségesnél pedig többet elhasználni nem szabad, mert a felesleg más téren van lekötve, melyből nekünk már I egy maroknyit sem biztosíthat sem a kormány, sem semmiféle hatalom. Jól tudjuk, hogy ellenünk nemcsak a harctereken folyik a háború, hanem Anglia, ez a legelvelemedettebb ellenségünk | a kiéheztetés tisztességtelen fegyverét is ! mellünknek szegte és mi ez ellen is ve- j dekezünk. Ez a defenzívánk, éppen úgy mint a katonai ; stratégiai és taktikai rendszer mellett történhetik és miként mi mindnyájan ennek a védelemnek vagyunk katonái ; úgy ezek a rendeletek ismét nem egyebei mint e téren működő vezérkarunknak kidolgozott hafiitervei és hadparancsai. Ha már most hisszük és erős biza lommal eltelve nyugodtak vagyunk a felől, hogy katonáink a Harctereken meg- 1 állják helyüket, úgy nekünk mindenesetre kell legyen annyi ambíciónk, hogy becsületesen megfogjuk pilláni helyünket a kiéhezíetési háború védelmi vonalában a Iront mögött is. Könnyű, sőt kényelmes harc lesz az. A búzás és lisztes zsákok olyan erős védő fala mellé vagyunk áhnNi, ahoi nem érhet el az ellenség fegyvere. Tartsuk rendben ezt a védő falat s j már győztünk. Tartsuk magunkat szigo- i man a haditervekhez, tűrhetetlenül igye- j kezzünk kivitelével a cél felé, akkor a mi ellenségünk vagy leteszi a fegyvert, vagy tehetetlen dühében kipukkad. . Ezt a reánk bízott munkát bátran vállalhatjuk, könnyen teljesíthetjük nemcsak veszéllyel, de még nélkülözéssel sem jár. A keresztény ember, mikor megszegi a kenyeret áhitatos elfogódottság lepi meg. A hála érzete ez, hogy meghallgatást nyert imádsága, mikor a mindennapi kenyeret kérte. Kapcsoljuk be most ebbe az áhítatba a hazafiasság érzelmeit is, hogy Íme kezünkben van a magyar föld i termése, megbecsüljük, megkíméljük min-' I den morzsáját, mert ezzel segítünk ellen- I ségeink leverésén és biztosítjuk mindenik j polgártársunk számára ezt az Istenáldást. Minden buzaszem, minden morzsa liszt szent legyen előttünk, mert hazát védünk vele. A kenyérfogyasztás- és liszt használatnál a rend és szigorú takarékosság válljék most legszentebb erényeinkké, hiszen a haza védelmében gyakoroljuk ezt az erényt. Katonás renddel, bátor bizalommal álljunk csatasorba és harcoljunk a kiéheztetni akarók ellen, de szegezzünk fegyvert azok ellen is, kik bármi okból távol maradnak, vagy önző céllal kiakarják venni a kezünkből azt a karéj kenyeret, melyet mi fegyverként kaptunk kezünkbe. Szomorú dolog volna, ha még közöttünk is akadna rossz katona, vagy hazaáruló. pálinfía, A háborúnak a világon végig száguldó szélvihara útjában nem hagyott érintetlenül semmit. Hatalmának átalakító, vagy pusztító erejét megérezte minden. Bélyegété ráütötte a személyre, tárgyra, eszmére anyagra egyaránt. — Nem hagyta ki átformáló munkájából az intézményeket, változtatásokat eszközölt az emberek életmódjában, magatartásában, ruházatában és táplálkozásában. Veröfényes nap. Terezita nyugtalanul hánykolódott ágyában, mely épet) szemben volt az ablakkal. Üzemeit nem merte kinyitni, mert attól félt, hogy tegnap este táplált leghőbb vágya nem válik valóra Az egész napon át szakadt az eső, csak estefelé ragyogott fel négy irgalmas csillag az ég peremén — Éjszaka a vihar elűzi majd a fellegeket, — gondolta magában Terezita — reggelre kisüt a verőfényes nap, akkor sétálni mehetek a gyerekekkel és útközben vele is találkozhatott! ! így telt el kínos gyötrődésben az éjszaka és mikor derengeni kezdett, a'leány feltápász- kodott ágyából, egyenesen az ablakhoz sietett és kitekintett az utcára. Vigasztalan látvány. Sötét, fenyegető, vésztjósló felhők borították be az égboltozatot. Most már csak a jó Isten segíthetett rajta. Imákozott : — Irgalmas, jó Istenem, engedd, hogy a nap kisüssön csak egy-két órára, háromtól ötig, hogy a gyermekekkel sétára indulhassak ós őt is megláthassam 1 Buzgó imájában vigasztalást és reményt talált. Felöitözködött és mikor haját rendbe- hozni a tükör elé állt, szinte v isszahökkent sápadt, kimerült arcától és bee sett szemeitől. — Hogy megöregedtem három gyötrel- mes nap és három álmatlan éjszaka alatt ! Ha rútnak talál, azt fogom neki mondani, hogy miatta nyugtalankodtam és aggódtam szüntettük Mikorra is Ígérte érkezését? Csütötökre, volna . . . akkorra talán elvonulnak a felhők és kisüt az égen az Isten szép napja ! Reszkető kezekkel vette elő ládájából Giulio levelét és újból elolvasta : Kedves Terezita 1 Ezredemmel holnap átutazom Türinban. A palotában nem merlek felkeresni, mert tudom, hogy a méltóságos grófné nagyon szigorú. De borzasztóan szeretnélek viszontlátni, mielőtt a véres háborúba utazom. Pénteken három órától ötig a Tó partján várlak. Gyere egyedül, vagy pedig a gyermekekkel, szivem már előre is örül a boldog viszontlátásnak. Epedve várlak. Sok csókkal, hűséges „Giuliód." Tehát itt lesz a közelében, de csak akkor láthatja, ha a nap kisüt. De ha továbbra is szakad az eső, kénytelen lesz a gyermekekkel a szobában játszani és akkor megszakad a szive a vágyakozástól. Mikor öltözködésével felkészült, elment a gyermekekhez, megreggelizett, majd játszadozott velük, de ma különösen csintalanok voltak. Terezita szándékosan mindig háttal állt az ablaknak, hogy észre ne vegye, amint odakünn az ég mindjobban elsötétedik. A gyermekek hirtelen elkiáltják magukat: / ■ ; — Jaj, hogy szakad az eső ! És ezzel valamennyien az ablak felé.futottuk. Terezita úgy érezte, mintha halálos Ítéletét hirdetnék ki. Szive hangosan dobogott, feje szédült és nehéz könycseppek peregtek alá sápadt arcán. — Hát ilyen kegyetlen hozzánk a sors ? Megtagadja tőlünk a viszontlátás öröméit. Mivel érdemeltem ezt tőled, édes jó Istenem? Az eső paskolva hullott a kemény kövezetre. Terezita vigasztalásul előszedte a Könyveket és tanulni kezdett a gyermekekkel,' De nehezen ment a dolog, mert gondolatai mindig a találkozás lehetőségén töprengtek. Az órák villámgyorsasággal röpültek. A szemcsében leány szeretett volna az idő küllőjébe kapaszkodni, hogy előrehaladását feltartóztassa Mert szerették egymást igaz, tiszta, őszinte szenvedéllyel. Visszaemlékezett a gyönyörű vasárnapokra, amelyeket Flórencben együtt töltöttek a virágzó április ós május hevéban. A sétákra az illatos réteken és pázsiton dombokon ... a gyöngéd szavakra, édes csókokra, jövendő álmokra, amelyeket együtt szőttek boldogságuk megalapítására. Mindez csak egy év előtt történt és mégis úgy eltűnt a távol ködében, mintha már régéig nagyon régen lett volna ...
