Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-02 / 1. szám
SZATMÁRMEGYEÍ közlöny tén megcsináljuk számításunkat, meg lehetünk elégedve annyira, hogy az uj évtől sem kívánunk többet az eredményből. Nem kívánunk, hiszen ennyi eredmény után bizton hihetjük a béke eljövetelei, a legnagyobb ünnepet, melynek élvezésében, boldogító mámorában legfeljebb rz a látvány zavarhat meg, hogy a háioiu okozóit ok és cél nélkül még ma is folytatóit miként fogja eltaposni a népek haragja. Ez a nagy feladat visá a történelembe az 1916. esztendőt. A kisgazda, meg a tökje a háborúban, A sarkigazságok tagy száma hangzott el már ama nag' kérdés felett, hogy mi dönti el a hábont. A megdönthetien igazságok folytonosan emelkedő párnából az idők folyamán már ki is <*lt egyik-másik. Például ellenségeinknek *ma bizalma, hogy a hatalmas túlsúlyéa döntés szerepe, ma már nem egvéb mid a felfuvalkodottság vakságára alapítót légvár, amely visszaállit- hatathnul ö^zeomlott. Hinde«burgnak az idegekre való hivatkozás? csak a hadseregre vonafkozha- tik, már pedig maga a hadsereg sem döntő fényező egymagában. Montecuccoli megá'tapitását, mely a pénzt teszi meg fő faktornak, ma szintén túlhaladott álláspontnak tarthatjuk. Az ipar, a termelés a közlekedési eszközök megfelelő volta nagyon fontosak ugyan, de csak egyes tényezők mint a jó vezér, a vitéz hadsereg. A fegyver pedig nem is tényező, hanem eszköz. Az összes tényezők kiválósága, összhangba hozatala és szigorúan rendszeres alkalmazása lehet a reális számítás szerint döntő a háború sorsára. Ezekből a kellékekből az egész világ elismerő bizonysága szerint mi két első rendű tényezőt vittünk a szövetségbe: jó katonát és jó, bőséges termést. Eme két tényezőt csak különösen kiemeljük, mert valamennyi szükséges tényezőhöz, erőnkhöz, tehetségünkhöz képest minden energiánkat kimerítve igyekeztünk hozzájárulni. Hogy a mi hadseregünk első rangú volt és megállta helyét a legkritikusabb ponton is, arról már fényes bizonyságok vannak. A termékeny magyar föld pedig min den kincsét rendelkezésre bocsátotta a háborúban, termését, jószágállományát egyaránt. Ha aztán ezért az eljövendő béke idején pálma jár ki nekünk, legyen ez a pálma a kis birtokosé. Ezzel a megállapítással nem akarjuk eltagadni, még kisebbíteni sem a nagy domíniumok tnlajdonosaiknak, vagy a hatalmas latifundiumok érdemeit, csak igazságosak akarunk lenni, mikor az első sorba a földmivest és kisbirtokot állítjuk. Ha az elmúlt, de különösen a folyó évben végig tekintettünk a határokon, láthattuk, hogy a kisbirtokok mindenike megművelve, mint egy virágoskert gyönyörködtetett bennünket, inig bizony nagyon sok tartalmas tag állott egészben vagy részben parlagon, sok olyan is, kinek a gazdája otthon volt. A kisbirtok pedig termett akkor is, ha tulajdonosa katonáskodott, mert felesége, gyermekei megmunkálták a földet. Sok nagyobb gazdát felmentettek a szolgálattól, adóját elengedték, hadifoglyokat kapott, gépekkel látták el, prémi- umos árakkal segítették, inig a földmives egy sem lett ezért felmentve, adóját a hadisegélyből minden esetben levontak, munkássegitséget, gépet nem kapott, termését pedig félesége úgy értékesítette, a- hogy tudta. A kisbirtokos, vagy felesége sem terméssel, sem jósággal nem spekulált a háborúra, mint akárhány nagybirtokos ez utón is vagyont szerzett. Hadiszolgáltatásra a kis gazda fogatát — az egyentlent — vagy igavonóját — a nélkülözhetetlent — szó nélkül kirendelték, mig a nagybirtokosnak a feltétlenül szükségest okvetlenül mentesítették. Nem rekriminációból soroljuk ezt fel, igy volt ez jól, ha szükség volt reá, szavunk sincs hozzá, de felhozzuk állításunk igazságának bizonyítására, mely szerint, ha áldoztunk a háború sikere érdekeben, I akkor a siker esetére a jutalom elosztásI J j ban legyünk igazságosak. Az a hatalmas termés, mellyel az idén a magyar föld szolgálta a háborút, a kisbirtok megművelése utján jött létre; az a munka pedig, ami ezt megteremtette csodásán nehéz, küzdelmes és győzelmet hozó munka volt. Amint tehát vitéz tettéért a hős katona kitüntetést kap, úgy nem maradhat el az elismerés a földmives munkájáért sem. Nagyszerűen b*vAlt a harctéren küzdőknél és általában mindenkinél mint legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés meghűli«, rhenma, köszvény, influenza, torok-, mail- éa hátfájás 8 tő. eaeteiben Dr. Richtor-féle lif Oapsici compos. Horgony-Pain-Expeller pótlék* Üvegje K —’80, 1 40, í —. Kanhati gyógyszertárakban közvet- o h-nal az ,,Arany oroszlánhoz*4 címzett Dr. R ehier-féle gyógyszertárban, a S Drága 1, Elisabeihstr. 6. \J| A, Naponlréntl szétküldés. — Lapunk előfizetői, munkatársai, olvasói és jobaratainak áldott, boldog újévet kívánunk. — Ó- és újévi istentiszteletek sorrendje,. A rom kath. plébániai templomban O esztendő napján d. u. 5 órakor Te Deum, előtte szent beszédet mond Zoboki Vince segédlelkész. Újév napján 7 órakor csendes szent mise. 9 órakor ünnepélyes szt. mise szentségkitétellel és assistentával, | tartja Récsey Ede házlőnök Zoboky Vince és Tóth Lajos segédlelkészek assistentiá- javal. A szent beszédet a celebrans mondja. 11 órakor csendes szt. mise D. u. 5 órakor litánia. — A réf templomban: Ó év napján a d. u. fél 3 órakor kezdődő is- tentisztelen szentbeszédet mond : Kürthy Zoltán s. lelkész. Újév d. e. és d. u. prédikál Kürthy Károly s. lelkész, vallástanár. Újév utáni vasárnapon (jan. 2.) d. e. és d u. Kürthy Zoltán s^ lelkész. — Az ! ág. hitv. ev. templomban. Ó év napján a i d u. 5 órakor kezdődő istentiszteleten | szentbeszédet tart: Eédey Károly lelkész. ! Újév napján d. e. prédikál: Rédey Károly csak azt jött megmondani, hogy az ezredes ur vizit nélkül is elhiszi, hogy itt minden rendben van és majd máskor jön. Hát igy született meg a palacsinta-lapos sapka. Délire egy hosszu-hosszu frontsorban felállnak a kijelölt őrségek, nyakukban a „procák“ kenyeres tarisznya, Névsorolvasás után, mikor a déli imáról vezénylő kürtszó is elhangzott, elvonulnak 24 órára a maguk pósztjaira. Egy-két órakor szállingóznak haza az eddigi őrségek, éhesen, fáradtan álmosan. Egész délután tart a nagy sürgés-forgás az irodákban. Itt az ezred postaközpontja, midunlalan friss sürgönyökkel, expressekkel jönnek a levélhordok. Négy órakor az élelmezési irodába, a provianturába megérkezett a rég várt dohányszállitmány. Prágában ennek mindig szükiben vannak és igy valósággal megrohanják. Csiky hadnagyot s Koszta Dezsőnek minden percben fel kell állnia asztalától, hogy boldog-boldogtalannak juttason a protekciós áru füstölnivalóból. Csoportok jönnek-mennek. Hozzák a többi századoktól a könnyű szolgálatra szuperált embereket, ezeket át kell venni. Mások meg innen mennek, técébósek legtöbbnyire fogolytáborokba, téóvések ápolóknak, irodistáknak, tolmácsoknak. Akiket igy akár Cseh, akár Magyarországba elvezényelnek, ládavizitre kerülnek a dienstführender szobájába. Mi minden nem kerül elő egy bakaládából ! Mert hát valljuk be, a magyar baka, amilyen ügyesen harcol, legalább oly ügyesen lop is. Torma Mózes is épp most meséli, hogy nem megy az eddigi boltoshoz vásárolni, mert már nem lehet több konyakot „elsvenkoltatni“. — Pedig hej. be tájin egy itóka az I — Teszi hozzá akkorát sóhajtva, mint a karsztvidéki bóra. Mert hát — közbevetőleg mondva — volt ő ott is. Először Szerbiában, o't a valje- vói visszavonuláskor egy 15 mázsás agyuke- rék ment át a vállán s azóta két kulccsontja van egy helyett, úgy kettőbe törte. Másodszor már az olasz fronton verekedett, no de itt legalább kedvére kiverekedhetto magát Egy támadás visszaverésekor Jóska barátjával ketten 18 taljánt szűrtek le, s talán észre se vette volna, hogy neki is átjárta combját egy olasz bajonett, ha két gépfegyvergolyót nem kapott volna. Nagy kópé volt őkelme odakint is, a tiszt urak mind dédelgették. Csirkét, malacot és hasonló jókat Mózsinál ügyesebben „rekvirálni“ a földmivelésügyi miniszter se tudott volna. De elég a diskurzusból. Egy negyed hat, szaladunk le a tiszti étkezdébe, hol ma karácsonyfáimnepóly lesz. Ugyancsak holnap lesz karácsony estéje, de a hercegnő holnap I más kaszárnyában fog ünnepélyen rószt- I venni. Már jönnek is. Sorfalat állunk. Jönnek a prágai katonák lelkes támogatói. Lobko- witz Zdenkó hercegné, Hoyos grófnő és a magyar származású Koppelné úrasszony. Él vannak, el is lehetnek ragadtatva mindentől (Csendes Miska rendezett, rajzolt mindent) Kivilágított tábla fogadja őket egy bibliai j jelmondattal, a terem bőségesen díszítve j zászlókkal, fenyőgalyal kai s a kiosztásra k erii lő aj ándék tárgy a k kai. Meggyujtják a gyönyörű karácsonyfák gyertyáit. Küchler őrnagy németül és magyarul lelkes beszédet mond, amelyben a nemes hölgveket és ezredesünk, ki a királyt éltette. A Gotterhalte után mi — az alkalmi dalárda — is bevonultunk és Koszta Dezső vezetésével elénekeltük a Himnuszt. A Rákóczy induló fejezte be a szép kis ünnepélyt A sok- sok ajándékot kiosztják a készenálló menet- zászlóa jnak, mi meg oszlásnak indultunk. Visszatérve, óriási kriszikindli várt bennünket : általános amnesztiát kaptunk, az ezredes ur karácsonyfiának minden büntetést elengedett. Fejedelmi bőkezűség, nem ? Hát ebből fogunk mi holnap este ünnepi lakomát csapni. K I.