Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

SZATMÁRMEGYEÍ közlöny tén megcsináljuk számításunkat, meg le­hetünk elégedve annyira, hogy az uj év­től sem kívánunk többet az eredményből. Nem kívánunk, hiszen ennyi eredmény után bizton hihetjük a béke eljövetelei, a legnagyobb ünnepet, melynek élvezésében, boldogító mámorában legfeljebb rz a lát­vány zavarhat meg, hogy a háioiu oko­zóit ok és cél nélkül még ma is folyta­tóit miként fogja eltaposni a népek ha­ragja. Ez a nagy feladat visá a történe­lembe az 1916. esztendőt. A kisgazda, meg a tökje a háborúban, A sarkigazságok tagy száma hang­zott el már ama nag' kérdés felett, hogy mi dönti el a hábont. A megdönthetien igazságok folyto­nosan emelkedő párnából az idők folya­mán már ki is <*lt egyik-másik. Például ellenségeinknek *ma bizalma, hogy a ha­talmas túlsúlyéa döntés szerepe, ma már nem egvéb mid a felfuvalkodottság vak­ságára alapítót légvár, amely visszaállit- hatathnul ö^zeomlott. Hinde«burgnak az idegekre való hi­vatkozás? csak a hadseregre vonafkozha- tik, már pedig maga a hadsereg sem döntő fényező egymagában. Montecuccoli megá'tapitását, mely a pénzt teszi meg fő faktornak, ma szintén túlhaladott ál­láspontnak tarthatjuk. Az ipar, a termelés a közlekedési eszközök megfelelő volta nagyon fontosak ugyan, de csak egyes tényezők mint a jó vezér, a vitéz hadse­reg. A fegyver pedig nem is tényező, hanem eszköz. Az összes tényezők kiválósága, össz­hangba hozatala és szigorúan rendszeres alkalmazása lehet a reális számítás sze­rint döntő a háború sorsára. Ezekből a kellékekből az egész világ elismerő bizonysága szerint mi két első rendű tényezőt vittünk a szövetségbe: jó katonát és jó, bőséges termést. Eme két tényezőt csak különösen kiemeljük, mert valamennyi szükséges tényezőhöz, erőnkhöz, tehetségünkhöz képest minden energiánkat kimerítve igye­keztünk hozzájárulni. Hogy a mi hadseregünk első rangú volt és megállta helyét a legkritikusabb ponton is, arról már fényes bizonyságok vannak. A termékeny magyar föld pedig min den kincsét rendelkezésre bocsátotta a háborúban, termését, jószágállományát egyaránt. Ha aztán ezért az eljövendő béke idején pálma jár ki nekünk, legyen ez a pálma a kis birtokosé. Ezzel a megállapítással nem akarjuk eltagadni, még kisebbíteni sem a nagy domíniumok tnlajdonosaiknak, vagy a hatalmas latifundiumok érdemeit, csak igazságosak akarunk lenni, mikor az első sorba a földmivest és kisbirtokot állítjuk. Ha az elmúlt, de különösen a folyó évben végig tekintettünk a határokon, láthattuk, hogy a kisbirtokok mindenike megművelve, mint egy virágoskert gyö­nyörködtetett bennünket, inig bizony na­gyon sok tartalmas tag állott egészben vagy részben parlagon, sok olyan is, ki­nek a gazdája otthon volt. A kisbirtok pedig termett akkor is, ha tulajdonosa katonáskodott, mert felesége, gyermekei megmunkálták a földet. Sok nagyobb gazdát felmentettek a szolgálattól, adóját elengedték, hadifog­lyokat kapott, gépekkel látták el, prémi- umos árakkal segítették, inig a földmives egy sem lett ezért felmentve, adóját a hadisegélyből minden esetben levontak, munkássegitséget, gépet nem kapott, ter­mését pedig félesége úgy értékesítette, a- hogy tudta. A kisbirtokos, vagy felesége sem ter­méssel, sem jósággal nem spekulált a háborúra, mint akárhány nagybirtokos ez utón is vagyont szerzett. Hadiszolgáltatásra a kis gazda foga­tát — az egyentlent — vagy igavonóját — a nélkülözhetetlent — szó nélkül ki­rendelték, mig a nagybirtokosnak a fel­tétlenül szükségest okvetlenül mentesí­tették. Nem rekriminációból soroljuk ezt fel, igy volt ez jól, ha szükség volt reá, sza­vunk sincs hozzá, de felhozzuk állításunk igazságának bizonyítására, mely szerint, ha áldoztunk a háború sikere érdekeben, I akkor a siker esetére a jutalom elosztás­I J j ban legyünk igazságosak. Az a hatalmas termés, mellyel az idén a magyar föld szolgálta a háborút, a kisbirtok megművelése utján jött létre; az a munka pedig, ami ezt megterem­tette csodásán nehéz, küzdelmes és győ­zelmet hozó munka volt. Amint tehát vitéz tettéért a hős katona kitüntetést kap, úgy nem marad­hat el az elismerés a földmives munká­jáért sem. Nagyszerűen b*vAlt a harctéren küzdőknél és általában mindenkinél mint legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés meghűli«, rhenma, köszvény, influenza, torok-, mail- éa hátfájás 8 tő. eaeteiben Dr. Richtor-féle lif Oapsici compos. Horgony-Pain-Expeller pótlék* Üvegje K —’80, 1 40, í —. Kanhati gyógyszertárakban közvet- o h-nal az ,,Arany oroszlánhoz*4 címzett Dr. R ehier-féle gyógyszertárban, a S Drága 1, Elisabeihstr. 6. \J| A, Naponlréntl szétküldés. — Lapunk előfizetői, munkatársai, olvasói és jobaratainak áldott, boldog újévet kívánunk. — Ó- és újévi istentiszteletek sorrendje,. A rom kath. plébániai templomban O esztendő napján d. u. 5 órakor Te Deum, előtte szent beszédet mond Zoboki Vince segédlelkész. Újév napján 7 órakor csen­des szent mise. 9 órakor ünnepélyes szt. mise szentségkitétellel és assistentával, | tartja Récsey Ede házlőnök Zoboky Vince és Tóth Lajos segédlelkészek assistentiá- javal. A szent beszédet a celebrans mondja. 11 órakor csendes szt. mise D. u. 5 óra­kor litánia. — A réf templomban: Ó év napján a d. u. fél 3 órakor kezdődő is- tentisztelen szentbeszédet mond : Kürthy Zoltán s. lelkész. Újév d. e. és d. u. prédikál Kürthy Károly s. lelkész, vallás­tanár. Újév utáni vasárnapon (jan. 2.) d. e. és d u. Kürthy Zoltán s^ lelkész. — Az ! ág. hitv. ev. templomban. Ó év napján a i d u. 5 órakor kezdődő istentiszteleten | szentbeszédet tart: Eédey Károly lelkész. ! Újév napján d. e. prédikál: Rédey Károly csak azt jött megmondani, hogy az ezredes ur vizit nélkül is elhiszi, hogy itt minden rendben van és majd máskor jön. Hát igy született meg a palacsinta-lapos sapka. Délire egy hosszu-hosszu frontsorban felállnak a kijelölt őrségek, nyakukban a „procák“ kenyeres tarisznya, Névsorolvasás után, mikor a déli imáról vezénylő kürtszó is elhangzott, elvonulnak 24 órára a maguk pósztjaira. Egy-két órakor szállingóznak haza az eddigi őrségek, éhesen, fáradtan álmosan. Egész délután tart a nagy sürgés-forgás az irodákban. Itt az ezred postaközpontja, midunlalan friss sürgönyökkel, expressekkel jönnek a levélhordok. Négy órakor az élel­mezési irodába, a provianturába megérkezett a rég várt dohányszállitmány. Prágában en­nek mindig szükiben vannak és igy valóság­gal megrohanják. Csiky hadnagyot s Koszta Dezsőnek minden percben fel kell állnia asz­talától, hogy boldog-boldogtalannak juttason a protekciós áru füstölnivalóból. Csoportok jönnek-mennek. Hozzák a többi századoktól a könnyű szolgálatra szu­perált embereket, ezeket át kell venni. Mások meg innen mennek, técébósek legtöbbnyire fogolytáborokba, téóvések ápolóknak, irodis­táknak, tolmácsoknak. Akiket igy akár Cseh, akár Magyaror­szágba elvezényelnek, ládavizitre kerülnek a dienstführender szobájába. Mi minden nem kerül elő egy bakaládából ! Mert hát valljuk be, a magyar baka, amilyen ügyesen harcol, legalább oly ügyesen lop is. Torma Mózes is épp most meséli, hogy nem megy az eddigi boltoshoz vásárolni, mert már nem lehet több konyakot „elsvenkoltatni“. — Pedig hej. be tájin egy itóka az I — Teszi hozzá akkorát sóhajtva, mint a karsztvidéki bóra. Mert hát — közbevetőleg mondva — volt ő ott is. Először Szerbiában, o't a valje- vói visszavonuláskor egy 15 mázsás agyuke- rék ment át a vállán s azóta két kulccsontja van egy helyett, úgy kettőbe törte. Másodszor már az olasz fronton verekedett, no de itt legalább kedvére kiverekedhetto magát Egy támadás visszaverésekor Jóska barátjával ket­ten 18 taljánt szűrtek le, s talán észre se vette volna, hogy neki is átjárta combját egy olasz bajonett, ha két gépfegyvergolyót nem kapott volna. Nagy kópé volt őkelme oda­kint is, a tiszt urak mind dédelgették. Csir­két, malacot és hasonló jókat Mózsinál ügye­sebben „rekvirálni“ a földmivelésügyi minisz­ter se tudott volna. De elég a diskurzusból. Egy negyed hat, szaladunk le a tiszti étkezdébe, hol ma karácsonyfáimnepóly lesz. Ugyancsak holnap lesz karácsony estéje, de a hercegnő holnap I más kaszárnyában fog ünnepélyen rószt- I venni. Már jönnek is. Sorfalat állunk. Jönnek a prágai katonák lelkes támogatói. Lobko- witz Zdenkó hercegné, Hoyos grófnő és a magyar származású Koppelné úrasszony. Él vannak, el is lehetnek ragadtatva mindentől (Csendes Miska rendezett, rajzolt mindent) Kivilágított tábla fogadja őket egy bibliai j jelmondattal, a terem bőségesen díszítve j zászlókkal, fenyőgalyal kai s a kiosztásra k erii lő aj ándék tárgy a k kai. Meggyujtják a gyönyörű karácsonyfák gyertyáit. Küchler őrnagy németül és magya­rul lelkes beszédet mond, amelyben a nemes hölgveket és ezredesünk, ki a királyt éltette. A Gotterhalte után mi — az alkalmi dalárda — is bevonultunk és Koszta Dezső vezeté­sével elénekeltük a Himnuszt. A Rákóczy in­duló fejezte be a szép kis ünnepélyt A sok- sok ajándékot kiosztják a készenálló menet- zászlóa jnak, mi meg oszlásnak indultunk. Visszatérve, óriási kriszikindli várt ben­nünket : általános amnesztiát kaptunk, az ez­redes ur karácsonyfiának minden büntetést elengedett. Fejedelmi bőkezűség, nem ? Hát ebből fogunk mi holnap este ünnepi lakomát csapni. K I.

Next

/
Thumbnails
Contents