Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-18 / 16. szám
19t5. április I8-. !*». szám. XLi. évfolyam ISI POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap-szelle«r es anyagi részét illető KözleményekTcüldendök : 0110 NAGYKÁROLYBAN, lokay-utea 2. szám oooo Telefon 56. szám D R. FŐSZERKESZTŐ A N T A L ISTVÁ 0000 MEGJELENIK MINDEN VASARNAP SZERKESZTÉSÉRT FELTLOS : ZOLTÁfl B E Ő FÖMUNKATÁRS ;j0oon ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 'Vj -í * : Egy évre trelyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona, Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyiltter" sora 60 fillér. Semmis, tilos érvénytelen Ezeket .az .erő« és félre nem magva - rázható szavakat használja az 1198—9.15. M. E szama kormányrendelet, mely körülbelül ezelőtt, eg.y héttel jelent meg a hivatalos lapban Semmis, .tilos <és Arcén y-telen pedig minden olyan szerződés, mely a f. évben betakarítandó mezőgazdasági terményeknek, úgymint;: búzának, rozsnak, kétszeresnek, árpának, zabnak, tengerinek, hüvelyesterményeknek, burgonyának meghatározott .áron való adásvételére vonat- jcazik. Semmis, tilos .és érvénytelen tehát .a terményeknek, a termés reményének elésre italó eladása és .megvétele is. Hogy ezeknek az erős -szavaknak különös .nyomatéko.t is adjon a kormány, ugyanebben a rendeletben mindjárt megmondja azt is, .bogy, .aki ezt a .rendeletet valamiként megszegi, akár vevő, akár eladó, két hónapig terjedő elzárással é* hatszáz korona pénzbírsággal büntethető. Végül a mai .világban éppen nem felesleges óvatossággal kimondja, hogy- a rendelet a már megkötött szerződésekre ís vonalkoziLk. Az .élőre .gondoskodó józan hazatiság sugalta ezt a rendeletét. A reménybeli termésnek elör.e eladása soha sem volt áldást hozó wásár. Nagyon sokszor csak arra való volt, hogy az előre felvett búzaárába elmenjen a tengeri is* .a tengeri árába pedig az Igavonó i jószág is. Úgy a rendes, mint a tőzsde I bíróságnál feltárható adaték szerint pedig j ez az ilyeníéle vásár csak arra valló volt, ! hogy a perek, a végrehajtások -számát l szaporítsa, abirtok eladósodását mövelje, ! éppen nem.ritka esetben pedig»! teljes j tőinkre menetelt előidézze. 5 Normális időben azonban alaormány- ; Vasalómnak mindezekhez csak általános j; irányelvekben, az egyéni szabadság kor í iáiáin kívül van hozzászáláni valója. Most j azonban másként áll a dolog, a haza ve - • szid V bén van, a nemzet diet-halál harcát ‘ vívja. Most. a ihaza minden előtt! |; Xera kell és nem lehet tehát most ezt ' anrenddetet? agy kommentálni, mintha ez :■ ebiben.az alakjában az «egyéni szabadság l: kfflítlátozása, -vagy a tulajdon szentségének . megsértésbe-vó!ína ; egyáltalában nem. A j. rendelet nem egyébb a magánérdekeknek ! a .garast• elsősorban szem előtt tartandó f kSaérdek szempontjából való törvényes f irá,nyitása. Aki másként fogja fel vagy ' butít, .vagy rosszhiszemű, de jó hazafi semmi j esetr e sem lehet. ;Hogy ez .a szigora tilalomfa csak re- i lati« vonatkozása, úgy szólván ideiglenes 5 jellegű, azt szinte kiabálja a rendelet szel- j leme és a I%iboQ6átó hatalom,józan és ha- j zafias intenciója. I Igenis -.el fogja ac,hatni mindenki mindenféle terményéiből feleslegét, vsak meg kell várni, hegy az állam miként kíván in- : tézkedni a ; termény ek éitékesithetése tekintetében. a harcban álló nemzet érdeke i szempontjából!. El fogja adhatni, meg fogják vehetni: i mindenki idejében a'terményt, tisztán csak 1 az illetéktelen, vagy hogy még egy jelzőt \ alkalmazzunk a lelketlen spekuláció lesz j ennél a vásárnál egy kicsit sarokba szó- j iritva. Aki ezt a spekulációt sajnálja, aki \ ;az Istenadta nemzeti vagyonból elsősor- : bail egy nehány ilyen hiénát akar kövérre jj hizlalni, csak az vethet követ erre a ren- jj deletre. « Bár korábban, bár már a háború i legelején láttunk volna ilyen radikális ren- * delkezéseket nem csak terményre, hanem l mindenre, amire a hadviselő nemzetnek és ;i hadseregének szüksége van, valószínű, hogy másként állna dolgunk itthon is s talán a harctéren is; de jó és üdvös ez most is, nem csak megnyugodni kell ebbe, de örömmel üdvözölni, mint zálogát annak a kilátásnak, hogy elhozhatja jobb sorsunk azt az időt, mikor ellenségeink eljönnek hozzánk koldulni egy karéj kenyeret, vagy legalább is eljön minél hamarabb az a jobb kor, »mely után buzgó imádság epedez százezrek ájakán.« Ya asztás a krassói kerületben. A vármegye központi választmánya llos- vay Alach r aINpán elnöklete alatt pénteken tartott ülésében kitűzte az elhalálozás folytán megüresedett krassói választókerületben tartandó választás napját. Az ülésen Debreceni István kir. tanácsos. Hahn János gyógyszerész, Dr. Adler Adolf ügyvéd, Dr. Jókel László Betegek. A s.zaitLitórium migvlermt; teli voit rcin- trerreL Beszélgetésük lármájából csak '.vrtlami egyhangú, hulk zugás -hallatssott ki az .erkélyre. Hárman ültünk ölt kint a tenger dö- lőtt ás csendben, mozdulat!árul ftiallgat'.uk avt ■a kellemes zúgást, ami a fényes teremből Szűrődött ki és összeolvadt a tenger morajlásával. Ketten, éu meg Péter ot:t ültünk az erkély hatsó részén, gubbasLZ.kod.va, megbaujv.a a sötétben, Márta meg k i hajolt az erkély korlátján. A tenger ott hullámzott alattunk, .ott veszekedtek a fényes taraju fekete hullámok a parttal s mi, három félrerakott, beteg halk- szavú ember néztük őket és hallgattunk. Mindnyájunk leikébe belősz állott az a mélységes nagy nyugodtság, ami megölte az egész minket s amiben eltompult minden, ami disszonáns, amiben belészűrkiilt a ho- mályba minden szín s a csöndbe olvadt minden hang Az ilyen estéken, (mert voltak ilyen estéink) beláttuk mindnyájan, hogy igy jó: igy félreesve, szenzációk és vágyak nélkül élni. Nem lázadozva nyugodtunk bele ebbe, mert jaj, rég elmúlt már a lázadozó kedvünk, hanem beláttuk, hogy egyszer végre megnyugodhassunk valamiben, hogy egyszer végre megnyugodhassunk valamiben, hogy eszszer végre mondhassuk valamire : ez rendben van ez igy jó. Milyen jó is volna, ha mindjárt a legelején el tudnánk idáig jutni. Ha nem akarnánk az elején sem semmit, ha tudnék már a legelején rámondani valamire: ez igy jó, mert igy van. De jaj, sok fájdalom és sok könnyes éjszaka kell, mig ezt ki tudjuk monHftni. Ilyen dolgok jártak zsibbadt agyunkban túost is, tlassú (fordulással, lustán, amint ott ükünk a (tenger fölölt. Néha azonban, mikor & lármás auigyteruinbí'i egy egy disszonáns lumgtöredék, vagy fénysugár szaladt közi bén úgy éreztük, úgy sejtettük, hogy még várnak rank uj dolgok. Hogy .talán még valami vészes, nagy tragédia is vár reánk és talán valami uj, idegen öröm is. Az ilyen gondolatok, az ilyen örömökre és sírásokra .való vágyódások az utolsó felvillanásai voltak bennünk az életnek, amelyiknek nincs is ml ja, .csak sirások és nevetések 1 váltakozása. Sírás — nevetés — sirás — sirás f — nevetés .. . Ez az élet De mondhatom, 1 ezek űtár csak öntudatlan utolsó felvillanások j voltak, mert mi már, mi hárman, akik ott i) ültünk az erkélyen és alattunk és körülöt- I tünk olyan volt a tájék, mint valami román- ttikus sziapadi díszlet, mi hárman már nem j éltünk. Mások esetleg, más egészséges lelkű emberek ilyenkor még rugkapálöznak, veszekednek és simák egy kis darab élűért, egy kis színes jrongyíoszlányért, de mi bennünk már volt annyi — nem tudom micsoda. — differenciálódási — hogy egy fáradt kézlegyintéssel el tudtuk intézni mindazt, ami hátra van. Mindegy 1 Lassankint üres lett a nagyterem, egymásután oltották el a csillárokat, csak mi harmat maradtunk az erkélyen. A nagy épület teli volt emberekkel s valami különös, talán beképzelt érzékenységgel rneg- éreztiik, mint élnek és alusznak a falak mögött. Foszladozó életű és beteg ember volt a többi is, mint mi, de ezek, mint az egészséges I lelkű emberek általában, nem vettek tudomást a nekik kellemetlen dolgokról és elegánsan, üres nézé-ükkel elnéztek fölötte, a | halál fölött, amelyik pedig rávetette árnyékát j az egész nagy palotára. Kzek aludtak és pihentek, de mi három, | nagyon beteg, nagyon összetört életű ember j nem is tudtunk volna már igy pihenni. A mi egész mostani életünk egy nagy pihenés volt: megbúj ás az uj dolgok, az ismeretlenek elől. Márta, a lány fázósan magára húzta a kendőjét s megszólalt: — Fázom . . . Péter fölkelt szó nélkül, halkan, utána fölállottam én is és mentünk. Összeringó, lassú lépésekkel mentünk a lány szobája felé s az ajtónál megállottánk. Márta szótlanul nyújtotta a kezét mind a kettőnknek és mentünk mi is, a mi szobánkba. A villanylámpa sárgán festette be egykedvű, szomorú arcunkat, két tüzesszemü, halvány arcot. Aztán gépiesen mozdultak meg a karjaink és elkezdtünk vetkőzni. Ifáradtan koppantak a cipőink, amint ledobtuk őket a padlóra s pár perc múlva már ágyban voltunk. Aztán sötét lett.. Péter szó alt meg először. A hangja melegen, buján, érzék len csengett. — Láttad? Az ajka ... a szája ... a szája . . . Most halottam, hogy fölült az ágyba és a hangja most suttogóra, elfojtottra vált. Ott vibrált benne a sok forró, elfojtott indulat. — A száját, János ... A száját . . . Az éri telkembe nagy keserűség szállott, de nem sokáig tartott ez sem, mert valami hadisegély postabéiyegeíí
