Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-24 / 43. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

tünk le tényként, az egyik, hogy nincs köny- nyebb dolog a világon, mint rendeletet hozni, a másik, nincs boldogabb ember ma a világon : mint a termelő és nincs szaporább ter- remtése a világnak mint az ügynök, kupec és közvetítő kereskedő.

Ezekről az utóbbiakról szólva minden nehézség nélkül megállapíthatjuk, hogy ma már a termelő és togyasztó között csaknem teljesen megszakadt az összeköttotés, közzé- jük furakodott az ismét eladók percről-percre és ijesztő módon szaporodó közvetítők fekete serege. Idestova mindenki kupec, ügynök, bizományos és közvetítő kereskedő lesz, amiből természetszerűen következik, hogy a szerencsétlen fogyasztó helyzete ugyanazon arányban napról-napra nyomorultabb lesz s már is a kétségbeesés hangján kérdi mindenik : jó Isten, hogy fog ez végződni ?

A helyzet kezd kritikus lenni, ugyanannyira, hogy mi agrár, termelő állampolgárai a bőség és jó termés dacára, az üdvös rendeletek mellett, megfogyott számban és lefokozott igényekkel ma holnap nélkülözni, éhezni fogunk.

Valahol itt nagy baj van, vagy talán bajok vannak több irányban is, mert ez az absurdumnak látszó dolog másként meg nem magyarázható, ez a rébusz másként meg nem fejthető.

Az egyik baj forrása ugyán elég világos nevezetesen az, mely szerint az értékesítési és ármegállapitási rendeletek nem egyebek holt betűnél, mivel vagy egyáltalán nincs mód a végrehajtáshoz, vagy hatóságaink nem is nagyon törik a hámfát a végrehajtási munkálatok körül, amint azt mi nagyon sajnosán tapasztaltuk.

Nagyobb bajnak látszik az, hogy termelőink illuzóriussá teszik már eleve a rendeletet az által, hogy mert nyílt piacon nem adhatják uzsora áron terményüket, egyáltalán nem hozzák piacra sem.

Na már most a rendelet megadta mindenki számára például a tengeri vásárlásra a jogot, a termelő azonban kacag rajta s nem ad senkinek, nem hoz piacra egy szemet sem, de a szemünk láttára hordják be a kereskedő udvarára, mi pedig ezt nézzük pénzzel a markunkban, könnyel a szemünkbe.

Elkeseredésünkben valami olyasféle gondolatra jövünk, hogy a mi törvényeink, kormányaink kígyót melengettek keblükön akkor, mikor az agrár érdekeket támogatták, mert ime most maga a kormány hadi és közcélokra sem tudja kedves agráristáitól beszerezni szükségletét szép szerével s kénytelen erőszakhoz nyúlni.

Kezd a lóláb ki látszani, kezdjük az agrárista hatalmasságok politikáját érteni és ha tovább is folytatják játékaikat teljesen meztelenül állnak előttük csupán az önzés íeEljött a farsang. Egy este történt. Kint hideg szél sivitott. Nagy hópihék szállottak alá. Újra együtt ültünk mind, c-ak Achilles hiányzott. Bárdav Imre mondta :

— Ma esküdött a leány. Szegény Achilles. . . .

Elcsendesedtünk, eszünkbe jutott az Achilles Ígérete. Az első eset, hogy adott szavát nem válthatta be. Újra Bárday beszélt.

— Emlékeztek. Szavát adta. Gyertek velem. Visszaadom a szavát.

Lassan, némán mentünk az utón. Dideregtünk. A szél kegyetlenül fújt. Odaértünk. Felmentünk a keskeny lépesén. Bárday kopogtatott. Belülről semmi válasz. Benyitottunk. Az asztalon pislákoló lámpa, mindenütt rer.d, tisztaság. A hamvastüzü kályha mellett egy karosszékben ült Achilles. Az arca még a szokottnál is sápadtabb volt Bárday odalépett hozza.

— Achilles eljöttünk. Visszaadom a szavad.

Achilles nem mozdult. Bárday hangosabban beszélt.

— Hé. ílilli, ne aludj 1

Aztán eg\et rázott rajta Majd ijedten, eltorzult arccal visszaugrott. Achilles teste jéghideg volt Az Íróasztalán egy kis üveg, rajta csak egy szó. Morfium. Az asztalon fe- kér papírlap, rajta egyforma egyenes betűk. Látszott, hogy nem reszkető kéz irta. Olvastuk :

„Bocsássatok meg. Nem tarthattam meg a szavam. Isten veletek, Achilles.

szünk. Nálad nélkül egy lépést sem tehetünk, oh segítsd diadalra, végső győzelemre nemzetünk. Hogy azonban, ez megtörténjék, hadi- kölcsönt kell jegyeznünk. Ne feledjük el, ezt a hozzánk tartozónknak adjuk, vagyis katonáinknakVigyázzunk, úgy ne járjunk, mint a katonasággal.

írtam egy pár cikket a helyi lapokba, hogy Nagykároly város katonaságot kap, a nemes tanács leszavazta a katona ügyet.

Rendben van.

Jézus Krisztus is amint Írva vagyon, tulajdonába jőve, de övéi be nem fogadták. A mi katonáinknak is jobb Egerben és Munkácson, mint itthon, mert övéik be nem fogadták, az ügyet nagy bölcsen leszavazták. Any- nyi baj legyen, illetve csak annyi baj lenne. Van még több is, majd máskor elmondom.

(Folytatom)

kete leple lesz rajtuk, amit meg könnyen le- ' rántanak őkelmékről, itt-ott már kezdik is cibálni! S kiderül, hogy mégse éppen csak a közvetítő kereskedelem a hibás s úgy tetszik, hogy ezeket legjobban a termelők szidják, egyrészt hogy magukról eltereljék a figyelmet, másrészt amiért, hogy ezek szedik el azt a hasznot is, amelyet különben — ők szednének be.

Adakozzunk a felvidéki falvak felépi- ■ ‘ tésére!

Az uj harmadik hadiköl- csönre jegyezni mindnyájunknak kötelessége.

Irta: Mikcsa János nagykárolyi m. kir. adóhivatali főtiszt.

Folytatás. III közlemény.

Igen! Ismétlem, aki a hazáért meghal, az mindenét oda adta a hazának. A valóságban is igy van ez. Életünket vérünket adjuk oda a szeretett hazának, a mi drága, jó, édes anyánknak, szeretett, kedves, magyar hazánknak.

„A nagy világon e kívül, kincsen számodra hely,

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt élned s halnod kell.“

Veszélyben a. haza !

Mi .a haza? A haza a mi mindenünk. Bajban van a haza, ki kell segítenünk. Hogyan, mivel? Jelenleg hadi kölcsönnel. Csak kölcsönt kér a haza, visszaadja majd kamataival együtt. Mit habozol még te busmagyar atyámfia? Add oda készpénzedet mindet, tedd pénzzé vagyonodat mindet add kölcsön a kedves szülő anyádnak, jelen esetben a hazának Szükség van minden magyar ember honszerel mere, áldozatkészségére. A ki meghal a hazáért, aki hősi háláit halt a mi, drága jó, magyar hazánkért, az mindenét oda jegyezte hadikölcsönre. Tőled atyámfia, kedves testvérem nem kívánja a haza mindenedet, csupán felesleges pénzedet kéri kölcsön. Mit habozol ? Van idő még jegyezni. De amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Jegyezz azonnal hadikölcsönt, mert nagy világháború van, a háborúhoz pedig három szükséges és pedig először pénz, másodszor pénz, harmadszor pénz.

Ha mindenki megteszi szent kötelességét a kölcsön jegyzés körül, akkor oly erősek leszünk, minden ellenséggel, az egész világgal szemben győztesek leszünk Isten segítségével, mert velünk a jó Isten s ha Isten | velünk, ngyan ki lehet ellenünk ? Mindenkit J legyőzünk

Szeretném harsogó hangon hamar hir detni a hadikölcsön kiválóan nagylonlosságát azonban nincs hozzá elegendő erőm. Desint vires, hiányzanak az erők, tarnen est laudanda volüntas mégjs dicsérendő az akarat. Ha nincs erőd, legyen szád*.' Ha nincs pénzed hadikölcsönre, legyen szád, agitálj mellette, megtetted igy is kötelességedet. A nép kezében nagy pénzek vannak, csak fel kell világosítani, hogy mig hasznos befektetést csinál, amellett hazafias kötelességet is . teljesít és a siker biztosítva lesz. A ga dag nagy összeget jegyezzen, a szegény sorsú kicsit, akinek van, mindenki jegyezzen. A kicsit sem kell megvetni, a kicsiből lesz a sok. Minden ember vegye ki a részét a munkából Hiszen oly sok dolgot adott e nagy világháború, hogy mindenkinek jut belőle. Jut bánatból, fájdajomból, szomorúságból, keserű könnyekből. Álmatlan, zord, rideg, kegyetlen, pokoli éjszakák, ágyuk bömbölése, sebesült ember, állat nyögése, puska ropogása a harcmezőkön. F jdalom, sirás jajgatás a szeretett férj, kedves, jó apa, áldott, bárány szelidségü gyermek után itthon a kedves hii feleség, szófogadó gyermekek, szomorú édesanyák.. részérül.

Oh Isten ! ! !

Ki a magas menyekben lakozol s rain- denüít jelen vagy és mindeneket bétöltesz mindenható, igazságos Istenünk elegeid meg már szenvedésünk, ne hagyj el, mert elveHírek.

— Személyi hírek. Csaba Adorján főispán Nagybányáról tegnap székhelyére érkezett, ma hivatalos ügyekben Budapestre utazott

— Vármegyei közgyűlés. A th. bizottság okt. 28-án rendkívüli közgyűlést tart, melynek egyedüli tárgya a tisztviselők részére engedélyezett segélyösszeg szétosztása.

— A hajdudoroiji gör. kalli. magyar egyház újonnan kinevezett foesperesei. Vasárnap okt. 17-én iktatta be Miklóisy István hajdudorogi püspök fényes egyházi ünnepséggel óriási számú közönség jelenlétében püspöki székhelyén Nyíregyházai) az odavaló gk. magyar plébániai templomban Marchis Romulus szat- márvármegyei, Damjanovics Ágoston Zemplén- vármegyei és Hubán Gyula székelyföldi őfelsége a király által kinevezett főespereseket legutóbbit egyszersmind mint székelyföldi vikáriust is, kik a püspök kezébe letették a hivatalos esküt, mire püspök az uj főespereseket egyházi telruhazvánnyal látta el. A püspöki áldás osztása a pápa, király, püspök es az uj tőesperesek éltetése után az „Isten áldd mez a magyart'' lelkesítő hangjai mellett hagyta el a püspök a templomot s vonult lakosztályába. Majd egyházi ünnepségek befejezte után a káptalan jelenlétében fogadta a püspök az uj főesperes k hódoló tisztelgését, melyen Marchis Romulus szatmárvár negyei főesperes intézett a maga és társai nevében köszönő beszédet a piisp nchöz. Délben a püspök az uj főesper-esek tiszteletére fényes ebédet adott, amelyre a káptalan tagjai és a kebelbeli papság is meg volt liiva Az ebéd alatt, mely kedélyes hangulatban folyt le, lelkes pohárköszöntők hangzottak el.

— foispani vizsgálatok befejezése. A közélelmezés és a hadisegélyek kezelése körüli eljárás megvizsgálását Özatmárvái vármegye főispánja befejezte. Fz alkalommal nemcsak a főszolgabírói és városi polgármesteri hivatalokat vizsgálta meg csaknem kivétel nélkül, hanem személyesen megjelent a községekben is és szigorú vizsgálat tárgyává tette a lakó iság élelmezése és a hadba vonultak itihonmáradott családtagjainak segélyezése körüli eljárá- rásokat. 8 bizony megesett, hogy egyes helyeken — a lakosság legnagyobb megelégedésére — a lisztárakac 2—3 fillérrel ki- lónkmt azonnal leszállította s a kezelők által eddig jogtalanul felszámított magas kezelési dijakat visszafizette. A hadisegélyeknól pedig a jogos panaszokat nyomban felvette s azonnal intézkedett, hogy a jogtalanul megvont segélyek folyósittassauak s a leszállítottak felemeltessenek. Ellenben szigorúan büntette azoi.at, akik jogtalanul bírták eddig is a segélyt, vagy erőszakos módon állandóan zaklatják a hatóságokat jogtalan panaszaikkal. Egyidejűleg elrendelte, hogy minden olyan segélyezettől, aki munkabíró és normális napszám melleit dolgozni nem akar, a segély azonnal megvonatik. Megtörtént, hogy az eddig jogtalanul élvezett segély nemcsak megvonatott az illetőtől, hanem a felvett összeg visszafizetése is elrendeltetett, illetve az Elöljáróság terhére Íratott, sőt az Elöljáróság fe- gyelmileg is felelőssé tétetett. Minde m;; intézkedések igen helyesek, mert meg sem tűrhető hogy egyesek az állam pénzén henyéljenek