Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-20 / 25. szám
i,5*"vk3rol*. 1915. junius 20. 25. szám. XU. éwfolygru. POLITIKAI LAP-i». SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL tlcvá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : din NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: 0». ARTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐ 5 : PÁ5KÁOY JÁNOS FŐMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASARNAP oóffnELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K. vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. 37yug atommal feifegy- verüesve. Rövid hetek múlnak még csak el s aztán elmondhatjuk, hogy esztendő óta Alijuk a harcot dicső szövetségesünkkel a félvilággal szemben. Gőgös ellenségeink, akik nem is úgy in- j dúltak el, hogy hosszú harcban fognak le- j győzni minket, hanem oktalan elbizakpdott- | Ságokban egyenesen letörés, megsemmisítés, : lehengerelásről börzéitek- s amelyet legfeljebb ! rövid pár hónap munkájának tartottak, melyek ' eltelte után megrajzolni akarták az uj Európa I tét képét, amelytől már a mi hatalmas birodal- ; maink hiányoztak volna, illetve mint vazallus | tartományok szerepeltek volna, hol ide, hol i oda csatolva ellenségeink szomszédos teriife- j teihez. Nem igy történt. Ma úgy állunk sértetlenül, érintetlenül, mint a háború legelején. Ellenségeink azonban nem. Nállunk most. különösen valami fenséges nyugalom uralja a lelkeket, valami csodálatra méltó önbizalom, az erő öntudata foglal helyet mindnyájunk szivében. Ellenségeinknél a kapkodás, újabb és újabb segítségekért való őrült fatkározás, zavaros hazudozás, bűnbak keresés, fejvesztett lótás-futás jellemzik az általános állapotokat. Ellenségeink egyikénél pénz nincs, másikánál íi muníció fogyott el, harmudikánál az ember forrás apadt ki, a negyedikénél a becsület hiányzik, a higgadt józan ész pedig valamenyj nyinél veszendőben van, vagy már hiányzik j is teljesen. Csoda tehát a mi fensőséges nyugalmunk '? Nem cinizmus ez, de az olyan ember higgadtsága, aki tisztában van dolgaival, ismeri feladatait, s teljesen birtokában van azoknak az erőknek, melyekkel ezeket a fel* | adatokat teljesíteni is tudja. Tőreinken sárguló jbuzakalász tengj re hullámzik, s minket akarnak kiéheztetni ? Harcmezeinken győztesen haladnak előre seregeink, helyőrségeink zsuffolva vannak katonák kid, a besorozottak százezrei dolgoznak a mezőkön s minket akarnak legyőzni? Tudjuk, hogy a háborúnak nincs vége, tudjuk, hogy még kijs-'ámithalalian nagy s talán hosszú munka vár reánk, mindazonáltal elbizakodottság nélkül, de teljes bizalommal állunk készen és rendilhetellenül. A folyó nyár azonban számvetésre, előrelátásra szólít fel mindnyájunkat. Iparkodjunk berendezkedni most, mikor j j módunkban van, dolgozzunk, s rendezkedjünk j be okos számítással őszre, - télre jó előro, gondoskodjunk helyes beosztással egyánankint ' magunkról, legyünk men mindent, hogy inen- ! tek legyünk valami későbbi kellemetlen csalódástól. Erőnkhöz, képességeinkhez képest kövessünk el mindent, hogy a háborús állapot tartson bár akármeddig -r- ne állítson bennünket lehetetlen feladatok elé. Teljes elismeréssel adózunk mi a kormányhatósági gondoskodásért, mellyel a jelen időkben bizonyára a legjobb akarattal intézi a kenyérkérdést s más hasonló egyebeket, de látjuk, tapasztaljuk, hogy az ilyen, nállunk i eddig ismeretlen, tehát szokatlan intézkedő-' j seknek sok hivatalos küszöbön kell keresztül | buknia, inig épen ezért mindig későn céljához eljut. Ezért tehát igyekezzünk minél kevesebbén rászorulni, s igénybe venni. Ésszerű beosztással, okos takarékoskodással ruházkodjunk be erőnk és képességeinkhez képest a lognélkiilözhetetlenebb űol- j gokon kezdve mindennel, akkor azzal a le- ! higgadt nyugalommal nézhetjük továbbra is a i dolgok folyását, amellyel most, az aratás előtt, ! a harcok közepette, ismeretlen feladatok előtt I is rendelkezünk. Akkor aztán jöjjön, aminek jönnie keik I A mi törhetetlen hitünk szerint nem jöhet más. mint a győzelem dicsősége és a béke áldása. A ROMAN PftPSAG a hazaáruló Lucaciu-kellen. Szatrnármegyei körök ken régen köztudomású volt, amit később a budapesti lapok is közreadtak, hogy Lucaciu László lacfaluu és Lucaeiu Konstantin királydaróci gör. kath. papok a háború kitörése után levetették álarcukat és az eddigi titkos hazaárulókbó! nyílt hazaárulók lettek. Bejelentés nélkül elhagyták paróchiájukat, megszöktek Romániába, ahol szóban és Írásban féktelenül agitálnak, izgattak volt hazájuk ellen. Jól ismertük ezeket a pópákat sok más társukkal egyetemben. Nem most lettek ezek hazaárulók, azok voltak már eddig, csakhogy eddig nem vo't kinek árulni. Most ezt a rettenetes világháborút jó alkalomnak találták a vásárra. Most árulnak. Francia háborús regény A párizsi Figaro a háborúban is ad folytatásos regényt az olvasóinak. A mostani uj regénynek, a melynek még csak az elején tartanak „Háborús reflexiók“ a címe és Gustave Quiches a szerzője. Naplószerüen, pontosan napról-napra vezetve közli az iró szubjektív benyomásait a háborúról, könnyed csevegés formájában. A regény a monarchiának Szerbiához intézett ultimátumával kezdődik. Mutatóba itt közlünk nehány részletet a harmadik folytatásból. „Kedd. julius 28. Az. uj események egyre fejlődnek. Barátaink szülőiktől levelet kapnak, amelyek nagy szorongást árulnák el és a lapok a maguk részéről a helyzet egyetlen meg- j oldását sürgetik, Ausztria (a Figaró nem vesz tudomást Magyarországról) háborút üzent Szer-’ biának és Oroszország mozgósít. Optimizmusom megkapta az első rázkód- tatást. Es ez végzete, mert előretolakodik a kérdés: „Mit fog tenni Németország?* Nagy csönd. A fiatal assony mereven tekint maga elé. Étiből a szóból „háború“ csak azt érzi ki, amit minden asszony érezhet, aki szereti a férjét. A válás fájdalmát, a harctér küzdelmeit, a frontot, a megsebesülést, ott fekszik eszméletlenül, vérébe fagyva . . . Csakhamar azonban magához tér az asz- szony, felemeli fejét és mosolyogva kérdezi: — Nos és aztán ? , -— Ami azt illeti, igaza van, — felelem — És aztán? Sülős és fenyegető dolog, de nem lesz baj, ha jói el vagyunk készülve Elhallgatok. Látogató érkezett. Az ő kedvéért eresztették le a függönyöket az ablakokon, mert nem szereti a nappali világosságot. Leül asztalunk mellé és hallgatva figyel. Az aggodalom jött ide, nemcsak a házba : belopódzott a szivünkbe, u lelkűikbe is. Ki kell kergetni, megfojtani még pedig azonnal. Sietve menekülünk, futunk ki a szabadba a hegyek közé. Megyünk fel, egyenesen felfelé anélkül, hogy szót váltanánk egymással Gyönyörű a vidék innen a magasból. Valóban gyönyörű ? Igen valóban Újra végigtekintünk az elragadó halován.v ködbe borult tájékon a gondolataink azonban egészen másutt időznek. „Oroszország mozgósít.“ Ez a két szó miduntnlan elfojtja ! lélekzetünket. Menjünk előre ! Az ut kettéágazik. Merre most? Egy pa- ! ranzt pár jön velünk szembe, férfi és asszony I egymás mellett. Megkérdezem őket. A férfi si- j etvefeiel, a jobboldali utat ajánlja. Az. asszony- j nak azonban nem tetszik a válasz, örülve, : hogy szóhoz jut, sebesen hadarva biztat beliünket, hogy a szőlőkön át nvidebb az ut. A férj közbevágd ingerült Lármás feleseléssé, veszekedéssé fajul a vita, rut ez a családi jelenet itt a hegyek között. Menekülnünk kell előre, menekülnünk kell innen is. Mit lehet tenni ? Nevetni kell, nevetni, nevetni nagyon és ok nélkül. Szerda, julius 29. Jean levelet kapott az anyjától. Lefestette előtte a rémképeket, amelyek az egész világot fenyegetik, ijeszti a fiút és borzadva m 3séh, hogy megtagadták neki az ötvenfrankos bankjegy felváltását. Barátnőnk, a kis Suzanne, hirtelen haragra lobbant. Kijelentette, hogy nem olvas többé leveleket, se hírlapokat, ő jól érzi ott magát és nem utazik el, még akkor sem, ha őt is mozgósítanák. — Minthogy ilyen jó kedved van — mondom — holnap teszünk egy kirándulást lm* pernalba. Nem kérdezte, hogy hol van Impémal, csak boldogan felkiáltott : — Igen, igen, menjünk. Aztán mikor megmagyaráztam neki, hogy az a bizonyos Impein d egy kicsi, utolsó falu a Gauleban, valamikor César hódította meg, ugrált örömében Csütörtök, julius 30. Leszálltunk az omnibuszról, mely négy óra tájb m érkezett meg velünk és mentünk egyenesen a völgynek. Zöld hegyek emelkednek tőlünk jobbra és bdra, duzzadó szőlőfürtök kandikálnak elő a tőkék. Használjunk hadisegély posta bélyege ti
