Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-07 / 10. szám

Ne csak az imádság tartson tehát, íenn minket, hogy add meg Uram a mindennapi kenyerünket, hanem erős akarattal magunk is arra törekedjünk, hogy mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere.

Ilyenképpen minden tömegéhség nélkül meg lógunk élni aratásig.

SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY

Munkára fel!

Közeledik a tavasz, a mezőgazdasági munkálkodás megkezdésének az ideje. Talán korábban köszönt be, mint máskor, de bizonyosan sokkal fontosabb feladatokat hoz magával, mint rendesen. A világháború pusztításait gazdasági téren fokozottabb termeléssel kell ellensúlyozni s a több munkára kevesebb erő áll rendelkezésre, mert hiszen a munkáskezek javarésze fegyvert forgat a haza védelmében.

Ebből az következik, hogy az itthonmaradt lakosságnak a legnagyobb buzgalommal kell hozzálátnia a föld megműveléséhez, a minden irányban vaió gazdasági tevékenységhez. És ha már ezt minden épkézláb polgártól megkívánhatja a haza, különös mértékben követelheti meg azoktól, akik állami segélyben részesülnek azon a címen, hogy családfen- tartójuk hadbavonult. A törvény tudvalévőén bőkezűen gondoskodik az ilyenekről, sőt nem ritka eset, hogy a had- bavonultak itthonmaradt családtagja az állami gondoskodás folyián kedvezőbb anyagi helyzetben van, mint volt azelőtt.

Ámde a törvénynek egyáltalában nem célja előmozdítani a munkakerülést, a dologtalan életmódot. Éppen ezért a törvény gondoskodik is róla, az 1914. évi XLV. t.-cikk. hogy a hatosáéi segélyt elveszti a hadbavonultak olyan családtagja, kiről megállapítható, hogy megélhetését megfelelő munka vállalásival biztosíthatná.

árokból és hasoncsuszva kúszik a libák felé. Már cl is éli jobb kezével az eg\ik liba nyakát, amikor látják a bakák, hogy hátára esik, kettőt rug a lábával és azután elterül a földön. I Az orosz golyó halálra találta. A négy liba azonban még ezek után is a bakák minden | vágyát képezte. Egy másik baka mit sem tö- i rődve bajtársa szomorú sorsával, szintén has- j rnánt csúszva nekivág a kockázatos útnak. í Már-már a libáknál van, amikor egy jnjszó hagyja el ajkát és ezzel vége Az oroszok őt ' is eltalálták.

A zugsführer felsóhajt:

— Szeginy Janó, te se eszel több liba I

De a következő percben a szakasz vezető már kiugrik az árokból s ahogy a lába bírja, fut a libák felé. Pillanat alatt elérte j őket. Lehasal a földre, zsebéből zsineget vesz j elő és összeköti a három legközelebb feküdt j liba lábát, a zsineget a maga lábához erősiti | és ezzel kúszik vissza ,az árok felé, maga után huzva a három libát. Éppen az árok szélén van, j amikor eldördül tulnan egy lövés, a zugsführer j kiált egyet, a golyó a vállát érte, de inár tiz j Kar is emelkedik a magasba, elkapják a sebe- j sültet, beemelik az árokba, bekötözik és há j rom sült libából a diszfalatot neki adják.

Úgy tudjuk, hogy a kormány a tavaszi munkaidő közeledtével rendeletileg hívja föl a főispánok figyelmét erre a törvényes intézkedésre. A rendelet, va lamint a törvény nem azt akarja elérni, hogy az élvezett közsegélyt egészben vagy részben elveszítsék azok/a: ik készségesen állanak munkába, az ilyenek továbbra is részesiíhetők a segélyben, minthogy a kereseti alkalom ilyenkor még nagyon hullámzik és szerfölött bizonytalan. Aki tehát alkalmilag olyan munkát kap, melyből szükségleteit többe-kevésbbé fedezheti, ezt még nem fosztják meg a | -hadbavonultak családtagjainak járó állami j segélyösszegtői. De igenis megfosztják ; azt, aki visszautasítja a kínálkozó alkal- j mat, parlagon hagyja munkaerejét, s j ölhetett kezekkel várja, hogy hereként el- j tartsák. j

Ez az intézkedés, a közsegélynek a j doiogkerülőktől való megvonása, erköl- : csileg is jogqs, az igazság szempontjából j is ki fogásta an, a nemzeti érdek lekintc- | tében pedig szük-égszerü. Olyan időket J élünk, amikor a haza minden fiatól su j lyos- áldozatokat követel, sokaktól életüket | is; lehetetlen, azaz teljességgel megen gedhetetlen tehát, hogy legyenek állam- > polgárok, akik a nemzet altalános nagy erőfeszítését mintegy páholyból nézik, s lábukat lógatva tartatják ki magukat az állammal.

Hisszük, hogy ilyenek nem is íesz nek a munkaszerető magyar nemzet kebelében Mindenki megérti, akinek ép a teste és a lelke különös nagy jelentőségét annak a szózatnak, hogy munkára fel! A rendele tehát a munkás társadalom tagjait fogja megnyugtatni aziránt, hogy amig ők önként verejtékeznek, az alatt más sem, senkisem heverhet az ál lám elnézéséből ingyenélőként.

támogassuk sebesült katonáinkat minden jóval!

ßrtesitis•

A városi villamosmü értssirj a varas közönségét, ho[*y

_ V. ®S2 ili

isii iiiaii

Ám a negyedik liba még ott maradt, há rom liba pedig kevés égy századnak. Hiába óvja a fiukat a hadnagy, az egyik vitéz, akinek nem jutott a pecsenyéből, kivágja mayát a/, árokból s akár egy paripa, úgy száguld a halott bakához, aki görcsösen szorította kihűlt kezében a liba nyakát. Most már nem törődve a hegyes orosz golyóval, lóhalálában szalad vissza a drága zsákmánnyal.

A libalakzinak végeveit. A bakák gyomra jóllakott, most jött a feketeleves: bosszút kel] állni a libáknak áldozatul esett két bajtársért. A mieink nekirohantak az orosz lövészároknak és olyan tűzzel, aminőt még a háború alig tudott felmutatni, verték el a port az oroszokon

Nem is szuronnyal mentek nekik, hanem a puskatussal. És addig verték, ütötték, püf- fölték az oroszokat, inig csak az utolsóban is lélek volt.

Négy orosz libának oz a háborús története. A bakák jóllaktak, de az orosz lóvész- árok, amely napok óta keményen ellentállt a mieink támadásának, a derék népfelkelőké lett.

A

tat r r ó m ry 1 j x j természetes ásványvíz gyóyyhatása hurutos Hv I rC / /A I ) j bántalmaznál páratlan. — A legutóbbi tér

' 1 1 x mésü savanyít uj borral vegyítve kitűnő italt

szolgáltak iKapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld: Ä BKSZÁD FÜRDŐIGAZGATÓSÁG.

Hírek. ~

Személyi hi: ek. Vármegyénk tőispánja f hó 4-én Budapestről székhelyére s innen Szatmárra utazott, honnan kedden érkezik vissza székhelyére. — Debreczeni István kir. tanácsos polgármester hivatalos ügyek elintézése céljából a múlt héten a fővárosba utazott s onnan héttőn reggel érkezett haza.-- A közigazgatási bizottság pénteken, t. hó 12-én tartja rendes havi ülését.

— Jntékonycélra Mándy Géza válfaj i nagybirtokos ismét tanujelét adta nemes szivűségének, eddig adományozott összegeken felül újabban ismét 1000 koronát küleött főispánunkhoz.

Március i5. Március idusát ez idén is megfogja ünnepelni városunk közönsége azzal a külömőséggel, hogy az idén bankett nem lesz, mert a háború szülte hangulat nem alkalmas a bankettezésre.

— Tanügyi kinevezés. A közoktatásügyi miniszter kinevezte a helybeli állami pol gári iskolánál Kurc Erzsébet r. tanítónőt a VII-ik fizetési osztályba, a Mátészalkainál Kathona Géza igazgató tanítót ugyan - ezer osztályba, Zseghy Ferenc segédtanítót és Grosz József segédtanítót pedig a X ik fizetési osztályba.

A Vörösfálhoid javára újabban adakoztak : Mándy Géza udvari tanácsos 200 koronát, a mátészalkai járás lakosai 593 koronát.

— Halálozások. Dr. Csathó Sándor tb.

vármegyei főorvos, a mátészalkait járás orvosa folyó hó 3 án életének 67-ik évé- . ben Mátészalkán elhunyt. Dr. Csathó Sándor 1!S78 tói 1889 ig körorvos, majd járásorvosa lett a mátészalkai járásnak, mely állását a mai napig híven, lelkiismeretesen töltötte be. — ívosztits János mérnök a múlt héten Nagyváradon 58 éves korában váratlanul meghalt, holttetemét városunkba hozatták hozzátartozói s itt helyezték örök nyugalomra. — Jakab Zoltán a városi villamosmü volt hivatalnoka vasárnap Budapesten az elmegyógyintézetben hosz- szas szenvedés után elhunyt, s ugyanott tétetett örök nyugalomra. — Bidtoruszki Miklós Glinyány (Galicia) születésű lóápoló népfölkelő, f év február 26-án a helybeli városi közkórházban elhalt.

_____________