Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-19 / 38. szám

Nagykároly. 1915. szeptember 19. 38. szám. XU. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : osoo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JÁNOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ooon ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A mi erőnk:. Minden kétségen felül áll, hogy a köz­ponti hatalmak a világháború második nehéz esztendőjében jelentékenyen kedvezőbb hely­zetben vannak. Lzt nem nfi mondjuk. Ezt á’iapitotta meg a hivatalos Anglia, az úgynevezett á i- tánt főrendezője, impresszáriója. E héten egyik fővárosi lap szószerint idézte Anglia legtekintélyesebb lapjának egy cikkét, melyben igen helyesen meg is okolta, hogy miként lehetett elérni minden értelem­ben a legőszmtébb ellenségünknek fenti meg­állapítását. Az angol tij-ág knak ez az atyume tere azt mondja, hegy a közpmi'i hatalmak min- denik nemzete erkölcsi etővel, bö.cs türelem­mel s bizalommal viseli a világháború terheit, katonái pedig őszinte meggyőződéssel, a győ­zelemben vetett rendíthetetlen h'ttel s csodás kitartással harcolnak. Nagy dolog is az az erkölcsi erő. Ha­zánkat, nemzetünket, jó mindnyájunkat ama hallatlan teljesítmények elvégzésére, melyet a világháború 15-ik hónap óta igényel, tisztán csak az erkölcsi erő tehetett képessé. Almainkban sem mertük volna hinni, hogy mi a háboiu előtt elmúl t, pénzügyileg, gazdaságilag sőt még politikailag is nyomasz­tóan telies 2—3 év után képesek legyünk ki­bírni egy ilyen bábotnt katonává1, pénzzel, fegyverrel és mindenféle élelemül . Szegénynek tartott mindenki, szegény­nek éreztük mi is magunkat. Feljajdultunk, amikor egyik-másik-falu­Prágai levél. 1915. szept. 5 Lehűlpintetluk már a baka-vacsorát: egy liter hig feketekávélöttyöt, most már mehetünk ki egyet csavarogni. Esti hat óra van, kilencig „fráj“ vagyunk. Félórával ezelőtt még mindnek nyavigás volt a lába a reggeli 6 óta tartó eg- recérozástól, most: tánco'hatnékjuk van. Már fel se vesszük, hogy másodpercenk :nt legalább egyszer szalutálnunk kell, jóbbkezünk már mint egy automata, olyan gépszerüen dol­gozik. S ha egy-egy káplár megállít be iniin két és persze csehit! kérdőre von, hogy miért nem szalutáltunk, olyan csendes tnagyaros- sággal, mintha mentegetődznéuk, jó cifrát káromkodunk mire ő megelégedett arccal csörtet tovább. A kaszárnya kapujától pá'1 percnyibe a Moldava folyik, A Dunához képest csak fele- szélességű, de igy is tekintélyes folyó, szebb- nél-szebb hidakkal és szigetekkel ékesítve. A jobbpart a tulajdonképpeni Prága, gondosan szabályozott palotasorokkal telehintve, száza­doktól megfeketüft templomokkal, tornyos ka púkkal. Minden sétánk jól kezdődik. A Ferenc József hidon át visz az niunk. Minden hídnál egy krajcár hídpénzt kell át­menetkor fizetni. Katonának azonban semmit. Valóságos kéjjel élvezzük bakaságunknak ezt a fejedelmi előnyét. Gyerekes örömmel négy­ből nehány ember útra kelt Amerika felé ; féltünk hogy nem lesz, aki megmunkálja a földeket s most millió számra mentek el fér­fiúink a messze harcterekre, ezer és ezer I számra hadimunkát teljesíteni, elvitték lova- ! inkát, igáinkat, mégis annyi búzát, tarmeltünk, j mint bármikora legjobb termésű békés években. Igen. Mert lakozott bennünk az erkölcsi | erőnek olyan mértéke, mely csodatettekre tud j képessé tenni egy nemzetet. Szegények voltunk. Tőkeszegény ország- ! uak neveztek minket szene az egész világon. Mikor pedig igaz ügyünkéit háborút kell I \iselni'mk a világ felével, vagy még többel, | akkor ez a koldus ország elő tudta teremteni a milliárdokat a hadi kiadások fedezésére, nem ment senkihez kölcsönkérni s katonái a pénz hiány miatt sem sem meg nem fáztak, sem meg nem éheztek, sem fegyver, vagy muní­ció nélkül nem voltak egy percig sem s nem j vontunk el egyetlen baka zsoldjából egyetlen i fillért sem. Volt pénzünk bőven mindig, lesz is, mert I nincsen kimerithetlenebb kincses bánya egy | nemzet erkölcsi erejénél. Ellenségeink elzártak bennünket a ten- j geitől a tengerentúli államoktól, nem hozhat­juk be, vagy csak igen korlátolt mennyiség­ben azokat a cikkeket, melyeket itt nem ter­melünk a szükséges mértékben. Ha ezekre a tőlünk elzárt dolgokia ne­künk, itthon maradottaknak van szükségünk, pótoljuk egyébbel, vagy nélkülözzük — ha ! pedig hadseregünk igény1' azt, előteremtjük a j föld alól is, akánrdyen utón-módon. íme a ! hadseregnek rézre, férr'-e van szüksége: az i asszonyok beküldik rézmozsaraikat, gyertya­szer ötször elsétálunk a pénztárnok orra elölt, hadd pukkadjon egy picikét. A szomszéd sziget lombjai közül finom zene lopódzik íülíiríkig. Arra tartunk. A két krajcár belépőt, leszúrjuk, a tíz vas zenedij elől szépen meglépünk, bakanyelven „elsven- kolunk." Sudár fák és tarka virágágyak közt ka­nyarognak a pa>‘k utjai A vízparton padso- | rokkal szegélyezett árnyas korzó, a zenekari emelvény körül .sok sok népes asztak Leülünk mi is. Sapkánk gombja p'ror | fehér zölddel vau bevonva es fesztelen, han- j gos rnagyarságpa1 beszélünk a cseh tengerben, i Nem éretlenkadés ez, igen, tüntetünk magyar voltunkkal. És nem üres hencegés, hogy Przetnysl, Gorlice és Brest-Litovsk tnegvivo- inak népe ma oly felemelt fejjel büszkéiked- j bet, hogy egyetlen más se különben. Sört hoznak. Itt aztán már a cseheké a feltétlen elsőség. Csak félliteres poharakban hozzák a fekete nedűt, itt az a legkisebb mér­ték, a polgárság 1 i ter as korsókból vagy több- literes csizmából tölt a garatra. Még látni is | élvezet. A habja oly sűrű, hogy meg se moc­can, amilv hullámoson hozták, úgy mcad, I nem szád le. Az ize oly tartalmas, oly kelle­mes, hogy nálunk csak a Jegfimunabb táp­sörök versenyezhetnek vele. Es ami nem ke- j vésbbé fontos : olcsó a hihetetlenségig. (No ! de október elsejétől ez már megszűnik, 20 percenttel emelik mindenfajta sör árát). Micsoda kellemes meglepetés: az első­tartóikat, az egyházak szó és kérés nélkül sorra felajánlják a templomok harangjait. Lesz talán idő, hogy elfogy a gyapo­tunk : egy szó és sok százezer női kéz készíti a pehelyszerü, hófehér tépést. így van ez mindenben, mert van ebben a nemzetben erkölcsi erő, mely keresztül tör minden zárt, minden blokádot és győzedel­meskedik. Ismeri ennek a nemzetnek minden ka­tonája fajának ezt az erejét, innen van bi­zalma és csodás kitartása. A nemzet pedig a ! térképre tekint s a hm’cvonalak földrajzi el­helyezéséből látja, bogy ez a hadsereg győ­zelemmel halad előre, innen van öntudatos viselkedése, mely ösztönzi, mely erkölcsi ere­jében kifejezésre jut Oroszország 180 milliós országa zsugo­rodik összefele, 12 rm'Iiós hadserege futva menekül az erkölcsi erő elől. Városunk katonaságot kap. 1915. szept. 16-án. Végre valahára megérkezett az örömet hozó hir, hogy Nagykároly város katona­ságot kap. Hisz szinte önkénytelnnül kérdezzük, hogy minde/ideig miéit történt a2 meg, hogy városunk, mint megyei székhely kaszárnyával, lőgyakorlótérrel biró város, miért nem kapott katonaságot ? Talán meg­tudnék erre felelni, talán nem tudnék he­lyesen megíelelni, most a választ nem adom meg a kérdésre, nehogy esetleg va­rangu. zenekar (a csehek nagyszerű muzsiku­sok) a Rákóc:-kesergőt játsza. Es elragadó szépen. Tapsolunk végnélkül. De tapsol min- denkú Madjar, madjarszki, mondják minden­fele. Sétálunk tovább. A város főkorzójára megyünk. Az utón ragyogó kirakatok, de tán mégragyogóbb nők A prágai nők. Meg fogják nekünk ugye bocsátani, hogy elsősorban mégis csak őket tanulmányozzuk. Osszehasonlitgatjuk a ko­lozsvári és pesti nőkkel és hosszas viták után állapítják meg. végítéletünket. A cseh nő — mert Prágában a németség elenyészőbb, még mint ahogy képzeltük is — igen szép arca. Ez szent, Mosolygós, kerek piroskás képii. Mint az északibb népeknek általában haja szőke, szemé kék. Termete for­mas, telt idomú es mégis karcsú Járni azon­ban tanulmányútra mehetiiónek a pes nők­höz. De akkor se érnék utói ezeknek lepke- szerű ibánását, mert lábuk kevesbbó formás, nem oly piciny és karcsú bokáju. Öltözködni szépen tudnak, de a Dunaparton ötletesebbek, merésszebbek a toalettek. Hanem erkölcsi felfogás tekintetében a mi annyiszor leszólt pesti nőink — átlagos magyar szempont szerint — toronymagasan állanak : Igaz, hogy nagy része van a dolog­ban annak is, hogy a prágai nő előtt a ma­gyarnak valósággal varázsa van. Egy-két perc s a legjobb körből való nő is/'- utcán meg­szólítva — mint régi ismerős cseveg a magyar

Next

/
Thumbnails
Contents