Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-25 / 30. szám
Nagykároly. 1915. julius 25 XLI. évfolyam. 30. szám. POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : moo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁOY JANOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ooon ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben hájhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“- sora 60 fillér. Nemzetiségeink hazafi- sága. Nagykároly, 1915. julius 24. (0) Mialatt Magyarország vitéz katonái nemzetiségi külömbség nélkül — német, osztrák, török szövetségeseinkkel vállvetve — küzdenek hazánk jobb jövőjéért, azalatt itthon is kell történni egy s másnak azért a jobb jövőért. Ha nem is oly rendkívüli, a nemzet sorsára nézve nem is oly rögtöni és döntő fontosságú, ami most itthon történik : a lelkek átalakulása, az eszméa tisztázása, egy jobb, megértőbb jövő talajának megmunkálása már most elsőrangú kötelességünk. Igaz, hogy e téren inajd a háború után lesznek nagy esemenyek, nagy átalakulások, de mar most a háború alatt kell hozzáfogni a talaj megmunkálásához mert most puha, megmunkálható. Tudjuk, hogy ellenségeink a háború kitörésekor arra számítottak, hogy Magyarország nemzetiségei fellázadnak, hogy oldalbatámadnak a legnagyobb veszély idején. Feltettek róluk azt a legnagyobb ocsmányságot, hogy hazaárulókká lesznek. Hogy nemzetiségeink a háború előtt | évtizeden keresztül viselkedésükkel nyuj- I toltak-e alapot ellenségeinknek ez ocs- I mányság feltevésére, — ez olyan kérdés, j melyet most firtatni nem időszerű. Az az i egy azonban bizonyos, hogy, ellenségeink keservesen csalatkoztak feltevésükben, j Nemzetiségeink román, tót, ruthén, szász, ; stb. — dicsétretükre legyen mondva és elkönyvelve, velünk egy sorban hullatják vérüket. A kik meg idehaza vannak most sorban és egyhangúlag tiltakoznak még ! a gyanúja ellen is annak, hogy ők ennek a hazának ne lennének becsületes és hátsó ! gondolat nélküli polgárai. Nemrégiben félhivatalosan közzétet- I ték számos magyar vármegye román la- I kosságának lelkes hűségnyilatkozatát ; annak bizonyitásaképen, hogy a mostani ! háborúban egynek érzik magukat magyar nyelvű polgártársaikkal és Magyarország minden lakosával hazaszeretetben és a haza védelmében. Örvendetesen vettük tudomásul és könyveltük el javukra, figyelőre ez is elég | Most első és fődolog : Győzni ! Egy másik nemzetiségünk, melyre pedig szintén sokat építettek ellenségeink feltevésükben, ugyancsak érthetően adta tudtukra, hogy semmiféle közösséget nem vállal velük. Az oroszok kétszer törtek be e háború alatt Bereg megyébe. Alsóvereckén és környékén be is mutatták testvériségüket pusztításaik és kegyetlenkedéseik nyomaiban. A környékbeli papság és elöljáróság a következő határozatot hozta melyet aztán Bereg vármegye közigazgatási bizottságának és az illetékes Munkács egyházmegyei gör. kát. püspöki hatóságának hivatalos utón is bejelentett: 1. Óhajtják a napláregyesitést (az oroszokkal egy napon ünnepelni sem akarnak). 2. A templomban az istentisztelet, az iskolákban az oktatás magyar nyelvű legyen. 3. A népszámlálásnál és általában az állami hivatalos megjelölésnél ezután se ruthénnek se kisorosznak, hanem kizárólag gör. kath magyaroknak nevezzék őket. Itthon is történik hát egy s más Magyarország jobb jövőjéért. A háború nagy, megrázó ereje által megteremtett együttérzésben el kell merülni örökre és feltá- madhatatlanul azoknak a jelenségeknek, melyek alapjai (bár alaptalan alapjai) voltak ellenségeink ama feltevésének, hogy Magyarország nemzetiségei kaphatók lesznek arra az ocsmányságra — a hazaárulása. A pap a harctéren Egy német tábori pap elbeszéiése. — Hogy a háború vészes, viharos események közepette milyen, szerepet játszanak a tábori papok, arról érdekes és szines dolgokat mondott el Kari Jeutsch német tábori pap, aki a napokban utazott át Budapesten. Epizódokban és megfigyelésekben gazdag elbeszélése a következő volt: — A háború legelején még nem voltam tábori pap, de már megéreztem u háború szelét és talán ez késztetett arra, hogy — mikor úgyis menekülnöm kellett lakhelyemről — beálltam tábori papnak. Keletporoszország- ban Niendenburg mellett egy kis község lelkésze voltam múlt év augusztusában. Az orosz csapatok elözönlötték a határszéleket és lassan-lassan nyomultak előre. Végre elérték a mi kis falunkat is a kozákok. Azon a végzetes napon, amelyen el kellett hagynunk a falunkat, reggel egy bicikliscsapatunk és egy szakasz kozák között utcai harcra került a sor, amely közben egyik katonánk lelőtt egy kozákot, aki a lelkészlak kertjében rejtőzködött el. A harc azzal végződött, hogy a kozákok elmenekültek. Miután ilyenkor rendszerint egész nap békén hagytak bénánkét, azt hittem, ezen a napon is igy lesz és 10 j órára istentiszteletet hívtam össze. Mielőtt az j isteni tiszteletet megkezdtem, a templom tornyá • ! ból látcsővel kémleltem a vidéket ésinegállapitot- j tam, hogy az orosz nem közeledik. Azonban alig i kezdődött meg az istentisztelet, megérkeztek ; újra a kozákok. Féltünkben nem mertünk | énekelni és én halkan imát mondtam, azután j belekzdtem a prédikációba. Ekkor nagy csörömpöléssel zúzódott be az ablak, a kozákok i lőttek ránk. Én tovább folytattam a beszédemet I de nemsokára abba kellett hagynom, az oro- j szók olyan pakoli gyorstii'.elést indítottak a | templom ellen Felszólítottam híveimet, hogy i térdeljenek le és kérjék a Mindenható védei- j mát. Két óra kosszat térdeltünk itt halk imát mormolva, és egy golyó sem talált a templom üregébe. Vagy a tetőbe ütődtek, vagy a falba. Egyszerre egy kis leány rohant be: „Ég a falu !“ kiáltozta és azt hittem, ki fog törni a pánik, de nem, a nép nyugodt maradt is tovább imádkozott. Egyszerre valami zúgást hallottunk, amely mindinkább közeledett. Tud tűk, vagy aeroplán, vagy léghajó. Az oroszok tüzelése egyszerre abbamaradt, meg voltunk váltva. De másnap azután végleg menekülnünk kellett. — Nyáj nélkül maradtam. Hol találhattam volna szebb, jobb munkát magamnak, hol találtam volna liivebb híveket, mint a táborban, a katonák között. Önként jelentkeztem tábori papnak és a jelentkezésemet el is fogadták. A háború eddigi folyamán a keleti harctérnek minden részén voltam már. Legelőször fenn voltam a mazuri-tavaknál vívott ütközetekben, azután az oroszlengyelországi harctéren voltam, ahol életem legborzalmasabb j óráit éltem át. Egyik hadsereg főhadiszállásán j tartózkodtam akkor, mikor Brzezany mellett ! az oroszok egyik hadosztályunkat körülfogták | Erről a hadosztályról semmiféle hirt nem j tudtunk kapni, tudtuk, hogy el vannak vágva j de tudtuk azt is, hogy nemcsak a sok ezer | német forog veszélyben, hanem az akkor I folyt csata sorsa is. Amit egy lelkész tehet | azt mind megtettem, vigasztaltam, beszéltem I sőt, egy iskolateremben istentiszteletet is tartottam, mig végre megérkezett a hir, hogy a körülkerített sereg átvágta magát az orosz gyűrűn. A legnagyobb haditettek egyike volt egy brzeznyi-i áttörés, amely még tizenkétezer foglyot is szerzett a németeknek. Munkám többnyire a front mögött folyt. Januárban és februárban, amikor az ujjonan kiképzett legénység- került a harctérre, nem volt nap, hogy ne kellett volna istentiszteletet tartanom. Mielőtt a tüzvonalba mentek volna a csapatok, valamennyinek istetentiszteletet tartottam, néha szabad ég alatt, néha valamelyik falu templomában. — Amikor a fronton nagy ütközet dúlt, Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Hauffel Sámuel Bármily kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Bőrkabátok, keztyük festése. villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-uteza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petöfl-utcza 59. sz. Plüsh és bársonyok gőzölése Minta után való festés! "VG Vidékimegrendelések pontosanesz közöltéinek.
