Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-29 / 13. szám
s T VI A R M E U Y K 1 N O ZLÖ N Y ges napok, melyek Báníf'y alatt oly örömmel és annyi büszkeséggel töltötték el a magyar lelket, visszatérőben vannak, ha ki tudjuk használni a kínálkozó konjunktúrákat. Csak helyeselnünk lehet a Tisza kormány határozott álláspontját az osztrák kisegítő tervvel szemben, mely azt követelte tőlünk, hogy alkalmazkodva a hírhedt 14 §-hoz, mi is külön, még pedig utólagosan gondoskodjunk a f. évi ujon- cozás biztosításáról. Azt a leckét, melyben Tisza ezzel a reíus-jevel Ausztriát részesítette, az osztrákok egyhamar nem lógják elfelejteni. A bécsi lapoknak az osztrák hegemónia elvesztése fölötti jaj- veszéklése teljesen hidegen hagy bennünket. Ausztria kedvéért nem lógunk többé visszakivánkozni abba a parlamenti mocsárba, melyből csak az imént kecmereg- tünk ki nagy áldozatok árán. Ha irigylik tisztul'abb helyzetünket, ám tessék odaát is rendet teremteni. Szinikerületi közgyűlés. Három évvel ezelőtt alakult meg Nagykároly, Nagybánya, Felsőbánya, Beszterce, Dés, Szamosujvár, Torda és Zilah városokból az Északkeleti szinikeriilet. Egy évi próbaidő után két évre meghosszabbittatván, ez évi aug. hó 31. napján járt volna le az abban egyesült városok vonatkozó szerződése és ezzel kapcsolatban az eddigi igazgató megbízatása A kerület további fennállása felett határozandó, a múlt évi közgyűlésen előre megái- lap itott terv és meghívás folytán ez évben, mint Nagykároly város vendégei, városunkban jöttek össze a kerülelbeii városok képviselői a közgyűlés megtartása céljából. A gyűlés f. hó 25. napjára volt Nagykároly város közgyűlési termébe összehiva. Már 24 én este érkezett meg gróf Bethlen Balázs, Szoinok-Dobokavármegye főispánja és az Északkeleti szinikerület elnöke, Dr. Horváth Árpád főispáni titkár és Neményi Lipót kerületi színigazgató társaságában és a Magyar Királyban szállt meg, hova tiszteletére közös vacsorára megjelentek Csaba Adorján főispán, Debreezenj István kir. tanácsos, polgármester, Péchy László, Kaufmann Jenő, Dr. Rooz Elemér és Dr. Antal István, lapunk szerkesztője, mint a városi szinügyi bizottság tagjai Másnap reggel érkeztek meg Báró Dió- j szeghy Zsigmond polgármester és Dr. Both j István tanár, mint Zilah város és Farkas Jenő j polgármester, mint Nagybánya város kiküldöttei és képviselői. A gyűlés előtti időt a vendégek arra használták fel, hogy a kedves házigazda, Debreceni István polgármester kalauzolása mellett megtekintenék a gróf Károlyiak kastélyát, kaplonyi sirbollj d és a város nevezetességeit. Délelőtt 11 órakor vette kezdetét gróf Bethlen Balázs főispán elnöklete alatt a kerületi közgyűlés, melyen a fenn említetteken kivid még Nonn Gyula, Dr Adler Adolf és Luczay János nagykárolyi szinügyi bizottsági tagok vettek részt Elnök a gyűlést megnyitván, mindenekelőtt megköszönte Nagykároly városának azt a vendégszeretetét, melyben az érkezetteket részesítette, mire D breczeni István polgármester megköszönvén elnöknek a kerület, érdekében kifejtett tevékenységét, megköszönte a megjelentek megjelenését és üdvözölte őket Nagykároly város nevében. Dr. Horváth Árpád, mint a szinikerületi közgyűlés előadója felolvasta ezután a szülészeti ügyek miniszteri intézőjének ifj. Dr. Wlassics Gyulának leiratát, melyben közli, hogy épen Budapesthez kötött más irányú elfoglaltsága miatt a gyűlésen meg nem jelenhet. Bejelentette, hogy Dós város gróf Bethlen Balázst és őt bízta meg képviseletével, ugyancsak képviselik Szoinok-Dobokavármegye szinügyi bizottságát is. Beszterce város nem tudott képviselőt küldeni, Szamosujvár pedig kijelentette átiratilag, hogy a kerületben benne kíván maradni és a hozandó határozatokhoz hozzájárul. Mielőtt a tárgysorozatra áttért volna a közgyűlés, elnök indítványára Dr. Horváth Árpád előterjesztett szövegezésében táviratilag üdvözölte Dr Jankovich Béla kultuszminisztert, ifj. Wlassics Gyulát és az Országos Szi- nészegyesü letét. Á közgyűlés első tárgya a kerület ügyeiről szóló előadói jelentés volt, melynek keretében Dr. Horváth Árpád előadó egy oly nagyszabású munkálatot terjesztett elő, mely a magyar színészet történetének egy oly fényesen megirt kivonatos monográfiája, amely nem egy közgyűlési meghívónak, de egy akadémiai értekezésnek is bevált volna. A megjelentek igaz elismerő tapsain kivid a kerület jkvbe iktatott elismerése és köszöneté lelt a gyönyörű munka megérdemelt jutalma. Ennek keretében történt a kerület újjá alakítása A kerület Neményi igazgató azon bejelentése után, hogy Nagybánya város is csatlakozik a kerülethez, ha neki februári saison adható, a következő városokból és működési idővel alakult meg: Szamosujvár: szept hónap. Dés: okt, nov hónap. Nagykároly: dec, jam hónap. Nagybánya és Felsőbánya: febr. hónap. Zilah: márc. 1-től ápr. 15-ig Torda: ápr. 15-től május 15-ig.' Beszterce: máj. 15-től jun. 15-ig. Marosvásárhely : jun. 15-tól aug. 31-ig. Igazgatóvá egyhangúlag Neményi Lipót választatott meg. Kimondotta egyhangúlag közgyűlési határozatként a gyűlés Dr. Horváth Árpád következő indítványait: 1. Állapítsa meg minden kerületbeli város és közölje az elnökséggel, hogy mivel fogja a társulatot akár készpénzben, akár természetben segélyezni 2. Intézzen feliratot a kultuszminiszterhez, hogy leljen módot a mozik es staggione társulatok megrendszabály ozására. 3. Intézzen feliratot a Szinészegyesíiléthez a színészek érdekeinek komolyabb és in- tensivebb megvédése és képviselete iránt. L'gyancsak Dr. Horváth indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy felkérik a minisztert, hogy az igazgató segélyét ne az egyesület utján, hanem közvetlenül az igazgató kezeihez utalja és fizesse ki. Kimondotta a gyűlés, hogy a színigazgatót, méltányolva iparkodását, egyhangúlag három évre megválasztotta ugyan, kiköti azonban, hogy egy év letelte után jogában lesz annak szerződését felbontani, ha arról szerez az elnökség meggyőződést, hogy Neményi társulata a kerület igényeinek meg nem felel. Egyben különös figyelmébe ajánlotta a kar szervezését, mert ez volt fő oisa az elmúlt évben is annak, hogy a társulat megfelelő eredményeket jó magánszereplők dacára sem tudott elérni. Gróf Bethlen Balázs és Debreczeni István indítványára és javaslatára kimondotta a Hirtelen ködfátyolos lett a szeme és sóhajtott. / ' — Oh, eher monsieur, igen — szólt s máris lehullott szemeiről a könnyek fátyola s lelkének derűs napsugara tüzelt újra az arcára. — Bár csak pár napig leszek itt — de jó barátok leszünk, ugy-e kis Lolotte ? Melegen nézett rám s kis keze kezembe simult. Napnyugtakor a házigazdámmal kimentünk a szőlőbe. Büszkén mutogatta a nemesített szőlőfajtáit. Szakértekezéseket kellett lenyelnem s bukolikus himnuszokat hallgathattam újra végig. — Szereti a jó bort ugy-e ? — fordult hozzám. — Nem vetem meg, — szerénykedtem. — No lássa és azt hiszi, nem vettem ! észre, hogy mégis untatja a beszédem. Milyen éleslátásu az öreg — gondoltam — s elhatároztam, hogy ásításaim sikeresebben próbálom elfojtani. A verandán uzsonnára terítettek. A délutáni hőség langyos melegre csökkent s esti szellők borzolták a szőlők eres leveleit. Az égen vérszin sávok jelezték a nap halálát s a távolból éles vonatfütty hasított bele a lomha levegőbe. — Hol vannak a gyerekek ? — kérdezte a háziasszony egy szürkülő hajú, kemény nézésű nő — bizonyára megint elkódorogtak Lolotteval — tette hozzá. — Lolotte tulcsintalan — tóditotta a férj. Indulatos harag férkőzött a szivembe és megértettem a kis Lolotte könnyes szemének panaszát és sóhajtását. Az asszony éles hangja riasztott fel pillanatnyi elmélázásomból. Lolotte, Josephine, i Luois ? A szőlőtáblák közül három futó gyerek alakja bontakozik ki. Lolotte vezetett. Kibomlott fürtjei a homlokába omlottak, szemei a kihevült vér lázától még élénkebb ragyogásnak lettek. Szuszogva törtetett a nyomába egy tömzsi fiú es egy csattanó-pirosságu lányka. Lolotte-ot alaposan megpirongatták s szegényke visszafojtott könnyekkel, dacosan összeszoritott ajakkal hallgatott. Uzsonna után szerét ejtettem, hogy kis védencemmel nehány szót váltsak. — Bátorság — Lolotte . . . nem szabad tulér/ékenynek lenni, . . . maga okos kis i lány, aki tudja, hogy az életnek vannak szomorúságai is, több mint öröme. A gyerekek künn haneuroztak a porban. Lolotte anyáskodó szigorral figyelmeztette őket egyre és másra. Látszott' szeme bogarából, hogy ő is szívesen venne részt zabolátlan játékukban, de visszafojtotta játékos kedvének kitörését. A komolykodás és az arcáról lerivó játékkedv bájos zavarrá lett. Egy délután a vendéglátóim, akik fóltét- len előzékenységgel igyekeztek rövid vendégeskedésem alatti szórakoztat somra, vacsorát adtak. Négy-öt fiatal ember, egy pár simára fésült hajú, jelentéktelen vidéki lány, a szom- ! szédos szőlőteleptulajdonosok családjai voltak I az estélyre hivatalosak. Lolotte valami ösztö- ! nos, finom nőiességgel csinosította ki magát s j törékeny termetére simuló perkály mhácská- j jában olyan volt, mint egy Andersen-meséből 1 kilépő kis álomhercegnő. A vacsoránál a vendégek előtt rosszaié j megjegyzést tett a ház asszonya a hiúságára és nem illő piperéskedésére. Lolotte-otnak ! kigyult az arca, bár szinte vonaglott a meg- ! szégyenités fájdalmától, büszkeséggel uralkodott magán, s később mosolyogni is próbált. Csodáltam ezt a szegény kis teremtést, akinek veleszületett, öntudatlan szépérzéke is csak megaláztatásokra adott alkalmat. A kínosan kicsipekedett ifjak lapos élcelődéseire kedves, ötletes riposztokkal válaszolt. C^upa charme, könnyed finomság, finomság I volt s tavaszi üdeséget árasztott maga körül. ! A férfiak mind Lolotte-val foglalkoztak. Egy- ! egy kedveskedő bókot is mondtak neki, amit I ő pajkosszemlesütéssel köszönt meg. Azt a harmonikus örömet, melyet gracio'-us lénye keltett benne, kellemetlenül feltorlódó képek zavarták meg. Úgy képzeltem, hogy falánk, éhes vágyak elnyeléssel fenyegetik, hogy harmatos fehérségére fekete foltokat ejt az élet, hogy lelkének illatát egy inguvány mérges gőze fojtja el . . . aztán halottam csilingelő nevetését, láttam finom puha vonalú ajMindennemü ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. HaufFel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztitó Nagykárolyban, Kőlcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: PetőB-utcza 59. sz. Bármily kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. Minta után való festés!
