Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-11 / 2. szám
P0L8TI1CAS LAP SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap asellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN, Sióchenyi-utoza 4. sss. Telephon 59 szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN. FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ. I!- ■— Megjelenik minden vasárnap. .......... . ELŐF IZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 kor. Megyei kézségek, egyházak és iskolák részére egy évre S kor. Hirdetések iutánvos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 60 fillér. II bilwl leszállítása. Azokról a helyekről, ahol a milliókat őrzik, nagyon kellemes szellők kezdenek íujdogálni, melegek és termékenyítők, melyeknek nyomán virágzás, ipari és gazdasági felujulás es fellendülés várható. A kereskedő és iparos világ, mely beigazolt borzalommal gondol vissza az elmúlt két év pusztításaira, méltán reménykedve és megkönnyebbülten lélegzik fel és a nagy bankok trezorjaiból érkező hírektől megváltását várja és reméli. A remények uj erőt az angol bank minapi hírétől nyernek, mely szerint Londonban megtörtént a várva várt ráta- leszállitás. A példa nem soká remélt vonzása a többi nagy pénzügyi emporiumok- ban is rátaleszállitást enged remélni és az ennek nyomán varható uj helyzet esélyei e percben még kiszámíthatatlanok. Hogy a pénz kezdődő olcsóbbulása mit jelent a közgazdaságai életben, azt szükségtelen bővebben magyarázni. Tudjuk azt is, hogy ma még nem az olcsó pénz az, — a régi értelemben, — a mit a világ remél, hanem a mindent jelentő pénz régen nélkülözött visszatérése ipari és kereskedelmi életünkbe. A közel jelen rettenetes pangasa és a még le sem . i- lott pénzválság rettenetes pusztítása e tei nyi ma is érezhető vészes követkéz:, nyeivel megmutatta, hogy minden elemi csapásnál nagyobb akadálya a íellendülés- j nek, a megélhetésnek, a jólétnek a pénzhiánya és mindennél pusztitóbb hatású a pénz eddig nem tapasztalt drágasága. Felélednek ismét a remények, hogy a jó példa és ennek alapját képező kedvezőbb viszonyok nyomán az általános hitelviszonyok is meg fognak javulni, a beruházásokhoz és vállalatokhoz oly elen- í gedhetetlen tőkék könnyen és olcsón lesznek beszerezhetők és a világ ismét lélegzethez jut. Sajnos, hogy e nagy eseményekhez joggal fűzőit reményeket zavaros viszonyaink némileg csökkentik. Az Osztrák Magyar bank speciális helyzete a nemzetközi piacon, s különösen a monarchia mindkét államának háztartásában jelenleg uralkodó gazdasági viszonyok nem teszik bizonyossá, hogy Bécsben hamar kövessék a londoni példát. De ami késik, nem múlik és belátható időn belül az általános pénzügyi helyzet parancsoló szava nálunk is visszhangra fog találni. Tárgyi oka a banknak az ellenkezőre nincs, aranykészlete tetemes és folyton növekedőben van, a vállalkozó kedv minden vonalon mintha felujulóban volna. A b mk státusa kedvező képet mutat, a tőkék felhalmozódását a pénz internationális természete kizárja, a pénzforgalom természetes folyamatának 1 még mesterséges eszközökkel sem lehet útját vágni. A pénznek is megvan a maga, az egész világot uraló természete, mellyel szemben egy intézet is tehetetlen, légyen az egyébként bármily erős és hatalmas. Ebben a kényszerű bizonyosságban rejlik a londoni hir fontossága. Mint a hullámverés, lassan, de teljes bizonyossággal hozzánk is el fog jutni a bankráta leszállítása, mely ténynek nálunk különös fontossága van már azért is, mert mi úgyszólván teljesen a jegybankra vagyunk utalva és a külföldi pénz nálunk csak mutató abból, a mi jó odakünn van. De annál jelentősebb azután az a hatás, melyet a mi közgazdasági életünkben a pénz és főleg az olcsó pénz előidéz és előidézhet. Az állami és társadalmi élet minden jelensége uj erőre kapva fogja betölteni azt a feladatot, mely a modern gazdasági berendezkedés mellett egyedül biztosíthatja úgy az állam, mint az egyén fenállását, boldogulását és haladását. 8iäfl»ii|.illi|ä pénteken tartotta ez évben első rendes ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A távol maradt tagok igazolása után elnöklő főispán az elismerés hangján szólott a bizottságnak a múlt évben tanúsított munkásságáról és fáradozásairól s kérte a bizottságot, hogy tevékenységgel és buzgalommal segítsen eltakarítani a romokat, melyeket a múlt év pusztításai felhalmoztak. Isten áldását kérve a Két történet. Irta : TEHER ÁKOS. (Folytatás.) — Rajta csak tehát, mondja csak, hol tanult magyarul? A férfi most már fölemelte bágyadt tekintetét s a a asszony úgy vette észre, hogy abban a fekete, észbontó szempárban könnyek csillognak . . . valami titkos bánat — gondolta az asszony — bizonyára kellemetlen emlékek kötik Őt a magyar szóhoz . . . bizonyára sokba került neki — ez a magyarul tudás . . . Nem is faggatta tovább. De nem is volt rá szükség, mert a férfinek megoldódott a nyelve s beszélt már, de milyen különös beszéd-modorban. A hangok, mintha egy sötét, gyászos koporsóból, valahonnan a sir mélyéből jöttek volna a férfi ajakára. Lássa, Szignóra, magát a végzet hozta elém. Én azt hittem, hogy soha senki sem fogja kérdezni tőlem, hol tanultam én magyarul ? És ennyi idő múltán össze hoz magával a végzet, aki megkérdezi ezt tőlem, holott ezer esetben — ezer embernek volt már rá alkalma és senki sem volt kiváncsi erre. És most itt van maga és ezt tudni akarja, tudni szeretné. Hát én nem hazudhatom, el mondom, pedig azt hittem, soha sem fogom elmondani. Pár év előtt itt gondoláztam a nyílt tengeren egy isteni, szép leány társaságában, akivel halálosan szerettük egymást, akitől én megtanultam magyarul. Soha nő nem érdekelt az életben rajta kívül sem ismeretségünk előtt, sem azóta. Az ő ajakéról hallottam a legelső magyar szót s ez a legelső magyar szó megbabonázta, megszéditette, megrészegítette a szivemet, elvette az eszemet s attól a perctől kezdve nem volt más vágyam, mint ismerni, mint szeretni azt az isteni leányt. Árnyékként követtem, bár merre ment. így jöttem rá, hogy szereti a tengert, szeret csónakázni. Elképzelheti Szignóra, hogy mit álltam én ki, amidőn láttam, hogy az a marcona gondolás besegíti őt a gondolába és abban az isteni gyönyörben van része, hogy szemtől-szemben, közvetlen közelből élvezheti azt az isteni üdvöt, ami után én a halálba is el mentem volna. Mit tehettem mást, eldobtam mag mtól mindent s még az nap fölvétettem magam a gondolások közé és nem telt bele két nap sem, én voltam az a boldog halandó, akinek gondoláját vette igénybe az én istenien szép arám. Es azután . . . azután még nagyon sokáig gondoláztunk együtt s egymáséi lettünk örökre, elválaszthatatlanul. — És most, hol van most ? — kérdezte az asszony, aki már sejtette, hogy valami borzasztó tragédia lehet a dologban — Most? — felelte a férfi — de ebben a „most“-ban benne volt szivének minden bánata, minden keserűsége . . . Most, itt nyugszik lenn jó mélyen, a tenger a temetője, nekem pedig a kálváriám Egy tengeri vihar felforgatta gondolánkat és ő örökre elszakadt tőlem. — És maga? — Én ? Oh, én nyomorult! én megmenekültem. Kitéptem magam karjaiból, — melyekkel őrösén magához ölelt abban a biztos hitben, hogy együtt halunk meg — és küzdve a viharral, a hullámokkal — talán az életétért való küzdelem kölcsönzött annyi erőt, hogy fönn tudtam magam tartani s egy éppen arra járó személy-szállító hajóról észrevették küzdelmemet s mentő csónakkal fölvittek a hajó fedélzetére. Már akkor félig halott voltam s nem tudtam magamról semmit. Csak, amikor a tengeren egészen magamhoz tértem, éreztem veszteségem súlyát. Erőm nem volt hozza soha, hogy önként kövessem a halálba, megmaradtam tehát gondolásnak, legalább ü: Modern ruhafestés bármily diyatszinre ÁHNjtáj ép Pál A Modern és tartós plissézés és guowlérozás NAGYKÁROLY, Szécherayi-uícxa 43. szánt, a rom. kath. elemi fiúiskola mellett.
