Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-08 / 10. szám

ges politikai tényező súlyával bírhasson. Naggyá tenni, felemelni és nem pellengére állítani hazáját, ez az igaz hazafi feladata. És az e tekintetben kifejteit munkáról várjuk érdeklődéssel a nagy hangon hir­detett népgyüléseken a be-zámolót. Igazságszolgáltatási jelenségek. Edvi Illés Károly, a nagyra becsült bün­tetőjogász az utóbbi időben gyakran foglalko­zik olyan igazságszolgáltatási jelenségek leszögezesével, melyek alkalmat szolgáltat­nak arra, hogy ártatlan emberek becsületét reparálhatatlanul meghurcolják. Különösen legutóbb láttuk számos esetét az ilyen ártat lan pellengérre állításnak, amikor a nyomozó és vizsgáló hatóságok felületességét utóbb fel­mentő Ítélettel kellett megbélyegezniük a füg­getlen bírói székeknek. Nem tapogatunk rossz helyen, ha ezek­nek a szomorú jelenségeknek szülőokát a sajtóban keressük. A sajtószabadság ama rosz- szul értelmezett tultengésében, a mely jo-os- i nak találja, hogy becsületes polgárok jóhirét rosszindulatú feljelentések, legjobb esetben pedig puszta gyanuokok alapján a sárral mocs­kolják be. Ami a legmegdöbbentőbb jelenség a más becsületének eme könnyű értékelésében, az, hogy a kinek a világon semmije sincs, a mit el lehetne tőle venni, az nyugodtan alha- tik a lármás szenzáció felől. Az utcaseprő biz­tos lehet afelől, hogy másnap elfelejtik neki, ha meggyilkolta a szeretőjét; de a társada­lom dísszel, ranggal, vagy vagyonnal ékes alakjai, egyszóval az, aki valaki, még családi boldogtalanságát sem rejtheti el a prédaleső szenzáció elől. Hátha még az érdek diktálta rágalom veti ki reá hálóját ! Szomorúan bár, de meg lehet állapítani, hogy ebben az országban állandó céltáblája a szenzáció revolverének mindenki, akit tehet­sége, munkája, születése, vagy vagyona ki­emelt a névtelen, sötét tömegből. És meg lehet állapítani azt is, hogy a más becsületére éhes sajtószenzáció sokszor hódítja el a vádló és vizsgáló hatóságokat is, melyeknek hire neve egy-egy ilyen botránnyal kapcsolatban arány­talanul dagad. Főképpen áll ez fiatal rendőr­tisztviselőkre, akik szívesen szolgáltatnak anya­got a szenzációéhes zsurnalisztáknak, amely hálából szívesen portálja a zseniális nyomozó nevét. Kétségtelen tehát, hogy e szomorú igaz­ságszolgáltatási jelenségek megszüntetését első­sorban is egy célszerű sajtótörvénnyel lehetne elérni. Egy ol\an sajtóreformmal, amely meg­hagyja a sajtószabadság félve tisztelt bástyáit, de lerombolja a bástyáin kiviil emelkedett girbe-görbe falakat, melyek mit sem oltalmaz­nak, csupán rontják a valódi várfalak impo­náló hatását. Végre-valahára vessünk véget a társadalom számottevő elemei ama megdöb­bentő érzésének, hogy ma-holnap irigyelniök kell a züllöttek, a hajótöröttek, a proletárok seregét, amely háborítatlanul élhet, mert. sem a lelkében, sem a zsebében nincsen olyan ér­ték, amelyet a szenzáció aprópénzére felvál­tani lehetne ! Ezért érkezett el az ideje annak, fumy az uj sajtótörvény mielőbb életbe lép­tetve szolgálja azt az üdvös célt., melyet a mai viszonyok között csak radikális eszimzzel lehetett elérni. SZÍNHÁZ. Még egy-két nap s aztán Thália csarno­kának kapui ismét bezárulnak majdnem egy esztendőre. Csendességben s belül a művészet szentegyházában csak a falak ajkai fognak egymáshoz beszélni, hogy itc belül ő közöttük egy pár hónapon keresztül milyen élet volt. Elmondják egymásnak a véleményüket s aztán megvigasztalják egymást, hogy egy esz­tendő múlva újra lágyulnak a villanykörték, | felmelegszenek a hideg falak, bóditó parfüm- ) illat fogja megtölteni a terem levegőjét s ebbe j a bóditó illatba belesir majd egy-egy sóhaj, a í sóhaj nyomán felcsillan a szem, megmozdul sok-sok kis szerelmes szivecske, mialatt a misztikus színü félhomályban ott fenn a szin- ! nádon egy-egy crzelm s szerelme- epizód | játszódik le ’ a színdarabokból. Aztán rnind- j egyiknek van egy kedvence. Egyik a ko- j molyabb, ebnes mély tartalmú darabokat ked­veli, amelyekbe a .telket a nagy talénlumu művésznő, Vecsey Ilonka outi; a másik a j Bródy Irén kedves, kellemes, csalogányhoz j illő trilláit, szivet boncolgató szomorú dalait; I a harmadik Tombor Olga örökösen mosolygó j orcáit, kedves, könnyed mozdulatait; a negye- ! dik a Salgó Ilonka naiv, ábrándosán szenti- j mentális képecskéjét; ötödik Várady Izsó ha- I misitatlan mókáit, táncait; a hatodik a jó j megjelenésű R. Tóth Józsefet és igy sorba i mindegyiknek megvan a maga kedvence, j akiktől egy két nap múlva búcsút kell vennie, j De előbb összeülnek tanácskozni s egycrtel- j miien állapítják meg, hogy ez a színi évad igényeiket minden tekintetben kielégítette és azon óhajukkal búcsúznak lelkűkben, hogy j vajha a jövő szezonban, mint megszeretett, j kedves ismerősüket üdvözölhetnék viszont. Az elmúlt színházi hétről a következők­ben számolunk be: két premier ment Kedden i Nemtndomka, a Király színház egyik legújabb • slágere és csütörtökön a Mandarin, a Magyar I színház újdonsága. Az operett jutalomjáték j keretében oly zsúfolt ház előtt folyt le, mint j amilyenre nem is emlékszünk. Mindenesetre j ez a nagy érdeklődés a jutalmazott, Várady I Izsó nevéhez fűződik. Mindenesetre ügyes > színésznek bizonyult, hogy ha jutalomjátéká- j val akkora nagy házat tudott összehozni. A főváros egyik éjjeli kávéházában vígan J mulat egy sereg diák, akik magukkal hozták I történelemtanárukat, is. A társaság közé keve- ! redik a hírhedt Lencsés rikkancs is, akinek jessa nyelvezetével a klasszikus tanár sehogv sem tud megbarátkozni. A társaság megis­merkedik két. nővel. Az egyik a harcias, de becsületes Miéi (Tombor Olga,) a má-ik az ártatlan kis virágárus leány (Bródy Irén,) akit a társaság Neratudomkának nevez el. A tár­saság magával viszi Ndmtudomkát egy budai házba, ahol közköltségen eltartják. Nemtu- domkába beleszeret Gábor (Marosi) a budai háztulajdonos fia. A háziúr rajtakapja egyszer a szerelmes párt és fölháborodik azon. hogy Gábor fia nem akarja elvenni feleségül s* néki- j szánt gazdag menyasszonyt, hanem Nemtu- domkát szereti. Ezért azután kiutasítja Nem- ! tudorokat a házból, aki Miéi társaságában | világgá megy énekesnőnek. Majd mire mii- | vésznő lesz belőle, visszatér régi kedves tár- I sftságához ugyanakkor, amidőn ezek egy hang- ! versenyt rendeznek, amelyen ő, mint világhírű művésznő lép fel Amidőn kiderül, hogy a hires művésznő Nemtud,omka és akit Gábor még mindig nagyon szeret, végre összebéluil- nek és boldogok lesznek egymással. Miéit pe­dig Lencsés veszi el feleségül. Az est sike­res volt. — De Emmy, gondold meg . — Nem gondolok meg semmit. Hagyj békén; emlékezz, mit mondtam. Eressz! — Emmy.. . Ebben a pillanatban három dominó állt a báró elé : — Ni a báró! Fizess egy üveg pezsgőt, bárócskám. Nem, nem, nem engedünk el, — kiáltozták. • A báró teljes erejével védekezett a három , leány ellen, de azok nevetgélve, vihogva ka- J paszkodtak belé és nem engedték el. Mikor ; végre kiszabadult, Emmy eltűnt és a báró izgatottan ment be a terembe, az asszony föl= keresésére. Mikor Emmy a táncterembe lépett, valaki karonfogta és megszóllitotta: Jer velem szép j maszk, van egy kedélyes asztalunk és sok pezsgőnk. Emmy kétkedőén nézett rá. Egész jó í megjelenésű ember volt. Arca diákarc voit, j sok vágással. Ruházata és fellépése jó társa­ságból való emberre mutatott. Nos és? Hiszen 1 ezt akarta! Miért ne? Olyan határozott han- | gon, hogy a férfi elmosolyodott, mondta: Jo ! A férfi karonfogta és bevezette a tánc­terembe. Valami uj és kellemellen érzés fogta el, mikor karját magához szorította, de aj­kába harapott és nem vonakodott Az asztalnál, ahova a férfi Emmyt ve­zette, már több ur ült, diákok és egy nagyon csinos domino, aki állarcat levette és mege­légedetten, kipirult arccal lekintgetett körű! és apró száját folytonosan jártaim, Emmy pincérnőnek tartotta. De lehetett valami rosz- szabb is. Csak hosszú vonakodás után ült az asztalhoz Emmy. Általános üdvrivalgás köszöntette őket. Egy fiatal ur felkiáltott! — Ez okos dolog. Tudjátok, nagyon komikus dolog, ha egy asztalnál négy ur ül egy dominóval. —- Hát ha neked ez komikus — szólt a kis domino — miért nem hoztál magadnak egyet. Biztosan nincs pénzed hozzá. — Te, vedd le az álarcot —szólt Emmy- hez a gavallérja. Nem, nem, semmiesetre sem, — liltako- i zott az asszony és hogy bátorságot szedjen J magába, felkapott egy poharat és kiitta. — Nézd csak ezt az unalmas nőt —szólt j a kis domino. — Hogy fél. Egész jó ! Még az j hiányzik, hogy azt mondja fel, hogy jön az ura. Ezek a _ legveszedelmesebbek, akik ilyen I unalmasok Érdekesnek akarja magái mutatni, j Emmy nem felelt se nmit. Nagyon utála- j fosnak találta a hangot.. A fiatal urak . azon- , ban szivből kacagtak rajta és unszolták Emmyt, hogy vegye le az álarcot. Végül azonban megunták Emmy visszautasításait és felhagvtak vele. Emmy gavallérja kezdett bizalmasabb lenni. Először rövid ujjaiba nyúlt és megü­tötte Emmy karját. — Na, hagyjon — kiáltott az asszony és ellökte a férfi kezét. — Jézusom — vihogott a kis domino, — hogy játssza ez az ártatlant. — Ne beszélj, Pepi, te is játszottad már, — nevetett valamelyik ur. — Na, de nekem elég volt már. Most már ez nagyon rassz tréfa volt. — De hogy lehet az ember ilyen unal­mas? — szólt Emmy gavallérja. Azzal átö­lelte őt és szájon akarta csókolni. Mig vona­kodott, hirtelen férjét látta az ajtóban. Teljes erőből kiszabadította magát és hozzá rohant. Háta mögött hallatszott Pepi hangja. — Nézd csak, ez az igaz ! Itt van a kedvese, de mások pénzén pezsgőzni, az jól­esik neki. — Haza — sziszegte Emmy, — És hazamentek Az asszony kétségbe volt esve, a férj dühöngött Napokig tartott, mig a rendes kerékvá­gásba'jutottuk. Emmy azonban sóba többé nem vágyott álarcosbálba. (Vége.) ü­Modern ruhafestés Bármilyen divatszinre Háj tájéi* Pál Felvételi üzlet: KELMEFESTŐ, VEGYTISZTÍTÓ ES GOZMOSÓ GYÁRÁBAN AGYKÁROLY, Széchenyi-utcza 43. szára.

Next

/
Thumbnails
Contents