Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-08 / 10. szám
ges politikai tényező súlyával bírhasson. Naggyá tenni, felemelni és nem pellengére állítani hazáját, ez az igaz hazafi feladata. És az e tekintetben kifejteit munkáról várjuk érdeklődéssel a nagy hangon hirdetett népgyüléseken a be-zámolót. Igazságszolgáltatási jelenségek. Edvi Illés Károly, a nagyra becsült büntetőjogász az utóbbi időben gyakran foglalkozik olyan igazságszolgáltatási jelenségek leszögezesével, melyek alkalmat szolgáltatnak arra, hogy ártatlan emberek becsületét reparálhatatlanul meghurcolják. Különösen legutóbb láttuk számos esetét az ilyen ártat lan pellengérre állításnak, amikor a nyomozó és vizsgáló hatóságok felületességét utóbb felmentő Ítélettel kellett megbélyegezniük a független bírói székeknek. Nem tapogatunk rossz helyen, ha ezeknek a szomorú jelenségeknek szülőokát a sajtóban keressük. A sajtószabadság ama rosz- szul értelmezett tultengésében, a mely jo-os- i nak találja, hogy becsületes polgárok jóhirét rosszindulatú feljelentések, legjobb esetben pedig puszta gyanuokok alapján a sárral mocskolják be. Ami a legmegdöbbentőbb jelenség a más becsületének eme könnyű értékelésében, az, hogy a kinek a világon semmije sincs, a mit el lehetne tőle venni, az nyugodtan alha- tik a lármás szenzáció felől. Az utcaseprő biztos lehet afelől, hogy másnap elfelejtik neki, ha meggyilkolta a szeretőjét; de a társadalom dísszel, ranggal, vagy vagyonnal ékes alakjai, egyszóval az, aki valaki, még családi boldogtalanságát sem rejtheti el a prédaleső szenzáció elől. Hátha még az érdek diktálta rágalom veti ki reá hálóját ! Szomorúan bár, de meg lehet állapítani, hogy ebben az országban állandó céltáblája a szenzáció revolverének mindenki, akit tehetsége, munkája, születése, vagy vagyona kiemelt a névtelen, sötét tömegből. És meg lehet állapítani azt is, hogy a más becsületére éhes sajtószenzáció sokszor hódítja el a vádló és vizsgáló hatóságokat is, melyeknek hire neve egy-egy ilyen botránnyal kapcsolatban aránytalanul dagad. Főképpen áll ez fiatal rendőrtisztviselőkre, akik szívesen szolgáltatnak anyagot a szenzációéhes zsurnalisztáknak, amely hálából szívesen portálja a zseniális nyomozó nevét. Kétségtelen tehát, hogy e szomorú igazságszolgáltatási jelenségek megszüntetését elsősorban is egy célszerű sajtótörvénnyel lehetne elérni. Egy ol\an sajtóreformmal, amely meghagyja a sajtószabadság félve tisztelt bástyáit, de lerombolja a bástyáin kiviil emelkedett girbe-görbe falakat, melyek mit sem oltalmaznak, csupán rontják a valódi várfalak imponáló hatását. Végre-valahára vessünk véget a társadalom számottevő elemei ama megdöbbentő érzésének, hogy ma-holnap irigyelniök kell a züllöttek, a hajótöröttek, a proletárok seregét, amely háborítatlanul élhet, mert. sem a lelkében, sem a zsebében nincsen olyan érték, amelyet a szenzáció aprópénzére felváltani lehetne ! Ezért érkezett el az ideje annak, fumy az uj sajtótörvény mielőbb életbe léptetve szolgálja azt az üdvös célt., melyet a mai viszonyok között csak radikális eszimzzel lehetett elérni. SZÍNHÁZ. Még egy-két nap s aztán Thália csarnokának kapui ismét bezárulnak majdnem egy esztendőre. Csendességben s belül a művészet szentegyházában csak a falak ajkai fognak egymáshoz beszélni, hogy itc belül ő közöttük egy pár hónapon keresztül milyen élet volt. Elmondják egymásnak a véleményüket s aztán megvigasztalják egymást, hogy egy esztendő múlva újra lágyulnak a villanykörték, | felmelegszenek a hideg falak, bóditó parfüm- ) illat fogja megtölteni a terem levegőjét s ebbe j a bóditó illatba belesir majd egy-egy sóhaj, a í sóhaj nyomán felcsillan a szem, megmozdul sok-sok kis szerelmes szivecske, mialatt a misztikus színü félhomályban ott fenn a szin- ! nádon egy-egy crzelm s szerelme- epizód | játszódik le ’ a színdarabokból. Aztán rnind- j egyiknek van egy kedvence. Egyik a ko- j molyabb, ebnes mély tartalmú darabokat kedveli, amelyekbe a .telket a nagy talénlumu művésznő, Vecsey Ilonka outi; a másik a j Bródy Irén kedves, kellemes, csalogányhoz j illő trilláit, szivet boncolgató szomorú dalait; I a harmadik Tombor Olga örökösen mosolygó j orcáit, kedves, könnyed mozdulatait; a negye- ! dik a Salgó Ilonka naiv, ábrándosán szenti- j mentális képecskéjét; ötödik Várady Izsó ha- I misitatlan mókáit, táncait; a hatodik a jó j megjelenésű R. Tóth Józsefet és igy sorba i mindegyiknek megvan a maga kedvence, j akiktől egy két nap múlva búcsút kell vennie, j De előbb összeülnek tanácskozni s egycrtel- j miien állapítják meg, hogy ez a színi évad igényeiket minden tekintetben kielégítette és azon óhajukkal búcsúznak lelkűkben, hogy j vajha a jövő szezonban, mint megszeretett, j kedves ismerősüket üdvözölhetnék viszont. Az elmúlt színházi hétről a következőkben számolunk be: két premier ment Kedden i Nemtndomka, a Király színház egyik legújabb • slágere és csütörtökön a Mandarin, a Magyar I színház újdonsága. Az operett jutalomjáték j keretében oly zsúfolt ház előtt folyt le, mint j amilyenre nem is emlékszünk. Mindenesetre j ez a nagy érdeklődés a jutalmazott, Várady I Izsó nevéhez fűződik. Mindenesetre ügyes > színésznek bizonyult, hogy ha jutalomjátéká- j val akkora nagy házat tudott összehozni. A főváros egyik éjjeli kávéházában vígan J mulat egy sereg diák, akik magukkal hozták I történelemtanárukat, is. A társaság közé keve- ! redik a hírhedt Lencsés rikkancs is, akinek jessa nyelvezetével a klasszikus tanár sehogv sem tud megbarátkozni. A társaság megismerkedik két. nővel. Az egyik a harcias, de becsületes Miéi (Tombor Olga,) a má-ik az ártatlan kis virágárus leány (Bródy Irén,) akit a társaság Neratudomkának nevez el. A társaság magával viszi Ndmtudomkát egy budai házba, ahol közköltségen eltartják. Nemtu- domkába beleszeret Gábor (Marosi) a budai háztulajdonos fia. A háziúr rajtakapja egyszer a szerelmes párt és fölháborodik azon. hogy Gábor fia nem akarja elvenni feleségül s* néki- j szánt gazdag menyasszonyt, hanem Nemtu- domkát szereti. Ezért azután kiutasítja Nem- ! tudorokat a házból, aki Miéi társaságában | világgá megy énekesnőnek. Majd mire mii- | vésznő lesz belőle, visszatér régi kedves tár- I sftságához ugyanakkor, amidőn ezek egy hang- ! versenyt rendeznek, amelyen ő, mint világhírű művésznő lép fel Amidőn kiderül, hogy a hires művésznő Nemtud,omka és akit Gábor még mindig nagyon szeret, végre összebéluil- nek és boldogok lesznek egymással. Miéit pedig Lencsés veszi el feleségül. Az est sikeres volt. — De Emmy, gondold meg . — Nem gondolok meg semmit. Hagyj békén; emlékezz, mit mondtam. Eressz! — Emmy.. . Ebben a pillanatban három dominó állt a báró elé : — Ni a báró! Fizess egy üveg pezsgőt, bárócskám. Nem, nem, nem engedünk el, — kiáltozták. • A báró teljes erejével védekezett a három , leány ellen, de azok nevetgélve, vihogva ka- J paszkodtak belé és nem engedték el. Mikor ; végre kiszabadult, Emmy eltűnt és a báró izgatottan ment be a terembe, az asszony föl= keresésére. Mikor Emmy a táncterembe lépett, valaki karonfogta és megszóllitotta: Jer velem szép j maszk, van egy kedélyes asztalunk és sok pezsgőnk. Emmy kétkedőén nézett rá. Egész jó í megjelenésű ember volt. Arca diákarc voit, j sok vágással. Ruházata és fellépése jó társaságból való emberre mutatott. Nos és? Hiszen 1 ezt akarta! Miért ne? Olyan határozott han- | gon, hogy a férfi elmosolyodott, mondta: Jo ! A férfi karonfogta és bevezette a táncterembe. Valami uj és kellemellen érzés fogta el, mikor karját magához szorította, de ajkába harapott és nem vonakodott Az asztalnál, ahova a férfi Emmyt vezette, már több ur ült, diákok és egy nagyon csinos domino, aki állarcat levette és megelégedetten, kipirult arccal lekintgetett körű! és apró száját folytonosan jártaim, Emmy pincérnőnek tartotta. De lehetett valami rosz- szabb is. Csak hosszú vonakodás után ült az asztalhoz Emmy. Általános üdvrivalgás köszöntette őket. Egy fiatal ur felkiáltott! — Ez okos dolog. Tudjátok, nagyon komikus dolog, ha egy asztalnál négy ur ül egy dominóval. —- Hát ha neked ez komikus — szólt a kis domino — miért nem hoztál magadnak egyet. Biztosan nincs pénzed hozzá. — Te, vedd le az álarcot —szólt Emmy- hez a gavallérja. Nem, nem, semmiesetre sem, — liltako- i zott az asszony és hogy bátorságot szedjen J magába, felkapott egy poharat és kiitta. — Nézd csak ezt az unalmas nőt —szólt j a kis domino. — Hogy fél. Egész jó ! Még az j hiányzik, hogy azt mondja fel, hogy jön az ura. Ezek a _ legveszedelmesebbek, akik ilyen I unalmasok Érdekesnek akarja magái mutatni, j Emmy nem felelt se nmit. Nagyon utála- j fosnak találta a hangot.. A fiatal urak . azon- , ban szivből kacagtak rajta és unszolták Emmyt, hogy vegye le az álarcot. Végül azonban megunták Emmy visszautasításait és felhagvtak vele. Emmy gavallérja kezdett bizalmasabb lenni. Először rövid ujjaiba nyúlt és megütötte Emmy karját. — Na, hagyjon — kiáltott az asszony és ellökte a férfi kezét. — Jézusom — vihogott a kis domino, — hogy játssza ez az ártatlant. — Ne beszélj, Pepi, te is játszottad már, — nevetett valamelyik ur. — Na, de nekem elég volt már. Most már ez nagyon rassz tréfa volt. — De hogy lehet az ember ilyen unalmas? — szólt Emmy gavallérja. Azzal átölelte őt és szájon akarta csókolni. Mig vonakodott, hirtelen férjét látta az ajtóban. Teljes erőből kiszabadította magát és hozzá rohant. Háta mögött hallatszott Pepi hangja. — Nézd csak, ez az igaz ! Itt van a kedvese, de mások pénzén pezsgőzni, az jólesik neki. — Haza — sziszegte Emmy, — És hazamentek Az asszony kétségbe volt esve, a férj dühöngött Napokig tartott, mig a rendes kerékvágásba'jutottuk. Emmy azonban sóba többé nem vágyott álarcosbálba. (Vége.) üModern ruhafestés Bármilyen divatszinre Háj tájéi* Pál Felvételi üzlet: KELMEFESTŐ, VEGYTISZTÍTÓ ES GOZMOSÓ GYÁRÁBAN AGYKÁROLY, Széchenyi-utcza 43. szára.
