Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-16 / 33. szám

SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY w Háj tá j er P Kézimunkák, glassé kesztyűk Szőnyegek, térítők tisztítása Felvételi üzlet: ^ AGYKAROLY, Széchenyi-utcca 43 szűni. KELMEFESTŐ, VEGYTISZTÍTÓ ES GGZMQ3Ö GYÁRÁBAN Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete aug. j 15-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza j tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. A ' közgyűlés tárgysorozata a következő:* M. kir. belügyminiszter ur73679—914. sz. j leirata a liusvizsgálati szabályrendelet módo­sítása tárgyában. Az 1914. évi rendőrségi államsegély fel- j használása tárgyában hozott képviselőtestületi véghatározatot jóváhagyó 610-904. bjkv. sz. vm. th. véghatározat bemutatása. Az 1914. évi városi költségvetést jóvá­hagyó vm. th. 686—1914. bjkv. sz. véghatáro zat bemutatása. Az 1912. évi városi zárszámadást jóvá­hagyó vm th. 687—1914. bjkv. sz. véghatáro- zat bemutatása. Á Kossuth-utca nyugati oldalán asphalt gyalogjárda készíttetése tárgyában hozott vm. th. 841—1914. bjkv. sz. véghatározat bemuta­tása s az ellen felebbezés előterjesztésének be­jelentése. Az általános mozgósítás folytán katonai szolgálatra bevonult városi alkalmazottak il­letményeinek mikénti folyósítása ügyében ha- ! tározat. Özv. Nagy Gáspárné volt rendőrbiztos özvegyének nyugellátás folyósítása iránti ké­relme. özv. Tempfli Jakabné volt ny. tűzoltó özvegyének nyugellátás folyósítási kérelme. Bakos Gyula volt városi aljegyző terhén fenn maradt fizetési előleg hátralék törlése iránti javaslata. Az .,Apolló“ mozgószinház kérelme a szegényalapi járulék mérséklése iránt. Bagossy Pál né illetőségi ügye. A Magtár-utcai 9. sz. telekhez utca sza- j bályozás következtén csatolt 11.25 tn2 utca te- i rület kártalanítási árának megállapítása. Az 1914 év junius és julius havi pénz­tárvizsgálati jegyzőkönyvek bemutatása. Intézkedés a városi orvosi teendőknek elláttatása iránt. Mípeic* Tábori mise a Nagypiacon. Ünnepi beszédek. Egész hadseregünket a mi lelkesedésünk karolja át. Szivünk dobbanásai kisérik, ha, látjuk vasúti állomásunkon keresztül vonulni, ha szemléljük hullámos mozgásaikat váro­sunkban. De mégis, úgy van az ember! A mit itt­hon is, a mit közvetlenül a miénknek nevez­hetünk, azt forró lehellelünkkel, édes beeéz- getéssel dédelgetjük Szinte összeborulunk velük ! Micsoda jelenet, micsoda kép volt tehát az, mely élénkbe tárult pénteken délelőtt, mikor a mi házi zászlóaljunk katonái feles­küdtek ! Az a hullámzó népsokaság, melyben összevegyült a gyermek az öreggel, a nemzet honleányai, ifjaink, deresedő férfiúinkkal s eltö- rölhetlen emléket hagy szivükben e képről. Magokkal fogják hordani keblükben az élet utain végig s mmt a daliás időknek lobogó lángjai fognak felgyűlni időnkint az emléke­zetben. Oh ne mondjátok, hogy a katonaság ün­nepe volt- ez! A nemzetnek, a magyarságnak ünnepét ültük. Amely ünnepben az egész j nemzet lelke reszketett, az egész nemzet szive j dobogott és acélos akarata villámlott be a közeli jövendőbe. Amely ünnepen katonaság ! és polgárság egymás keblére borult. * * * , ! Kora reggel indult meg a népvándorlás í a Nagypiae-tér felé. Rajokként érkezik amint- | egy 600 főnyi legénység is, kiket nagy sza- i kaszokbun állítanak fel a vezénylő tisztek. Kilenc órakor kezdetét veszi a Tábori ! mise, melyet Réesey Ede plébános mond. Mise j végeztével beszédet intézett a vitézekhez. Megható volt, amint a teljes papi orná- tusban beszélő lelkész keményen, katonásan • buzdítja egyenruhás testvéreinket. Férfiasán komo y, katonás volt minden szava, dicsére­tére vált volna a legkeményebb katonának is. Bakács érsek, Kapis/.trán dános jutott az eszükbe. Felharsan a zászlóalj trombitája. Az es­küre készülnek katonáink. Tisztek lovai száguldoznak,harsány kom­mandóval frontot alkotnak. Táncoló lován a középre iramodik Konc alezredes és felhangzik rövid katonás, acél- kemény beszéde. Az elhatározásnak, a halál megvetésnek, az önfeláldozásnak szaggatott kiáltásai ez a beszéd, felülmúlja önmagát, a katonát forró lüktető beszédjével. Ki tudná híven leírni magát az esküté­telt. Látni hallani és érezni kell az i'yen csudásan felemelő jelenetet. Mikor 60U ajakról mo ajlik az eskü szava. Az Istent hívják ta­núbizonyságul Szatmármegye fiai, hogy es­küjükhöz az utolsó lehelletig hívek lesznek. Győzni vagy meghalni. Az eskütétel után a Himnusz hangjai is felhangzottak. A tisztek sapkához emelték kezeiket, a legénység pedig vigyázban tiszte­leg a magyar himnusznak. Az ünnepség oefejeztévc-1 uz ezred a disz— felvonulást rendezett. — Személyi hir. Gróf Károlyi Istvánná a nagykárolyi Nőegyesüiet és a Vöröst Kereszt- egylet helyi fiókjának einökuoje hazaérkezett, hogy ezen egyesületek hazafias és nemes ak­cióiban és a megindított segélyakciókban sze­mélyesen is részt vegyen és irányítsa. — Kinevezés. A nagyváradi posta és tá­vírda igazgatóság Szabó Lászlónét turistvándi-i postamesterré kinevezte. — Állam! iskolai gondnokság Vármegyénk főispánja László Sándor állomás elöljárót el­nökké, Koch Mártont és Svarc Adolfot rendes taggá a részegei állami iskolai gondnokság- lioz kinevezte. — Adományok, A. iiädbävonültiXk csillád- tagjai segélyezésére Mándy Géza udvari taná­csos vállaji nagybirtokos 1000 koronát, mely­A háború feladata. Több, mint tiz éve már, hogy Welbert professzornak, a néhai kiváló német humanis­tának annak idején nem elegendő feltűnést, de annál több vitát kelteit munkája megje­lent. A szlávságról szólott és érdekfeszítően vezette le embertani szempontból a szlávok eredetét. Nem sajnált visszavonulni értük az őskorba és érveinek fegyverét a bonctan, a ko­ponyatan s mindama segédtudományok tárhá­zából kereste ki, amelyek segítségével kimu­tatta, hogy a szlávok a jelen emberiség ős- maimai. A szlávbarátoknak fájó következtetést Welbert ellenfelei olyan ekvilibrisztikai ke­servhumornak és mesterkélt tudományosság­nak minősítették, amely a darvinizmusból szedi táplálékát a tudományos pikantériákra éhes gyomrok számára. Tény az, hogy ez a következtetés a szláv - ság elevenébe vágott. Welbert a szlávságnak, mint ősmajomnak, ily jellemzését' úgy értel­mezte, hogy abból, mint nyers ember- állatanyagból még csak ezután lehet kiala­kulnia az abszolút embernek. Ennek igazolá­sára segítségül vette a történelmet. Megmu­tatta, hogy a szlávok test és koponyaalkatában mennyire uralkodó a csimpánz és gorilla tí­pus. Meggyőzően vonultatta fel a inajomi sa­játságokat : a vadságot, a kapzsiságot, a rend- szertelen és céltudatlan mohóságot, a készsé­get, hogy embert utánozva, magát embernek adja ki, mimelését az emberiességnek, amely hamarosan csalódást szerezve bizonyosságot tesz a megbízhatatlanság mellett, stb. szóval megtalálta a szlávságban mindazt, amit akár a természettudós, akár a laikus élesszemü fi­gyelő az embermajmok korül tapasztalhat. Welbert professzor következtetéseinek láncolatát azzal, a ma már aranyigazsággá válott bölcs mondással végzi, hogy: a kultúra és a szlávság nagy ellenfelek. Vagy a kultúra eszi meg a szlávságoí, vagy a szlávság mor­zsolja össze a kultúrát. Az általános emberi­ség szempontjából úgy kellene lennie, hogy a kultúra malomkövei között őrlődjék meg a szlávság és váljék az emberiségnek hasznos tényezőjévé, A tudós könyve végén végrende- letileg szólítja fel a müveit emberiséget: gon­doskodjék verteién fegyverekről, hogy a kul­túrát a szlávságtól megóvhassa és a „jelen emberiség ősmajm-uból“ kihámozza az emberit. TT*a mpnrrrnnrlnliiik Tmr?v Wplhprt l-már- - * -i T -----‘ ‘ má sfélévtizedet töltött el Oroszországban, két­ségtelen, hogy elmeélének mély vágásai a szlávság vezető elemének : az Orosznak szó­lott. Es ma, egy világháború kezdetén, amely világháborúban a sors Őrös 'országnak oly sajnálatos és rokonszenvetlen szerepet szánt, kel], hogy Welbert tanár messze porladó | hamvai fölé elhelyezzük az emlékezés és elis­merés koszorúját A tudósok jövőbelátó ado­mányával tudományos alapon jósolta meg an­nak az időnek elkövetkozését, amikor a civili­záció és a szlávság — mint az emberiség trog- loditái — összeüt,köznek és ez összecsapásban a kultúrának keli győzelmesnek lennie. Amikor Welbert e tudományos fejtege­téseket papírra veue, aligha gondolt arra, hogy akadhat két állam, az emberi kultúra két be­cses fészke, amely a civilizáció és a művelet­len szlávság harcában nem a kultúra, hanem az -állatiasság védelméhez szegődik. Francia- orszáfP ós ** rwvií.j q Róf ííüím srno 1 y tisztán személyi ellenszenvből nem nyugszik bele abba, hogy a szlávság elten törő kultúra zász­lója a hatalmas Németország ormán lobog s akkor, amidőn valósággal keresztes hadat kel­lene viseini ama ország elten, amely a jetlera- telenscget gloriftkalja, kír<>lyg.vi 1 k<»sok protek- toraival közös tálból szeretnek szürcsöini a képzelt dicsőség csemegéjét. Az utókor, ftííiolynok itő!ó :zőko o!ó í-tör ténetirás szolgáltatja a vádlevelet, kénytelen lesz megvonni szimpátiáját attól az országtól, amelyet valamikor a kultúra védőbástyájaként tiszteltek. Olyan ügyért indul hadba e két or­szág, amely egyetlen franciát ős egyetlen an­golt som lelkesíthet. Már pedig ugyancsak a történelem lapjai tanítottak meg bennünket, ftifcE 3 ♦ E 3 +I.E JS:-». £ 3 jj * t 3 ♦ C J-» 1j-ftC 3 3 + fc 3 ♦ fc j ■»- >13C3 ♦DJ* C Ji*- A« C 3 ♦ £ 3 ♦ C 3 j VEGYÍTVE az idei iermesü savanyu bor kiiönö itaii szolgáltat. ^ „BIKSZÁDI“ természetes gyógyásványviz hurutos bántalmak ellen páratlan. Kapható mindenhol Árjegyzékei kívánatra küld a „BiKSZÄDI“ fürdő igazgatósága. Jatt D dást flasiE ^ asfr JraC dimfc daép 3::-eiC 3geC ^ Jaüfc 3D JiifcC gn»cfc 3míE fr «fc tTümiC jaiQ (Jw.t 3n«C Oa D JaüR E55& &heK fr»i*üiBKC 3bkiC 3i«C 3»5E Jmifc Abe j pIKSZÁDI I D VÍZZEL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents