Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
s r VI A R M E •' Y K 1 X L ö N Y fillér lesz, melyhez az illető állomástól felmerülő fuvarköltség fog hozzászámittatni. A kiosztás tényleges foganatosításával a nevezett miniszter a kirendeltség felügyelete és ellenőrzése mellett az Országos Központi Hitelszövetkezetet bízta meg, amelynek vidéki szervei, a községi hitelszövetkezetek és a szövetkezeti áruraktárak (áruboltok) fogják a termény elárusitását olvkép eszközölni, hogy j egy-egy család részére összesen legfeljebb 5 (öt) q tengeri és 50 kg;, babot, akár egyszerre, { akár részletekben veszik is ezt — szolgáltathatnak ki. Miután az előző években számos község lakossága azért nem vehette a nyújtott kedvezményt igénybe, mert az illető községi elöljáróság a kiosztási aktió módozatait kellően közhírré nem tette s a lakosságnak a szükséges felvilágosításokat megadni és annak a ! teendők tekintetében kezére járni elmulasztotta, vármegyénk főispánja felhívta a járás főszolgabíróit, hogy a községi elöljáróságokat megfelelő eljárásra a legszigorúbban utasítsák, továbbá, hogy a kiosztási aktió lebonyolítását I a saját hatáskörükben is ellenőrizzék, a kiosztás körül esetleg felmerülő panaszokról, vagy visszaélésekről a kirendeltséget megfelelően értesítsék, hogy a felmerült panaszok orvoslásáról gondoskodhasson. Boromissza Tibor püspök diszdoktor. A hazai és külföldi egyetemeknek ősi szokása, hogy a közélet terén és különösen tudományos téren kiválóan érdemesült férfiakat doktori ranggal és oklevéllel tisztel meg. A budapesti tudományegyetem ilyennel tisztelte meg Boromissza Tibor szatmári püspököt is. Az egyetemi küldöttség tagjai f. hó 21-én adták át nagyszámú előkelőségek részvétele mellett a doktori oklevelet. Az egyetemi küldöttség tagjai kedden d. u. a gyorsvonattal érkeztek meg. Dr. Vajay Károly polgármester, kir. tanácsos és Benkő József apátkanonok, plébános vezetese alatt, nagyszámú előkelő közönség jelent meg az állomáson a küldöttség fogadására A püspök a lépcsőházban a káptalan tagjaival fogadta a küldöttséget és hosszasabban elbeszélgetett annak tagjaival. Ezután a theologiai tanárkar Hehelein Károly prodirector vezetése alatt, majd a helybeli tantestületek képviselői Szabó István egyházmegyei tanfelügyelő élén tisztelegtek az egyetemi küldöttség előtt. Szerdán délelőtt egynegyed T2 órakor Dr. Vajay Károly polgármester vezette a városházáról a nagyszámú helybeli és vidéki előkelőségeket a püspöki palotába, ahol pontban fél 12 órakor megkezdődött a diszdoktori i oklevél ünnepélyes átadása. Dr. Lukcsics József hittud. kari prodékán tartalmas beszédben méltatta a püspök érdemeit, majd a tudomány- egyetem nevében a Rector magnificus megbízásából átadta a diszoklevelet. A püspök meghatva mondott köszönetét a kitüntetésért és a szokott közvetlenséggel és szerénységgel - igyekezett magától elhárítani a neki tulajdo nitott érdemeket Lelkes, szívből jövő éljenzéssel a hivatalos ünnepség véget ért. Délben 12 órakor a püspök 50 teritékü diszebédet adott az egyetemi küldöttség tiszteletére. Hivatalosak voltak : a káptalan tagjai, polgármester, főkapitány, pénzügyigazgató, a honvéd és közös tisztikar vezetői, theologiai tanárkar tagjai, hivatalok, tanintézetek főnökei stb. Az egyetemi küldöttség tagjai még a délutáni gyorsvonattal Budapestre utaztak. SZÍNHÁZ. Az elmúlt színházi hét eléggé változatos, eléggé választékos volt. Szegény szinidirektor már azt sem tudja, hogy voltaképpen mit tálaljon fel a m. t. szinpártoló közönségnek. Egy ilyen kis városban nehéz helyzete van a direktornak. Hasonlít a helyzete azon mamák helyzetéhez, kiket sok vásott gyermekkel áldott meg a sors, olyan vásott gyermekekkel, kiknek különféle a gusztusuk, az étkezés te kintetében s a szegény mamák sokszor bizony nem tudják, hogy mit is főzzenek, hogy a rossz gyermekeket hallgatásra bírják, kielégítsék. így van ezzel a direktor is. Vannak sokan, akiknek csak operettek, vannak akiknek szellemes francia vígjátékok, akiknek komoly színmüvek s akadnak végül még olyanok is — sajnos csak kevesen — akiknek népies, gazdag tartalmú, örökbecsű népszínművek kellenek. B épp azért van az, hogy sokszor túlzsúfolt ház előtt játszanak színészeink, sokszor pedig csak úgy kong a színház az ürességtől. Szombaton este premiére volt. Mérei Béldi látványos operettéjét, a Katonadolgot hozta szinre ez alkalommal 'a színtársulat. A Katonadologhoz Zerkovitz Béla szerzetté a zenét, ami a darabnak óriási előnye. Mit szóljunk a —T--—-j-r----—--r-T^r«——:-a darabról magáról? A Katonadolog is, mint kortársai, a mai modem, sőt talán mondhatni ultramodern felfogásával, bizarrságával szinte cirkusziam hatást vált ki a közönségből. Van benne tánc, tánc és ismét csak tánc. Magát, azt a kevés kis cselekményt elmossa az a rémítő sok tánc. Az egész darab hatásra volna építve s tudjuk, hogy Mérey é- Társa nagy mesterek e tekintetben Van a darabban egykét hálás szerep, amivel s kert lehet elérni, ha jó kezekbe van letéve. Egyik igen hal ás szerep Nakinak szerepe. Brody Irén Fu-Csu- Fu-Csu-Long kormányzójának leánya, lángra- gyul egy európaiért, egy snajdig honvédzászlósért. Talán az egész darabban ennek a két személynek alakja érdekli az embert. A többi alakok csak amolyan körítések. Nakinak szerepét jobb kezekbe nem lehetett volna letenni, mint a Bródy Irén kezeibe. Mintha Zerkovitz Béla isteni nagysága is már megérezte volna, hogy darabjában a bájos, fülbemászó belépő, a csalogánydal, csak Bródy Irén gyöngyöző, kristálytiszta hangjában tükröződnék híven vissza. Bródy Irén, mint rendesen, most is gondosan áttanulmányozott distingvált játékot mutatott be. Hatásosan és elragadóan énekelt. Percekig zúgott a tapsvihar és igy kénytelen volt többször megismételni eléggé nehéznek bizonyult énekszámait. Rendkívül erős, terje- deimes, szépen iskolázott hanganyaggal ren delkezik és művészi tökéllyel tudja érvényre juttatni sokoldalú tehetségét, hangjának skáláját. — Maga a csalogánydal sokoldalú tudást igénylő dal s Bródy Irén a legmagasabb régiókban éppen olyan jól eltalálta a hangot, mint a legmélyebb részletekben is magát a trillákat csalogányhoz illően énekelte. Egész uj jelzőket, uj szavakat kellene komponálnunk, hogy e sorok között elismerésünknek méltó kifejezést adhassunk ama játékáért, amehet művészetével oly gazdagon tőlünk kiérdemelte. Ízléses, gyönyörű toalettjeivel impozánsan tud megjelenni a színpadon és olykor azt az impressziót kelti bennünk, mintha egy csomó ibolya közé csupa véletlen- ségből egy aranyos napsugár tévedt volna. A szó legnemesebb érteimében sugárzik belőle a talentum. Üde frissességével és elragadó bájosságával tavaszt és életet tud ébreszteni a színpadon. Minden tulzás nélkül bátran azt mondhatjuk róla, hogy ő ennek a szinigárdának büszkesége, ragyogó koronája. Méltó partnere volt ezen az estén Marosi Géza Bodor Pista szerepében. Minden póz nélkül, hatásosan játszott s énekszámait igaz érzéssel, gyönyörűen színezve énekelte el. Kitűnő alakítást mutatott be Várady Izsó Zabola néphetség, aki sikerének biztos tudatában szinte döbbenetszerüen meg tudja közelíteni a valóságot. így csak azok a művészek tudnak játszani, akik átérezni, beleélni tudják magukat a szerepükbe. Vagy talán csak puszta játék volt az. minden művészi ambíció, minden szenvedélytől mentes, egyszerű játék, amikor a katonaszellemben, szigorú katonaerkölcsökben megöregedett, ősz alezredes (Horváth) az édes atyja előtt a leány beismeri bűnét? Mintha még ma is látnok Magdát, a nagyvilágit, az ünnepelt művésznőt, — aki előtt, jobbanmondva, művészete, elragadó egyénisége, szépsége előtt milliók térdet hajtottak, amint a régi otthonban, visszaképzeli magát | abba a romlatlan, boldog gyermekkorba, amikor még a lelkét nem mótelyezte meg a biin; az a bűn, amely hírnevet, dicsőséget, pénzt, s babérokat szerzett neki. Láttuk, mint kúszott térdenállva atyja elé a gyermek, a büszke nagyvilági nő, aki mások előtt még a fejét sem billentette meg. Milyen gyermeki naivsággal tudta még körülbecézni, körülhize- legni az édes atyját, akit kételyek téptek, kételyek marcangoltak, leányának tisztasága, ártatlansága iránt. Magda (Vécsei) mestere volt a legkisebb epizódjelenetnek. Pedig — talán — az ő szerepe volt a legnehezebb. Hiszen Sudermann Otthonának minden egyes alakja egy-egy karakter, s már ha csak egy alakot kell valakinek karakterizálni, könnyű feladat, de annál nehezebb szerep a Magda szerepe. Neki mindenkivel szemben mást kellett mutatni, mint amilyen lényegében volt ő maga. Minden percben ellentétbe kellett jönnie önmagával, a lelkében élt ambíciókkal, a büszke, fölényt nem ismerő akaraterővel: neki olyannak kellett lenni, amint azt a gyakran váltakozó percek, avagy pillanatok megkövetelték. Éppen azért foglalkozunk itt vele hosz- szabban, — csakis ővele. Mert hisz igazságtalanság lenne, ha csak úgy könnyen átsikla- nánk ezen az estén, s egyszerűen csak azért imánk, mert hát a sablon megkívánja. 0, nem. Aki úgy játszik, mint Vécsei Ilonka játszott ez estén, megérdemli, hogy hosszabban, részletesebben foglalkozzunk vele. Csak az a nagy kár, s ezt már csak úgy mellesleg mondjuk, hogy neki nagyon is szűk tere van nálunk. Sokszor, nagyon sokszor szeretnénk még gyönyörködni az ó distingvált, gondosan kidolgozott, művészi játékában. Nagyon jó volt még úgy ezen az estén, mint minden estén Horváth, aki Schwartze alezredes szerepét creálta. Horváth, az öreg Horváth már mi csak igy hívjuk őt, noha még annyira fiatal, hogy bizony úgy Istenigazában csókol a színpadon, mindig úgy játszik, hogy az ember el is feledi, hogy ott fönn, a világot jelentő deszkán csak játék folyik, nem tiszta valóság, ami megfagyasztja bennünk a vért. H >rváthban, mint Vécseiben, nagyon sok a drámai erő és olyan szerencsés, hogy kamatoztatni is tudja az odabenn,felgyülemlett, hatalmas nagy anyagot. — És olyan nagy mestere a színeknek meg festésében, hogy mi csak bámulni tudjuk. Nagy szerencséje volt Vécseinek, hogy partnerében, Horváthban egv olyan emberre akadt, aki művészi ambícióból, szivéből, leikéből játszik minden alkalommal. Salgo Ilonka igen helyes felfogással, ügyesen, bájosan kreálta a kis szentimentális, naiv német leányka szerepét, úgyszintén Neményi is kitűnő alakítást mutatott be Heftardringk lelkész hálás szerepében. Színpadon ritkán látunk könnyeket hullani, igazi könnyeket. Könnyeket, melyek a szívből, lélekből fakadnak. Ez estén azonban Heftardringk lelkész ur (zárjelközt mondom: sirt.) Nem tudom, előnyére írjuk e ezt, vagy pedig rovására. Most pedig nem akarok megróni senkit, hiszen még csak R. Tóth József is remekül játszott ezen az estén hálátlan szerepében. Kiről szóljunk még? Azt hiszem elóg ennyi is ebből. Ezen az estén mindenkire ragadt egy kis ambiciós láz, amelytől a nagy- közönség bizony dideregve vánszorgott haza, mert sehogysem akarta elhinni, hogy ami ott a színpadon történt, csak mese volt, nem pedig tiszta valóság. Fehér Ákos. Modern ruhafestés bár- Ifáitál pp 'Pál Modern és tartós plissizés mily diYatszinre HP ^gjß és guowlórozás NAGYKÁROLY, Széchenyi •utcza 43. széni, a rém. hath, elemi fiúiskola mellett.
