Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-07 / 23. szám
SZATM ÁR MEGYEI KÖZLŐ X Y ellenzéki frakciók, ha egyszer ha’alomra jutnának, miképpen íalnák töl egvmást. Még tán szerencséjük, hogy a hatalom elnyerésére egyáltalába^ nincQ kilátásuk. Ssüola vallás nélüüL A székesfőváros tanilóinak egy része mozgalmat indított a vallásoktatásnak az iskolákból való kiküszöbölése érdekében. Amikor ezt a szomorú tényt megállapítjuk, egy pillanatra sein tévesztjük szem elől, hogy azok a fővárosi tanítók, akik a demokrata és egy gazgag városi uralom jóvoltából földi javakban is gazdagabbak, mint a több munkát és nehezebb munkát végző falusi tanító, nagyon távol állanak attól a fogalomtól, amit mi előttünk a magyar tanítóság jelent. A fővárosi tanítók, a viszonyok sajnálato, elfajulása következtében részben kiváló korteseszközei a város urainak, innen a jobb anyagi helyzet, részben pedig kénytelenek úgy "cselekedni, mint ahogy a klikkek diktátorai kívánják; — innen a vallásoktatás elleni mozgalom, amelyben — eléggé sajnos — Apát'hy István, a kolozsvári egyetem tanára is szükségesnek tartotta szerepet vállalni. Pontot tehetnénk ide, elmondván, hogy nem a magyar tanitók -- dehogy ! — hanem a radikális eszmék jármába fogott fővárosi tanitók egy része üzent hadat a hittannak, mint tantárgynak, de tanulságos következtetésekre nyílik ebből alkalmunk, amit kár volna elmulasztani. Láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy az úgynevezett modern áramlatok micsoda nagy erkölcsi értékeket fenyegetnek pusztulással. Nemzetet akarnak család nélkül, iskolát vallás nélkül és haladást Isten nélkül! Mert bármilyen tetszetős formába akarják is burkolni ezt a legújabb mozgalmat, annyi bizonyos, hogy abban a pillanatban, amint megszűnik az iskolákban a vallásoktatás, egyúttal megszűnik a valláserkölcsi nevelés is, mert ennek egyedüli helye csakis az iskola lehet! Micsoda ember válik abból a gyerekből, akit nem tanítanak az iskolában felebaráti sze- retetre, aki nem ott tanulja meg a tizparan- j csolatot ? ! Mert ámítás és pedig rosszakaratú ' ámítás azt gondolni, hogy a vallást majd meg- I tanulja a gyerek szüleitől, az iskolában tanuljon mást. Hát az a szegény szülő, aki napestig dolgozik, fárad, talán ráér majd arra, hogy gyermekét oktassa, talán rendelkezik kellő képességgel arra, hogy a gyermeknek megadja azt a vallásorkölcsi nevelést, amit eddig az iskola nyújtott?! Micsoda iskola marad az, ahol erkölcsi nevelést nem nyújtanak a gyermeknek? Ilyen vallás nélküli iskolából nem kérhet egy j.>zan ember sem legfőkent pedig nem kér belőle a gazda, akinek ma megnyugvása az, hogy gyerm 'kéből az iskola istenfélő és Írástudó embert nevel. Hátrább az agarakkal, tisztelt fővárosi modern urak és tővárosi tanító urak ! Nem önök, hanem a szülők azok, akik elsősorban hivatottak afelől dönteni, k< l.l-e nekik az iskolában a vallásoktatás továbbra is vagy pedig nem ! Tessék csak megszavaztatni a szülőket, majd meglátják, milyen óriási kisebbségben maradnak, majd meglátják, hogy ezzel a sze- gyenletes és káros törekvésükkel milyen keveset) , értenek egyet. És pedig annyival inkább, mert ez a törekvés annak a romboló irányzatnak érdekeit szolgálja, amely a mai társad dini rendet fel akarja forgatni és az erkö'csi alapok romjain akar építeni saját magának ! Tudjuk és nagyon jól ismerjük ennek a törekvésnek forrását és a leghatározottabban tiltakozunk érvényesülése ellen. Nekünk igen is kell a vallás- oktatás az iskolában és nem engedjük, hogy azt onnan kiküszöböljék. Minden magyar szülőnek joga van arra, hogy gyermekét valláserkölcsi oktatásban részesítse az az iskola, amelynek fenntartásához adójával h •zzájárul. Ez az iskola tellát nem lehet va.lás nélküli. (Beküldetett.) E kérdéssel még legközelebb foglalkozni óhajtunk és lapunk e kérdésben pro és contra vélemények nyilvánítására rendelkezésre- ál1. Mi magunk nyilatkozunk e kordé-ben. isii a ital a sül. Jellegzetes és felháborító- butaságról tesz tanúságot az az eset, amelynek hírét nagybányai tudósítónk közli velünk. Az eset az, hogy CsőItye Agatha nagybányai cselédleánynak gyereke született. A gyerek koraszülött volt, halva jött világra, cl-' temették. Takács Róza, egy másik eseléd'íeány tudott a halálesetről, ki leste, hogy a temetőben hova helyezik el a gyereket. K ilop ódzott a temetőbe, a gyerek Indiáját kiásta, hazavitte a lakására, megmosta, azután a kertben eltemette. Az esetre rájöttek, kinyomozták, hogy Takács Róza volt a tettes, akit a csendőrök kérdőre is vontak. Takács Róza nem tagadott. Beösmerte, hogy a kis hullát ő ásta fel a sírból, mert a szomszédj íbau lakó öreg asz- szony azt mondta neki, hogy ha azt megmossa és a mosóvizet arra az útra önti, ahol' a kedvo.-e járni szokott, akkor az biztosan elveszi őt. Takács R >za mogfogadta a tanácsot, de egyelőre a házasság késik, mert a csendőrök feljelentették a szerelmes leányt, akire súlyos büntetés vár. Vármegyei hírek. — Helyettesítés. Vármegyénk főispánja Képessy László főszolgabíró -elhalálozásával megüresedett csengeti lőszolgabirói állásra Szuhányi László hivatalvezető szolgaidról, az igy megüresedett szolgabírói állásra Bárt István közigazgatási gyakornokot; a megüresedett díjas közigazgatási gyakornoki állásra Jakó Endre és Bonis Gábor díjtalan gyakorit nokokat helyettesi-tette. — Áthelyezés. A főispán; KáMay Szabolcs tb. főszolgabírót Avasujyárosba, Tóth Tibor szolgabirót Fehérgyarmatra,. Bárt István helye't!: tes szolgabirót Mátészalkára, Tóth József j helyettes aljegyzőt a vrm ávvasaéktöi. az alisit páni hivatalhoz szolgálattételre áthelyezte. | Dr_ Képessy László. | A vármegyéje házán ismét a fekete zás-zfó leng,, szomorúan 1' adta tudtára vármegyenk-egyik derék szorgal- |! inas tisztviselőjének De. Eépess-y. László csen- j geri; főszolgabírónak hosszas szenvedés után | törlmt halálát. A beteg, meg: reménykedett szerepkörének, vagy az igazgató várakozásának. „ Ezzel szemben jójában állott az illető tagnak egy, a társulat tagjaiból alakult „Jury“ összehívását kérni. Ez a Jury állott 5 tagból, két tagot választott az igazgató, kettőt a tag (színész), a Jurytagok választották az elnököt, így megalakulva megvizsgálták az ügyet és itéletüeg kimondották, hogy a színész megfelelte a szerepkörének vagy nem. Ilyen eseteknél az ítélet 90 százalékban az igazgató lavára dőlt el, mert a Jury tagjai, kik egyúttal a társulat tagjai is voltak — nem mertek az igazgató ellen Ítélkezni, félvén attól, hogy ezért majd őrajtuk áll bosszút, ha másként nem, hát nem újítja meg a szerződésüket és összeférhetetlen, izgága természetűnek minősiti az igazgatótársainál, valamint az ügynöknél, hogy a volt Jurytag ne juthasson tisztességes, megfelelő szerződéshez. Aki nem felelt meg egy szak mákomé* 100 forintért, ugyan az megfelelt annak a szakmakörnek, ugyanannál a társulatnál 7C forintért ! . Ezeket a visszaéléseket néhány igazgató rendszeresen űzte és űzi talán manapság is, habár a „Jury11 pont is töröltetett mái a szerzőzésekből. Több igazgató — hogy a gonoszság látszatát magáról elhárítsa — meg nem engedett fegyelmi vétség és büntetés alá eső, külön szerződési mintákat nyomatott, amelyben ilyen pontok voltak : Ha a tag az igazgató, vagy a sziniigyi bizottság várakozásának meg nem- felei, jogában áll az igazgatónak a tagot bán- ; mely időben, egy hótaapi felmondásscd elbocsát tani. Természetesen, mindig a sajtó., vagy a> sziniigyi bizottság háta mögé bújtak, mert — j tisztelet a kivételnek — akadt, sőt mais akad j olyan sajtó, mely rém tekintve a szinasz-, ' vagy színésznő egzisztenciáját, jövőjét, irgalmatlanul lerántotta azokat az igazgató által elüldözendő t ago kai. tí ha* ez nein sikerült, j akkor az igazgató egy szintén törvénybe üt- I köző, de' egy másik, ellentmondó törvény szerint megengedett bosszú, műveletéhez lógott, ji mint például: az elsőrendű, vagy magánszereplő, j színészek szerepeit kardalnokkal, vagy- kar- j dalosnövel játszatták, őket pedig nem foglal- j koztatták, hátha megunják a mellőzést s?s,mégi» ! eltávoznak a társulattól. Színigazgató és tag. | Régebben színigazgató és tagok, családi, s — tagok egymásközött barátságos —- viszonyban éltek, s bár voltak akkor -is irsgykedések és intrikák, mindamellett szerették,, sőt tisztelték egymást. Egyes igazgatók 8—10 tagnak kosztot adtak (még pedig jót, mert ha véletlenül egy- egy előadás nem úgy sikerült, mint ahogy kellett voll a, azt csak elszenvedte, sőt lassan- lassau megszokta az igazgató, de arra szörnye«. kényes volt, hogy. a kosztja, mindenkor kifogástalan legyen !) — A többiek egyik vagy má&tik nős kollegánál, kosztoltak. Kevés volt a vendéglőiben kosztoló» szjnésa, s még inkább a szioészmiőy — az ilyen — ha* már vendéglőre szerűit — összeállt egy másik, társnőjével, akivel egy itt vettek likast és. ha, csak tehetett, haza hordanák a kosztot, mert igy az ebéd- kosztból megmaradt néha, Kacsomba is. Aa adósságcsiáoálás, «agy az arra való számítás, hogy majd! aknái valaki* aki kifizeti, akkoriban még nmi volt annyira elterjedve. Hetenkint 2. nap, — hétfői és péntek,, később csak h nap.-- szünet volt (péntek); amikor előadás nem, t a itatott. Ezeken a, napokon, és kisebb társulatoknál a férfiszemiélyzet. Quartett énekesekké lett, elindultak a helységben vagy környéken lakó plébános, jegyző, földbirtokos, vagy urasághoz szerenádot adni, ami rendesen jól beütött, mert ha nem is kaptak mindenütt pénzt, dp jó. vacsorát és italt mindig kaptak, volt sok olyan, hely, aludj pipadohányt is adtak mindegyiknek annyit, hogy elég volt 2 hétre. Kiváltságos, die ritka helyek voltak azok, ahol a karmesternek, vagy első énekesnek (tenoristának) külön honorárium gyanánt (amit egyébként közösen elfogyasztottak) néhány rőf kolbászt adtak, amit az illető a karjára vagy a nyaka körül tekerve vitt haza, 'mert zsebben nem fórt volna el. A nagyobb társulatoknál a pénteki szüneMindennemü ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. Minta után való festés! '•0 Haufiel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petőd utcza 59. sz. Bármily kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.----------------------------------------■
