Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-31 / 22. szám
* SZATMARMEGY E'. I K Ö> Zl L Ö> S£ Yi II rinnt ülése. Szegfű könyve, — Kölcsey Ferencz elhanyagol! sirja A vármegye törvényhatósági bizottságának nagyszámú tagjai közül alig ötvenen gyülekeztek össze csütörtökön délelőtt a vármegyeház nagy tanácstermében, hogy a vármegye közügyéit rendbehozzák. Évek óta nem voltak ilyen kevesen még közgyűlésen, mint 28-án. A tömeges távolmaradások — egy más apropos révén — szóba is kerültek a közgyűlésen és élénk eszmecsere fejlődött ki körülötte Kende Zsigmond kir. kamarás és Ilosvay Aladár alispán között. Kende Zsigmond ugyanis napirend előtti felszólalásban szóvátette, hogy a mostani közgyűlés meghívójában a tárgysorozat nem volt közölve, hanem röviden utalás történt a vármegyei Hivatalos Lapra, amely közölte a tárgy- sorozatot. Mivel azonban a Hivatalos Lap nem jár a törvényhatósági bizottság tagjainak, senki sem tudta, hogy mit tárgyal a közgyűlés s ennek tulajdonítható az is, hogy a bizottsági tagok távol maradtak. Indítványozza, hogy jövőben a tárgysorozat, nemkülönben az alis- páni jelentés is idejében kinyomatva szétküldessék. Ilosvay Aladár alispán a felszólalásra kijelenti, hogy a meghívó szétküldése idején a tárgysorozatot még nem lehetett összeállítani. A későbbi nyomtatás pedig költségtöbbletet okozott volna s a takarékosság diktálta, hogy a bizottsági tagok ne tudják, miért mennek be a közgyűlésre. Még jobb igy — mondotta az alispán — mert ha az egyhangú, unalmas tárgysorozat közölve lett volna, még kevesebben jelentek voln^ meg. Kende Zsigrhond elismeréssel adózik a takarékossággal szemben, de ilyen indokolással — úgymond — meg lehet takarítani az egész vármegyei életet. A közgyűlés elfogadta Kende Zsigmond indítványát a Péchy István főjegyző által ajánlott.azon módosítással, hogy az alispáni jelentés évenként egyszer, februárban nyomassák ki egész évre. Az egész konfúzió egyébként elkerülhető lett volna szerintünk még takarékossággal is olyanformán, ha az alispánt hivatal a közgyűlés tárgysorozatát tartalmazó Hivatalos Lapot lámpákat nem gyújtották fel. A takarékos város számított a hold ingyen sugaraira. A jó öreg meg is felelt világitó hivatásának, mindaddig, míg egy végtelen látszó felhőgomoly megtalálta és kegyetlenül kezdte gázolni. Most teljes sötétség uralkodik. Hideg borzongás fut végig rajtam s ott lebeg előttem a fák lombjai között, ott kisért az a fakó arc s a színtelen szemek. Csak most veszem észre, hogy ismét a kiqszk közelébe kerültem. Az ablakon benézek. A terem egészen üres. A kellner ásitozva törli le az asztalról a masza- tokat. Iszonyú kíváncsiság fog el megtudni, ki volt a kopott fiatal ember. Kérdésemre az ásitozó pincér szomorúan feleli : Egy szegény őrült kérem ... És elmondotta az" egész gyászos mesét. De én minek ismételjem cl neked ? Hiszen az életben előfordul nap-nap után az ilyesmi s kit érdekel ? Senkit, épen senkit. Téged meg éppen nem. t Ki törődik egjj csalódott szívtől, eszétől megfosztott nyomorulttal ? — nehány korona portóbeféktetóssel — elküldte volna a bizottsági tagoknak. A közgyűlés lefolyása egyébként meg- , lehetősen egyhangú volt. A tárgysorozat min- I den pontjánál sokkalta nagyobb emóciót kel- | tett az a jótékonyan zuhogó eső, amely han- i gos kopogással verte a nagyterem ablakait. A vidékiek most raár nemcsak a megye- székhelyet irigyelték Nagykárolytól, hanem az esőt is és semmi sem érdekelte őket jobbam a vármegye életéből, mint az, hogy vájjon, , esik-e náluk is. A közgyűlés lefolyásáról egyébként részletes tudósításunk itt következik. Kossuth, Ferenc és, báró Fejérváry. Csaba Adorján főispán megnyitván a gyűlést, elsősorban a kegyelet adóját kívánja leróni a nemzet két nagy halottjával szemben, akik közül az egyik, Kossuth Ferene most fekszik ravatalán, amely mellé a hála és kegyelet érzésével járul minden magyar ember p'ártkülömbség nélkül. A másik nemrég elhunyt nagy halott báró Fejérváry Géza. Két egymástól teljesen eltérő politikai álláspont mellett küzdött a nemzet két nagy halottja, mondotta a főispán — de küzdöttek meggyőződésből, küzdöttek lovagiasan s azzal í a szent hittel, hogy nemzetük csak az általuk választott politikai irányban haladva fejlődhetik naggyá, virágzóvá. Nem feladatom álláspontjukat bírálat tárgyává tenni, hisz a kortársak az ő elfogultságuk mellett teljesen objektiv véleményt úgy sem képesek alkotni. Egy jövő nemzedéknek lesz az a hivatása, mely a kicsinyes párt- politikai szempontokon felülemelkedve, a történelem perspektíváján keresztül tiszta véleményt alkothat magának. Nekünk kortársaknak csak az a feladatunk, hogy elhunyt nagyjaink sírjánál az elismerés zászlaját hajfsuk meg, hisz ennél többet annak a férfiúnak emlékénél, ki királya és hazájáért életét százszor vitte a halál elé s annak a férfiúnak emlékénél, ki gyermeki és ifjúsági éveit a hazától távol volt kénytelen tölteni s aki, amint az lehetővé vált reá nézve, sietett tudását s összes férfias erejét hazája érdekében érvényesíteni, úgy sem tehetünk. Indítványozom a tek. közgyűlésnek, hogy a két nagy férfiú elhunyta alkalmából fejezze ki részvétét s ezt jkvi kivonatban közölje a hozzátartozókkal. A közgyűlés mély meghatotsággal hallgatta a főispán meleg szavait s az indítványt természetesen elfogadta. Különben az egész történet szörnyen banális. Szeretett . . . (Ez mindennek a fő mozgató ereje, kiindulási pontja.) Tehát imádott egy leányt, aki nem volt hozzá való. Szülei és előkelő rokonai nem engedték meg, hogy elvegye szive választotját. Az férjhez ment és egy év múlva meghalt. A fin pedig megőrült. S most miből él —■ kérdezém. Tartják a „jó“ rokonok, egyiktől a másikhoz vándorol. Nem tudná nekem megmondani, miért bámult az én reám annyira ? Dehogy nem, kérem. Nagysácl feltűnően hasonlított a meghalt fiatal assszonyhoz . . . * Másnap természetesen tovább utaztam. Később hallottam, hogy a szegény fiatal ember visszanyerte értelmi képességét. Hallod? A meghalt ideál képmásának látása képes volt helyrehozni megbomlott agyrendsserét 1 No most mondd, van-e mélyebb, igazibb, végtelenebb és istenibb érzelem, mint az egye- j dűli idvezitő szerelem? Van. Felelém rendületlenül: A szeretet! Másik kiemelkedj)'. pontja volt' a közgyűlésnek dr. ffálussy Árpád indítványai a- hires ás-hírhedt,. Rákóeib gjyalázó Szekfü könyv megbélyegzése tárgyiban. A közgyűlés agyllanguJhg: elfogadta az I állandó választmány javaslatát,, amcdynek szó- j szerinti szövege a, következő ^ Sza tm á r várt négy e törvéayhatóságji bizo tt- sága dr. Szegfű Gyula cs. äs- kir. udvari levél tárnokaik. a „.Száműzött Rákóczi'' cimíi, valótlan adatokat tartalmazó, könyve ellen a ■ legerélyssebben, td)akozik és a lil. Rákóczi Ferencs nagy fejedelmünk dicsőülltí szellemét és a magyar nemzet lelkében örökké élő kegyelete« emlékét meggyalázó,. kigiyayolo, rosszakarata tendenciával megírt rn sipkája felett megbotránkozásáit fejezi ki, de megütközésének ad kifejezést afeletti is,, ho^y a nemzet kegyeletét mélyen sértő, és nagy fejedelmünk személyét rágalmazó és. a Rákóczi korszak nagy szabadságharcát és az abban résztvett szabadsághősök emlékét leni ázó guayiratot a magyar pénzből megalkotott és fenntartott Magyar Tudományos Akadémia adta ki, amely ténye által úgy az ország, mint a müveit külföld előtt azt a látszatot keltette, hogy ezen gyalázkodó hamis mii tartalmával egyetért. Erről a Magyar Tudományos Akadémiát átirattal értesíti a törvényhatóság. Dr. Falussy Árpád ezután megindokolta a már elfogadott javaslatot, majd Farkas Jenő, Felsőbánya polgármestere utalt arra, hogy az akadémia elkövette a má.sik nagy hibát akkor, mikor az „Akadémiai Értesítő“ cimíi kiadványában közölte Szegfű védekezését, amelyben a pártokat is gyalázza. Indítványozza tehát, hogy a közgyűlés fűzze hozzá az állandó választmány javaslatához efölötti rosszalását is. Az indítványt elfogadták. Kölcsey Ferencz sirja. A tárgysorozat befejeztével Kende Zsigmond szólalt tel ismét és szóvá teszi, hogy Kölcsey Ferenc sirja botrányosan elhanyagolt, állapotban van. A vármegye ugyan négy évvel ezelőtt elrendelte a síremlék renoválását, de- ez a határozat máig sincs végrehajtva. Ilosvay Aladár alispán kijelenti, hogy a vármegye ugyan megszavazott 1000 koronát 4 év előtt erre a célra, de ez az összeg nem i elegendő arra, hogy Kölcsey sírján az ő emlékének megfelelő oszlop emeltessék. Várni kell tehát addig, amig e célra megszavazott költségek felemelhetők lesznek olyan összegre, aminő a renováláshoz szükséges. Kende Zsigmond szerint az 1000 korona elegendő ahhoz, hogy a sir rendbehozassék s ne legyen olyan szégyenteljes állapotban, mint most van. Kéri: utasítsa a közgyűlés az alispánt, hogy a sirhalom rendezése iránt intézkedjék. Csaba Adorján főispán hasonló értelmű felszólalása után a közgyűlés igy határozott. Apróbb tárgyak. A tárgysorozat többi, 117 pontjával röviden végzett a közgyűlés. Az alispáni jelentést hozzászólás nélkül tudomásul vették. Elfogadta a közgyűlés az 1913. évi háztartási zárszámadást. Dr. Dienes Dezső szolgabirót előléptették a IX. fizetési osztályba. Bay Lajos orsz. képviselőnek, a Nagybánya Városi Takarékpénztár igazgatójának árvaszéki pénzek elhelyezése iránti kérelmét a közgyűlés elutasította. A vakokat gyámolitó országos egyesületnek és a nyomorék gyermekek otthonának a közgyűlés Kende Zsigmond indítványára 100—100 koronát szavazott meg. A közgyűlés 11 óra után véget ért.-■ DOBOS, okleveles magyar pilóta repülni fog Iiius ló li Mijinli, HZ MM Min Sirtí acél repiilojepén!
