Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-17 / 20. szám
1 Nagykároly, 1914. május 17. 20. szám. SZATMÁRMEGYEIKÖ POLITIKAI LAP 3 \v SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL : dóvá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oooo NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN FÖMUNKATARS: ZOLTÁN BENŐ oooo oooo MEGJELENIK MINDEN VASARNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyiittér“ sora 60 fillér. A íl|t ÉfllSC. A választókörök megállapítása. A csütörtöki rendkívüli közgyűlés nemcsak azért ütött el a többi, rendes közgyűlésektől, — mert „rendes“ helyett „rendkívüli“ volt a titulusa, hanem azért is, mert rendkívüli csekély volt az érdeklődés, amely megelőzte és amely kisérte, ✓ Az érdeklődésnek van ugyanis egy előjele, amelyből már a szatmári vasúti állomáson megállapítható: népes lesz-e a közgyűlés, vagy nem? Ha a Nagykároly felé induló vonat első- é-. másodosztályú kocsijainak még a folyosóin is egymás ölében állanak az emberek, akkor biztos, hogy választás lesz a megyénél, illetőleg, hogy nagy lesz a közgyűlés iránti érdeklődés. De, ha annyi hely van,' hogy egy emberre két üres fülke is jut, akkor biztos, hogy csupa közérdekű ügy vm pro grammon, azaz — nincs érdeklődés. A 14 iki rendkívüli közgyűlésre pazar kényelemben lehetett utazni, mert hiszen érdekesebb pontja a tárgysorozatnak mind- öss/e eay volt: a választókörök megállapítása, ez pedig legfeljebb csak a képviselőket érdekli. Ugylátszik azonban, hogy meg azokat se valami nagyon, mert Szat- mármegye képviselői közül mindössze Szuhányi Ferencz, a csengeti kerület képviselője jelent meg a közgyűlésen. Hogy rajta kívül a jövő választás hány titkos jelöltje jelent meg, azt bajos lenne a vesékbe látás tudománya nélkül megállapítani. A közgyülé- lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Csaba Adorján főispán megnyitván a közgyűlést, meleg szavaidra! emlékezett, meg a király betegségéről, illetve felgyógyulásáról, kívánván, hogy adjon az Ég az uralkodónak erőt, hogy népének feje felől ezután elháríthassa a veszedelem fellegeit. Indítványára a közgyűlés a kabinetirodához intézendő átiratban fejezte ki örömét Őfelsége felgyógyulása fölött Tudomásul vette a közgyűlés, hogy Mik- lóssy István, hajdudorogi püspök köszönő iratot. intézett a törvény íia1 ósághoz a debreceni bombamerénylet alkalmából a vármegye közönsége által nyilvánított részvétért és jókívánságokért. Az újonnan megalakított központi választmányba titkos szavazás utján beválasztattak : Dr Adler Adolf, dr. Antal István, Berey dózsef, Berger Ármin, Boér Endre, dr. Böszörményi Emil, Debreczeni István, Domahidy István, dr. Falussy Árpád,' Hahn János, Hel- meczy József, dr. Jékel László, Jármy Andor, Jármy Béla, Jurcsek Béla, Jéke.v Zsigmond, Kende Zsigmond. Komoróezy Jenő, dr. Kovács Dezső, Luby Béla, Mánn Lajos, Mándy Géza, Madarassy Gyula, Makray Mihály, Ma- darassy Dezső, Nagy Béla, Papolczy Béla, Róth Károly, dr. Sternberg Géza, Stoll Béla, N. Szabó Antal, dr. Vasi. Gyula, Szeutiványi Gyula, Vetzák Ede. Ezután került sor a szavazókörök megállapítására. A törvényhatóság mindenben elfogadta az eléje terjesztett javaslatot, amely szerint a szavazókörök a következőképpen osztattak be: I. Nagykárolyi választókerület: szavazóval Négy károly város két szavazóköre 1951 csanálosi szavazókor 285 mezőpetrii „ 952 mezőteremi „ 963 kálmándi „ 424 Összesen: 4575 Haránthy Ede naplójából. Hogy kezdődött a nászutunk Y Ismerik express házasságom történetét; azt a kis esetet, mely a szerencsés véletlen segítségével összehozott az én kis aranyos, de most még csak egy napos feleségemmel, bajos nőmmel, született Rúd<4fi Klementinával. Míg vőlegény voltam, nem értem rá naplót Írni. Még ha irtani volna is, az nagyon egyhangú leit volna; nem lett volna benne más, minthogy milyen szerelmes vagyok, hogy rózsaszínűnek látom az egész világot, hogy olyan boldog vagyok, hogy megszeretnék ölelni mindenkit, hogy menyasszonyom fényképét a párnám alá dugtam és képével aludtam, képével ébredtem, hogy ezzel szemben képtelen voltam minden másra, mint csak arra, hogy reá gondoljak ; hogy el nem tudtam volna olvasni egy politikai vezércikket, hanem az újságokból a szerelmes verseket böngóztem ki és azokat szavaltam magamban ; hogy szivarom kék füstjében, elábrándozva csöndes lakásom púba karszékében öt láttam; hogy amint a kávéházban egy piceojót kértem, a fekete tükrében az ő arcát láttam ; bogy a virágo at halomszámra vettem és a Kertészeti értesítőt olvastam : milyen virágot nem küldtem még menyasszonyomnak ; hogy nem tudtam'aludni, szórakozott voltam, a szivart tüzes végével dugtam a számba, mikor szakadt az eső a botomat vittem magámmal, mikor sütött a nap esernyőt húztam fel; hogy kezet csókoltam a szolgálónak örömömben és Tisza Istvánnak üdvözlő táviratot küldtem, holott ellenzéki vagyok, hogy az Uncili-smuncilit összetévesztettem a Radatzky marssal és a vizvicccket szellemes dolognak tartottam: — szóval ez a vőlegény korszak olyan állapot volt, hogy nem lehetett naplót írnom. Minden intenzív vágy beteljesülve azonban bizonyos nyugodtságot ad az embernek. Az esküvő után már nyugodt voltam. Két hónapos nászutat vettünk tervbe és mikor a lakadalmi diné után az én krs asszonykámmal az állomásra hajtattunk, egészen értelmesen | tudtam kimondani a személypénztár előtt: — Két első osztályú jegyet Budapestig. * j .. A szomszédos fülkébe beszáll egy ur. I Öreg és kövér. A kalauznak ad két koronát | és azt mondja neki : — Nézze én rettenetesen mély alvó vagyok. Tudja, hogy Szent-Tamáson csak egy percig áll a vonat. Nekem azonban ott kell i kiszállani, de okvetlen Lehet, hogy elalszom ! és az esetben hiába köbnek, nem ébredek fel i egy negyedóráig. Nehogy a vonalon maradjak ! Szent-Tamáson, egyszerűen fogjanak meg és tegyenek le a vonatról. Odalent majd csak felébredek. Alig hogy elmondta és alig hogy átadta a borravalót már is elaludt Mélyen, nagyokat hortyogva Felőle ugyan ágyukat is sütögethetlek volna el. A következő állomáson beszél egy másik ur. Azt mondja a kalauznak. — Budapestig megyek, aludni fogok, csak ott költsenek fel. Lefeküdt az egyik úrral szemben és segített neki aludni az elsötétített kupéban. Aztán tovább ment a vonat és jött az éjszaka. — Szent Tamás, egy perc! kiáltotta egyszerre a kalauz, kinek ekkor eszébe jutott az egyik ur, a két korona, a nehéz felköltés é§ hogy azt az urat ki kell tenni a vonatból, Hozta a kalauz társát. Bementek a sötét fülkébe. Felkapták az utast és szépen kitették. Még egy pillanat és a vonat tovább robogott. Hosszú unalmas utazás. Végre feltűntek Budapest lámpái; az a fényáradat, mely a nagyvárosokat körülveszi. A kalauzok sorba járták a kupékat és költögették az alvó utasokat : — Budapest, kiszállani. Az elsötétített fülkében feltápászkodik az egyedül maradt utas. Dörzsöli a szemét, álmosan kérdi a kalauztól : —- Hol vagyok ? ~ Budapesten, hangzott a válasz. Éktelen haragra gyullad és ordítani kezd : — Gazság, szemtelenség! Maguk bitangok! Mit mondtam én maguknak?! Hogy Szent-Tamásnál tegyenek ki a vonatból. És most elhoznak Budapestig. Mit cdnáljak ? Mit csináljak ! Most utazhatok vissza. Szemtelenség I Hol az állomásfőnök, hol a panaszkönyv f I I lv z összes tavaszi kelme- újdonságokból gyönyörű alasztekka! szolnál i r
