Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-03 / 18. szám
Nagykároly, 1914. május 3. 13. szí' m. XL. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oooo NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. ANTAL iSTVÁ'3 FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ oooo MEGJELENIK MINDEN VASARNAP oooo ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek o „Nyilttér“ sora 60 fillér. I líípráliMsi fflffiiíÉI. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény a szavazókörök megállapítására, a központi választmányra és a névjegyzékek vonatkozó rendelkezései éietü^^^|^-i. .#•’ A most emlö^*íö^tí^'T|hdelkezései értelmében az első ;§& l&]&rtlfgJs£bb feladat a szavazókörök mert a szavazókörök m egálíjj^ífAtl'fW'm unkálatait a törvényben enilitOT idlfoffuran megkezdeni és befejezni kell. A szavazókörök megállapítása a törvényhatóságok feladata, illetve a külön választókerületet alkotó rendezett tanácsú városokban erre a képviselőtestület illetékes. A szavazókörök székhelyeit szintén a törvényhatóság állapítja meg. Jó szolgálatot vélünk teljesíteni, ha olvasóinkat megismertetjük főbb vonásokban azon követelmények felől, melyeket a törvény és ennek végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendelet a szavazó- körök megállapításához előírnak. Az 1913. évi XIV. t.-c. a szavazókörök megállapításának irányelvéül azt tűzi ki, hogy minden r t. város és minden olyan nagyközség és körjegyzőség, a melyben a választók száma az 1000-et meghaladja, lehetőleg külön szavazókört alkosson. A törvény azonban ezt az elvet nem feltétlen alakban állítja fel, sőt kifejezetten kijelenti, hogy népesebb városo kát és nagyközségeket, valamint a na- gyobbs/ámu és egymástól távolabb fekvő kisközségekből álló körjegyzőségeket több szavazókörre is lehet osztani s viszont kisebb népességű szomszédos nagyközségeké*, körjegyzőségeket és a külömböző körjegyzőséghez tartozó kisközségeket egy szavazókörré lehet egyesíteni. A mi az egy egy szavazókörbe beosztható választók számát illeti, felhívja a miniszter az összes törvényhatóságokat, hogy legyenek figyelemmel azokra a kerületekre, melyekben a választók száma az 1500-at meghaladj, vagyis, hogy 1500 nál több választót egy szavazókörben lehetőleg ne csoportosítson a törvény- hatóság, mert nem lenne indokolható, hogy a -szavazás decentralizációjának elvi álláspontján álló múlt évben hozott törvény életbeléptetése a mai helyzettel szemben visszaesést okozzon. Ezt a számot is csak kivételesen és elkerülhetetlen esetben szabad a szavazókor választóinak elérnie, annál is inkább, mert a jövő fejlődés szempontját is figyelembe véve, számítani kell a választók számának teimészetes szaporodására. Szatmárvárrnegye törvényhatósága a május 14-én tartandó rendkívüli közgyűlésen foglalkozik a vármegye választókerületei községéinek szavazókörökbe való csoportosításával s ezek székhelyeinek megállapításával. A törvényhatósági bizottság feladatát megkönnyítendő, Csaba Adorján főispán április 30-ára tisztiértekezletet hivott össze, a melyen a főispánon kívül résztvettek : Péchy István vin. főjegyző, dr. Kölcsey Ferencz tiszti főügyész, Jékey Sándor, Péchy Péter, gróf Teleky Jenő, Péchy László, Bay Miklós, Madarassy .István főszolgabírók, Debreczeni István polgár- mester, Kálnay Gyula főispáni titkár, Szu- hányi László, Jékey István hivatalvezető szolgabirák, Ser’y István, Madarassy László szolgabirák. Az értekezlet a törvény és miniszteri utasítás rendelkezéseinek megfelelően a helyi viszonyok s a választók érdekeinek figyelembevételével a kerületek egyes községéit szavazókörökbe csoportosította s a legnagyobb körültekintéssel tett megálla■ ■ Összeesküvés. Well Ken. Megbízom szavaiban 6 kérem egyszersmind, hogy támogasson tanácsával tervem kivitelében. így beszélt Priscilla s én ezer örömmel ígértem teljes titoktartást, hisz úgysem éreztem nagyobb vágyat, minthogy segítségére lehessek a kis Priscillának. — Evelynről van szó — kezdte és az üres csészékbe tejhabot öntött. Arca még mindig töprengést árult el : őszinte lehet- e irántam ? Egyszerre csak folytatni kezdte: — Tudja úgyis már, hogy Denham ur mély hódolattal szereti őt. — Sejtettem. De . . . biztos benne ? — Teljesen. Ma is egy doboz bonbont hozott nekem. — No, ez nem föltétlenül biztos jel . . . Lássa én is hoztam sokszor bonbont és mégsem szeretem a nővérét . . . Ravaszul hunyorítottam Priscilla felé, de nem értette meg a célzást. Megbántam a megjegyzést, mikor ilyen komoly dolgokról folyik a szó. 0 sértődötten nézett rám. — Ne legyen, Ken, bolonddá. Vagy akkor nem mondom tovább. — Kegyelmezzen : csak tovább. Jó leszek. Szembenit velem az apró szalonasztalnál és lassan kanalazta a babot. Aztán felegyenesedve szemembe nézett. — Furcsán állok, Ken. Tudja-e, hogy a jövő héten Londonba költözöm ? —• Mit mondott, Priscilla? — Azt teszem. S zongoratanitó lesz belőlem. Mert itt nem maradhatok tovább . . . Igen helyesen gondolja: Evelyn miatt. Mert jól tudom, nagyon szeretik egymást. Szavába vágtam. — Hisz azért csak nem kell elmennie innét? — De igen. Épen ez az. Akkor el kell válnunk. Én nem lehetek a néném boldogságának akadályára. — De . ... — Nem. Én nem lakhatom velük egy fedél alatt. Nem tehetek róla, de ki nem állhatom azt az embert. Egy tizennyolc éves nagyleány önérzetével nézett maga elé. Szótlanul ültünk egy ideig és a probléma megfejtésén gondolkoztunk. Nekem jutott eszembe egy megoldás és ép azon spekuláltam: miképen álljak vele elő, mikor zajos hangok ömlöttek be a szalonba. Evelyn lépett be Denham urat bemutatva. Egy pillantást vetettem csak Evelyn arcára és tisztán állt előttem, hogy Priscilla nem tévedett. Good by-t mondtam a társaságnak és eltávoztam. * Priscilla a kertben tartózkodott, mikor másnap oda mentem. A lúgosban üldögélt. — A szalonban vannak épen. Súgta nekem és a ház felé kacsintott. Denham ur már . eddig biztosan előhozta a dolgot s amilyen csodabogár az az Evelyn, még kitelik tőle, hogy kikosarazza. Pedig az este már kijelentettem neki, hogy semmi szin alatt nem maradok mellette, megyek az utjából. — Priscilla — szólaltam meg határozott, nyomatékos hangon — azért jöttem, hogy egy dolgot közöljek önnel. Priscilla figyelmessé lett és rám szegezté fürkésző tekintetét. — Hallgatom. Priscilla, én elmegyek Londonba Ott kaptam kiváló állást. — Oh! — csodálkozott Priscilla és a meglepetésen kívül más is volt a hangjába’, amit nem tudtam hirtelen megmagyarázni. — Én is megházasodom. A jövő hónapban már Londonban lesz a hazám. — Szép? Bájos? — faggatott. — Ez nem jó kifejezés; szép ő — tökéletes. — Oh — hangzott megint az ajkairól, de most már valami hűvös, idegenszerii zengéssel. Tovább mentem elkomolyodva. — Priscilla, nem gyanítja: ki lehet? — De igen s azt is tudom előre, hogy most mj'r nem lesz többet az én .tanácsadóm. Mert „0“ nem szeretné —■ mondta vontatottan, szinte ellágyulva. — Priscilla, kérem, nem a kérdésemre fe- lelt:"Mit gondol, ki lehet, az az édes kis leány? z összes tavaszi kelme- üjdonságokból gyönyörű áiasztékkal szolgál fftT :
