Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-20 / 29. szám
29. szám. XXXIX évfolya fóagyKúroly» IS«3. julius 20. SZERKESZTŐSÉG ts KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: KA GYKÁKOLYBAIN7 Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Felelős szerkesztő: DR. MERTS LÁSZLÓ Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉS! ÁRAK Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron« Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron® ] Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 60 fillérA lejlÉli vezér. Az egyesült íüggetlenségi és 48-as párt elnöke az egyetlen teljhatalmú vezére ma az ország legnagyobb ellenzéki pártjának. A magyar közvéleménynek úgy kell tekinteni Károlyi Mihálynak politikai jelentőségében is megnőtt alakjára, mint aki ma egyedül aspirál az ellenzék vezérei közül a parlamenti váltógazdaság élvénél fogva az ország ügyeinek vezetésére. Károlyi lesz hivatva a programmot megvalósítani és nem Andrássy. Szóval az ellenzéki és elsősorban függetlenségi törekvéseknek ma Károlyi Mihály gróf az egyetlen és igazi vezére, mindenki már csak utana következik és csak általa érvényesülhet. Ezt nem szemrehányásképpen mondjuk, még csak nem is tréfálkozó vagy gúnyolódó kedvből. Egy kétségtelen politikai tényt állapítunk meg vele, amellyel számolni kell. Kossuth és Justh nem vesznek rész a vezető és szervező munkában, Apponyi csak mint Károlyi • elnöki tanácsának tagja szerepel hatodmagával. Folynak ugyan bizonyos kísérletek, hogy egészben vagy részben Andrásky kezere játszák át a vezérséget, de egyelőre úgy áll a , dolog, hogy Károlyi és pártja nem tesz ; Andrássynak koncessiókat, sem 67-esség, i sem a választójog dolgában. Károlyi ma- I rad a nagy függetlenségi párt egyedüli teljhatalmú vezere. Ma még úgy tudjuk, nem egészen aktuális a kérdés, hogy a függetlenségi párt uj vezére mennyire alkalmas az ország ügyeinek vezetésére. Ebből a szempontból tehát nekünk Károlyi Mihály egyénisége indifferens lehet. Az pedig, hogy pártja ügyeit milyen sikerrel vezeti, elsősorban a part és az ellenzék dolga. Ezentúl bennünket egészen más szempontból erdekel a gróf ur egyénisége. Azt akarjuk kutatni, hogy ő, akire ma a legnagyobb ellenzéki partnak teljhatalmú vezetése hárul, milyen elveket, milyen programmot képvisel a politikai életben ? Az a programm, mellyel a függetlenségi párt a nyilvánosság elé lépett, elég homályos és zavaros ugyan, de azért tudjuk, hogy bizonyos körülírásokkal benne van a régi függetlenségi programm. Ezért a programmért küzd a függetlenségi párt élén Károlyi Mihály gróf is. Éppen ezért a programmért választották meg vezérükké nemcsak a függetlenségiek, hanem a szo- cziálisták, a demokraták, a polgári radikálisok is. Garami, Kunfi, Vázsonyi, Jászi és a többi. Nem hisszük és nem reméljük, hogy Károlyi Mihály gróf az elvek vegyeskereskedésében árulni tudjon, mert személye az általa képviselt elveknek éppen ellenkezőjét jelenti. 0 egyenes tagadása pártja hagyományainak és törekvéseinek. Mint az 0. M. G. E. elnöke a túlzó szélső agrárius irányt képviselte. Gondolkodása e tekintetben semmit sem változott. De nem is változhatott. Tagja Magyarország legarisztokratább, legfeudálisabb családjának. Maga is rengeteg sok ezer holdak örökös ura. Vérsége, nevelése, társasági érdeke, egész gondolkodása a feudális világhoz fűzi. Ezt a közösséget egyetlen gondolkodásában és cselekedetében sem tagadta meg. Am, hogy állhat ő akkor egy párt élére, mely az önálló vámterületet követeli ? Az ő feudális-agrárius iránya esküdt ellensége a vámelkü- lönitésnek, mert az extenziv gazdálkodást folytató nagybirtok csak a védvámokkal védett közös vámterületen tud boldogulni. A gróf ur elődje az agrárius vezérletben Károlyi Sándor gróf nagy szívós munkával mindent elkövetett, hogy a kisgazda és munkásosztályt szövetkezetekbe, gazdakörökbe tömörítve megakadályozza abban, hogy osztálytudata kifejlődjék. Elakarta őket vonni a függetlenségi párt és az önállóvámterület táborából. Károlyi Mihály most, mint agrárius oda áll a íüggetlenségi párt élere. Elválás. Irta : Korvin Ottó. Este volt. Az.ősznek halálosan csodás estéje. Azé az őszé, amelyben ha nem szeretik az embert, meg kell halni. A tiu égj- verset olvasott fel a lánynak, mint minden este. Ö irta, és mióta a lányra talált, mindig elolvasta, vagy elmondta neki azt. A lány kérte erre, mikor észrevette, hogy őt érdeklik a fiú és a fiú versei és a fiú meglette, mert jó volt, hogy volt valakije, akit érdekel. De a versekről sohase beszéltek, a lánynak szent volt, amit a fiú irt és a fiú nem kérdezte sohase a lányt, mert tudta, hogy ők úgyis egyet éreznek. Ezt is csak tudták, de erről se beszéltek. Soha. Hanem ezen az estén nagyon szomorú j volt a fiú verse, és a fiú nagyon sápadt, amikor olvasta. A lány sírni szeretett volna, de olyan nagyon reszketett: félt ismeretlenségektől, hogy sírni se tudott. Csak ijedten nézte a fűit és olyan erősen, hogy az felnézett, mielőtt az utolsó sort elolvasta volna. Nem is akarta, de mégis elhullatta a szája, lassan, igy : „Mondd, miért ne haljak meg"?“ Úgy volt, mint egy nagy temető. A szoba és benne kettejük arcza: halvány, márványból faragottak. Úgy hulltak ezek a szavak, mint őszi köd világos utczákra vagy inkább, mint széttépett fehér krizántém a sárba. Hallgattak, i mert nem szoktak a versek után beszélni, egy- j mást nézték és a fiú a papirt gyűrte. Akkor váratlanul, egy nagy sóhajtással ölelkezve buggyant ki a lány szájából a szó. Behunyt szemekkel kérdezte a lány: — Miért Írtad ezt? És a fiú meglepődött, mert nem tudott felelni, ezzel a lannyal ő még soha gém beszélt a verseiről és eddig még senki sem kérdezte tőle — csak ő magától, átsirt éjjeleken, — hogy miért ir? Csend volt. Mikor nagyot villámlik és gyenge, ijedős gyerekek, bedugott fülekkel várják a dörgést, akkor vau ilyen a szobában. De a lány megismételte, daczosan, feleletet akaróan: — Mondd miért Írtad ? És a fiú meggörnyedt a székben, amikor felelte : — Nem tudom. , Sokáig csendesen ültek. Egymás szemeiből szerettek volna kiolvasni valamint, de azok mindig csak egyet mondtak. 'Egy nagyon szép szót, amelyet csak akkor lehet hinni, ha a szemek mondják: Szeretlek. Aztán a fiú papírjai közül egy levelet keresett elő és a lánynak adta. Azt a levelet ő kapta, messziről iria neki, egy lány, hogy jöjjön, mert nagyon várja. És még sok minden állt benne: szépek és csókok, amelyek megsápasztották ezt a lányt, aki olvasta. Visszaadta és azt kérdezte: — Mit Írtál neki? És akkor a fin egy másik megirt levelet mutatott, amely az ő apró, szeszélyesen rakott betűivel volt megírva: A levele, amelyben a távoli orosz havak sápadt embereinek forró kívánságával hiv, elémhozta a maga mindkettőnknek idegen országban, százszor csodált testét, amelyet át nem kapni nagy küzdelembe került és nagy harczaimba. De nekem volt ott egy lányképem, amelyet ha magához mentem és ha magától jöttem, mindig megnéztem és ez a kép tiltotta nekem, hogy magát megcsókoljam, pedig az ajka nagyon sokszor hívta az enyémet. Most újra hiv, pedig most nemcsak a kép van nál- lam, hanem az a leány is, aki a képről olyan sápadtan nézett rám — és magára is — és ezért, azzal a lánnyal együtt üzenem, ne hívjon, mert ón nem mehetek tőle magához. Mikor a lány elolvasta ezt is, oda kellett menni a fiúhoz és meg kellett szorítania a kezét. Aztán ő maga ragasztotta le a levelet és odaadta a szobalánynak, hogy adja postára. A másikat, a másik leány levelét, lassan, széjjeitópte apróra és kiszórta az ablakon a szélbe. Aztán visszaült a tiuhoz a tűz mellé. Künn sötét volt és fázós világ. Emlékezni kellett. És emlékeztek. Lassan nyílt fel előttük az egész álom-multnak kapuja. Bevonultak rajta és csak akkor vették észre ezt, mikor a kapu már becsukódott és nem volt visszatérés. A lány: Mondd, igazán nem csókoltad meg ? & Ruhát fest vegyileg tisztit Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a rótt), kath. templom mellett. fllapittatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám. C<5
