Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-23 / 12. szám

I K 0 Z L 0 N Y

Z A T M Á R M E G

Ha az örök biró megmérné a vádlók erkölcseit, az írásnak lenne újból igaza: Megmérettek és könnyűnek találtattak.

— A Szatmár me gyei Közlöny tudósítójától. —

A politikai világot a múlt hét elején váratlanul érte a szenzáció, hogy gróf Khuen- Héderváry Károly, a munkapárt elnöke és Désy Zoltán, a függetlenségi párt egyik al- elnöke találkoztak. Désy Zoltán kereste a Khuennel való találkozást. A találkozás körül megindultak a politikai kombinácziók és miután úgy Khuen, mint Désy kijelentették, hogy szó volt köztük politikáról is, megindultak a találgatások, sőt már olyan hangok is hallatszottak, hogy készül a béke a munkapárt és a miiellenzék tagjai között. Lukácsot menesztették, Tiszát hasonlóképpen. Kétségtelen: ilyen két exponált politikusnak találkozásból jogosan lehetett ilyen messzemenő konzekvencziákat vonni, azonban másnapra már kiderült, hogy minden tényleg csak kombináczió, amihez a valóságnak vajmi kevés köze van.

Nem lesz vizsgálat a polgá rmester ellen

Egy Nagykárolyban nyomatott „Közérdek Érmellék“ czimii újság hónapokkal ezelőtt hosszú czikksorozatban támadta Debreczeni István kir. tanácsos polgármestert. Debreczeni István egy darabig nem reagált ezekre a támadásokra, később azonban midőn látta, hogy tervszerű hajsza folyik ellene, a nevezett újság által tervére rótt vádakat közölte Szatmármegye alispánjával és kérte, hogy a vádakra vonatkozólag indítson vizsgálatot ellene.

Uosvay Aladár alispán a polgármester ellen felhozott vádakat alaptalannak találta és ezért a vizsgálat megindítását nem tartja szükségesnek. Az alispán ezt Nagykárolv város képviselőtestületével a következő leiratban közölte:

A vizsgálat elrendelését, mellőzöm, mert Nagykároly r. t. város képviselőtestületének a kérdéses hírlapi támadásokkal kapcsolatba hozott s a polgármester személyét illető s köztudomásszerü bizalmi nyilatkozatától eltekintve, — a hivatalt számú lapokban megjelent czikkekkel leközölt vádakat vizsgálat tartására megfelelő alappal bírónak nem tartom.

A képviselőtestület az alispáni intézkedést a f. hó 24-én tartandó rendkívüli közgyü- I lésen fogja tudomásul venni.

A feltámadás legendájának ünnepe a világ ' minden gondolkodó emberének fejében a napi - gondolatok sorát megakasztja, a hétköznapok egyhangúságát megszakítja és egy érdekes misztérium gondolat és érzéskörével tölti meg a lelkét.

A karácsony a maga meleg bájával nagyon sok kedvességet, alvó szépséget ébreszt fel az elfásult, napi munkában összetört emberi lélekben, de a karácsonyi érzések tulajdonképen transcendentálisak. A jövő generáczió eljövetele feletti öröm. A gyermeki lelkekben felébredő örömben való részvétel az, amit kará- j csonykor érzünk. Nagy az öröm, de az öröm ■ abban nyilvánul, hogy ragyogó arczczal nézzük | a gyerekeket és arezunkon visszatükröződik az | a tény, amit a gyermekeké sugároz. Örömünk ! nagy, de nem igazán a miénk.

A husvét öröme és megnyugvá sa a mienk, j A feltámadás hatalmas tónye nem oly egyszerű, j hogy a gyermek reagálhatna reá, a feltámadás gondolatköre azokat érinti, akik a való életet őrlik le napról-napra és látják, hogy hullanak el néha naponta mellőlük a bajtársak. Azokat érinti ez a nagy misztérium, akik minden munkájuk és minden mulatságuk közepette igyekeznek megbarátkozni a halállal és távoli remediumként, végső vigaszként a feltámadás int. A test és a lélek és az eszme és mindennek az újraéledése, feltámadása.

Azokat érinti ez a misztérium, akiket egy hosszú év kínos napjai és nehéz éjszakái elkinoznak és letörnek s akiket csak egy ilyen nagy lelki ujulás tud kissé felfrissíteni.

És ezt a nagy misztériumot, ezt a hatalmas ünnepét a vallásnak, a gondolatnak, az emberiségnek érien olyan puffogó frázisok' veszik körül, mint valami képviselőházi beszédet, vagy mint egy rendőri brutalitást, vagy egy primadonna eiső felléptét.

Es ezekben a puffogó frázisokban legtöbbször a gondolat és az eszme feltámadá- í sáról regélnek. Az eszmét és a gondolatot j akarják feltámasztani, hogy megtámogathus- I sák és azután egy évig megint hagyják nyugodni.

Nem az eszme es a gondolat feltámasztásáról van szó és kell. hogy szó legyen. Az eszme és a gondolat örök. Azok, akik az eszme

I

nódtak. Az égre pár felhő jött nagysietve és hátul elakadt a dal, mert a lány szájon csókolta a dalolót. Gondoltam, hogy ezért, mert nem éreztem, de nem is láthattam volna: sötét volt és messzi elől jártunk.

Az én arezomat egy czigaretta vörössége világította és mikor a lány felé fordultam, füzénél láttam, hogy az ő szája nagyon hívja az enyémet, de én eldobtam a czigarettát és a karját is kicsit távolabb toltam.

Megálltunk, hogy megvárjuk a többieket, és arczunk egymásnak fordult. Csak elképzeltem az alakját meg az arczát, mert a hold fényét is feltartotta egy fa, mely aludl, mert alig reszketett. Gondoltam : vájjon hol most a szája ? Magyarul gondoltam és ő mégis megértette, mert megcsókolta vele az enyémet. És, nem tudom miért, de akkor azt mondtam:

— Jóján — és ő azt kérdezte, hogy kit szólitok ? Én nem feleltem.

Ekkor utolértek minket és egy gyufát gyújtottak: utat keresni. Az ón testemben pedig nagy reszketés támadt, a gyufánál láttam, hogy fél lépésnyire tőlünk nagy mélység vau, tán egy holt pataknak medre. A zsebemből papirt vettem ki, meggyujtottam és ledobtam, hogy lássam: milyen mély, pár száz méter lehetett és amikor leért a papír és utolsót lobbant, akkor emlékeztem; az egy levél volt, melyet délelőtt Jolánnak Írtam, szépen és csó- kosan, de elfelejtettem postára adni.

— Csók a halálnál, ezt gondoltam, mikor

a vérem újra szaladgálni kezdett bennem, de j aztán megfordítottam, igy!

— Halál a csóknál.

Nagyon távol egymástól mentünk tovább. ; Beszélgettünk is: szerelmesekről, melyekről í csak sötétben lehet beszélni; az egyiknek szeretője van, a másiknak menyasszonya és én újra megtagadtam magam, mikor nyögtem :

— Nekem, jaj, senkim.

Ekkor az előbbi lány hozzám jött, meg- i fogta a kezemet, mintha vezetni akarna és tényleg vezetett. Szótlanul, amig fel nem értünk.

Ott íönn még vagy félórát várni kellett a napra, nagyon hideg volt. Kabátunk és minden ruhánk jól be volt csukva, csak a fejünk födetlen. Reszkettünk, álmatlanságtól, vagy emlékektől, az angol fiú kis dalokat fütyült mi hallgattuk, ismerős sorokat vele is gondoltunk, talán a szél is, mely megindult, hogy bekalandozza testünket.

Szorosan egymáshoz álltunk. A kéz, a kezet melegítette és egyik test a másikat. És száj a szájat. Csókoltunk és minket a szél meg éj, csókolt mert a meghalt csillagokért öltött nagyon nagy gyászt.

És mikor fáradtan a csóktól és daltól az órara néztünk, akkor az egyik vörös, sokáégő rakétát gyújtott és ón láttam a besett sze- j meken, hogy titkos bánatoktól sírni szeretnének. A rakéta fölrepült, nagy piros vonalat irt le, aztán csatant és holtan bukott, az egyik lány meg azt mondta : I

és a gondolat feltámadásáról zengenek hozsannát, azok elárulják azt. hogy tűrték az eszme megölését, hogy tudják, hogy az eszmét megölték és nem iparkodtak feltámasztani, hanem várták a csodát. Nincs szükség az eszme fel- támasztására, mert az eszme ól, ha tetszhalott volt is talán nehány évszázadig, már feltámadt és él.

De van más valami, ami nem támadt még fel. Ami megvolt, ami rneghii.lt és ami ma is alszik, de aminek a feltámadása fogja ezt a világot igazán újjászervezni. Ez az uj Megváltó a becsületes, elismert, honorált munka. A munkának kell feltámadnia. A munka minden társadalom igazi alapja. Ami uzsorára, kizsákmányolásra, vagy becsapásra van építve, az összedől hamar, azt egy kis rengés lerombolja, de aminek az alapja a munka, a becsű letes és igazi munka, az áll szilárdan, miként a kőszikla.

A munka feltámadását várjuk. A munkáét, amely már nem lesz szégyen, bűn, titokban űzendő valami, hanem ami érdem lesz, tisztitó tűz és előléptetéshez való jogezim. Az a husvét, amely a munka feltámadását fogja először üdvözölni zugó harangjaival és piros hajnalával. Mert ahol a munka feltámadását meg lehet ünnepelni, ott már nem kell félni az eszmék, gondolatok, érdemek, lelkek megöle- tésétől, vagy elaitatásától.

Akkor majd zúgni fognak a harangok és zugásuk, daluk nem lesz idegen népmilliók, az emberiség fülének, hanem az ő daluk, az ő hangjuk, az ő ünnepük b*sz.

Községi ügyek.

Nagykároly város parlamentje. A városi képviselőtestület márczius hó 24-én a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart.

Síi akar adóvégrehajtó lenni ? Szinérváralja nagyközségben egy újonnan rendszeresített adóvégrehajtói állásra pályázat van hirdetve. Kérvények márczius hó 29-ig Bay főszolgabíróhoz adhatók be.

A vásárvám megváltását megfellebbezték. A

nagykárolyi vásárvámjog megváltására és a piacz terület megvételére vonatkozó legutóbbi képviselőtestületi határozat ellen Széchenyi Lajos városi képviselő felebbezést adott be.

$zaímármegyei Közlöny.

SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA

JÓKfll-UTCZA 2. SZÁM ALATT \?AN .

— Így csattan el egy csók és aztán meghalunk.

Én csendesen sírni kezdtem és azt hiszem, kívülem is sirt még valamelyik, mert mikor a lány azt mondta nekem:

— Ne sírj, kis sápadt fiam, mert fájnak arezomra hulló könnyeid, — akkor az a másik telelte:

— Hagyjál, mert jó sírni.

Aztán a szörnyű leketeség Magyarország felől szürkülni kezdett-. Lassan, mint egy halottasmenet vonult a szürke fátyol: előbbre, amig egy hegynek meghasitott nyergén átvillant az első fehérség. Még nem volt nap, csak az előreküldött fénye, a nap csak később jött vérvörösen, szinte gurult a sugaraknak előre megcsinált utjain. És nem néztem tovább, a fejemet lehajtottam és betakartam hosszú ujja- irnmal, csak azt tudom, hogy amikor újra felemeltem, a virrasztástól törtfényü szemeim megkápráztak a világosságon és egy faluból valahonnan felhallatszott a reggeli harangozás.

És én azt mondtam :

— Most menjünk, és ők jöttek. Gyors és szótalan visszavonulás volt, csak azon csodálkoztunk, hogy hogyan tudunk és mertünk mi ez uj és idegen és félelmesen nehéz utakon feljönni,

Mikor leértünk, ott már megkezdődött az élet és mi sorban kezet nyújtottunk a lányoknak, akiket az élet magával sodort.

Hazamentünk és otthon lefeküdtünk, mert fáradtak voltunk, aludni.