Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-09 / 10. szám
SZATMÁR MEGYEI KÖZLÖNY Tessék besétálni I Most kezdődik a legújabb, a legigazabb, a legőszintébb produkczió. Színházi előadás a szabad ég alatt dermesztő hidegben. Száz évig él aki végignézi, ezer évig aki elhiszi. Ingyenes előadás. Szocziáiisták és katonák, őrmestertől lefelé a belépti dij felét fizetik. Tessék besétálni ! A i pAlii ni — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — A képviselőház hétfői ülésén a tanitó- javaslatokat tárgyalták. Az állami és felekezeti tanítók fizetésrendezésóről szóló javaslatokat összevonták és egy általános vitát indítottak meg felette. A két javaslatot általánosságban elfogadták. Kedden a tanítói javaslatokat a Ház részleteiben is efogadta. Azután a választó- jogi javaslatok tárgyalása következett. Németh Károly előadó ismertette a javaslat alapelveit ! s polemizált a különböző kifogásokkal. A ja- i vaslat ugyanazon értelmi czenzus alapján áll, j amelyen az egyesült ellenzéké. A kormány i javaslata, mely kiterjeszti a jogot a munkás- j osztályra is, két millió 900 ezer választót fog i statuálni és megóvja a nemzeti érdekeket. A parlamentnek olyannak kell lenni, hogy minden társadalmi réteg súlyának és számának megfelelően legyen képviselve, A 30 éves korhatárról szólva kijelenti az elhangzott támadásokkal szemben, hogy a többséget e kérdésben sem osztály, sem pártpolitikai érdek nem vezeti. A keddi országgyűlésen az eddig gyerekesen makacskodó „ellenzék“ is részt vett. Ezek nevében gróf Apponyi Albert jelentette ki, hogy nincsenek megelégedve a választójogi javaslattal. A beszéd oda konk- ludált, hogy a kormány távozzék a helyéről, a többség kövessen el öngyilkosságot, hogy igy ők, az „ellenzék“ vehessék kezükbe a hatalom gyeplőjét. Lukács László miniszterelnök örömmel üdvözli azt a helyesebb felfogást, hogy az ellenzékiek ezúttal nem síppal, dobbal s csengővel dolgoztak, de Apponyi érveit nem helyeselheti. Apponyi a junius 4-iki történteket jogsérelemnek mondja. O — Lukács j — azt feleli, rá, hogy éppen a jogrend helyre- j állítása volt. Azután Lukács György szólt a ■ javaslathoz. Helyesli s elfogadja a javaslatot, j mert a vagyoni czenzus alapjáról átmegy az értelmi czenzus alapjára. A javaslatban nagy vívmányokat és elvi lépést lát. Észrevételei kapcsán megemlékezett a nők választójogáról is. Legalább annyit lát, hogy e kérdéssel foglalkozik az indokolás, de sajnálja, hogy a gyakorlati megoldásra a javaslat mitsem tesz. Ma már nehéz elzárkózni a női választójog j elől, legalább a diplomás nők részére. A ja- i vaslatot elfogadja. Szerdán a választójog általános tárgya- | lását folytatták. A munkapárt részéről Blanár Béla, Magyar Károiy és Rakovszky Iván, az ellenzék részéről pedig Giersvein Sándor és Novák János szólaltak fel. Csütörtökön, pénteken és tegnap a képviselőházban a választójogi törvényt tárgyalták, amelyet tegnap a Ház részleteiben is elfogadott. Tegnap beterjesztették a házszabályreformot. Az aj ül Ai. i#r •• •» 1 ^ Szatmárvárniegye küldöttségé a üerczeg- primásnál és a miniszterelnöknél Nagykároly városnak az uj gör. kath. magyar püspökség székhelye iránt megindított intenzív actiója —■ bármilyen eredménnyel végződjék is — örvendetes jelensége annak, hogy ez a kedvező körülményeinél fogva az északkelet közgazdasági és kulturális góczpontjául predeszinált város belátta, hogy nem jó! van igy, ahogy van és ezért—hacsak kifejezetten visszafejlődni nem akar —■ egy nagy rtekibn- diiléssel kell bekapcsolnia magát a modern fejlődésbe. Nagykároly ozidő szerint koldusszegény város, amelynek nagyrészben saját maga az oka Évszázados mulasztásokat, bűnöket kell pótolni és jóvátenni. Hogy kik voltak a mindenkori bűnösök a város természetes haladásának megakadályozásában, ennek kutatására a mostani idő nem alkalmas. Elég annyi, hogy végre valahára belátták, hogy tenni is kell a lakosság óhajtott jobb létéért és igy a sült galamb várás ósdi és lomha politikája szünőfélben van. Az ujjáébredési kísérletek nem inai keietűek ugyan, de határozott és komoly formát csak most kezdenek ölteni. Ennek egyik lelkes megnyilatkozása a gör. kath. püspökség elnyerése iránt tett lépések. Szomorú és elkeserítő körülmény azonban, hogy a püspökségnek Nagykárolyban való elhelyezését nekünk kérni kell és a szegénységünk daczára még áldozatokat is kell hozni érte, mert hiszen ha a,z uj püspökséget tényleg az egyes vidékeken veszélyeztetett magyarságnak az elolábositást czólzó áramlattal szemben való megvédése czéljából — és nem hátsó gondolatokkal a klerikálizmus nagyobb térhódítása előmozdítására — alapították : akkor azt másutt mint Nagykárolyban elhelyezni valóságos merénylet volna éppen a magyarság ellen. Az uj egyházmegye legtöbb hitközsége Szatmármegj'ében fekszik és ettől eltekintve Nagykároly város az uj egyházmegyének geográfiailag is természetes központja. Körülöttünk csapkodnak a mindjobban dagadó nemzetiségi tenger hullámai, legújabban magából Nagykároly városból is szítják a román nemzetiségi eiégütétlenséget, mig Hajdudorogon csak hírből ismerik az oláht. A dorogiak és környékbeliek gör. kath. vallásuk daczára szinmagyarok és ott az uj püspökség missióját nem tölthetné be. Ezek a körülmények — ugylátszik — ismeretlenek a kormány előtt és ezért határozta el Szatmárvármegye közönsége, hogy mindezeket feliratilag fogja a kormány tudomására hozni. Az igazság érdekében el kell ismernünk, hogy a nagykárolyiakat a püspökség elnyerésére vonatkozó akeziójukban város fejlesztési ambicziók is vezérlik, a vármegye azonban — amint azt Csaba Adorján főispán a herczegprimás el&tt tartott beszédében kitünően jellemezte — nem lokálpátri- otizmusból, hanem kizárólag a nemzeti ügy érdekében való magasabb szempontokból határozta el feliratát. A feliratnak a kormánynak való átnyuj- tása a múlt bét kedd napjára volt kitűzve, azonban ez a mostani rendellenes politikai helyzet miatt és más egyéb véletlen okok miatt csak komplikácziók és meglehetős nehézségek között történhetett meg. Ugyanis a feliratot átnyújtó küldöttség fogadási napja e hó 4-ére tűzetett ki, időközben azonban a kultuszminiszter személyében változás állott be. S már úgy volt, hogy a fogadás elmarad, midőn a főispán értesítést kapott, hogy Jan- kovich kész a kijelölt napon fogadni a de- putácziót. Csaba Adorján főispán, a küldöttség j vezetője már keddet megelőzőleg utazott a Én nem bántam, hogy tragédiát okozok, én j nem bántam, hogy meghalsz, én elhatároztam, j hogy nemet mondok. . . . A fiúnak akaratlanul kiszaladt a száján a czinikus mondat: — És igent mondtál. A leány fájdalmasan nézte a fiút. — Te veted ezt a szememre? Igaz, igent mondtam. Olyan zöldek voltak ezek a fák, olyan pompázó a vár, olyan frissek a begyek és olyan kedves szűk és kicsi az az utcza, amin sétáltunk, hogy nekem le kellett huny- nern a szemem és halkan, akaratlanul, bután egy sóbajos örömteli igent kellett mondanom. A fiú hallgatott. Észébe jutott, hogy ő ezzel a lánnyal többé Pesten nem fog együtt járni, hogy a karja ma melegiti utoljára a karját és nagyon messze érezte és nagyon messze akarta a leányt. Eszébe jutott annak a másik leánynak a karja, aki erélyes, vad s aki Budát és a csendet és a kibékülést utálja. A keskeny utcza fehér házsorát egy fekete vaskerítés szakította meg. Még zöldeltek odabenn a bokrok, egy-egy ág sok bágyadt, szomorú levéllel kinyúlt a vasrudak között és végigsimogatta a leányt. A leány leeresztette a kezét és ujjait végighuzogatta a kerítés alsó részén, a kövön. Azután mondotta: — Üljünk le erre a kőre. Itt ez a kert térré vágja ki ezt a mi utczánkat. Sok kék ég és aranyos napfény tör bele az eddigi csendbe, itt kell maradni egy kis ideig. S ott az utcza végén az ég van, az égnek keli lennie. Ennek az utczának meredeknek kell lennie, kellene, hogy vigyen fel a magasba s ott a végén, ott csak az ég van és alul a mélységben a tenger. Ugv kellene lenni. Te mesélted, hogy igy láttad valahol. — Igen, igy láttam valahol, ahol a tenger volt. De ez az utcza, ez nem vezet felfelé és lapos, ez esik, ennek a végén nem az ég van, hanem egy másik utcza. Mert. . . . mert egy más utczának kell ott lennie. Ezeket Jenő ingerült hangon mondotta és a leány nagyon fáradtan, hallgatagon nézett rá. — Jenő, te még ma nem beszéltél velem. Jenő, miért nem feleltél semmire, amit mondtam ? Minden mondatnál izgatottabb lett a leány. — Hallgatsz, amikor kérdízlek, szemed mozdulatlan ha rád nézek, karod érzéstelenül viszi az enyémet. Jenő, miért van mindez? Jenő, miért, hoztál Budára megint? — kiáltotta. Jenő karjához kapott, megszorította és rászólt: — Ne kiabálj, jön valaki. A túlsó sarkon egy fiatal fiú és egy leány fordult be. Karonfogva mentek, szótlanul nyugodtan. A leány melle erősebben emelkedett, mint a fiúé és szemeit alig nyitotta ki. Elmentek Jenőék előtt és a következő utcza- kereszlezésnél megállották. Kezet fogtak, a fiú mosolyogva mondott egy néhány szót és elment. A leány arcza mozdulatlan maradt, az egyedülvalóság volt rajta és nézett . . . nézett a fiú után . . . A leány újra megszólalt: — Jenő, mi történt itt? — Budán, szűk, földszintes utezákou nem lehet haragudni — felelte a fiú. Ezt mondta a fiú és a leány körülnézett és mikor látta, hogy az ég tovább is kéklik, a Vár tovább is büszkén áll, akkor azt felelte : — Igen, Budán nem lehet haragudni és Pest messze van és te idehoztál. — És az a leány Pest felé néz. — És én eljöttem ide, ahol muskátli nincs az ablakokban és ahol a szürke kövezet egyedül van az utczákban. Leejtette kezét az ölébe és mindig gyorsabban és gyorsabban mondta, süni rövid lélegzetet véve. — Én most néztem a kezemet, amelyet annyiszor megszorítottál és azt a helyet a kezemen, amelyet meg szoktál csókolni és azt mondom, hogy neked Pestre kell menned és ca ci* C3vrag*r3-«c 1». TEjrcivrei Bikszádi vízzel vegyitve az idei termésű savanyu bor kitűnő italt szolgáltat. A „Bikszádi“ természetes gyógyásványviz hurutus bántalmak ellen páratlan. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a „Bikszádi“ fürdő igazgatósága.
