Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-02 / 9. szám
< S Z A T M ARMEGYE1 KÖZLŐ V Y sára vonatkozólag. Pékár Gyula interpellá- cziót terjeszt elő s tisztelettel kérdi a miniszterelnököt, hogy az ország és közvélemény megnyugtatása végett hajlandó-e az ellene elhangzott vádakra felvilágosítást adni ? Lukács László miniszterelnök: Csak azért szól, mert a közvéleményt több irányban megtévesztették. A vádak egyik csoportja egyéni becsületében támadja, ezekre nézve a törvényszék a bizonyításnak helyt adott, de a bizonyítás elől a vádlók valósággal megszöktek. Ezekkel tehát nem foglalkozik. A második vádcsoport politikai természetű s ennek czélja az is, hogy a nemzeti munkapárt tekintélyét tönkre tegye. Bocsánatot kérek a szóért, de a legutálatosabb hi- pokrizisnek tartom, hogy emberek, a kik tudták, hogy pártkasszák vannak, most farizeus arczczal, égre emelt szemekkel dörögnek a pártkasszák ellen. A vád, a mire a bíróság nem engedett bizonyítást, 4.800,000 korona állítólagos eltulajdonítására vonatkozik. Erre azt mondja, hogy sem ő, sem a pénzügyminisztériumban alatta álló tisztviselők sem négymilliót, sem négy krajczárt át nem vettek, ilyet tehát az állampénztárba be sem szállíthattak. Ezek a dolgok, a melyekre a vád vonatkozik, olyan időben történtek, a mikor nem is volt miniszterelnök, de vállalja a felelősséget gróf Khuen-Héderváryval mindenért Az a kérdés, hogy oiyan pénz, mely az állam tulajdona volt, folyt-e be a pártkasszába? A miniszterelnök kijelentette, hogy nem és rendre kimutatta a hatalomra vágyó „ellenzék“ hamis vádjainak tarthatatlanságát. O felsége Lukács László miniszterelnököt kedden külön kihallgatáson fogadta és meghallgatta előterjesztéseit A Felség Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter lemondását elfogadta és megbízta Lukács miniszterelnököt azzal, hogy7 Zichy utódjára nézve tegyen előterjesztést. A csütörtöki ülésen bemutatták a miniszterelnök átiratát, a melyben jelenti, hogy a király gróf Zichy János lemondását a vallás és közoktatásügyi tárczáról elfogadta és helyébe Jankovich Béla államtitkárt nevezte ki. Ezután Némethy Károly terjesztette be a választójogi bizottság tárgyalásáról a jelentést. Az előadó indítványára a Ház elrendelte annak ki- nyomatását, szétosztását és az osztályok mellőzésével a Ház napirendjére való kitűzését. Szász Károlyt 131 szavazattal a képviselőház alel- nökóvé választották. A Ház ezután áttért a fiatalkorúak bíróságára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására, a melyet Kenedi Géza előadó ismertetett és ajánlott elfogadásra. Balogh Jenő igazságügyminiszter ismertette a törvényjavaslatot, a melyben a büntetőjog újabb irányzatai jutnak kifejezésre. A javaslat abból a szempontból indul ki, hogy a bűnre hajló fiatalságot, a gyengébb jellemüeket, a nagyvárosok, az ipartelepek fiatalságát nem annyira súlyos büntetéssel, mint inkább ja- vitónevelésseJ és hasonló szocziális munkával igyekezzenek a tisztességes társadalmi munkának megnyerni. Az országgyűlés pénteki ülésén báró Sennyey Miklós megindokolta, hogy miért lépett ki a Kossuth-pártból. Pirkner Ernő a közös legelőkről szóló törvényjavaslatot ismerteti. Községi ügyek. A városi mérnökök országos kongresszusa. A városi mérnökök országos szövetsége április 6-án Budapesten kongresszust tart. Közérdekűvé teszi ezt a kongresszust annak a felhívásnak a tartalma, melyet a kongresszus alkalmából a szövetségi elnök Magyarország összes városi mérnökeinek elküldött. A felhívás a következőket emeli ki: Az 1912. évi LVIII. t.-cz. 30. §-a kötelezi a belügyminisztert, hogy a törvény életbeléptetésétől számított két éven belül a városok szervezetéről, közigazgatásáról és háztartásáról, ugj^szintén a városi rendőrségek országos rendezéséről törvényjavaslatot terjesszen elő. A városi mérnököknek tehát már most meg kell mozdulniok, hogy ebben a létesítendő törvényben rendeztessék a városi műszaki ügyeknek és szolgálatnak nemcsak hogy fontos, de a városok fejlődésére nézve úgyszólván életbevágó legfontosabb kérdése is. Ezt csak úgy érhetjük el, ha mindannyian tömörülünk és igy emeljük fel mérték >dó helyen szavunkat, amely kell, hogy meghallgatást találjon a városi törvényalkotásánál, mert hiszen a városok czélszerü rendszeres és fokozatos műszaki fejlődésétől függ városaink jóléte, boldogsága, egész jövője. Mi, gkik tervezzük és elkészítjük a városok műszaki müveit, amelyek a városok előhaladásának, fejlődésének mind egy-egy mutató oszlopai, egész méltán követelhetjük meg, hogy munkánknak és alkotásunknak megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben is részesüljön s ez részünkre az alkotandó városi törvényben biztosítva legyen. Senkinek jogait nem bántjuk, de méltán megkövetelhetjük a magunk részére is mindazokat a jogokat a városok műszaki életének vezetékében és irányításában, amelyek bennünket képzettségünk, tudásunk, munkánk, erkölcsi'és anyagi felelőségünk folytán megilletnek. Vitassuk meg mindezt kongresszusokon és terjesszük fel jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz, hogy aztán szövetségünk keretében tovább dolgozhassunk megkezdett munkánkon, amely csak áldásos lehet városaink életére s amely bizonynyal meg fogja hozni számunkra is az elismerés gyümölcseit Pályázat jegyzői ailssra. Az avasfelsőfalui körjegyzőségben nyugdíjazás folytán megüresedett közjegyzői állásra pályázat van hirdetve. A mozi és a falu. Az utóbbi években szédületes arányú fejlődésen ment keresztül a mozi, amelynek kulturális értékét már elvitatni lehetetlen. Egyre több és több millió hódolt meg a mozi előtt és most már a templomokba is szabad az ut a mozi előtt. Magyarországon legújabban a falvakat fogja meghódítani a mozi az Országos Közművelődési Tanács támogatása mellett A Tanács elhatározta, hogy falvakban mozgó- fénykép-előadásokat rendez azzal a czéllal. hogy érdekes, do a nép erkölcseit, nem rontó filmekkel csempésze be a falvak lakosságába az ismeretek terjesztését. Próbaképpen először ötven községgel kísérlik: meg a dolgot, olyanformán, hogy a községektől csupán a szombaton este és vasárnap délután tartandó mozielőadások részére a község nagytermét vagv olvasókört, avagy az iskola termét kérik el. Nyáron nem lennének előadások. A vetítőgépet, a berendezést egy filmgyár szállítja. A gyárnak csak olyan filmet szabad szállítani, amelyet az Országos Közművelődési Tanács mozibizottsága erre a czélra elfogad, illetve kijelöl, ügy tervezik, hogy a műsor fele mulatságos boíxóság, esetleg erkölesnemesitő dráma legyen, a másik fele pedig, ezek közé beillesztve ismeretterjesztő előadások : milyen a kanadai tejgazdaság, hogyan fogják a tengeri halakat és hogyan konzerválják, hogy bányásszák a vasat, hogyan olvasztják, hogy dolgozzák föl, azután megint hogyan dolgoznak a hollandiai Mielőtt a Franklin-féle tulajdonképeni sarki kutatásoknak egyes epizódjait felsorolnám, az előbbivel való hasonlósága miatt e i helyütt említem meg az amerikai Adolphus Washington Greely-féle expedicziónak egyik drámai mozzanatát. 1881-ben Észak-Amerika részéről kéthajó küldetett ki egyszerre az északi sark kutatására. Az egyik Point Barrowra küldetett, a másik — a szóban lévő Greely-féle — a Smith Suniba, fenn a sarki polárison tol. Gre- ély különös nehézségek nélkül a Lady Frank- íin-öbölig jutott. A hajó itt lerakta az expedi- czió tagjait és fölszereléseit, majd útra kelt hazafelé azzal, hogy két év múlva visszajön az expediczió tagjaiért. Két évvel később a hajó, a Proteus, három ízben is mcgki6érlette, hogy a szigeten hagyott expediczióhoz jusson és tagjait hazahozza. A szerencsétlen jogviszonyok következtében, azonban teljes lehetetlenség volt a hajóval a közelükbe jutni. Greely pedig a kitűzött idő leteltével hasztalan várván a hazavivő hajót, és érezvén, hogyha még tovább is ezen a rettenetes vidéken marad, az expediczió az utolsó emberig elpusztul, útra keit az expediczióval gyalog, abban a feltevésben, hogy a jégen keresztül valahogyan sikerül majd elérnie az amerikai szárazulatot. Útra keltek ás csakhamar beállt a szokásos retteneÉ tes sarki drámának minden rémsége; éhség, dermesztő hideg, megfagvás, menetelés közben való holtan felbukás, kétségbeesés, skor- but, megőrűlés. Aztán bekövetkezett az az idő, mikor a bundákra meg a csizmákra került a sor. Greely szeletekre vagdalta a gazdátlanul maradt bundákat és csizmákat, ezeket adagonként kiosztotta az embereknek azzal a bölcs és erélyes figyelmeztetéssel, hogy most már nem szabad többé duskálkodni, mert jöhet még olyan idő. amikor a mai bőséges táplálkozás szintén kifogy. Időközben azonban — természetesen — a katonai fegyelem nagyon meglazult, az emberek nem engedelmeskedtek. Duskálkodtak, sőt loptak. Ellopták egymás drágaságát: a bőrszeleteket, meg a mohát. Egy Henry nevű katona volt az, akire a lopást néhányszor be lehetett bizonyítani. Greely joakarólag figyelmeztette Henryt, hogy drágán fogja megfizetni a lopott élelmiszereket, mert részben el fogja rontani a gyomrát, részben pedig mert — főbe fog lövetni. Henry azonban vígan lopott tovább. Junius 6-án ismét rábizonyították a lopást: egy darab bundaszijat és egy marók mohát lopott egy beteg társának a feje alól. Greely erre kiadta a „napiparancsot“ az agyonlövetésre. Két órával később, amikor J. B. Henry katona a kószálásból hazatért, eldördültek a lövések és csak azután olvasták fel a napiparancsot. Három évvel később, 1894, nyarán egy hajó, nem a „Proteus“, véletlenül talált az expediczióra. Az expediczió huszonöt tagjából tizennyolezan éhen haltak, a megmaradt hét, köztük Greely is, olyan állapotban találtatott, hogy közelebb voltak a halálhoz, mint az élethez. Visszatérve a Sir John Franklin-féle expediczióra, csak röviden említem meg, hogy Sir John Franklin nem riadva vissza a kanadai hósivatagok borzalmaitól, meg a sarki vidékek halálos veszedelmeitől, harmadszor is nekiment az északkeleti átjáró kierőszakolásának. Tudjuk, hogy Franklin két hajója, az „Erebus“, meg a „Tcrior“ 1847. márczius havában a Beechy-szigeten befagyott örökre. A sarki 48 fokos hideg olyan jégpánczélt vont a két hajó körül, amelyet áttörni földi hatalom nem volt képes. Az előző évben ugyanis már október 10-én beállott a téli éjszaka és százhúsz nap telt el, amig ismét megjelent a nap a láthatáron, a hidegfényű, sápadt korongjával. Hogy átlag a sarki expedicziók tagjai hogyan töltik el ezt a hosszú éjszakát, azt már láttuk. Ahogyan azonban a Franklin emberei kiizdötték át ezt a telet, az felülnöd minden képzeletet. Ilyen lehetett az a tél, mely megölte napjaink legrokonszenvesebb CJjKtfrujCJUTEJflC33»L3i A ,BiRszádi* természetes Gyógy-ásványviz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb. Gyógyhatása felülmúlja a hasonösszetételü külföldi ásványvizeket. Hurutos bántalmaknál páratlan. Az idei termésű savanyú borral vegyítve kellemes ital. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra küld a „BIKSZÁDI“ GYÓGYFÜRDŐ IGAZGATÓSÁGA.
