Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-16 / 8. szám
rfagyikísroSyj £Si3. február £6. 8. szám. XXXIX. éwfolya m. toj»taiwßsmeiaTn'a»i«t«Bi**o*i«*raaaiss«3SB£Ki SüYSBJUBKraí* SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és apyagi részét illető közlemények küldendők: .NA GYKÁítOLYBA.Dí J dkai-ut.cz a v.. sz. , Telephon 50 szám. Pártoktól független POLITIKAI L&P. KSegjeSenik miíaden wasáríiap. ELŐFIZETÉS! ÁRAK Egy évre helyben házhoz hordva 5K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér* sora 60 fillér' A I" || r I A választójog reformja, ahoi csak ! hozzányúltak a politikai életet -rfiindenütt J erős hullámzásba hozta. Nemdíak a különböző pártok között ütköztek mindenütt az ellentétes felfogások, hanem a nézetek eltérése, egyazon pártok kebelében is mutatkozott. Olyan jelenség ez, mely a világ minden államában észlelhető és -— amely alól Magyarország sem kivétel. A nemzeti munkapárt ma körülbelül kétszázötven tagból áll. Magában foglalja az ország intelligentiájának színét és virágát. A párt tagjai önálló gondolkozásu férfiak, természetes tehát, hogy olyan nagy kérdésben, mint a választójog, a felfogásukat nem uniformirozhatják. Hiszen nincsen ez másképpen az ellenzéken sem. Avagy ki állíthatja, hogy az erdélyi ma- gyarországért aggódó Bethlen István grófnak ugyanaz volna a felfogása a választójog kérdésében mint a partja radikális elemének ? Ha a többségi párt harmadfélszáz tagjainak sorában a parlamenti reform megoldásának módozataira nézve árnyalati eltérések vannak, úgy ebből bizonyára nem az következik, hogy ennek a hatalmas pártnak most már fel kell bomlania, hanem az, hogy ezekét a felfogásbeli külömbségeket át kell hidalni, és olyan megoldást kell találni, melynek nyomában j megnyugvás járjon. Ennek a megoldásnak j lé’esitése, a kormánynak hivatasa es Lu- j kács László csütörtöki nagy beszéde an- j nak a bizonyítéka, hogy a kormány ezt a j hivatást felismeri és az óhajtott czélt elérni is képes lesz. Arról, hogy a választójogi kampány a hatalmas többségi partot felbomlással fenyegetné, vagy csak meg is gyöngíthetné, hála Istennek nem is lehet szó. A i nemzeti munkapártnak szétmorzsolódása j valóban katasztrofális jelentőségű volna nemcsak Magyarországra, de az egész monarchiára. Nincs más párt, amely he- j lyébe iéphetne, amely biztos és szilárd támasza lehetne a kormányzásnak. A ko- alicziókkal való kormányzásból éppen j elég volt az országnak. Ez a politikai alakulás teljesen és tökéletesen csődöt mondott Nagy szerencse az, hogy ezeket a politikai igazságokat a nemzeti munkapárt tagjai tisztán látják* es nagy politikai érdeme Berzeviczy Albertnek, hogy ezt az igazságot olyan világosan és meggyőzően kifejtette. A választójogi kérdés igen fontos ugyan, de végre is az egész nemzeti eletet nem abszorbeálja. A készülő törvény nem szól egy örökkévalóságra. Hiányai javíthatók lesznek. A többségi párt szétmorzsolodásának nyomán azonban olyan khatolikus viszonyok keletkeznéneiw~«íí^yek az országra helyrehozhatatlan 'KarokKaP^árnának. A nemzeti munkapárt tehát ten fog allani, mint a 67-es szabadelvű politika képviselője és a választójogi kampányból megerősödve fog kikerülni, mert becsületes igyekezettel liberális demokratikus és a nemzeti érdekeket megvédelmező reformot csinál. II i piai mm — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — A király dr. Jankovich Béla belső titkos tanácsost, a magyar országgyűlés képviselőházának alelnökót vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá nevezte ki. A kormány választójogi reformjavaslatának első fejezetét, mely a választójogosultságról és a megválaszthatóságról intézkedik a képviselőház választójogi bizottsága csütörtökön általánosságban elfogadta. A bizottság negyven tagja közül tizen hangoztatták a har- minczéves korhatár leszállítását. Lukács László miniszterelnök csütörtökön együttesen válaszolt azokra az észrevételekre, Vezekiés. Irta : Verner Jenő. Szilveszter este volt. Ilyenkor, midőn a családok szivét melengeti valamelyes boldog, ünnepélyes érzés, az agglegények fütetlen szobájában kellemesen gondolatok vannak és a subjektivitások és megbocsáthatok ilyenkor. Végigjártam az utczát, azt a kegyetlen, vidéki sáros utczát, mintha nekem is menőkém lenne valamelyik jókedvű famíliához. De az agglegényé ilyenkor a füstös kávéház, melynek mutatós, festett jószága egyforma konven- ezionális mosollyal fogad minden rendű embert. Én is tartozom neki néhány banális bókkal, mely lehet sivárság is, gorombaság is, azonban ezen a Szilveszter-estén menedékhelyen volt ez az aglegény tanya. Betérten átülve, fázva, elkeseredve. Az egyik márvány asztalnál három fiatalember ült és meglehetős lármások voltak. Egyik már öklével csapkodta az asztalt, amit a másik kettő szinte restéit és figyelmeztették: — Jancsi! légy csöndben A pityókos ember nem törődött a Hintéssel. Szeme olyan tűzben égett, hogy szinte kiabált róla a delirium, össze-vissza beszélt, sőt néha szitkozódott. A pinczért szólítottam. — Kik ezek? . — Ez a kettő szabólegény, a részeg: kovács. — És miért engednek ide ilyen alakokat? —- Tűrnünk kell. Itt áztak el, le kell tehát vonni a konzequencziát — mondta Józsi pinczéri hidegvérrel. — Hát valami gyöngéd tuszkolás nem volna jó hatású? — Ólai a tűzre. Már a felesége itt járt a kovácsnak, de azóta duhajkodik csak igazán. Szegény asszony! Szitkozódott, siránkozott, rimánkodott, mindez borsó volt a falra. Részvéttel gondoltam az asszonyra, a pinczér meg folytatta ! Pedig ez a durva ember igazán engedhetett volna a könyeknek. A maiszterné szép fekete szemekkel, sápadt vértelen arczával olyan szenvedő volt. Es a kovács, üti, tessék elhinni üti. A durva öklözés nyomát most is viselte. Szerencsére itt nem merte bántalmazni, mert ezt el nem néztem volna. Mikor a négy éhező gyermekét emlegette, akik elől ez a véres szemű bestia elissza a kenyérnek valót, szinte elfeledtem, hogy üzletember vagyok és majdnem kidobtam ezt a sehonnait. Még a kis fiát is elhozta az asszony, hogy meggyőzze a gondatlan apát, odamutatta a nyári ruha alól kimeredt, ványa tagokat, a fagyszitta könyököt. A pinczér olyan színesen beszélte el, mintha állandóan csupa riportokat Írna az élet rejtelmeiből. A ráragadt stilus, vagy a valóság izgatta e elbeszélésében, még filozofálásra is ragadta Józsit. Végre is én üzletember vagyok. A kenyeret, ezt a keserű nehéz kenyeret kell megkeresnem és igv tétován kellett néznem ezt a bestiát, meg aztán ilyenekből él a kávés, nem a pikolókból. Ez a kovács mesésen tud költeni. Pedig az asszony megérdemelné, hogy j féltve őrizzék. — Talán nem szereti ez az ember a feleségét ? — A bizonyos. A kék folt tanúsítja a gyöngédtelenség e bizonyítékát. Micsoda gyilkos szemet vetett a feleségére, mikor az nem akarta, hogy a kis fiát, aki nem több 6 esztendősnél, leitassa. — Hogy hagyta itt a rabiátus embert? — Mig én az egyik vendéget kiszolgáltam, kirugdosta fiastól és kibuktak a hóra, Felállottam. A megtaposott igazság ébredt-e fel bennem, vagy a gondviselés engem rendelt-e ki a megtorló feladatra. Éreztem e perczben, hogy a vér a fejembe száll, előttem a fenyegető tekintetű ember, aki bestia, nem ijed meg a vértől, reám néz haíáimegvető szemével, amellyel kipeczéze vad szenvedélyének ökleinek kielégítéséül. — A különös helyzet belőlem, az agglegény csöndes vérű alakjából is hős formált és aztán összenéztünk. A részeg emberek balsorsa segített, ő volt a beszámithatatlanabb, a gyöngébb és a cselekedetet már utóbb meg is bántam, a tehetetlen embert, ki kell jelentenem, vegyileg tisztít aufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. i. a rom. kath. templom mellett. fllapittatott 1902. évben. Telep : Petö'fi-ut 59. szám.
