Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-21 / 51. szám
\ 1 Nagykároly, S9I3. december 21. 51. szám. XXXIX évfolyam. SZERKESZTŐSIG és MADCMVATkL . hová, h lap szellemi ó* anyagi részéi illető közlemények küldendők: N&ÖVKAEOliYBA N Jokai-utota 2. s.r. Telephon 50 szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. SWERTS LÁSZLÓ. FQMUNKATÁRS: ZOLTÁÜ BESUO. SüSegieSaiisk minden vasárnap. ' . ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 kor. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttór“ sora 60 fillér riiini. " i n. KaráesöBy. Mi, akik szerény krónikásai vagyunk ;.z eseményeknek, akik figyelemmel kisérjük a közönség izlésváltozását, íejlődését, kedvteléseit és hangulatait néhány év óta mar szomorúan tapasztaljuk, hogy az ünnepek már nem bírnak azzal a nagy, ki- békitő jelentőséggel, amellyel még néhány évtized előtt bírtak, nz anyagiasság, a kenyérkereset nehéz küzdelmei döntötték már ezeket —- a hétköznap árvizéből lombos faként kiálló —- ünnepnapokat is. És ehhez a tényhez hozzájárul az is, hogy különösen a világpolitika szempontjából már evek óta folytonos tulcsigázott, ideges állapotban él az egész világ. Az embereknek ma alig marad idejük a napi munkától és kínlódástól ahhoz, hogy egyáltalában ünnepeljenek. Az ünnepnapok is nyomtalanul múlnak el az ember fáradt teste és elcsigázott lelke felett. Épen ennek a ténynek az alapján örülünk mi annak, hogy mégis van egy ünnep, ameiy oly közel férkőzött az emberi lélekhez, hogy minden küzdelmen, minden bánaton és fájdalmon keresztül is megtartja, megünnepli és megünneplésére nemcsak időt, hanem pénzt is áldoz. A karácsony ünnepe még ’ma is, a sok öklözés és durvaság között is ünnep maradt. Hogy ez igy van, annak két okát láthatjuk, mind a két ok a karácsony ünnepét körülvevő misztériumban található meg. A többi ünnepek, husvét, pünkösd, mind sokkal elvontabb eseményeknek a megünneplése, mint a karácsony, amely a gyermek Jézus megszületését ünnepli. Jézus fogalommá vált ugyan az egész emberiség gondolkodásában, de azért mégis érijük a születését, közel fekszik értelmünkhöz, míg a feltámadás es a szentlélek, tüzes nyelvek ünnepe csak a dogma talapzatán nyugodva tölti be a lelkeket. A másik ok pedig az, hogy ez az ünnep nemcsak Jézusnak, hanem a gyermek Jézusnak az ünnepe. Hiszen a XX. századot mindig a gyermek századának neveztük. És joggal. Az a sok türelem, kitartás, munkaerő, amellyel egy mai munkás dolgozó ember kenyere után jár, csak a gyermek iránti szere tétből fülik. A gyermek ennek a századnak a védőszentje. Az állam, * a társadalom, az egyének csakis a gyermekért élnek és a gyermekért küzdik végig az életet. A gyermek ünnepét tehát még ebben a lihegve futó világban is megüli minden ember. Ez az, hogy a jelenlegi — állítólag borzasztóan durva — világban egyedül a gyermek ünnepe az, amelyet az érző emberek mindegyike és az összes emberek í nagyobbrésze megtart, igen szép perspektívát nyújt a jövőre nézve. Valamikor meg fog szűnni az a hadi és gazdasági feszültség, amely az egész világot ellepi most, valamikor el fog következni az a bizonyos jobb kor, meg fog szűnni ez a horribilis drágaság és akkor ismét életre fog kelni a mai gyermekekben az igazi családi élet iránti érzés, a meleg otthon iránti szeretet. Lehet, hogy a szocializmus és a vele kapcsolatos teóriák is a gyors gazdasági emelkedést jelentené, ha a gyakorlat alkalmazná őket, de a családi élet melegét valószínűleg kihütené És ezen fog valószínűleg megtörni minden kommu- msztikus törekvés. De egyszersmind ezen fog felépülni egy konszolidált állapot, amelynek alapja a család lesz. A gyermek ünnepe a karácsony és nemcsak a mai gyermekeké, hanem késő évtizedek, vagy évszázadok gyermekeié. Ameddig a kenyérkereset, a küzdelem a létért oly heves, mint ma, addig pihenés, üdülés lesz a karácsony, ha pedig elérkeJézus Rómában. (Legenda.) A pápa maga pontifikáit a San Pietróban karácsony napján. Alabárdos szolgasereg járt előtte, fényes bokrétás svájci csapat kísérte hordszéket. A fejére tette a tiárát s úgy koronásán áldotta meg a bambinot, ki a jászolban fekvő Jézust jelképezte. Ahogy elvégezte a szertartást s végigcsókolta papucsát a kiválasztottaktól, ragyogó mentére! újra visszatért, a nehéz arany pásztórbolot egy bíboros vitte előtte. A sixliui kápolna bejárója előtt egy sápadt arcú, sebes lábú alak állott eléje. Egyszerű gyolcsing fedi termetét s véi'telen arcán az az átszellemült kifejezés, mely azok orcáját üli meg, kik bele tudnak látni a lélek minden redőjébe s akik számon tudják tartani még az elsiratlan könnyeket is. Az alabárdosok elhaladtak mellette, anélkül, hogy észrevették volna, csak az arany pásztorbotot vivő biboros vette észre, amint útját állotta. — Távozz előlem 1 —• szól a biboros. De az alak all némán, mozdulatlanul, őszentsége hordszóke hordozol kénytelenek voltak megáiláni. — Ki vagy te s hogy merészelsz ide tolakodni? — szólt rá újra a biboros. — Nem tudod kinek a háza ez ? — Te mondád — .szólalt meg az alak. — Ez a Jézus háza. — A rókáknak barlangjaik vannak, az égi madaraknak fészkeik, de az ember fiának nincsen fejét hová lehajtani. így kesergett egykor az, kinek a nevével hivalkodol. Miként lehetne ez az ő háza, kinek nem volt fejét hová lehajtani ? — Ki vagy te, hogy igy mersz itt beszélni — szólalt meg a pápa, hordszékéből kihajolva. — Nem ismersz? — kórdé az alak. — Nem láttalak soha. Ha alamizsna kell, alamizsnázom . . . — Én vagyok ama Jézus, kinek helytartójául mondod magad. A székét hordozó szolgák babonás ámulattal meredtek rá egy pillanatig, azután szét- rebbentek a loggia folyosója felé. A hordszék ott maradt, őszentsége kilépett. — Jézus, a názárethi ? — Te mondád. S ki vagy te? — A helytartód uram, ama Péternek, Simeon fiának az utódja, a világ királya. — Tövisekkel koronázkodol ? — Nem, itt a koronám a fejemen. Itt ez a pásztorbot, a jogarom, mit a szolgám tart. — Az én lábaimat az ut porától egykor Belhániában egy sanyargatott asszony könnyei mosták és te szolgáidat is bíborban járatod. — Mondom, hogy a föld királya vagyok. — Ki tett meg királlyá ? — Te. Te mondád, hogy boldog vagy Simeon Bar Jéna, a te neved legyen Péter szikla és ezen a sziklán épitem én felazanya- szentegyházamat. Te mondád, hogy legeltesd juhaimat, legeltesd bárányaimat. Énnek a jelvénye ez a pásztorbot. És én most legeltetem őket, — az egész világot. — Én halász voltam, mikópen beszélhettem volna a bárányaim legeltetéséről ? Én egyebet mondottam a Zebedeus két fiának: Tudjátok, hogy csak a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, az ő nagyjaik hatalmas- kodnak rajtuk. De nem úgy lészen közietek, hanem aki közietek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok és aki köztetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. — E szavadról ismerek reád uram. Hisz épp azért neveztetem én magamat a szolgák szolgájának. — De ugyanúgy cselekszel-e ? — Igen, Uram. Ez a fény és arany, mit itt látsz, nem az enyém, az mind a tied és az isteneké, kinek jobbfelén ülsz. — De erre jártomban hallottam özvegyek sirását, kik fiókáikat siratták, láttam megkínzott nyomorékokat, kiket a te parancsodra gyötröttek meg, láttam sirókat, kiknek könnyeit nem te szárítottad, hanem patakoz- tattad. Láttam máglyákat, ahol embereket égettek, láttam kinzó kamarákat, láttam annyi gyötrelmet, hogy újra igy könyörögtem az én atyámhoz: Oh, bár ezt a poharat távoztattad volna el tőlem ! SB ~ —--. Modern ruhafesíés bár- jj mily divatszifife wi NAGYKÁROLY, r "t ■■ ■ r ~ .. ItMájt Srtéchenj?i-ti$C2£ ;ájeF ] 43. sztárt!, as r-óns pá: kaíh. 1 jiu Modern és tartós plissézés WP és guowlérozás elemi fiúiskola mellett» ........... ... ■?"——
