Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-23 / 47. szám
S2ATMARMEGYEI KÖZLÖNY denkori kormány bizalmi emberének, a főispánnak, ugyanakkor tessék a többségben levő vármegyei pártnak is. Könnyű belátni, hogy az ilyen két oldalról szorított köztisztviselő nem mindig a közérdek hü és pontos szolgálatát tartja szem előtt, hanem főképpen a saját állásának, kenyérbeli exisztencziájának érdekeit. Az efféle veszedelemnek a kinevezett állami tisztviselő nincs kitéve. És sokkal függetlenebb és szabadabb szolgálatai feladatainak ellátása körül. Ezt jól tudják mind a municzipalis- ták, mind a czentralista politikusok. Sőt az igazi önkormányzat hívei éppen az önkormányzati tisztviselők államosítása által az önkormányzat egyik nevezetes fogyatkozását akarják kiküszöbölni, hogy z önkormányzati elv annál tökéletesebben megvalósulhassson. Az állami közigazgatást már meg- érlelték a viszonyok. Az igazi közvélemény mintegy hangosan követeli. Éppen azért az előkészületi cselekményeket szívesen fogadja és várja a kormánynak tüzetes javaslatát a közigazgatás rendezésére nézve. Ugyancsak ebben az irányban mozog a kormánynak javaslata a községi és körjegyzők fizetésének rendezésére vonatkozólag. Ennek a törvényjavaslatnak egyik sarkalatos intézkedése, mely a jegyzői gyakornokok, a jegyzői pályára menők támogatását czélozza, hogy ez által is erre a pályára menő fiatalságot buzdítsa. Az üdvös intézkedésnek kettős czélja van. Egyik, hogy a már jelentékeny exiszten- cziává tett jegyzői állásra minél többeket vonzon és igy a közigazgatás államosításakor minél nagyobb és jobb tisztviselői kar álljon rendelkezésünkre. A másik pedig, hogy a többi közigazgatási és jogászi pályákon könynyitsen, ezek túlzsúfoltságát megszüntesse. Aki ismeri közigazgatási szervezetünket, az tudja és méltányolja, hogy a községi és körjegyzői kar mily hatalmas munkakörre hivatott. Azt lehet mondani, hogy a községi közigazgatás alkotván gerinczét az egész köz- igazgatási apparátusnak, a községi és körjegyzők működésén nyugszik az egész közigazgatás. Ez a kar pedig most már magasabb képzettségénél, de főként gyakorlati iskolázottságánál fogva képes a magasabb közigazgatási szolgálatokat elvégezni és igy a közigazgatás általános rendezésénél a községi és körjegyzők azonnal bekapcsolhatók a közigazgatási tisztviselői kar hierarchiájába Ennek a rendezésnek úgyis abból kell kiindulni, hogy a községi közigazgatásnál kell kezdeni a köztisztviselői pályát. Ez eddig egy teljesen elválasztott terület volt a többi közigazgatási ágaktól, mert eddig a vármegyei tisztviselő a szolgabirónál kezdődött. Ez a jegyzői fizetésrendezesi javaslat tehát mintegy átmenet, áthidalás jellegével bir a mostani állapotból a közigazgatási általános rendezés állapotába az állami igazgatás alapján. S igy az önkormányzati hatáskör, valamint a közigazgatás vitelének állandósága, pontossága s ré.-zre- 1 hajlás nélküli kiszolgáltatása biztosítva lesz. 8 Bili; llilpl. A helyzet változatlan. Az ellenzék még mindig csak taktikázik. S mig ki nem fogynak az ostromlók a többé-kevésbbé gyerekes triik-- kökből és ki nem apad az ötletek forrása, addig az ellenzéki választók komoly figyelmét érdemlő részvét! ensége mellett és az ország elfogulatlan, dolgozni vágyó közönségének lesújtó Ítélete daczára is folytatni fogják az eddigi taktikát. Úgy látszik, már nem valami gazdagon bugyborékol az öltetek nem éppen kristály- tiszta forrása; legalább erre enged következtetni Andrássy Gyula grófnak a feloszlatásra vonatkozó kívánsága, melyet a Ház üléséti indokolt meg szokatlan hevességgel. Andrássy- nak ez az inditványszerü ötlete, mivel hogy nincs jogunk kételkedni a kifejezett óhaj őszinteségében, azt mutatja, hogy az alkotmánypárt vezére nagyon türelmetlen már s beleunt a harczba, beleunt a hatalomra való várakozásba. Kétségtelen, hogy nem egy tetszetős ok a feloszlatás sürgőssége mellett szól s mi magunk is azt szeretnék, ha a nemzet minél előbb abba a helyzetbe juma, hogy lesújtó ítéletet mondjon az ellenzék fölött, mely akkor, mikor az országot és monarchiát a külháboru veszedelme fenyegette s készültlenségünk miatt talán még nagy vér és pénzáldozatok árán sem lettünk volna képesek megmenteni. Magvarország területi integritását, másfél évi technikai obstrukczióval megakadályozta a véderő szükségszerű reformját. S óhajtanok, hogy minél előbb Ítélkezzék a nemzet azon ellenzék fölött, mely az ország mai súlyos gazdasági helyzetében és a nemzetközi pénzpiaczczal kapcsolatos finaneziábs állapotában is senki által kétségbe nem vonható határozott veresége daczára és kizárólag hatalmi czélokból, mesterségesen felszínen tartóit botrányokkal elvonja a közfigyelmet a pozitív munkától és megdermeszti az ébredező energiákat, holott a Balkánon beállott korszakos változások minden magyar számára kétszeres kötelességgé teszi a pozitív munkába való részvételt s a gazdasági térfoglalásert való nemes versengést. 5 S ha Tisza István az ellenzéki bünlajstrom daczára sem siet eleget tenni Andrássy gróf óhajának a Ház mielőbbi feloszlatását illetőleg annak bizonyára az is egyik oka, hogy Tisza épp oly kevéssé állapítja meg az ellenzéki vágyaknak megfelelő módon a maga taktikáját, mint amily kevéssé valószínű, hogy az ellenzék Tisza óhaját iparkodnék taktikai terveinek a kigondolásában respektálni. De ha egyáltalán, kiváncsi volt az ellenzék azokra az okokra, amelyek a parlamenti idő előtti feloszlatását akadályozzák, megszerezhette az óhajtott informácziókat Tisza Istvánnak abból az okfejtéséből, amely Andrássy Gyulának erre vonatkozó érdeklődésére válaszként hangzott a Ház multheti ülésén. Jótékonyság. Még ragyogó fényözönben fürdik az őszi égbolt, még vidáman ugrándoznak kerti fáinkon kedves vendégeink, a ezinkék, — de a hűvös esti lég int a közeledő télre, a közeledő De mennyiben érdekli önt ez a dolog? — Mert azt az embert én öltem meg. Őszintén megvallva, hisztérikának tartottam. Hogy valaki vall a ránehezedő gyanú súlya alatt, az gyakori, de, hogy valaki ilyen súlyos dolgot magára valljon, minden kényszerítő ok nélkül, főleg mikor a felfedeztetése s igy büntethetősége szinte teljesen kizárva, az józan eszünek nem tételezhető fel. Kérdeztem, kételkedtem, de lassanként meg kellett győződném, hogy igazat mondott. Történetét igy adta elő: — Menyasszonya voltam Portöreőnek, de atyám, ki ősei nevére rendkívül büszke volt, nem egyezett bele házasságunkba. Régóta politikai ellenfelek is voltak s régi gyülöltség választotta e) őket. Én azonban nem akartam eltűrni az apai zsarnokságot s kijelentettem Portöreőnek, hogy a kedvese leszek, hogy ekkép kényszeritsem atyámat, hogy házasságunkhoz utólag belee|tyezését adja. Megbeszéltük a dolgot előre. O cselédségét elküldötte hazulról és én hét óra körül besurrantam lakásába. A kedvese lettem. Inkább dac vitt rá, mint szerelem. A pásztoróra után megakartam beszélni az ezután valókat, miképp eszközöljük ki atyám beleegyezését házasságunkhoz De Portöreő a szemem közé nevetett. Drágám, szólott hozzám, maga a szeretőm lett, nekem az elég. Én sohase vennék nőül olyan leányt, aki már a, szeretőm volt. És újra gúnyosan kacagott. Én könnyekre fakadtam, könyörögtem, szemrehányást tettem, elégtételt követeltem. Elégtételt? szólott s egy bankjegyet nyújtott át. Ekkor az asztalon heverő browningját felkapva, belelőttem. Néhány perc múlva kiszenvedett. En visszanyertem teljes lélekjelenlétemet, mindent rendbehoztam a szobában és \ észrevétlenül, amint jöttem, sikerült távoznom is. Mondhatom, uram, sem akkor, sem most a legcsekélyebb lelkifurdalás nem bántott. A vizsgálat során reám, mint meggyőződhetett, a legcsekélyebb gyanú sem háramlóit. Megértettem a dolgot, azaz, hogy teljesen megértettem, hogy mi kép s mely okok folytán állt be a tragédia, de egyet nem értettem. — Ön mindent elmondott, — de most már azt szeretném tudni, hogy miért mondta el mindezeket nekem? Félt a felfedezéstől? — Nem. A, vizsgálat már évek óta befejezve, nem látom be, hogy mit segíthetett volna rajtam, ha önnek, vagy bárkinek elmondom az igazat. — A lelkiismeretfurdalás bántotta? — kérdém. — Nem. Ma még egyszer elkövetném. Egyáltalában nem is tehettem volna egyebet, — felelt hidegen. — De hát akkor mi oka s célja volt az igazság felderítésével ? — Nem bírtam tovább a titkot őrizni. Valami iszonyatos kint okozott ennek a titoknak az érzése. Nem bírtam magammal. Ne higyje, hogy lelkiismeretem háborgása volt, vagy tán erkölcsi érzés, hogy a büntetés elszenvedése után vágytam volna. Nem. Csak a titkot nem birlam elviselni. Ez a titok valósággal kínzóit, még pedig főleg amaz idő óta, hogy a hírlapok értesítése szerint a vizsgálatot végleg beszüntették. Nem bírtam magammal. Atyámnak nem mertem felfedni, bizalmas barátnőm nem volt. Már- már a komornámnak akartam elmondani, de mégsem tettem, nagyon is csacska személy . . . Végre eszembe jutott, hogy rá bízom titkomat egy ügyvédre, kit a tiszte és a törvény titoktartásra kötelez. Hosszas keresgélés után végre önt választottam. Megelőzőleg érdeklődtem jelleme iránt s mindenütt megbízható embernek festették s igy végre elmondhattam. — Fel akarja magát jelenteni s rám bízni a védelmét? — kérdeztem. — A világért sem. — Hogy ne kelljen egyedül hordoznom a titkot. Nem bírtam tovább. Nem bírtam. Végre elmondtam s most nyugodt leszek. Önnek esküje s hivatása titoktartást farancsol, tehát árulástól nem tarthatok. — És ha én sem bírnám a titkot tartani ? És ha elárulnám ? — Azt nem. Letagadnám s önnek nincs bizonyítéka ellenem . . . ... A minap olvastam a hírlapokban, hogy rejtélyes ügyfelem — utolsó látogatásakor a nevét is megmondta — meghalt. Beszélgetésünk után férjhez ment. Gyermekágyi láz ölte meg. Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. Hauffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utcza 1. sz. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petőü-utcza 59. sz. Bármily kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Piisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. IW* Minta után való festés I Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
