Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-09 / 45. szám

S '/• A T --A A R M E G V E 1 KÖZ ö N Y A vármegye közigazgatási bizottsága. f. hó 7-ón tartotta meg rendes havi ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A bi­zottság választott tagjai közüj mindössze hár­man vettek részt: Falussy Árpád, Madarassy Dezső és Tóth Mór. Napirend előtt elnöklő főispán felkéri a bizottságot, hogy beható tárgyalás után álla­pítsa meg azt az arányt, mely szerint az árvíz által sújtott lakosság miképen s járásokra te­kintettel milyen arányban volna a rendelke­zésre álló segélyösszegből segélyezhető. Töb­bek hozzászólása után a bizottság elhatározta, hogy csak a belsőségekben kárt szenvedettek segélyezésére szorítkozik. A bizottság a ren­delkezésre álló összeget az árvíz által legjob­ban sújtott 5 járás között a következőkép osz­totta fel, még pedig a fehérgyarmati járásnak 18 ezer koronát, a szatmári járásnak 9 ezer koronát, a nagysomkuti járásnak 3 ezer koro­nát az avasi és nagybányai járásnak 2—2 ezer koronát, Szinérváralja es Szakasz községek­nek 1—1 ezer koronát juttatott. Elnöklő főispán ezután kegyeletes sza­vakkal emlékezett meg Dr. Sehönpfiugk Ricliárd elhalt tiszti főügyészről. Úgy a maga, mint a bizottság fájdalmá­nak és részvétének adott kifejezést, mely a vármegye tisztikarát és közönségét Schönpflugh elvesztésével ért csapással érte. Indítványára a bizottság az elhunyt főügyész hozzátartozói­nak jegyzőkönyvi mély részvétét fejezte ki. Az alispán jelentése különösebb említeni valót nem tar­talmaz. Útlevelet kért 633, útlevelet nyert 567, visszavándorolt 15 egyén. A tiszti főorvos. jelentése szerint, újabb kolera-eset és hólyagos­himlő elő nem fordult.. A vármegye egészség­ügyi helyzete eléggé kedvezőnek mondható, amennyiben mindössze 5 községből érkezett j jelentés járványosán fellépett fertőző beteg- j ségről. Az érendrédi gyógyszertárnál a főor- ! vos vizsgálatot tartott, mely alkalommal a gyógyszerész részéről elkövetett súlyos vissza­éléseknek jutott nyomára, miről alispánnak jelentést tett, hogy a gyógyszerész ellen szi­gorú eljárást inditson. A kir. tanfelügyelő l jelentése szerint a vármegyei népoktatás ügyé- j ben különös intézkedést igénylő mozzanat elő nem fordult. Több készséggel megindította a tárgyalást a kir. tanfelűgvelő azon községi hozzájárulásokra nézve, melyek biztosítása szükséges ahhoz, hogy azon községben állami | kisdedóvó szerveztessék. Rf-mény van reá, I hogy a jövő évben néhány kisdodóvó enge- I délyeztotik. Az áliantépifószeíi hivatal jelenti, hogy a törvényhatóság területén átvo­nuló állami és törvényhatósági közutak a ked­vező időjárás folytán jókarban voltak. A me­zőteremi állomáshoz vezető közút kiépitését a kereskedelmi miniszter elrendelte. A pénzügylgazgató bejelenti, hogy egyenes adóban befolyt 166,663 K 87 fillér, Í41.344 koronánál kevesebb, mint a múlt év hasonló szakában; haddijban be- ! folyt 5185 K, 12,620 koronával kevesebb, mint I tavaly okt. hóban; bélyeg- és jog illetékben i 129,366 K, 50559 koronával több, mint tavaly okt. hóban; bor- és husfogyasziási adóban 28,212 K 27 f, 9378 koronával több, mint a múlt év hasonló szakában. Ezután az árvaszéki elnök, a kir. ügyész j és a törvényhatósági főállatorvos adták * elő | havi jelentőseiket. A gyámügyi felebbezések ismét nem j voltak elintézhelők a bizottsági tagok meg 1 nem jelenése folytán. Az ülés fél 12 órakor véget ért. Kormán^ssgély a földbirtokosoknak. Értekezlet a városházán. A válságos l9l3-iki esztendő nyomasztó sullvával különösen a földtulajdonos osztályra, a földbirtokosokra és kisgazdákra nehezedett. Megértette ezt a válságos helyzetet a kormány is és utat keresett arra, hogy a földtulajdonos- osztályt megmentse a végveszélytől. A magyar kormány preventív intézke­déssel akarja kimenteni földbirtokosainkat a nyomor fenyegető szájából. A kormány ugyanis nagyobb összegeket helyez el külön­féle bankokban a földtulajdonosok számára, melyből azok alacsonyabb kamat inellett köl­csönt vehetnek fel. A nagyobb földbirtokoso- kat a bankok, a kisgazdákat a hitelintézetek utján juttatják ilyen olcsó kölcsönökhöz, me­lyekből a földbirtokokra felvett más terhek nagy kamatait is fizethetik. Ez ügyben f. hó 6-án Csaba Adorján fő­ispán értekezletre hívta össze a megye főszol- gabiráit, akik közül megjelentek: Péchy László, Jékey Sándor Uépessv László, Bay Miklós, Galgóezy Árpád, Kovács Sándor, Damokos Ferencz és ezenkívül Tóth Tibor szoigabiró, Lázin Tivadar tb. szolgabiró, Gájássy Sándor körjegyző és Nagy Bálint utbiztos. Az értekezlet tagjai oly értelemben hatá­roztak, hogy megfogják állapítani, hol milyen mennyiségben van szükség kormánysegélyre s ez észleleteiket egy újabb értekezleten be­jelentik. A kormány gondoskodása folytán tehát a földtulajdonosok éppen a legnehezebb téli időkben jutnak oly segélyhez, amely nélkül a legnagyobb nyomor elé néztek volna Yárosi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete ma délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozata: Az apolló mozgó színház igazgatósága Weisz Mór kereskedő erdőszentgyörgyi lakos kérelme a városi színházbérletére vonatkozólag, megkötött szerződés módosítása s annak meg­engedése iránt, hogy a vetítőgépet a színház karzatán állíthassa fel. A nagykárolyi izraelita nőegylet kérelme az általa fenntartott népkonyha segélyezés iránt. Linhart Vilmos kérelme a szinházfűggöny hirdetés jogának bérbe adására vonatko­zólag hozott 167—913- kgy. számú véghatáro- zat módosítása iránt. És a köpenyem zsebéből kivettem a re­volveremet. Azzal útnak indultam. Az esővíz már kezdett beszikkadni a földbe, nyirkos levegő suhant keresztül a iákon; egvébbként mély­séges csönd volt. A köpenyemet összébb fog­tam, rátértem a gyalogösvényre, amely a kocsiuttal párhuzamost kígyózott végig az er­dőn. Az átázott sárga levelek lépteim nyomán valami különös siró hangot hallattak. Már vagy egy negyedórája haladtam az utón, amikor oldalt a sűrűben gyanús nesz támadt. Mintha emberi léptek lettek volna. Megálltam és hallgatcdztam. Semmi! Eh, — gondoltam, bizonyára egy gyik siklott keresztül a cserjéken, vagy talán egy nyulat ugrasztottam ki a búvóhelyéből. Ily módon megnyugtatván önmagamat, tovább mentem. Alig haladtam tiz-tizenöt lé­pést, a zörej a bokrok között megismétlődött. Senki sem foghatja rám, hogy ijedős természetű lettem volna, de amikor ott álltam egyedül, egy ismeretlen erdő kellős közepén, a mind sűrűbbre váló esti szürkületben, ön­kéntelenül megremegtem. Kezemet zsebembe mélyesztve, ujjairn görcsösen tapadtak oda revolveremhez. Nehány lépést tettem még, amikor a bokrok közül felém ugrott valaki. Kiáltani akartam, de a hang megakadt a torkomon. — A pénzedet — kiáltotta támadóm s megragadta a mellemet. Csak a villogó sze­meit láttam. — Odaadom — s/.ólltam rekedten s a zsebemből kirántva a revo'vemnet keresztül­lőttem a fickót. Megtántorodott. Szeneivel csodálkozó, fájdalmas, szinte megrázó pillantást vetett fe­lém, azután összeesett. Én pedig folytattam se, utam. De az a tekintet, melyet a Halálra sebesült rám vetett, nem hagyott nyugodni. A itgkülönfélébb gon­dolatok cikkáztak át agyamon Ki tudja, minő szánalmas sors, minő szomon balvégzet kész­tette ezt a szerencsétlen eirnert, hogy vad módjára az erdőn barangoljon Talán a végső kétségbeesés bírta őt arra, ho,y rabolni men­jen ? Istenem, hiszen aunyifélejyomoruság van ezen a földgolyón? Ki ismerne ki értené meg valamennyit? Azután meg a-a gondoltam, hogy elvégre is orvos vagyok,-, bárki legyen is az, aki véres sebével a közeimben fekszik, kötelességem, hogy segitsok rajt, ha tudok. Visszafordultam. A sebesült még ott feküdt aryalogösvóny mentén, mozdulatlanul. Gyors »határozással feltéptem a ruháját; sebére, ámenből lassan szivárgott a vér, szükségkötóst «kalmaztam, homb'kát esővízbe mártott zsekendőminel megdörzsöltem, s a fejét gályákból levelekből rótt párnára fektettem. Alig készültem el a mentósbe^zükséges legsürgősebb teendőkkel, úgy rémiéi mintha a távolban valami fény csillant vo»a meg a fák között. Most már a lovak dobosát is hallottam. Majd a kocsikerekek zörgését és ostorpattogását. — János — kiálltottam teljes erőmből. Meghallotta. És a lovak közé suhintott. Nehány perc múlva mellettem volt. — János — szólítani a? izgalomtól re­megő hangon —- itt az ösvény mellett egy sebesült ember fekszik. Ezt a kocsiba kell emelnünk . . . Majd hazavisszük a kastélyba hozzád . . . A sebesültet ketten föltettük a kocsiba. Húsz perc múlva a kastélyban voltunk. Egy öreg szolga került élénk és szomorú hangon jelentette : — Az öreg méltóságoz ur az imént le­helte ki a lelkét : Megnéztem a halottat. Egy negyedórával ezelőtt talán még segíthettem volna rajta Egy negyedóra. Ugyanaz az idő, amit a „másik“-nál töltöttem. Elszorult a szivem, kétség mardosta a lelkemet, vájjon helyesen cselekedtem-3 ? Föláldoztam az öreg báró életét, mialatt egy semmirekellőét megmentem. Mert a fickó megmenekült. Két hét múlva talpra állott. Hogy hol van most ? Itt — nálam. Az inasom. Tiznöt év óta hűségesen „szolgál. Szorgal­mas, becsületes, ragaszkodó. Ő a jobb kezem : a Péter. Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéle­tesebb festése. Mauffel Sámuel Bőrkabátok, keztyök festése. Minta után való festés I Bármily kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisjtó Nagykárolyban, Plush és barsonyok flözölése. Kölcsey-utcza 1. SZ. A róm. kath. templom mellett. Hely : Petőfi-Utcza 59. SÍ. Vidéki megrendelések pontosan eszközöl­tetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents