Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-13 / 28. szám
flaggy károly, Í9I3. Julius 13. 28. szánt. SZATMÁRMEGYEI POLITIKAI L IP Ul-'I'.*' or..', iinrv S2EF.KESZTGSÉG és KIADÓHIVATAL : hová a lap szellemi, és anyagi részét illető közlemények küldendők: .NAGYKÁROLYBAN Jdkai-utcza í?. az. Telephon öö szám. Felelős szerkesztő: DR. MERTS LÁSZLÓ — SüegjeJenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉS! ÁRAK . Egy évre helyben házhoz hordva 5K vidékre postán küldve 8 koron» Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron** Hirdetések jutányos áron közüliéinek. »Nyitttér“ sor;'. 60 fillér. A parlamenti életnek több hónapra szóló szünetelése s a balkáni háborúnak ujult erővel való kitörése sem némitották el a pártok tusakodását kisérő nagy harczi zajt. Az aradi vereség megdöbbentő hatása ugyan mintha egy pillanatra czikázó villámként megvilágította volna a helyzetet a még mindig sötétségben botorkáló ellenzék előtt is, de a rettenetes szenvedelem, s pártos gyülölség csakhamar újra magával ragadta • a tétovázókat. Pedig az aradi és, gyomai választással az ellenzék teljes veresege kétségtelenné vált.s,-a Tisza iránt az egész országban olyan csodálatos módon megnyilatkozó bizalomnyilvánitás most már szinte kötelességévé teszi az ellenzéknek, hogy bár nehéz szívvel, de a tények logikája előtt ' meghajolva, ismerje el vereségét s ismerje be, hogy véglegesen elvesztette a nagy ütközetet. Mert minden bajnak most már csak az az oka, hogy a legyőzött ellenzéknek nincs többé se fizikai, se erkölcsi ereje a harcz folytatására, és hogy nincs meg benne a bátorság tarthatatlan helyzetének a beváltására es az ebből folyó konzek- vencziáknak őszinte, nyilt akczeptálására. Ez a konzekvenczia pedig nem lehet más, mint az, amivel minden legyőződnek előbb-utóbb meg kell barátkozni: a béke keresése. A legvitézebb hadvezérek is, amint j fölismerik a harcz folytatásának a lehetet- j lenségét, a már- czéltalanná váló vérontást abbahagyva, minél kedvezőbb békefeitélek elérésére fordítják a figyelmüket. De szabad-e a mi ellenzékünknek az ország mai helyzetében még tovább is guerillaharczot folytatni ? S szabad-e egyáltalán prolongálni a kilátástalan küzdelmet? Ha Apponyi Albert gróf egy "heti önfelál- j dozó munkája s valóságos politikai após- j toloskodása után sem volt képes az aradi i iparosokat a függetlenségi Széchenyei gróf számára meghódítani s ha a magyar zsidóság egyik rágvogó elméje, Vázsonyi Vilmos meg aradi hitsorsosainál is abszolút kudarczot vallott, ugyan ki az, akivel az ellenzék tovább is még kísérletezni akarna? A nagyobb ipari és kulturális élettel bíró városok végkép emanczipálták magukat a szoczialiszta terror hatása alól s mivel a vidék gazdaközönsége eddig sem ült fel az ultra-radikális jelszavaknak, a kijózanodás és ennek szükségszerű folyományaidét a megnyugvás is országszerte hamarosan be fog következni. Erre vall Andrássy Gyula gróf párta- lakitási kísérlete is, különösen pedig arra vall a pártalakitási felhívás harmadik pontja, melyben a gróf magának és megalkotandó pártjának legfőbb czélui a normális parlamenti állapotnak és a békés viszonyoknak a helyreállítását jelöli meg. Nem tudjuk, Andrássy Gyula miként képzeli magának ezt az uj párttal eszköz- lendő békeakcziót, mivel, hogy az erők verbuválása és tömörülése rendszerint nem nyugalmat és békét, hanem a háború folytatását jelenti. Lehetséges azonban, hogy Andrássy Gyula azért tartja szükségesnek híveinek egy táborba való tömörülését, hogy igy mindkét eshetőségre el lehessen készülve. A háború folytatására és békekötésre egyaránt. igénytelen véleményünk szerint azonban Andrássy — amennyiben harczi czélzattal akarná megszervezni pártját — csakhamar meggyőződnék róla, hogy elkésett ezzel a tervével. A kormányképes ellenzéknek a létesítése egészséges és mindenképen komolyan vehető terv lehetett a íüggetlensegi párti fúzió végbemenetele előtt, de most már nemcsak hogy nehezebbé vált a 67-es alaphoz közeledő alakulatnak függetlenségi elemekkel való megalkotása, de amennyiben mégis létre jönnie, a politikai morál tekintetéből, melyre pedig Andrássy oly nagy súlyt helyezett mindenkor, erős kifogás alá eshetnék. Nézetünk szerint Andrássy pártalakitási törekvései ma már csak arra alkalmasak, hogy a kormány békés inténcziói- val párhuzamosan elkészítsék a békés kibontakozás módozatait. Ez pedig másként nem lehetséges, mint hogy Andrássy maga köré tömöríti a kormánytáboron kívül álló 67-eseket, akik főleg az ő biztatására és inspirácziójára az obstrukcziót és a függetlenségi törekvéseket szolgálták eddig. Amint Andrássy újból rétér arra az egyetlen helyes útra, melyet adott viszonyok mellett választani lehel, nemcsak hogy a megbolygatott parlamenti egyensúly fog mintegy automatikusan ismét helyre állatii, hanem egyúttal lehetővé teszi a függetlenségi fegyvertársai részére a rendes parlamenti munkához való visszatérést. Sok jel azonban arra vall, hogy Andrássy pártalakitási törekvései nem éppen ezt a czélt szolgálják és hogy egyik vagy másik formában, de a függetlenségiekkel együtt ő folytatni kívánja a harczol Tisza ellen. Árn mivel az esetleg uj alapon meginduló harcz is csak kudarcczal végződhetik, megingathatatlan hitünk és meggyőződésünk, hogy a 67-es konczentrá- cziónak és azzal együtt járó békés kibontakozásnak előbb-utóbb mégis be kell következnie. Az alkotó munka politikája. A gyomai választókerület Perényi Zsigmond báró államtitkárt választotta meg képviselőjévé óriási többséggel. Ez oly erédmény, amely kétségkívül beszédesen bizonyítja az ország közérzésében beállott jelentős változást. A városok, amelyek a magyar intelligencziának tűzhelyei, egymásután fejezik ki rokonérzésüket és bizalmukat s kilátásba helyezik támogatásukat a kormánynak. Több. város disztag- jává választotta és még több a megtiszteltetésben részesíteni Tisza' István grófot. Ezek nevezetes és rendkívül tanulságos jelenségek. Gyoma, amely 1910. évben Kovács Gyulát küldötte a parlamentbe, ma nagytöbbséget adott a munkapárt jelöltjének. A gyomai magyarok ilyenformán tüntetőén adtak választ arra a tettre, amely-et volt képviselőjük a parlamentben elkövetett S ha Tisza István gróf nemrég azt a gondolatot hangoztatta, menynyire szükséges volna az erős nemzeti politika követése szempontjából az, hogy a magyarság támogassa hathatósan az ország föllenditésére irányuló reális, üdvös alkotó munka politikáját; most nyilván látszik, hogy Tisza gróf szava nem hangzott el a pusztában. Erre nézve Vásárhely, Gyoma, Szeged, Arad, Debreczen és holnap Szatmárnémeti városok megnyilatkozásai nevezetes bizonyságul szolgálhatnak. Különösen mérlegeljük az újabb és újabb meg- í nyilatkozások általános politikai jelentőségét, mert ben nők igen fontos mozzanatát látjuk annak az országos térfoglalásnak, melyet az uj kormányzat iránt való bizalom megnyilvánulásai mutatnak. A legutóbbi időközi választások és a törvényhatóságoknak úgyszólván egymásra torlódó megnyilatkozásai minden ellenzéki kritikát leczáfoló bizonyságot szolgáltatnak amellett, hogy a nemzet értelmisége és a nép széles rétegei lelkes nyíltsággal állanak Tisza István gróf politikája mellé és komolyan elvannak határozva arra, hogy az általa és kormánya által képviselt irányzat megszilárdítása utján előmozdítsák a nyugodt nemzeti munkálkodás lehetőségét. Jegyzők a Rormányeinöknél. A Községi és Körjegyzők Országos Központi. Egyesületének elnöksége és vezetősége, mint már megírtuk, Julius 18-án délután tiszteleg Tisza István gróf miniszterelnöknél, Sándor János belügyminiszternél és a belügyi államtitkároknál. Az egyesület elnöksége felhívásban kéri a vármegyei községi és körjegyzők elnökét és minden jegyzőt, hogy minél számosabban vegyenek részt azon az ünnepélyen, amelyen a Jiözigazgatás mi veahy‘teguszti«Hauffel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. i. a rom. lath, templom mellett. Hlapittatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám.
