Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-01 / 22. szám
L Nagykároly, 1323, junius 22. szám. XXXIX évfolyam. d SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. ss. Telephon 56 szám. . Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron». Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron» Hirdetések jutányos áron közöltetnek. »Nyilttér' sora 60 fillér Ili ié Midi & A külpolitikai bonyodalmak eloszlottak és ennek az örvendetes eseménynek legelső következménye Magyarországra az, hogy ötvenezer tartalékost hazabocsátottak. Ötvenezer munkabíró térti, százezer munkás kéz kerül vissza a napi életbe, ahelyett, hogy tétlenül és munkátlanul állná álig fegyverben lenn és fenn az or- j szág határain. Ennek az 50.000 ember- I nek a gazdasági eleiből való kivonását na- j gyón erősen megérezte az ország hat hó- j napon keresztül. Olyan gazdasági depres- sio vonult végig az országon, amilyet sokkal fejlettebb gazdasági viszonyokban levő ország is nagyon nehezen bírt volna | el. Mi nagy nehezen keresztüléltük ezt a j léi évet és megértük azt is, hogy ez az ! 50.000 ember, Magyarország gazdasági erejének tekintélyes része, felszabadul. Az 50.000 ember talán igy száinsze- rinf nem jelent sokat, de ha elgondoljuk azt, hogy ez áz 50.000 ember épen a gazdasági munkaerő legtekintélyesebb rétegéből került ki, akkor megtudjuk érteni, hogy milyen nagy haszon és öröm az egész országra az, hogy ezek az emberek újra visszakerülnek a gyárakba, az ipar- telepekié, a mezőre. Magyarország gazdasági élete nagyobbrészt az őstermelésen alapszik. Most május vegén, amikor a tartalékosok hazakerülnek, kissé késő már ez az öröm a íöldmivelésre. Azonban még nincsen elveszve minden, ha későn kerültek is vissza eredeti hivatásukhoz a munkaerők, nem szabad elcsüggedni és fel kell ébredni abból a fásultságból, ami az egész országon a féléves huza-vona alatt erőt vett. Le kell győznünk az elkeseredést és annál nagyobb erővel kell nekifogni ahhoz a munkához, amely most az ország előtt áll. Egy hónap múlva már ' megjelennek a hírek a termésről, az ország legfontosabb erőforrásáról. Ha az idén a termés nem sikerül, nem üt be, akkor az eddiginél sokkal nagyobb gazdasági katasztrófa elé néz az ország. De a most felszabadult munkaerők czéltudatos és erélyes felhasználásával meg lehet akadályozni ezt a nagy katasztrófát. A most hazakerült tartalékosoknak minél gyorsabban bele kell találniok magukat a mindennapi életbe, a rendszeres munkába, hogv mindazt, amit a télen és kora tavasszal kényszerült körülmények között elmulasztottak, gyorsan és eredményesen pótolják. A magyar paraszt munkabírása köztudomású. Nincs talán még egy földmi- velő nép a világon, mely olyan kitartással s olyan eréllyel tudná szűkös viszonyai között a földet megművelni, mint a magyar. A magyar nép tudja azt, hogy minden életfeltétele a föld terméséhez fűződik. Ez készteti őt kitartó és szorgalmas munkájára és remelhetőleg ez fogja i késztetni most is arra, hogyha későn fog i bele a tavaszi munkába, erős munkával pótolja a késedelmet. A magyar mezőgazdaságnak legnagyobb hibája az, hogy nem elég belterjes és nincsenek meg azok az intézményei, amelyek az időjárás viszontagságai ellen megvédelmezzék és a kedvezőtlen időjárást mesterséges eszközökkel helyettesítsék. De akkor, mikor egy nehéz válságos félesztendőt keresztülélt az ország, kell remélni, hogy az időjárás, amely a legutóbbi években ugyan nagyon sokszor lerontotta a magyar nép számításait, talán kegyelmes lesz az idén és nem akadályozni, hanem támogatni fogja a nép munkáját. Uj munkának kell kezdődni most a hat hónapos akaratlan szünet után, uj munkának, amelybe a magyar nép minden erejét, minden szorgalmát és minden tehetségét belefektesse. Ez az ui munka talán pótolni fogja azokat a veszteségeket, amelyek bennünket sújtottak és akkor en- I nek az esztendőnek gazdasági mérlege, amely ma még igen kedvezőtlen, talán valamennyire meg fog javulni. Egy furcsa toronyban. (Folytatás.) Éjfélkor bejött szolgáló leányom, a Szűz és igy szólt: — A fogat előállott! Csakugyan a portám előtt ott toporzékol- tak a gönezöl hófehér paripái; az öreg a legszebb hintójába fogott be és ő maga díszes libériába öltözött. Beültem a hintóba és megindultunk a tejuton. Gyorsan mentünk, a ficzánkoló lovak patái sebesen verték az alattunk elömlő színes apró csillagokat, a paripák sörénye fehéren lobogott és én megelégedetten néztem a körülöttünk elterülő csendet. Mindenki mélyen aludt, a föld feiől gomolygó fekete felhő takart el minket és senki sem vette észre a titokzatos és vágtató éjjeli utat. Mikor megérkeztünk Vénusboz, bevallom, a szivem egy kissé dobogott. Gönczölnek megmondtam, hogy várjon, a lovakat fogja ki és etesse meg és én bekopogtattam Vónushoz. Kiüzent, hogy mindjárt jön, most öltözik, addig foglaljak helyet. Egy negyed óra múlva megjelent Vénus, olyan fényesen és csodaszépen, hogy megszédült a fejem. Csillogó, áttetsző pongyola volt rajta, vékony felhőfátyolból, a bajában, a homlokán és a kezén vakító gyémántok szikráztak. Az ajkán pedig valami diadalmas mosoly ragyogott, amelyben én némi gúnyos árnyalatot véltem felfedezni. Zavartan csókoltam neki kezet és ebben a pillanatban, amint felnéztem rá, én ezt a meg- okolatlan mosolygást folyton láttam az ajkán, nem tudom micsoda képzett társítás foiytán egy rettentő gondolatsor czikkázott át az agyamon. Hirtelen és borzasztó élénken éreztem, hogy ez a nő most szerelmesen, összetörve lát a lábai előtt, arra gondol, hogy nem tudtam a látásának tovább ellentállni, hogy ez a váratlan megjelenés nem más, mint egy legyőzött, szánalmas visszatérés hozzá, a Fenségeshez, a Győzedelmeshez, a Kegyetlenhez, aki most úgy fog velem játszani, ahogy akar. Tudom, ez volt a legőrültebb hiba, hogy ez ! jutott eszembe, mert ez a gondolat annyira J lenyűgözött, hogyha ő neki előbb esze ágában j nem volt erre gondolni, ezek után feltétlenül igy látta volna. Miért meséljem tovább, hogy mit beszélgettünk, hogy miképen siklottak le róla a legremegőbb, legforróbb szavaim és az égő tekintetem, amelyben nem is volt más, csak vágy, szenvedéjy, siró kívánság és kiszáradt- torku éhség? O könnyed volt, hideg, fensőbb- séges, nevető, bájos, kegyetlen. Őrültségemben annyira mentem, hogy végül azt mondtam neki: — Vénus, ha akarod, légy a feleségem . . . Gyűrűt küldök neked, ha akarod; mondd, hogy akarod, elküldöm neked a legszebb gyűrűt, a legszebbet . . . — Saturnus gyűrűjét, barátom — felelte. Úgy mentem el tőle, mint az őrült. Világosan láttam, hogy százszorta jobb lett volna, ha e találkozás helyett inkább lehullottam volna az égről, mint egy szétszóródó Meteor, hiszen ha eddig kedvesen és örömmel gondolt vissza rám, ha látott az égen büszkén végigvonulni, ha némi irigykedéssel látta számtalan szerelmemet, amelyet futólag és boldogan átéltem, most már mindennek vége. TTi 3 r ji 7 ' f J an szerencsém a nagyérdemű közönség szives tudóUsletathelyeses! tlom ÁRUCSARNOKOMA T f. évi május hó 1-től kezdve Wéber Tibor ur házába Ily She) helyeztem át. Nagt/ választék tavaszi és nyári divat- /léi tanuló fizetéssel cikkekben és mindenféle sportcikkekben. felvétetik. Tisztelettel: : Jakobomts József. I Pártoktól független POLITIKA» LAP.
