Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-25 / 21. szám
Wssgykáröüy, Í9I3. május 25 21. szám JÍXXcíC éwfoEyaires. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL . hová, a lap szellemidé« anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. az. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKA« LAP, 32ES4»SM3CMB»í75«tWM=í:XÍE32a3!«B!líE««3Sa»!3aS Megjelenik aitioden vasárnap. KG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Égj- évre hetyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron* Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron*. II Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Myilttér“ sora 60 fillérCsirizelés. ^ Irta: Lengyel Zoltán. Sokan valának a vezérek. Mindenik okosabb volt a másiknál. Most uj vezér jött, uj czélt tűzött ki, uj jelszóval kecsegteti a híveket. Innen az egetverő har- czizaj megint. Nagy az öröm Dániában* Nagy a készülődés, tanácskozás, reménykedés. Csirizeinek. Pártok, programrnok, szervezetet csinálnak. Gyors eredményre, rohamléptekkel. Egyet előre, tizet hátra. Aztán tizet előre, egyet hátra. Az egész világ lázban eg a nagy munka, szaladgálás, készülődés láttára. Az egyik gyakorlati programmed akar. Mindenki egyesüljön aki él. A másik a régiség patináját szereti inkább. Jó Irányi Dánielt támasztja íel sírjából. A próféta zászlaját göngyölíti. Szent háborút hirdet. Mert kormányt akarnak buktatni. Uj kormányt akarnak alapítani. A régit elkergetni, mert nem az övéi; es mert nem övék, ennélfogva áruló és erkölcstelen. Az újat megcsinálni. Es mert ez ők volnának : ennélfogva ez szent, hazafias, dicső, áldásos, becsületes es örökkévaló. A programm az nagy legyen. Akkora, hogy beleférjen a múlt és a jövő. Radikális, hogy megtalálja mindenki benne íizt. amit szive várva-óhajtva sejt. Kielégítse a néppártot éppúgy, mint a szabad- j gondolkodókat, a fekete grófokat es a ! szoczialistákat, a majorátust éppúgy, mint I a nyomorgó milliókat. Összebékitse a meg- ; csontosodott öreg negyvennyolezast, a haladó hatvanhetessel. Legyen benne konzervativizmus. hogy megtartsuk a meglevőt, de elég -^zabadelvüség, hogy a demokratia szent zászlóját is vígan lobogtathassa a j szél. Legyen benne elég sok „haza“, „füg- j getlenség“, Kossuth, Deák, Széchenyi, nép- i jog, közerkölcs, választóvíz, szinház, mozi, | lóverseny, ingyentej és kéjgáz. Minden ami szemszájnak kellene. A taktika azonban alkalmazkodjék az I időhöz. Mindig azt teszik, amit kell. A I programm, az más. Az összehozza a kel- i lőszámu sereget. A taktika is más, az meg fölveszi, vagy elhagyogatja a ballasztot. ! Ahogy a viszonyok kívánják. De már j előre jelzik, hogy a negyvennyolez csak időleges ruházat, mert a másik, az igazi, a Lípót-rendes is ott van a társaságban. És mivelhogy ő Felségének leghűségesebb „többsége“ akarnak lenni, ennélfogva a „Monarchia“ érdekében hajándók a kellő időben átöltözkódni. Lásd Kossuth Ferencz „Külön kormánypárti programmjáí“ a szent czél elérése esetére. Mert kétfelé kacsint a jóvezér. Két oldalról túrják az alagutat. A népnek kell Irányi, aki meghalt és ennélfogva Bécs- ben nemsok vizet zavarhat. De a királynak, a Monarchiának itt vagyunk mi, élők, elevenek, mozgékonyak. Teli temperamentummal, liarczi tűzzel, mig verekedni kell a magyarnak a magyarral, de teli alázattal, szolgálatkészséggel, tűréssel és alkalmazkodással, ha a béke órája üt. Rohamlépésekkel akarnak dolgozni. Elkergetni a jelenlevőket és a helyükbe állani. Nem magunk, hanem a monarchia érdekében, mondja Mihály az uj vezér. Ne bántsuk őket. Hadjuk dolgozni. Hadd egyesüljenek. Szervezkedjenek. Hadakozzanak. Nem kell beleavatkozni. Elvégeznek ők mindent maguk között. II tél tollai rnmi — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Az elmúlt hét legjelentősebb politikai eseménye Vadász Lipót igazságügyi államtitkár Nyírbátorban tartott beszámoló beszéde volt, amely beszédben az elmúlt három év politikai eseményeivel foglalkozott. Kimutatta, hogy a munkapárt politikáját a legutóbbi külpolitikai események is minden tekintetben fényesen igazolták. A munkapárt politikai böl- csesége és előrelátása nélkül Magyarország Eg^ furcsa toronyban. Egyedül ültem egy furcsa toronyban, ahol nagy csend volt. Mélyen, kint, alattunk a telefondrót zúgott és éu álmos szemekkel néztem a csillagokat egy nagy és merőben gépezet alakú messzeláto csövön át. A kronométer tíz órát mutatott és nekem éjfélig kellet várnom egy karcsú kisétetre, akinek kék szeme van és aki tizenkét órakor, amikor már mindenki alszik, elszökik a toronyba hozzám. Nem is kisértet talán, nem is hasonlit másban a kísértetekhez, minthogy tizenkét órakor fog megjelenni, de mindenesetre karcsú és mindenesetre kék szeme van. Csakugyan eljön-e, kérdezgettem önmagámtól, emlékezik-e rá, hogy néhány1* évvel ezelőtt gyöngéden átkarolta a nyakamat, hogy a hajamat simogatta, érzi-e, hogy most az elmúlt és elfelejtett szerelemnek újra íöl kell támadnia ? Ugyanazt gondolta-e, mint én, ma, amikor frissen és jókedvűen újra megpillantottam őt a hegyek zöld ösvényén? így töprengtem magamban és álmosan néztem tovább a csillagokat. Néha vékony felhők vonultak el a messzeláto előtt j és ilyenkor önkénytelenül behunytam a sze- j meinet. Aztán újra kinyitottam és a Mars újra tisztán ragyogott. De bevallom, semmiféle élőlényt nem tudtam rajta felfedezni s az egész csillag a nagyítón keresztül inkább a holdhoz hasonlított. Hosszan elmélkedtem a Mars fantasztikus lakóiról és ekkor egyszerre különös dolog történt. Én zsibbadtan és sáppadt arcczal ültem a nagy cső előtt és a Mars hirtelen megmozdult. Két-három bukfenczet vetett a kék levegőben, aztán hosszan elnyúlt és gyorsan közeledni kezdett felém. Egyenesen a cső végének tartott., hallottam a villámgyors zuhaná- : sát a légben és el kellett kapnom arezomat | az üveg elől. Nagy fényesség támadt, a cső megrezzent és egy ezüstös vitéz állott előttem, aki lerázta magáról az égi port. A teste egészen meztelen volt, kivéve a sisakját, a pajzsát és egy tündöklő fügefalevelet, amelyet úgy hordott maga előtt, mint egy érdemrendet. Az ezüst pajzs alighanem arannyal volt ötvözve, mert némi vöröses árnyalata volt és az egész vitéz úgy festett, mintha megfürdött volna a holdfényben és a napsugárban és a fény mind rajta maradt volna. Én meg sem ütköztem a különös látogatáson, csak a sze- : mem káprázott kissé, mig végre megenyhült a fényesség és a vitéz minden kínálás nélkül leült velem szemben egy karosszékbe. Kérdő- leg tekintettem rá, mikor sajátságosán mély és zengő hangon megszólalt: — Nem tudom, ismersz-e, a Mars vagyok, akit minden oknélkül azzal gyanúsítanak, hogy embereket hordok a hátamon. Most ott hagytam a helyemet és eljöttem egy kissé hozzád, aki olyan csodálkozva és hitetlenül néztél az előbb engem, mintha sohasem hallottál volna rólam. Én csillag és Isten vagyok és egyáltalában nem hasonlítok a földhöz, amely folyton öregszik és változik. Mosolyogva bólintottam. — Tudom, — szóltam halkan — ezért ti bizonyára lenézitek és mélyen sajnáljátok a Földet. Ti örökké fiatalok maradtok és mindig boldogok vagytok. Később gondoltam csak rá, hogy talán még sem volt illő dolog visszategezni egy csillagot, aki amellett még Isten is, de a Mars nem iitődött meg rajta. Hanem az, amit mondtam, sajátságosán fölhevittete. —• Borzasztó tévedés, — kiáltott tüzelve —• és rettentő meggondolatlanság ezt hinni. Csodálatos dolog, hogy ti emberek nem tudtok tovább látni az orrotoknál és hogy nem vagytok a sorsotokkal megelégedve. Irigyellek titeket, érted? Irigyellek és néha fájón, keserűen irigyellek és szeretnék közzétek tartozni. Nem is tudom, hogy magyarázzzam ezt meg, hiszen ez tulajdonképpen roppant világos és legfőlebb példákkal bizonyíthatnám. — Különös, — mondottam csodálkozva. — Nézd, kedves barátom, — folytatta — én nekem e pillanatban nincs más dolgom, minthogy veled beszélgessek és ezt a pillana- natot föl fogom használni arra, hogy rnegyőz- zelek szörnyű tévedésetekről. A legegyszerűbb, ha a saját történetemet beszélem el, amivel azt is elérem, hogy kiöntöm a szivemet előtted, aki egyébként eléggé értelmesnek és jóindulatúnak látszol. Hallgass rám. Minden hoszadal- mas bevezetés nélkül, egyszerűen elmondom. &m vég1"»«/« tisztit Haufel Sámuel Nagykároly, Köicsey-u. 1. a rórn. Hath, templom mellett. dlapittatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám. m
