Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-19 / 3. szám

Nagykároly, 5983. január 19. 3. szám. XXXIX. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. — HIegjjeüenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 60 fillér. Általános sztrájk. A jobb félni, mint megijedni életelvre most nagy szüksége van a magyar gazda­sági életnek. Az Országos Szakszervezeti Tanács, amely a szocziáldemokraták egyik szervezete, január 26-ikán általános politi­kai tömegsztrájkot íog kimondani. Egy héti időnk van még arra, hogy az általá­nos sztrájk jelentőségéről gondolkodjunk és hogy az általános sztrájk nagyjelentő-'" ségü időszakára előkészüljünk, mert erre az előkészületre, erre az előzetes gondos­kodásra igen nagy szükségünk van. A magyar gazdasági életet a legutóbbi válságok szinte a tönk szélére juttatták. A bécsi Kreditorenverein, a hitelezői védegy­let hetenként 40-50 fizetésképtelenségi esetet jelent, amelyek közül igen tekin­télyes szám esik Magyarországra. A kül­politikai helyzet javulásával a magyar pénzpiacz és az ország gazdasági élethely­zete is kezd változni. És ebbe az örven­detes fellendülésbe, amely csekély mérték­ben bár, de mégis tapasztalható az egész országban, most belecsördit a szocziálde­mokraták politikai tömegsztrájkja. Nem egynapos tréíáról lesz itt szó, amelynek a polgári közönség eddig min­dig érdeklődő nézője volt, hanem egy 6 naposra tervezett, de tetszésszerint nyújt­ható tervszerűen előkészített mozgalomról, amely megakaszthat az egész ország­ban minden íorgalmat, tönkretehet üzlete­ket és vállalatokat és visszadobhatja az országot abba a kétségbeesett állapotba, amelyben ezelőtt egy-két hónappal volt. Hogy az általános sztrájknak mi a politikai czélja és mi lehet politikai ered­ménye, azt mi ezúttal nem firtatjuk. De hogy gazdaságilag a lelkismeretlenebb esz­köz, amelyet egy ország munkássága va­lamilyen czél érdekében telhasználhat, az kétségtelen. Mégha el is ismernénk a munkásság jogát ahoz, hogy egy ilyen ■különleges eszközhöz fordulhat, akkor is gondolkodóba kell esnie a munkásság ’-Vezgliokfek éppen úgy mint a polgári osz­tálynak azon, hogy egy ilyen általános sztrájk eredményei mégérik-e a koczká- zatot. Nem tudunk még politikailag sem I találni olyan okot, amely a munkásságot jogosan arra indíthatná, hogy az országot egész egyszerűen tönkretegye. De ha már a munkásságban az a nézet kerekedett felül, hogy ilyen erőszakos módon láp fel, akkor a polgári, kereskedői és ipari osz­tálynak gondoskodnia kell arról, hogy a tömegsztrájk hatásait tőle telhetőén ellen- sulyozza^ A munkásság terrorisztikus ter­vét jóval előbb bejelentette az egész or­szágnak. Nem kell te hi- a terv kivitelé­től megijedni, elég ha lefolyására előké­szülünk. Mert előkészülnünk rá feltétlenül kell, lehet, hogy az általános sztrájk nem fog sikerülni olyan mértékben, hogy az tény­leg megakadályozhatná az egesz ország vérkeringését. De ha igen, arra az esetre a polgári osztálynak, amely nem tőkéjé­ből, hanem munkájából él, tanulnia kell a munkásságtól, amely már ma kimondotta a takarékosság elvét azért, hogy az általá­nos sztrájk idején, mikor egy heti keresete elmarad a munkásságnak, ne álljanak a munkások teljesen üres zsebbel. A polgári osztálynak ugyanezt kell tennie. Elő kell készülnie takarékossággal erre az eshető­ségre és elő kell készülnie szükségleteinek kielégítésére szolgáló készletek felhalmo­zásával a gazdasági élet szünetelésére. Ha pedig van még mód arra, hogy ezt a fenyegető válságot, amely a belső háborúnak egyik legveszedelmesebb fajtája elkerüljük, akkor mindenkinek aki arra jogosult és illetékes és aki ennek az or­szágnak gazdasági életét és jólétét vala­mire becsüli: össze kell fognia, hogy azt a csekély javulást amely az utóbbi napok­ban a gazdasági élet minden terén tapasz­talható, ne áldozzuk fel ismét a politikai küzdelem oltárára. A i piii néniéi. — A Szatmármegj'ei Közlöny tudósítójától. — A magyar képviselőház elnöksége már az elmúlt héten megtette a szükséges ren­delkezéseket a szerdán tartandó ülésre. Meg­történtek az előkészületek a parlamenti nem­zeti munkapárt kedden történő elnök válasz­tására is. A nemzeti munkapárt uj elnöke gróf Khuen-Héderváry Károly lesz. Érdekes esemény játszódott le Szatmár­németi város hétfői közgyűlésén. A kormány­nak mindenáron kellemetlenkedni akarók most az adótörvények vesszőparipájába kapaszkodva gondolták czéljaikat elérhetőnek. De termé­KÉT MESE. Irta: RflDÓ LILI. I. A poéta. Volt egyszer egy fiú. Szőke hajú, nyú­lánk magas fiú volt és a szeme mindig mesz- szire tekintett, múltba nézett, jövőbe látott. Nem csinált soha semmit, csak, a tóparton üldögélt naphosszat és álmodott. Álmodott éb­ren, nyitott szemmel és az álmai csodaszépek voltak. Kinn ült a fiú egyszer a parton, amint szokott, éjszaka volt, a hold fényében ezüstös fodrok támadtak a vizen és elsimultak megint, a fák bánatos, halk melódiát susogtak a fü­lébe, a túlsó partról nagy, vén hegyóriások fekete silhoueteje tekintett feléje és valahon­nan messziről apró házak fehér fűggönyös, cserepes ablakából pislákolt, integetett a gyertyafény. A fiú kinn ült a parton és nézett maga elé, mikor egyszerre neszt hallott. Feltekintett és tégranyitotta kék szemét. A holdfényben sok-sok apró lenge kis alakot vett észre, tün- dértánczot iártak. A ruhájuk, a lenge, szirom­szem leplük pajkosan lebegett utánuk és a lábuk alig érte a földet. Nem is vették volna észre a fiút, ha az a két szem ott nagyon- nagyon ki nem tiint volna a csillogásával a lombok közül. Az egyik tündérke meglátta és abbahagyta a tánczot, odament a fiúhoz. Utána ment aztán a többi is. Tetszett nekik a fiú, beczézték, simogatták és a fiúnak ez olyan jól esett. Jól találta magát a tündérek között, velük maradt volna szívesen sokáig. De a tündórkisasszonyoknak el kellett menniök, el- bucsuzkodtak hát tőle. És bucsuzkodAs köz­ben a fiúnak leperdült egy könycsepp a sze­méből. Leperdült, végig a kezén és ... a fiú megrázkódott. Álom volt. Felkelt a partról. A Hold még mindig világított, de — lehet, hogy csak a fiú látta igy — mintha a fénye olyan nagyon hideg lett. volna. Megindult hazafelé. Mikor belépett a házba, az apja, anyja dolgozott, a testvérei körbenültek. Á mátkája ott várt reá. Meséltek egymásnak. Meséltek igaz történeteket. A fiú hallgatta a mesét, mikor vége volt, azt mondta, ő is mesél valamit. És elmondta az álmát. Beszélt, beszélt színesen, csillogóan, tarkán, a szeme ragyogott, amikor visszaemlékezett reá . . . Egyszerre hangos hahota szakította félbe. Ostobaság, dörmögte az apja, tündérek­ről beszél, mondta az anyja. A fiúnak torkán akadt a szó és megindultak szemeiből a köny- nyek. A legszebb álmát, amit úgy szeretett, kikaczagták. Felállt és kiment a szobából. Azok pedig nevettek, beszéltek. Csak a mát­kája jött ki utána. Meglógta a kezét, lecsó­kolta a könnyeit és beszélt hozzá halkan, megértőén. S a fiú azontúl csak a mátkájának mondta el az álmait. Csak neki és senki más­nak. A leány pedig megfogta a kezét, ha me­sélt és belenézett a szemébe. Aztán ott is hagyta a kezét a fiúéban és attól fogva együtt mentek, együtt éltek, egymás kezét fogva. A fiú mondta az álmait a leánynak és a leány lecsókolta könyeit, ha fájdalmasat álmodott. Vannak még ilyen emberek a világon. Voltak és lesznek mindig a világon. Még vannak emberek, akik tündérekről álmodnak, akiknek még erős a hitük, akik elmondják másoknak is ha szépet álmodtak és csak ak­Ruhát fest vegyileg tisztit Maufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a rom. kath. templom mellett. fllapittatott 1902. évben. Telep: Petőfi-ut 59. szám. 1

Next

/
Thumbnails
Contents