Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

Nagykároly, 1912-06-30 / 6. szám

L N A GYKÁROLY rat, vagy iparvállalatot sem létesíteni. És ez az egyedüli oka annak, hogy Nagy­károlyban a tavalyi népszámlálás oly le­hangoló eredménnyel végződött, hogy a város lakossága tiz év alatt egy lélekkel sem szaporodott. Ez az egyedüli oka an­nak, hogy a közvetítő kereskedelem is visszaíejlődésben van e városban. Ezért nincs e városban haladás, ezért nincs élet és ezért érzi úgy magát az ember az utczán való jártában, mintha egy kihalt, egy eltemetett város utczáin járna. A városfejlesztési politikának jövő és egyik legtöbb feladata tehát csak a gyári, az ipari élet megteremtése lehet. Ennek a megteremtésében buzgólkodjanak a város vezetői, — helyesebben azok, akik a vá­ros vezetőiként magukat feltolni szeretik, — váltsa fel a zsebpolitikát végre-valahára az észszerű szocziálpolitika, gondoljanak végre a város verejtékező kispolgárságára is, hogy legyen neki miből a folyton emelkedő pótadót kiizzadni és ez esetre mostani körülményeink közt még tényleg nagy veszteségnek látszó dolog: a pénzügyi­gazgatóság elvitele sem ijesztene meg ben­nünket, annál kevésbbé, mert ha ez a város tényleg város volna, akkor még gondolni se merne senki a pénzügyigazgatóság elvitelére. Apponyi Albert gróf és Justh Gyula, Károlyi Mihály és Gróf Zichy' Aladár is elfogják kísérni. E hó vége a mai napon van és a beszámolóval kapcsolatos népgyülés nem történt meg, sőt amint meggyőződtünk a hírnek semmi alapja nincs és az csupán egy beugratási kísérlet volt, hátha sikerül a nagykárolyi függetlenségi pártot egy népgvülés összehívásába beleheczczelni. De nem sikerült. Dr. Adler Adolf a függetlenségi párt elnöke ez idő szerint Karlsbadban gyógykezelteti magát s ig^a Nagykárolv tudósítója Csipkés Andrást, a függetlenségi párt legidősebb alelnökét kereste fel, hogy az állítólagos népgyülés- röl tőle felvilágosítást szerezzen. — Az e hó végére tervezett nép, illetve pártgyülésről — mondotta Csipkés András tudósítónknak nem tudok sem­mit. A nagykárolyi függetlenségi párt ilyen határozatot nem hozott. És mostanában nem is fog hozni, egyrészt mert Dr. Adler pártelnök fürdőn van és az ilyen dolgokat ő szokta intézni, másrészt mert népgyülés tartását szükségesnek nem is látjuk. Csipkés András szavaiból tehát világos, hooy csupán beugratási kísérletről van szó. Csalétekül justh Gyula lejövetelét is kilátásba helyezte az álhir. Rossz trükk, mert a nagykárolyi közönség még nem feledte el, hogy Justh Gyula házelnöksége idején, egy nála járt szatmári küldöttség­nek — amikor nemcsak a pénzügyigazga­tóságot, hanem a megye székhelyet is el­akarták tőlünk rabolni — azt mondta, hogy fringiáját, mindaddig, mig az be nem rozsdásodik,'mindenkor a szatmári megye­székhely mellett fogja kihúzni! Ali üü szni. Egy beugratás! kísérlet. Beszélgetés Csipkés Andrással. A »Szatmárvármegye« legutóbbi szá­mában dr. Falussy Árpád azt írja, hogy a nagy károlyi kerület függetlenségi és 48-as pártja e hó végén tart Nagykárolyban nép- gyülést, amikor egyidejűleg Gróf Károlyi József, a kerület képviselője beszámolót fog tartani. A nevezett újság szerint a népgyü- lésre és beszámolóra gróf Károlyi Józsefet, A pénzügyi helyzet. A pénzpiaczon nagy a csend, Főié váltók árnya borul. Merkurius nyaralni ment, Ahol a jutalék virul. A piaczon a pénzkofák Áruikat letakarák; Szóba se állnak szegény ember fiával! De ha hívnak Dáriusnak: Szánalomból beléd rúgnak Huszperczentes kamatlábbal. nyen érvényesülhetne a házaséleten kívül is, be kell látnia, hogy egy nő boldogsá­gának a teljességét csupán a házaséletben, a saját otthonában és férjének, gyermekei­nek társaságában találhatja fel. Egy indián példabeszéd azt mondja, hogy a férfi fél- élőlény és a nő is csupán fél élőlény, csupán az atya, az anya és a gyermekek alkotnak egy szerves egészet. Ez a példa­beszéd nagyon is igaz és egy nő csupán az egészséges és okosan alapozott házas- életben találhat boldogságot s kell, hogy ezen boldogságnak az ő szerelme legyen az alapja. A nőnek azonban bizonyos kérdé sekkel tisztába kell jönnie, ha tudatában is annak, hogy az igazi boldogság a házas- életben van. Nem szabad minden idejét a gyermekekgondozására és a lakás tisztá­ban tartására fordítani. Az ilyen asszony hamarosan befogja látni, hogy a férjnek nem csupán jó feleségre, hanem pajtásra is szüksége van. Mert bármennyire meg­lógja becsülni a férfi az ilyen asszonyt, nem lehet vele boldog. A feleségnek a férj számára is kell szentelni időt és az ő ked­vében is járni kell. A férfi szereti látni nemcsupán azt, hogy neki okos és ügyes felesége van, hanem azt is, hogy jól öltözött, elegáns asszonyt mondhat a magáénak. Midőn a férfi udvarolt feleségének a há­zasság előtt, azért szerette meg a nőt, mivel csinos volt és kellemes hatást gya­korolt reá. A házasélet folyamán a nőnek elsősorban arra kell törekedni, hogy olyan ruhát hordjon, olyan hajviseletet tegven, mely elsősorban férjének tetszik, hogy a hatás, melyet leánykorában gyakorolt reá, folytonosan megmaradjon. Es ugyancsak nem szabad a nőnek annyit dolgozni, hogy a fáradtság jelei mutatkozzanak rajta, mert a sok munka hamar elhamvasztja azokat a rózsákat, melyeket a fiatalság fakaszt a leányok arczán. Egy okos asszony úgy ruházkodik, ahogy a férje szereti, nem pedig ahogy barátnői irigylik. A tapintatos asszony mindig újabb ruha és kalapvételnél tanács­kozik a férjével és kikéri tanácsát a ház­tartás minden egyéb kérdésében. Csinosan és ízlésesen járjon azonban a nő nem csupán az utczán, hanem otthon is és ha munkában van, viseljen egyszerű, de Ízléses rubát. Férjének az érdeklődését sohasem fogja elveszteni. A legtöbb asszony azt hiszi, hogy férjük lelkületében nehezen lehet megta­lálni a helyes utat. Pedig ez nagy tévedés. A legnyakasabb férfit is igen könnyen lehet kormányozni, ha megtudja őt értem a nő. S a megértésre nem szabad sajnálni az időt. Ha a nő kezét nyújtotta a férfinak, hogy társa legyen az életben, úgy ne saj­nálja az időt arra, hogy férjét igyekezzen megérteni. Nem kell ehhez, hogy nagyitó üvegen vizsgálja a gondolatait és szokásait csupán igyekezzék megismerni öt, mint egykor az abc-t igyekezett megismerni. Midőn ez a megismerés tökéletes, midőn a nő befejezi ezt a nagy munkát, végtelen nagy örömet és megnyugvást fog érezni. Mivel azon idő alatt, míg férjét igyekszik megismerni, megismeri Önmagát is és igyekszik kettőjük természetét úgy összeegyeztetni, hogy mindketten meg legyenek elégedve. Az igazi, nagy boldog­ság napjai csak ezután fognak rájuk vir­radni. A niMyi glizMW- lisi és Kein S*. Ki marad eivhii nyáron?... A szatmári beszámoló. A Nagykároly már régen jelentette, hogy Dr. Kelemen Samu szatmári képvi­selő pozicziója, képviselői minőségben, ala­posan megrendült és már a legutóbbi képviselőválasztásnál is csak a munkapárti választást intézők ügyetlenségének köszön­hette, hogy újból bejutott a parlamentbe. Dr. " Kelemen Samu jól tudja ezt és ezért mostanában állandóan azon fárado­zik, hogy megrendült poziczióját újból meg szilárdítsa. Hogy milyen eszközzel dolgozik, mutatják a következők: Dr. Kelemen Samu Szatmár-Németi város országgyűlési képviselője vasárnap délután beszámolót tartott. Erről a beszámolóról Szatmárról a következőket jelentik: Kelemen egészen a Tisza-pártja mellé szegült. Kelemen Samu, ki a Justh-párt hecceiben alig vett részt, aki a legválsá­gosabb forradalmi időkben itthon lézengett, teljesen átvedlett a szatmári polgárság előtt. Beszédét az obstrukczióval kezdte, amit helytelenít és amit jogos orvoslásnak el nem ismer és amiért elitéli a független­ségi pártot. Sajnálatának kell kifejezést adni — úgymond — hogy a képviselöház- ban Kovács Gyulák vannak. Az általános, titkos választói jognak demokratikus irány­ban hive ugyan, de azért vigyázni kell, hogy Magyarország azért magyar legyen és a magyarok kezében maradjon, mondja Kelemen Samu. A polgárság nagyrésze és a jelenvolt szocziáldemokraták erősen til­takoztak az ilyen »átvedlés« ellen és han­gos abczugolás közben nyílt és őszinte színvallásra kérték. Kelemen még arra sem érdemesítette a pártját, hogy beszé­dében Justh nevét kimondja. Beszédében a pártját egy csöppet sem védte, hanem inkább támadta. Beszéde után határozati javaslatot terjesztettek a gyűlés elé, ami­nek az olvasása közben hatalmas zsivaj és abczugolás hallatszott. A bizalmat csak 10—20 ember szavazta meg, akiket fölvitt a pódiumra. Válasz­tói a ttigetlenségi párt nagy többsége »Nem fogadjuk el!« kiáltással járult hozzá. Az itteni szocziáldemokrata pártból Csá­kány ovszky akart hozzászólni a javaslathoz, de az elnökség a szót nem adta meg, azzal az indokkal, hogy az izgalom már is nagy. Emiatt erős kavarodás támadt még a pol­gárság körében is. A gyűlés Kelemen abczugolása közben szétoszlott. Kelemen beszédére a függetlenségi polgárok és a szocziáldemokraták nagyobb tiltakozó nép- gyülést rendeznek. Dr. Kelemen Samunak rendes körül­mények között elismerés járna, amiért a néprontó obstrukcziót és az azt forszírozó partját megbélyegzi. Azonban az elisme­résnek az ellenkezője illeti öt. Mert ez a magatartása nem őszinte és csúnya alakos­kodás. Lelketlen taktika, mely arra szolgál, hogy a kormány előtt »jófiu«-nak tüntesse fel Kelement és ezáltal hozzájáruljon a szatmáriaknak a nagykárolyi pénzügyigaz­gatóság elsinkófálására irányuló törek­véséhez. így akarja a jövőre is biztosítani szat­mári mandátumát Kelemen Samu. Ez köz­tudomású Szatmáron. És az ottani munka­párti újság, Kelemen Samu politikai ellen­sége, a vasárnapi beszámolóról írván, leplezetlenül megírja, hogy Kelemen Samu ellenzéki pártállásában a város érdekeit olyan odaadással és hűséggel szolgálja, miszerint feltűnés nélkül érdemli, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents