Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-21 / 16. szám
SZATMARMEGVRI KÖZLÖNY A1 HM eseményei. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszter- elnök vasárnap Bécsben kihallgatáson volt a királynál, is részt vett egy közös miniszteri értekezleten. A képviselőház hétfői ülésén az obstruáló Justh-párt azt a taktikát követte, hogy a jegyzőkönyv hitelesítése után nyomban zárt ülést kért. Ezen a zárt ülésen a Kosuth-párt is részt vett a technikai obstrukczióban, maga Kossuth Ferencz közel egy óra hosszat tartó beszédet mondott Kedden Návay elnök megengedte a hor- vát kérdésben a napirend előtti felszólalásokat s a Justh-párti hazaffyak éltek is az engede- lemmel. Ez a napirend előtti vita foglalta le az ülés idejét. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszter- elnök szerdán Shönbrunnban külön kihallgatáson jelent meg a királynál. A miniszterelnök egy óráig volt a királynál, kinek átadta és szóban megokolta az egész kormány lemondását. A király az okokat méltányolta, a lemondást elfogadta. Héderváry gróf utódjául Lukács Lászlót ajánlotta. A képviselőházban szerdán is ß horvát kérdést tárgyalták napirend előtt. Általános érdeklődést és osztatlan figyelmet keltett Szte- rényi József felszólalása, aki a horvát konfliktus kapcsán foglalkozott a vasúti pragmatika kérdésének előzményeivel és létrejöttének körülményeivel. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszter- elnök a képviselőház pénteki ülésén jelentette be a kormány lemondását. Röviddel az ülés megnyitása után néma csendben állt fel szólásra a miniszterelnök és a következőket mondta: — Miután a kormány arról győződött meg, hogy a fennálló körülmények között a Ház politikai irányítására többé nem alkalmas, beadta lemondását, amelyet ő felsége legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. Arra kérem a t. Ház tagjait, hogy addig mig uj kormány alakul, méltóztassék a ház üléseit elnapolni. A képviselőházat a lemondás bejelentése után a kormányválság tartamára elnapolták. Lukács László pénzügyminiszter pénteken Schönbrunnban kihallgatáson jelent meg a királynál. Az audienczián Lukács kibontakozási tervének minden részletét a király elé terjesztette, aki azokat kegyesen tudomásul vette és Lukácsot miniszterelnökké kinevezte. Ha erről is le akarják szorítani, elkeseredik és akkor feltámad benne a vágy, hogy inkább olyan valakivel legyen együtt, aki silány közönség, de bámulja a játékát, mint egy kiváló színésszel, aki a házi színpadot is önmagának foglalja le. — És ennek a silány, értelmetlen közönségnek érdemes játszani ? — A játék nem a közönségért történik, hanem önmagáért. És a taps egyformán hangzik, akár királyi herczegek, akár lakatoslegények verik össze a tenyerüket. Sőt a lakatoslegények rendesen erősebben és kitartóbban tapsolnak. Most az elkésett ur arczán jelent meg fanyar mosoly. — Kár, hogy nem lett ügyvéd, nagyságos asszonyom, nagyon meggyőzően adja elő a szofizmáit. Az asszony egy pillanatig a csillárt nézte. — Volt alkalmam gondolkozni felettük — mondotta halkan. Egy frakkos rendező végigszaladt a termeken. A szárnyas ajtók ismét kinyíltak. A vacsorának vége volt. Az elkésett ur kezet csókolt a szomszédnőjének, azután elvegyültek a tömegben és nem látták többé egymást. De amikor elváltak, mindketten egyet gondoltak. — Véletlen lett volna a kérdés? Vagy tudta, hogy kivel beszél? — elmélkedett az asszony. — Ismeri-e az életemet? És leczkét akart-e adni? — mormogta magában az elkésett ur. Szalui Harca. A pénzügyigazgatóság kérdésében a vármegye Nagykároly mellett döntött. A szatmáriaknak a nagykárolyi pénzügyigazgatóság megkaparintása végett megindított csúf hadjárata csütörtökön újra kudarczot vallott és az eddig történtek, azt hisszük, most már teljesen elegendők ahhoz, hogy a „testvér- városnak“ végleg elmenjen a kedve a további viczkándozásoktól. A szatmárntegyei pénzügyigazgatóságnak Nagykárolyban való végleges ittmaradása — amint jelentettük — már napokkal ezelőtt befejezett tény volt, azonban ebben az ügyben a pontot mégis csütörtökön a megyeszékhelyén, Nagykárolyban megtartott vármegyei közgyűlés helyezte el. Szatmármegye közönsége, daczára Szatmár-Németi város féktelen és minden úri szempontot nélkülöző korteskedésének, óriási többséggel amellett döntött, hogy a szatmármegyei pénzügyigazgatóság továbbra is Nagykárolyban, a vármegye székhelyén maradjon. Pedig Szatmár Németi ugyancsak dolgozott az ellenkező czél érdekében. Nagy volt a felhajtás az olyan szatmárvidéki bizottsági tagokból, akik —- ők tudják miért — Szatmár mellett szavaztak. Azonban minden hiába való volt. A nemtelen magánérdek legyűrésével, győzött a jog és a nagy közönség érdeke, amelynek megértése és megbecsülése frappán- sul nyilatkozott meg a csütörtöki közgyűlésen, amely érdekes részekben is bővelkedett. A szatmáriak szónokának szánalmas, dadogását teljesen megsemmisítette Dr. Róth Ferencz, a szatmári kir. törvényszék kiváló elnökének rövid, de magvas és tárgyilagos felszólalása, amely amintegy 400 főnyi közönségből lelkes éljenzést és frenetikus tapsokat váltott ki. Általános meglepetést és megelégedést keltett, hogy Plachy Gyula, kir. tanácsos, a nagykárolyi pénzügyigazgató szintén Nagykároly mellett szavazott. Ez érdekes ténynyel megczáfolta azt a feltevést, hogy az áthelyezési mozgolódások az ő insczenálására történtek. Szálkái Sándor, a mátészalkai kerület képviselője szintén Nagykároly mellett szavazott. Az összes központi tisztviselők élükön Ilosvay Aladár alispánnal, valamint a községi jegyzők Nagykárolyra adták le voksaikat. A megyeszerte érdeklődéssel várt közgyűlésről tudósításunk itt következik: A vármegyeháza nagyterme egészen megtelt bizottsági tagokkal és érdeklődő közönséggel. A karzaton szép asszonyok, leányok élénkítették a komoly gyülekezetét. Pontban fél tizenegy órakor nyitotta meg Csaba Adorján főispán a rendkívüli közgyűlést, melynek közönsége feltűnő csendben hallgatta meg Kerekes Zsigmond tb. főjegyző referádáját. A tárgysorozat első pontja: Nagykároly város határozata a pénzügyigazgatóság részére építendő palota czéljaira 600,000 korona kölcsön felvétele tárgyában. A határozat szabályszerűen lett meghozva és igy az állandó választmány annak jóváhagyását javasolja. — Elfogadjuk! — zúgta a tömeg. Az általános lelkesedés közepette azonban felállott egy elhízott alak és kezét felemelve jelezte, hogy szólani akar. Nehezen juthatott csak szóhoz az illető, valami Böszörményi Sándor nevű ember. Először szuszogni kezdett és azután dadogni: — Beismerem, hogy nem valami kellemes dolog a felszólalás, de az én érdekem, hogy a pénzügyigazgatóság Szatmáron legyen. — Eláll! Nem hallgatjuk meg 1 — Óriási zaj keletkezett. A szuszogó ursoká nem folytathatta, pedig ha már elárulta magát, hogy az ő személyes érdekéről van szó, érdekes és pikáns lett volna megtudni, azt is, hogy mi ez az érdek . . . Csak nagysokára folytathatta mondókáját: — Ha Nagykárolyban most pénzügyi palotát építenek, akkor az örökkévalóság számára építik azt meg és még reményünk se lehet arra, hogy még a távol jövőben is Szatmáron lehessen a pénzügyigazgatóság. — Ez a helyes dolog! Mi is igy akarjuk ! Mondották Nagykároly lelkes hívei. — Éppen azért tiltakozásom fejezem ki — dadogta tovább az a bizonyos nevezetű Böszörményi — az állandó választmány javaslata ellen és kérem is a tekintetes törvényhatóságot, hogy Nagykároly városának kérelmét utasítsa el. (Eláll! Le vele!) Böszörményi bácsit azonban nem jól oktatták ki Szatmáron, megtette tehát ezt Csaba főispán, aki felvilágosította őt, hogy nem egy kérelem teljesítéséről, hanem a város egy határozatának jóváhagyásáról, vagy jóvá nem hagyásáról van szó. Ezután Dr. Róth Ferencz kir. törvény- széki elnök szólalt fel és körülbelül a következő beszédet mondotta: — Tekintetes törvényhatósági közgyűlés! Eredetileg nem kívántam e kérdéshez hozzászokni és ezt csak Böszörményi Sándor barátom beszédének hatása alatt teszem. Ő azt mondotta, hogy a pénzügyigazgatóságnak Szat- márra való helyezése az ő érdeke. Ezzel szemben én Nagykároly város érdekét állítom. Nem kívánok a kérdés személyi és más momentumaival foglalkozni, hanem tisztán csak objektive, a dolog jogi oldalát veszem vizsgálat alá. Itt nem a pónzügyigazgatóság székhelyéről van szó, ezt a kérdést a kormány fogja eldönteni és ez még a jövő kérdése. Hanem igen is arról van szó, hogy Nagykároly város képviselőtestületének határozata két szempontból: az alaki és anyagi jog szempontjából jöhet-e kifogás alá. Ámint itt az előadó úrtól hallottam a határozat ellen alaki szempontból kifogást tenni nem lehet. A másik szempont az anyagi, hogy vájjon Nagykároly városának anyagi ereje megbirja-e a kölcsön felvételét, ennek a szempontnak a legilletékesebb meg- birálója maga Nagykároly városa. Olyanok részéről, akik a nagykárolyi viszonyokat nem ismerik és ott semmi tekintetben érdekelve nincsenek, ebbe beleszólani, legalább is nem illdomos dolog (Viharos éljenzés, taps). Böszörményi itt közbe kiáltott valamit, amit a nagy zajban csupán Csaba főispán hallott meg és ami miatt Böszörményit rendre utasította. — Minthogy pedig — Nagykároly város határozata — folytatta Dr. Róth Ferencz — sem alaki, sem anyagi jogi szempontból kifogás alá nem esik, az törvényes, ennek folytán a magam részéről kérem a törvényhatóság igen tisztelt tagjait, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Lelkes éljenzés; meg-megujoló taps.) Böszörményi Sándor személyes megtá- madtatás czimén kért szót és jelentéktelen motyogása után a közgyűlés elnöke, Csaba Adorján, aki a közgyűlést tiszteletreméltó pártatlansággal vezette, elrendelte a szavazást. Az állandó választmány javaslata ellen 45 szavazat, mellette pedig 157 szavazat adatott le. A szavazásnak ezzel az eredményével Szatmárvármegye közönsége a szemébe vágta Szatmárnak, hogy szemenszedett valótlanságot állít akkor, amidőn azt mondja, hogy a vármegye közönsége a pénzügyigazgatóságot Szatmárra óhajtja áthelyeztetni. Községi ügyek. Nagykároly tisztviselőinek fizetésrendezése. — Nagyságos ur, a feleség beteg, a hét gyerek beteg. Nincs kenyerem, nincs házbérem. Könyörgök egy kis alamizsnáért. A nagyságos ur behivatja szolgáját és szól: — János, dobjon ki nekem eztet az embert, mert üsszetüri a szivemet. E régi anekdótabeli nagyságos úrhoz hasonlóan cselekedett a múlt heti városi közgyűlésen Dr. Adler Adolf képviselőtestületi tag. Megesett a szive a helyzetük nyomorúságát panaszló városi tisztviselőkön, beismerte, hogy segíteni kellene rajtuk, de azt indítványozta a közgyűlésnek, hogy vegyék le a napirendről a tisztviselők kérelmét, mert összetöri a szivét. És a városi képviselőtestület vállalta a János szerepét: kidobta a tisztviselők kérését azzal, hogy majd csak ősszel fogja tárgyalni. Néma Gusztáv közigazgatási tanácsnok refe-
