Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-18 / 7. szám
S Z A T M Á R M E G Y E I KÖZLŐ N Y A i HIM eseiif i. — A Szatmármegj-ei Közlöny tudósítójától. — A képviselőház hétfőn alig három perczes ülést tartott. Az elnök javaslatára elhatározták, hogy a legközelebbi ülés február 15-én, csütörtökön legyen Napirendjére pedig a véderő javaslatot tűzték ki. Még Székely Ferencz igazságügyminiszter benyújtotta a szerzői jogok kölcsönös védelme végett az Amerikai Egyesült Államokkal kötött egyezmény beczikkelye- zéséről szoló törvényjavaslatot s ezzel az ülés véget ért. A hétfőtől csütörtökig terjedő idő a politikai izgalmak ideje volt. Jövés-menés, az ellenfelek tárgyalása, kombinácziók, kapaczitá- lások, harczi és védelmi készülődések zajától volt hangos a politikai élet. Mindez azt jelenti, hogy a honhazaffyas paprikajancsiskodás kora lejárt. Vagy lesz béke és a köz javára való dolgozás, vagy feltartóztathatlanul jönnek az uj választások, amelyek az előbbi választásoknál még alaposabban elseprik a nemzeti :zinü katonai gatyamadzag obstrukcziós szegénylegényeit. A képviselőháznak fontos napja volt csütörtökön. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ugyanis csütörtökön két órás beszédben reflektált az Apponyi-féle békepon- tozatokra s kitért az aktuális politikai kérdésekre. A véderő reformja — mondotta — minden országban nagy érdeklődést kelt, hiszen a nemzetek legfőbb kincseinek biztositásáról van szó. A jelenlegi kormány azt a feladatot tűzte ki, hogy a mit a védképesség biztositása megkíván, azt megalkossa. Másik főtörekvése az volt. hogy a védkötelezettség terhein köny- nyitsen s ezért értékes szocziális reformok van nak a tervezetben. A reform fináncziális oldalára kijelenti, hogy az erre vonatkozó aggodalmakra az 1912. évi költségvetés már eklatáns választ adott, mikor az ország belső érdekeit fokozottabb mértékben v<>lt képes kiszolgálni. Ezután kimutatja az obstruálok kifogásainak és kívánságainak tarthatatlanságát. Kifejtette továbbá, hogy a választójogot nem engedi a véderő előtt tárgyalni, mert a véderőjavaslat tizenkét év óta készen áll s most is útjában van a választói jognak. A véderőreform régen elő van készítve, tárgyalása sürgős, nem halasztható, azt kell előbb megalkotni. Á választói jog tekihtetében többször kifejtette a kormány álláspontját s az benne van a többség feliratában, ez kötelezettség, a melyet a kormány vállalt. Mindenesetre általános vá lasztói jogot kíván ugy, hogy a magyar nemzet történelmi fölényét teljesen biztosítsa és hogy az mégis demokratikus és szabadelvű legyen. A választóreform keresztülvitelét sürgősnek tartja. Deési Zoltán indítványára a Ház kimondta, hogy f. hó 19-ig nem tart ülést. Igazságszolgáltatás. Az igazságra voltunk legbüszkébbek, amióta ezen a földön újságokat Írunk, újságokat olvasunk. Az igazság földjének neveztük el mi magunk ezt az országot és az igazságban bíztunk minden rossz és nagy csalódásunkban. Hogy Mátyás királyIyal meghalt volna az igazság, azt is csak a közmondásokban hangoztattuk, de meg voltunk győződve, hogy az igazságban Magyarországon feltétlenül lehet és kell biznunk. És most fájdalommal, rezignáczióval és nagy csalódással kell tudomásul vennünk, hogy már az igazság is labilis lett hazánkban. Ä szabadkai törvényszékről derült ki mo*tan a napokban, hogy az igazságot nem tudja teljesen megfelelő mértékkel mérni. A törvényszék Ítéleteiről hosszú sorban derítette ki a szegedi tábla, hogy nem felein ;k meg se a törvény, se az igazság szellemének, sőt némelyikről az is kiderült, hogy homlokegyenest ellenkeznek mindazzal, amit közönségesen az igazságnak szokás nevezni. Szabadkán rendszerré ,vált az, hogy mellé találnak az igazságnak. És nem szolgabiró, nem is naiv, kezdő aljárásbirák, hanem bizonyos gyakorlattal, sőt jó conduit-listával biró bírák találnak mellé. Ez már feltétlenül elszomorítja azokat, akik hittek, bíztak a magyar igazságszolgáltatásban. De az nyújt ^ég valami kevés vigaszt, hogy azért ezek az állapotok nem általánosak és nem gyógyíthatatlanok. Azok az esetek, amelyek most nyilvánosságra kerültek, az igazságnak — hogy ugy mondjuk — nem szervi hibái, csak a bírák fizikai gyöngeségére vezethetők vissza. Nem téves erkölcsi felfogás az, ami ezeket az ítéleteket szülte, hanem az, hogy a birák fizikai ereje sokhelyt kimerült. A birák összeroskadnak a sok munka terhe alatt s képtelenek hivatásuknak ugy megfelelni, hogy az Ítéletek éppen az igazságszolgáltatáshoz fűzött reményeket és várakozásokat kielégítsék Hogy a bírói kar túl van terhelve, azt tudjuk. Nem kell azért Szabadkára mennünk, másutt is ráakadhatunk ugyan erre a jelenségre. Mindenütt az egész országban ugy a fővárosban, mint a vidéken, túl vannak terhelve a birák. Mindenütt évekig húzódnak el a perek, akár büntető, akár polgári perek, olyanok is, • amelyektől exisztencziák függenek. A túlterhelt birák a törvénynek és igazságnak teljesen megfelelőleg valóban nem intézhetik el az ügyeiket. De elintézniük kell. El kell intézniük a pert, a per kedvéért és a minősitésitáblázat kedvéért. A minősítés ugyanis csakis az elintézett ügyek számáról számolhat be, az elintézés módjához és mikéntjéhez semmi köze. Mivel pedig az ilyen minősítési táblázat a bírói előléptetés alapfeltétele, természetes, hogy az ügyek elintézése a túlterheltség mellett elképzelhető felületességgel történik. Ezt a rendszert feltétlenül meg kell változtatni. A bírót nem hibáztathatjuk. 0 ugy jut előre, ugy boldogul, ahogy lehet. Igyekszik elintézni minél többet, tömegmunkát végez, kedvét veszti, csak a következő fizetési fokozat felé mered a szeme. S amint nézi a következő fizetési fokozat világitó tornyát, igen természetesen szem elől téveszti az igazságot. Ezt tovább folytatni nem lehet. A bírákat vissza kell adni hivatásuknak, fel kell szabadítani őket a tömegmunkától és a népnek, a nemzetnek mindnyájunknak vissza kell adni bizalmát, hitét a magyar igazságszolgáltatásban. — Édes Ella, maga leleplezget. Ám teljék benne kedve. Iduska, igenis Iduska, a kis kalaposné . . • Ella tovább gúnyolódott. — Aki olyan hálás, de olyan, azért a . . . mennyivel is támogatja havonként, kedves barátom ? — Amennyi magának egy kalapra is alig futná ki. Mibe is került a maga utolsó kalapja. Ella hanyag unottsággal dőlt hátra székében és legyezőjével a pamlag karfáját veregetve, sziszegett: — Hogy értsem ezt, kedves barátocskám . . csak nem hiszi, hogy az én szerelmemnek számlákkal gyújtok alája . . . — Legkevésbé sem, hisz a maga félje milliomos és automobilja az ablaka alatt trüsz- köl . . • Ella kész volt a felelettel. — A szerelem nem törődik az összeférhetetlenséggel. Egy férj s a szerelem nem in- compatibilis I A szerelem, az igaz, a valódi, a legendás szerelem nem hirdetted ki magát az anyakönyves tábláján, sőt homályba rejtőzik s minél titkosabb, annál boldogitóbb. — Vagyis maga, kedves kis Eliácska, azt gondolja, hogy az öreg férj, ha gazdag, igen jól megfér egy ifjú szeretővel ... De én nem igy érzek 1 . . . En Iduskával holmi formák nélkül is megélhetek, de magával, Ella, csak mint a férje jelenhetnék meg a világ előtt. Ella kivágta magát. — Nos, hát miért nem fedezte fel ezt az érdekes kis titkot már régen? . . . Miért nem tett próbára, hogy mit szólnék hozzá? _______ — Mert bizonyos voltam benne, hogy nem fog követni. Ella megfelelt: — Egy nagy érzésért a nő mindenre kész . . . — Még arra is, hogy lemondjon a páholyról és eladja automobilját! Ella rámszögezte diadalmas tekintetét. — Talán még arra is! — Ugy hát édes Ella, hagyja el mindjárt holnap a férjét. Mert én magát szeretem és elveszem! Ne vesztegessünk egy napot se. Rögtönözzön mielőbb egy gyönge kis hűtlen elhagyást ... De mielőbb I Mert a hat hónapi különélés kényszerűsége nagyon bosszantó! Ella elnevette magát. — Ugyan ne bomoljon ! Ilyen gyerekesen nem lehet engem tőrbecsalni. Csak maradjon az Iduskánál. Tervem készen volt, a párbajból nekem kellett győztesen kikerülni . . . — Ismétlem — ismétlem ajánlatomat. Ha nem vállalja, bebizonyította, hogy semminemű nagy érzés nem lappang mögötte, csak egy kis, unaloműző szeretkezés, amelynek az érzéshez semmi köze. Ella tiltakozik. — Bizonyítsa be! — Be is bizonyítom, mert én már régóta szeretem. S ezennel magára teszem a kezemet és lefoglalom ... az enyém I Az én feleségem ! — Ohó — olló! —- Semmi ohó! Bizonyítékot kért, ime a bizonyíték. _____Es megragadtam a kezét, és csókokba fulla sztottam. És megöleltem a derekát és karjaimba temettem. Ella tehetetlenül vergődött ölelésemben ... — Bocsásson . . . bocsásson el . . . férjem beléphet 1 — Es aztán ? S a hajlékony simulékony termetet még szorosabban magamhoz tapasztottam . . . — Maga goromba . . . Ehhez én nem vagyok szokva . . . mit gondol . . . Hogy Fruskájával van dolga? Menjen ... ne lássam többé! Kitépte magát. — Tessék! Megjósoltam, ugy-e? Maga az, aki nem tud szeretni . . . — De igenis tudok. — Hát legyen az enyém. — Nem bánom, hát jól van, a maga felesége leszek. Akár mindjárt megrendelhetjük a szalonunkat. — Jól van, rendeljük meg, empire-stilben. Én az empiret imádom. Ella rám meredt. — Maga az empiret szereti? — Igenis, én az empiret imádom. Egy elhatározás villant végig Ellaarczán, — Ha maga szereti az empiret, sohase lehetek a felesege. Elcsodálkoztam. — S ugyan, miért nem ? — Mert én meg ki nem áll hatom és olyan emberhez, akinek az empire-stil tetszik, nem tudnék nőül menni. Megértett? Pá magának, édesem. Modern ruhafestés bármily divatszinre Hájtájer Pál NflGyKAf^OLy, Széchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. Modern és tartósplissézés — és guowlérozás ~ elemi fiúiskola mellett.
