Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

SZATMARMEGVH KÖZLÖNY hetők, anélkül azonban, hogy máshol is ilyen bizalmatlanok volnának a betevők. Amikor látjuk, hogy a legtöbb pénzin­tézetnek ilyen súlyos jelenségekkel kell meg- birkózniok, szinte jóleső érzés, a biztonság megnyugtató érzése fogja el az embert, hogy vannak bizonyos szilárd támpontok is, amelye­ket egyáltalán nem kezdhet ki a pusztító bi­zalmatlanság. Ilyen szilárd közgazdasági tám­pont a postatakarékpénztár. Teljesen érthetet­len, hogy azok a hullámok, amelyek ostro­molva csapkodják a legtöbb pénzintézetet, már már elérhetik a postatakarékpénztárt is. íme ez is annak a bizonyítéka amire az imént rámutattunk. A megrohant pénzintézetek vál­ságos helyzetét a mindenhol észlethető ked­vezőtlen pénzügyi viszonyokon kívül, nem a mi specziális külpolitikai viszonyaink, hanem a közönség meg nem okolható bizalmatlan­sága okozza. Minthogy az állami kezelés és szavatosság alatt álló pénzintézet — a posta­takarékpénztár — az emberileg lehető legtel­jesebb biztonságot nyújtja, azok a rossz vi­szonyok, amelyek a legtöbb pénzintézet nor­mális működését megbénítják, természetesen nem hatnak ki a postatakarékpénztárra, amely fölötte áll minden bizalmatlanságnak. Viszont azonban áll az is, hogy a többi szolidan megalapozott jóhirnevii pénzintézet — csak azért, mert most akut pénzügyi fe­szültség van — nem szolgált rá a bizalmat­lanságra. Végre is semmi sem szól amellett, hogy akiben tegnap megbíztunk és jól tudjuk, hogy holnap is bízni fogunk, épen ma ne bizzunk benne. Különben is úgy áll a dolog, hogy amilyen törvényszerűség van a válságok be­következésében, ugyanolyan törvényszerűen el is múlnak azok. A mostani válságos tünetek is hamarosan elmúlnak és akkor közgazdasági életünk egéről is eltakarodnak ezek a disszo­náns felhők. Községi ügyek. Kéz kezet mos. Simkó Aladár városi adófizető polgár aláírással kérvény érkezett Nagykároly város tanácsához, hogy emeljék fel a városi rendőrök fizetését. A viszonosság elve alapján legközelebb valószínűleg a városi rendőrök fognak kérvényt intézni a „Közérdek Érmellék“ előfizetőihez, hogy pótolják meg az előfizetési dijat. Pályázatok. Felsőbánya sz. kir. rendezett tanácsú városnál állatorvosi állásra, határidő decz. 31. — Nagykároly városnál napi 3 koroná­val díjazott dijnoki állásra határidő decz. 31 naiva kreálta és a konzervatív világnézetüek előtt ellenszenves szerepe daczára, egy csa­pásra kivívta magának a jelenvoltak szimpá­tiáját. * Az ártatlan Zsuzsi a múlt héten nagy kisértésnek volt kitéve. Szigethy Irén csinos színpadi jelenség, kecsesen táncol és az éneke is acceptabilis. így aztán nem különös, hogy az Asszonyfaló szerelmével kellemetlenkedett neki. Az Asszonyfaló csapodár szándékát azonban csütörtökön A kém leleplezte, s igy hogy némi vigasztalást keressen, pénteken elment a Leány­vásárra. Csakhogy a Leányvásár is pangó, akárcsak most a pénzpiacz. * Boros Emilt eddig két nagyobb szerep­ben láttuk. Mindegyikben kitünően operált a színpadon. Meglátszik, hogy mielőtt színész lett, szigorló orvos volt. * Badó Rózsiról nem lehet újat mondani. Neki már annyi sikere volt, hogy azok számbavevése czóljából direkt egy járási szám­vevőhöz ment nőül. A sikerek hegyéről útban van a nyugdíj felé. * Tegnap az Éva került színre. Az operette Lehár Ferencz kitűnő munkája Az Éva tet­szett, legalább erre enged következtetni a földszinten elhangzott sóhaj : — Szeretnék ma Adám lenni ! * Hat előadás volt eddig és ebből négy uj darab, amely nálunk először került bemutatóra. Biztató körülmény ez a további műsorra. A , közönség ennek dacára nem nagyon igyekszik a j színházba. Mi tudjuk, hogy ez eleinte mindig ! igy van. A mi nehezen hevülő publikumunk i csak később 2 3 hét után — melegedik ! fel. A színigazgató azonban ezt nem tudja és az eddigi tapasztalatoktól nem valami rózsásak ! a reményi. A karácsonyi hét műsora : Ma délután : Cornevillei harangok (fél- helyárakkal). Ma este: Éva. Hétfőn: Piktorok. Kedden: Kis lord. Szerdán délután : Boszorkányvár, este : Éva. Csütörtökön délután : Ripp Van Winkle, este : Limonádé ezredes. Pénteken : Csitri. Szombaton : Abrahám a menyországban. Vasárnap este: Abrahám a menyor- szágban. A pénzintézetek tehát, minden igyeke­zetükkel azon vannak, hogy betétállagukat megtartsák, sőt — ha az egyáltalán lehetséges — még növeljék is. E czél elérése érdekében több betétkamatot is fizetnek, mint annak előtte,és általában kedveznek a betevőknek. És mégis mit látunk ? Napról-napra újabb és újabb híreket hallunk a pénzintéze­tek megrohanásáról. Valami különös, érthe­tetlen bizalmatlanság vett erőt az embereken. Akiben tegnap még teljesen megbíztak, ma már nincs hozzá bizodalmuk. Amelyik pénz­intézetre a minap még egész vagyonukat rá­bízták volna, ma ugyanottan utolsó fillérig felmondják a betétjüket. Felmerül itt az a kérdés, hogy miért ez a nagy buzgalom a betétek felmondása körül mikor minden épen amellett szól, hogy ne mondjuk fel a betéteinket. Mert hiszen a be­tétek felmondása mellett csak egy —• nagyon naiv — argumentumot szoktak felhozni, azt, hogy a pénz mostan a ládafiában van a leg­biztosabb helyen. Ez azonban teljességgel nem áll, mert ha az abszolút jó hírnevű pénzinté­zetnél nem volna kellő biztonságban a pénz, ugyan mi alapon mondhatnék akkor, hogy otthon biztos helyen van. Ezzel szemben kézenfekvő argumentu­mokat lehet felhozni amellett, hogy nem kell felmondani a betéteket. Aki részt vesz a pénz­intézetek elleni felmondási attakban, az tevé­kenyen közreműködik abban, hogy a rossz penzviszonyok meg ne javuljanak. Az ilyen felmondások ugyanis nem csak azért hátrá­nyosak, mert csökkentik az illető pénzintézetek betétállományát, de azért is, mert a rossz példa ragadós. így jön létre minden elfogadható ok nélkül a felmondásoknak szűnni nem akaró lánczolata, amely esetleg a leglehetetlenebb helyzetbe hozza az illető pénzintézeteket, amelyeknek már az is elóg baj, hogy a ked­vezőtlen körülmények kényszerítő hatása alatt redukálódott a reeszkompt. Ha pedig még ezenfelül elvonják tőlük a betéteket is, úgy vannak, mint a különben egészséges ember, aki csak azért nem dolgozhatik, mert kezét lábát gúzsba kötötték. Hogy mennyire nincsen alapja annak a pánikszerű félelemnek, amely mostanában erőt vett a betevőknek egy nem épen jelentékte­len részére, arra a kormány nevében épen a minap mutatott rá Gróf Serényi Béla földmi- velésügyi miniszter, most meg a kassai me­gyéspüspök utasította a papjait, világosítsák fel a népet, hogy ne vegyék ki a pénzüket a takarékból, ahol biztos helyen van. A peri­fériákban vezető állásban levő közigazgatási tisztviselők is megteszik a magukét. A logikusan gondolkodó embernek tehát épen elég alkalma van rá, hogy meggyőződ­jék a betevők félelmének alaptalanságáról. Igen ám, de nem mindenki gondolkozik lo­gikusan. Sőt a tapasztalás azt mutatja, hogy igen nagy azoknak a száma, akik illogikusan gondolkoznak, cselekszenek és épen akkor mondják fel a betétjeiket, amikor pedig józan ésszel csakis azt teheti az ember, hogy ha van fölösleges pénze, elviszi a takarékba, természetesen megbízható pénzintézethez. Mos­tan ugyanis olyan tekintélyes betétkamatot adnak, amilyet csak ritkán lehet elérni. De azt sem szabad szemelől téveszteni, hogy vét­kes könnyelműség az olyan helyzet előidézése, amelyhez képest esetleg egy-egy. jóhirnevü pénzintézet el fogja mondhatni, hogy a rossz pénzviszonyokat csak kiheverte volna valahogy, de a saját betevői attakját ki nem bírta. Hogy mennyire nem a tőkéjüket féltő és felmondó bizalmatlan betevők részén van az igazság, az legjobban onnan látszik, hogy a pénzviszonyok mostan ott is rosszak, ahol teljesen konszolidált a külpolitikai helyzet. Tehát nem a háború mumusában kell keresni a kedvezőtlen közgazdasági helyzet kulcsát, hanem azokban a törvényszerűségekben, amelyek napjainkban az egész világon észlel­Színház. Véres csatákról fantáziáinak most az embe­rek s igy valami stilszerüség van abban, hogy az Északkeleti színtársulat a Limonádé ezredes­sel nyitotta meg vasárnap az idényt. Az ez­redes limonádé volta daczára, az előadás elég pezsgő volt. Hogy a nézőteret mégse fogta el az a bizonyos színházi mámor: annak nem a szereplők voltak okai. Az operettnek úgy a szövege, mint a szerepe vásári munka. Tán a háborús izgalmak okozták, hogy a koloratur énekesnő: Juhos Margit, ez estén berekedt. Hangját igy még nem ismerjük, ellenben a figurája olyan, hogy snajdig huszárkáplár lehetne belőle * Valósággal el Szó móri tó, hogy a Györ­gyike, drága gyermek czimü, izig-vérig mo- dern vígjáték hétfői előadása majdnem üres ház előtt folyt le. Hiszen senkise tudhatta előre, hogy Gáspár Jenő a szöveghez nem tartozó ízléstelen mondásai lerontják az egész darab hatását. A czimszerepet Füzes Anna iskola, egyház. Rendezzék az állami tanítóság pénzügyeit! Az állami tanítóság fizetésének és nyugdíj­ügyének rendezése tárgyában levelet intézett a képviselőhöz és főrendekhez. A memorandum szerint az állami tanítói jogviszonyok condi­tio sine qua non-ja csak az lehet, ha az 1897-iki XXVI. t.-cz. teljes egészében megsemmisül. „1. A tanítói fizetéséket illetőleg az állami tanítóság is az 1893. évi IV. t.-cz. és ezt kö- vetőleg az állami tisztviselői fizetést biztositó többi törvények és rendeletek hatálya alá vonva és megharmadolva beosztatik a XI, X. és IX fizetési osztályokba és pedig az összes szolgálati évek teljes beszámításával. Nehogy azután ez a rendezés szerzett jogokat is meg­semmisíthessen ; a) hagyassák meg az eddigi ötödéves korpótlék, amit különben az 1893. évi IV. t.-cz. 6 §-a is biztosit; b) hagyassák meg a fővároskörnyéki, kolozsvári és fiumei állami tanítók eddigi működési (drágasági) pótléka; c) hagyasség meg a családi pótlék ; d) tanító és tanítónő között semmiféle díjazás­Bikszádi vizze vegyítve az idei termésű savanyu bor kitűnő italt szolgáltat. A „Bikszádi“ természetes gyógyásványviz hurutus bántalmak ellen páratlan. Kapható mindenhol. Árjegyzéket kívánatra küld a „Bikszádi“ fürdő igazgatósága £ «i-C 33KD JarC 3E55bC Or«iC Am- akP SmC dáné ÓD draft gr«. wcC OmflC Oianfc graft Cfaerat 3«cC frfí'S C

Next

/
Thumbnails
Contents