Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-10 / 45. szám
y , Nagykároly, 1912. november 10. 45. szám. XXXVIII évfolyam T SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY ? o i rt i s Ü i. V 5-Í. SZERKESZTLSE6 és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-ntcza 2. az. Telephon 56 azám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. Megjelenik minden vasárnap. . 'Wl* ELŐFIZETÉSI ÁRAK . Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 60 fillér. Társadalmi ütött. Ennek a mi, amúgy is széttagolt országunknak talán legnagyobb veszedelme, amely sokkal komolyabb konzekvencziák- kal is járhat, mint általában gondolják, az a sok társadalmi ellentét, amelyen magánéletben, közéletben kasztokra, osztályokra bontja a társadalmat. Ezeket a katasztokat nem úgy kell érteni hogy a természetes tagozódásai a társadalomnak. Nem. A társadalom természetes tagozódása felekezeti, foglalkozásbeli, osztály tagozódás mindenütt megvan, sőt megvan a nemzetiségi tagozódás is bizonyos mértékben. De nálunk, ahol az összetartásra az együttműködésre elmaradt gazdasági és kulturális állapotunk folytán szinte feltétlen szükség volna, a megengedett, szokásos és lehetséges tagozódásokon kívül még más erőszakosabb tagozódást is létesítenek. Nálunk divatos dolog például a jóté- konykodási működés. Ez egyike a legszebb dolognak társadalmi alapon, mert hiszen az állam és általában a hivatalos bürokratikus jótékonykodás édes-keveset segít a nyomoron. De ezt a társadalmi jótékonykodást működést is nagyobbrészt arra használják fel, hogy szétválasszák azokat az embereket, akiknek pedig együtt kellene dolgozniok. Merjük állítani, hogy nincs Magyarországon oh an város, ahol egv jótékony egyesület volna. Mindenütt legalább kettő van. Legalább kettő van azért mert minden asszonynak van ellensége, ellenfele és igy az ellenfelek egy és ugyanabban az egyesületben nem nagyon találják meg a helyüket. Ugyanígy vagyunk a klubokkal is. A férfiak társadalmi érintkezésének legmegfelelőbb helye és alkalma a kiubb, vagy társaskör. A klubban a férfiak mindegyike sem szívlelheti egymást és igy kell legalább két társaskörnek kaszinónak klubnak lenni, hogy az ellenfeleknek, akár politikai akár egyéb szempontok miatt ne kelljen találkozniok. Az egyéni alapját ennek a tagozódásnak mi meg tudjuk érteni. Természetesnek találjuk, hogy két ellenfél ugyanabban a társadalmi közösségben nem élhet vagy nem akar élni, de a hiba nem is ezekben az egyénekben van. Hanem azokban, akik ezeknek a társadalmi szervezeteknek vezetőivé lesznek Ezeknek az egyéneknek kellene a társadalomban személyi alapon felmerülő ellentéteket eloszlatni, ahelyett hogy azt a maguk hiúsága kedvéért, uj köztiletek alapításával illetve személyünknek odaadás,A,.', 'emeljék. Ne csodálkozzunk azon, hogy Ausztria és a külföld velünk szemben igen sokszor a negáczió, vagy a lenézés álláspontjára helyezkedik. Ne csodálkozzunk, mert hiszen magunk sem csinálunk egyebet, minthogy lenézzük vagy negáljuk egymást. A i pit Mi néppel.— A Szatmánnegyei Közlöny tudósítójától. — A király hétfőn Budapestre érkezett. Kedden megkezdődtek a delegáczionális ülések. Az első nap az alakulás formaságainak | intézésével telt el és avval, hogy megállapi- j tották a trónbeszéd meghallgatására való fel- j vonulás rendjét. A budai várban szerdán mondotta el a király a delegáczió tanácskozásait megnyitó trónbeszédét. Az országos bizottságnak legutolsó tanácskozása óta — mondotta a király — a Balkán-félszigeten komoly háborús bonyodalmak keletkeztek, melyek fokozott éberséget követelnek. Tekintettel arra, hogv e viszály a monarchia jelentékeny érdekeit érintheti, a közeli Keleten a rend mielőbbi helyreállitása politikai és kereskedelmi téren sürgősen kívánatosnak mutatkozik. Kormányom kész lesz szövetségeseink kormányaival egyetértőleg alkalmas időpontban a nagyhatalmaknak a béke helyreállítására irányuló akeziójában résztvenni. Az országos bizottságok legutóbbi ülésszakukban elismerésre méltó áldozatkészséggel a hadsereg és a haditengerészet részére rend- kivüli hitelekei; engedélyeztek, a melyek által véderőnk harczképessége örvendetes, módon gyarapodott. Hadikormányzatunk folyó szükségletei a rendes keretek között maradnak, többlet csak az altiszti kérdés megoldására igényeltetik, miáltal szükséges kiegészítést nyert a hadseregnek és a haditengerészetnek az uj védőrendszerből folyó szerves kiépítése. Pár sor. Irta: KORVin OTTÓ. Többször találkoztam vele véletlenül. Ha a villamos ablakán kinéztem, vagy ha befordultam valamelyik utczába s egyszer egy sápadt éjjelen is, mert színházban volt. Akkor én egy kis szomorú éjjeli lánnyal jártam és nem köszöntem neki, mert nagyon fájt az éjjel meg ennek a nőnek meg a magam szomorúsága is. Es még jobban fájt, mert vele találkoztam akivel csak délutánokon a sárga napsugárban szoktam találkozni és most belémharapott ennek a rongy kis utczai lánynak a szomorúsága és komolysága az ő alakjával. Szerelmes voltam belé a lelkemmel, mert azt hitiem egy alvástól részeg délutánban egyszer, hogy szükségem van rá. A lelkemmel megfogtam a kezét s a szememmel megcsókoltam a száját. A szájam meg beszélt hozzá rólam és ő azt mondta, hogy olyan furcsa érzése van, mintha boldog lenne. S én - tán, mert a nap tavasziasan először sütött — hittem; pár napig együtt élt a lelkünk s akkor éjjel még sem köszöntem neki, mert az éjjel és egy festett láDy szomorúsága fájt bennem. A szemünk megnézte egymást, de nem köszöntem és mikor a sarkon befordultak, akkor sírni kezdtem, úgy, hogy még ez a nő is megsimogatta szeretettel az arezomat. S másnap nem mentem el odú, ahol mindennap várni szoktuk egymást és este az ágyban mindaketten sirtunk. És ma valahogyan újra találkoztunk. A fejem nagyon fájt és azt hittem, hogy agyamban minden egy nagy tengerbe esik. Elmentem, pedig nem akartam, abba az utczába, ahol lakott — Jolán — és a kapun jött ki épen, mikor oda értem. Megreszkettem és láttam az arczán, hogy ő is megreszketett. Megálltam. Csak álltam. És akkor hozzám jött : — Visszajöttél? Nyújtotta a kezét. Megfogtam. Megszorította a kezemet. Sirás fojtott. — Visszajöttem. Ezt mondtam és éreztem, hogy buta vagyok. £üS újra mondtam : — Visszajöttem. Es most már nem is kérdezte, hanem ő is mondta : — Visszajöttél. És tovább kérdett: — Szeretsz ? És én is mondtam: — Szeretlek. Ennyi volt az egész. Visszajöttem, szeretlek. Es ne a beszéltünk semmit. S máma nekem adta magát. A testét egészen asszonyosan s én el- fogadlam. Most ment el. S most olyan üres a szobám, mintha én is hiányoznék belőle. Pedig én itt vagyok és sírok és a fejem fáj, de azért jól tudom, hogy soha-soha többé ezt a nőt nem fogom látni. Soha nem jön el. S az utczán félre fogunk fordulni S a villamos ablakából czégtáblákat fogok olvasni: Huszkrajczáros áruház. S valamelyik újságban tán olvasni is fogom : Jolán meghalt ... Elképzelem : akkor tán sírni fogok; vadul, borzasztóan, keservesen, mert emlékezni fogok, hogy az én asszonyom. Elképzelem akkor a sírjához fogok járni és más sírok fekete látogatói mondani fogják rám : Szegény, hogy szerette. És nem fogják tudni, hogy mennyire nem szerette habár az övé volt a lelke is, de egyetlen teste is, mert nagy oleánder térítőkét fogok a sírjára tenni. Áz oleándert szerette, pedig a krizantém jobban illett az arczához. Talán krizantémét is viszek ►3 - ----- --- ■ • ---------- ~ —..... - ■■ ----- - — Í ll nhát ww ^ Nagykároly, Kölcsey-u. 1. I Ä®. Wí. «.A «3. ]É Cfcfry,* g’a Ü a rom. Kath. templom mellett. vegyileg tisztit s*<axnLU-eA I M--------------- - --------------------------------------------------------------------------------- — -y - ---------------—usai
