Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-10 / 45. szám

y , Nagykároly, 1912. november 10. 45. szám. XXXVIII évfolyam T SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY ? o i rt i s Ü i. V 5-Í. SZERKESZTLSE6 és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-ntcza 2. az. Telephon 56 azám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. Megjelenik minden vasárnap. . 'Wl* ELŐFIZETÉSI ÁRAK . Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 60 fillér. Társadalmi ütött. Ennek a mi, amúgy is széttagolt országunknak talán legnagyobb veszedelme, amely sokkal komolyabb konzekvencziák- kal is járhat, mint általában gondolják, az a sok társadalmi ellentét, amelyen magán­életben, közéletben kasztokra, osztályokra bontja a társadalmat. Ezeket a katasztokat nem úgy kell érteni hogy a természetes tagozódásai a társadalomnak. Nem. A társadalom termé­szetes tagozódása felekezeti, foglalkozás­beli, osztály tagozódás mindenütt megvan, sőt megvan a nemzetiségi tagozódás is bizonyos mértékben. De nálunk, ahol az összetartásra az együttműködésre elmaradt gazdasági és kulturális állapotunk folytán szinte feltétlen szükség volna, a megenge­dett, szokásos és lehetséges tagozódásokon kívül még más erőszakosabb tagozódást is létesítenek. Nálunk divatos dolog például a jóté- konykodási működés. Ez egyike a legszebb dolognak társadalmi alapon, mert hiszen az állam és általában a hivatalos bürokra­tikus jótékonykodás édes-keveset segít a nyomoron. De ezt a társadalmi jótékony­kodást működést is nagyobbrészt arra használják fel, hogy szétválasszák azokat az embereket, akiknek pedig együtt kel­lene dolgozniok. Merjük állítani, hogy nincs Magyarországon oh an város, ahol egv jótékony egyesület volna. Mindenütt legalább kettő van. Legalább kettő van azért mert minden asszonynak van ellen­sége, ellenfele és igy az ellenfelek egy és ugyanabban az egyesületben nem nagyon találják meg a helyüket. Ugyanígy vagyunk a klubokkal is. A férfiak társadalmi érint­kezésének legmegfelelőbb helye és alkalma a kiubb, vagy társaskör. A klubban a férfiak mindegyike sem szívlelheti egymást és igy kell legalább két társaskörnek kaszi­nónak klubnak lenni, hogy az ellenfelek­nek, akár politikai akár egyéb szempontok miatt ne kelljen találkozniok. Az egyéni alapját ennek a tagozó­dásnak mi meg tudjuk érteni. Természe­tesnek találjuk, hogy két ellenfél ugyan­abban a társadalmi közösségben nem él­het vagy nem akar élni, de a hiba nem is ezekben az egyénekben van. Hanem azokban, akik ezeknek a társadalmi szer­vezeteknek vezetőivé lesznek Ezeknek az egyéneknek kellene a társadalomban sze­mélyi alapon felmerülő ellentéteket elosz­latni, ahelyett hogy azt a maguk hiúsága kedvéért, uj köztiletek alapításával illetve személyünknek odaadás,A,.', 'emeljék. Ne csodálkozzunk azon, hogy Auszt­ria és a külföld velünk szemben igen sokszor a negáczió, vagy a lenézés állás­pontjára helyezkedik. Ne csodálkozzunk, mert hiszen magunk sem csinálunk egye­bet, minthogy lenézzük vagy negáljuk egymást. A i pit Mi néppel.­— A Szatmánnegyei Közlöny tudósítójától. — A király hétfőn Budapestre érkezett. Kedden megkezdődtek a delegáczionális ülések. Az első nap az alakulás formaságainak | intézésével telt el és avval, hogy megállapi- j tották a trónbeszéd meghallgatására való fel- j vonulás rendjét. A budai várban szerdán mondotta el a király a delegáczió tanácskozásait megnyitó trónbeszédét. Az országos bizottságnak leg­utolsó tanácskozása óta — mondotta a király — a Balkán-félszigeten komoly háborús bo­nyodalmak keletkeztek, melyek fokozott éber­séget követelnek. Tekintettel arra, hogv e viszály a mo­narchia jelentékeny érdekeit érintheti, a kö­zeli Keleten a rend mielőbbi helyreállitása politikai és kereskedelmi téren sürgősen kí­vánatosnak mutatkozik. Kormányom kész lesz szövetségeseink kormányaival egyetértőleg alkalmas időpont­ban a nagyhatalmaknak a béke helyreállítá­sára irányuló akeziójában résztvenni. Az országos bizottságok legutóbbi ülés­szakukban elismerésre méltó áldozatkészséggel a hadsereg és a haditengerészet részére rend- kivüli hitelekei; engedélyeztek, a melyek által véderőnk harczképessége örvendetes, módon gyarapodott. Hadikormányzatunk folyó szük­ségletei a rendes keretek között maradnak, többlet csak az altiszti kérdés megoldására igényeltetik, miáltal szükséges kiegészítést nyert a hadseregnek és a haditengerészetnek az uj védőrendszerből folyó szerves kiépítése. Pár sor. Irta: KORVin OTTÓ. Többször találkoztam vele véletlenül. Ha a villamos ablakán kinéztem, vagy ha befor­dultam valamelyik utczába s egyszer egy sápadt éjjelen is, mert színházban volt. Akkor én egy kis szomorú éjjeli lánnyal jártam és nem köszöntem neki, mert nagyon fájt az éjjel meg ennek a nőnek meg a magam szomorúsága is. Es még jobban fájt, mert vele találkoztam akivel csak délutánokon a sárga napsugárban szoktam találkozni és most belémharapott ennek a rongy kis utczai lánynak a szomorú­sága és komolysága az ő alakjával. Szerelmes voltam belé a lelkemmel, mert azt hitiem egy alvástól részeg délutánban egyszer, hogy szükségem van rá. A lelkem­mel megfogtam a kezét s a szememmel meg­csókoltam a száját. A szájam meg beszélt hozzá rólam és ő azt mondta, hogy olyan furcsa érzése van, mintha boldog lenne. S én - tán, mert a nap tavasziasan először sütött — hittem; pár napig együtt élt a lelkünk s akkor éjjel még sem köszöntem neki, mert az éjjel és egy festett láDy szomorúsága fájt bennem. A szemünk megnézte egymást, de nem köszöntem és mikor a sarkon befordultak, akkor sírni kezdtem, úgy, hogy még ez a nő is megsimogatta szeretettel az arezomat. S másnap nem mentem el odú, ahol mindennap várni szoktuk egymást és este az ágyban mindaketten sirtunk. És ma valahogyan újra találkoztunk. A fejem nagyon fájt és azt hittem, hogy agyamban minden egy nagy tengerbe esik. Elmentem, pedig nem akartam, abba az ut­czába, ahol lakott — Jolán — és a kapun jött ki épen, mikor oda értem. Megreszkettem és láttam az arczán, hogy ő is megreszketett. Megálltam. Csak álltam. És akkor hozzám jött : — Visszajöttél? Nyújtotta a kezét. Megfogtam. Megszorí­totta a kezemet. Sirás fojtott. — Visszajöttem. Ezt mondtam és éreztem, hogy buta va­gyok. £üS újra mondtam : — Visszajöttem. Es most már nem is kérdezte, hanem ő is mondta : — Visszajöttél. És tovább kérdett: — Szeretsz ? És én is mondtam: — Szeretlek. Ennyi volt az egész. Visszajöttem, sze­retlek. Es ne a beszéltünk semmit. S máma nekem adta magát. A testét egészen asszonyosan s én el- fogadlam. Most ment el. S most olyan üres a szobám, mintha én is hiányoznék belőle. Pedig én itt vagyok és sírok és a fejem fáj, de azért jól tudom, hogy soha-soha többé ezt a nőt nem fogom látni. Soha nem jön el. S az utczán félre fogunk fordulni S a villamos ablakából czégtáblákat fo­gok olvasni: Huszkrajczáros áruház. S valamelyik újságban tán olvasni is fogom : Jolán meghalt ... Elképzelem : akkor tán sírni fogok; vadul, borzasztóan, keservesen, mert emlékezni fogok, hogy az én asszonyom. Elképzelem akkor a sírjához fogok járni és más sírok fe­kete látogatói mondani fogják rám : Szegény, hogy szerette. És nem fogják tudni, hogy mennyire nem szerette habár az övé volt a lelke is, de egyetlen teste is, mert nagy oleánder térítőkét fogok a sírjára tenni. Áz oleándert szerette, pedig a krizantém jobban illett az arczához. Talán krizantémét is viszek ►3 - ----- --- ■ • ---------- ~ —..... - ■■ ----- - — Í ll nhát ww ^ Nagykároly, Kölcsey-u. 1. I Ä®. Wí. «.A «3. ]É Cfcfry,* g’a Ü a rom. Kath. templom mellett. vegyileg tisztit s*<axnLU-eA I M--------------- - --------------------------------------------------------------------------------- — -y - ---------------—usai

Next

/
Thumbnails
Contents