Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-04 / 5. szám
SZERKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. az. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP.-- Megjelenik minden vasárnap. ~ ELÖFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évreS korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Halaszthatatlan fiai. Iskolát a népnek! Az állam nagy bölcsen gondoskodott ugyan a tankötelezettség általánosságáról, de nem gondoskodott arról, hogy a törvény végrehajtható is legyen, vagyis nem gondoskodott kellő számú iskoláról. Egy félmillió gyermek számára nincsen iskola. Egy közeli év statisztikája szerint a 3.125,000 tanköteles gyermek közül nem iratkozott be, — mert nem volt iskola — 655,000 gyermek. Az összes iskolákba járt 2.462,000 tanuló, egy-egy iskolára tehát esett 149 tanuló. Ami oly óriási elmaradottság és oly fokú kulturbaj, melyet csak akkor foghatunk fel, ha a mi statisztikánkat összehasonlítjuk a külföldi államokéval. így amig nálunk egy iskolára 149 tanuló esik, Finnországban csak 41, Olaszországban 62, Franczia- országban 64, Bulgáriában 112. Meg kell szabadítani az iskolákat a politikai és felekezeti befolyásoktól, hogy legyen az tisztán a népművelés temploma. Államosítani kell a rettenetes közegészségügyi szolgálatot, társadalmi és szocziális eszközökkel kell gyógyítani az országos köznyomort, mert a statisztikai adatok megdöbbentő szinekben lüntetik fel az ország közegészségügyi viszonyait s ez az elszomorító, s azért van a sürgős beavatkozásra szükség, mert a halandóság sokszorosan pusztít épp a proletáriátus között, a nyomortanyákon. Micsoda adatok például a következők ? Magyarországban 1911-ben, 646 ezer gyermek született, de ebből 12 ezer holtan jött a világra s a sivatag kultúrájú Oroszországot kivéve, nincs állam Európában, ahol akkora volna az egy éven alóli gyermekhalandóság, mint nálunk. Meg kell találni azokat a hygienikus módszereket, amelyek megtanítják élni a tömegembert. Okos, szocziális tudnivalókról kell felvilágosítani a fogékony gyermek lelkét, oly ismeretekkel kell ellátni, melyekből megérti, hogy mikép lakjék, ruházkod- jék s hogy kímélje életerőit. Magyarország a legtüdővészesebb ország az egész földön, ahol 100,000 lakosra 384 tüdővészben elhunyt esik a lakásviszonyok miatt főképp. A művelődés és kultúra leszállítja a tömegnyomort és halandóságot, mert megtanítja okszerű és gyakorlati védekezésre a tömeget. A kórház ügy nyomorúságos voltát eléggé igazolja az, hogy negyvenezeren felül vannak hülyék, őrüllek, közveszélyes elmezavarodottak az országban kórházi ápolás nélkül. Reformra szorul az igazságügy, mely ma a szegényember részéről hozzáférhetetlen a rendki’üli ügyccdképviseleti költségek miatt. Jogállamok mintája szerint szervezendők volnának a polgári perekhez is a közvédői állasok, vagy pedig a köz- igazgatást kellene e tekintetben sokkal tágabb autonómiával ruházni fel s ki kellene terjeszteni jogkörét különösen a munkás, a kisbirtokos, kisiparos és kiskereskedő szocziális ténykedéseiből előforduló, meghatározott értékű jogviták eldöntésére. Csakhogy előbb maga a közigazgatás is komoly és radikális megszervezésre szorul, s hogy az egységes, nagy, czent- rálisan igazgatotott, vidéki kiskirályok, vármegyei és törvényhatósági városi khánok és csingiskhánok pressziója alói kivett modern állami közigazgatás, junktimban oldva meg a választói törvényekkel, a legtökéletesebb, a legegyenesebb, leggyorsabb, legolcsóbb, legtisztább adminisztrá- czióvá volna kiképezhető, az bizonyítható tény. Nem e czikk keretébe tartozik e kérdés megfejtése és megokolása s tisztán csak azért tértem ki reá nagy vonásokban, mert a közigazgatás rendezésének ügye erősen belejátszik a jövő politikai életébe s e kérdéssel foglalkozni kell, mert a köz- igazgatás az egész vonalon beteg. Ne tessék félni attól a czentrális állami köz- igazgatástól, mert nem is olyan veszedelmes az a municzipiális érdekre, feltéve azonban, hogy a tisztviselőinek megadjuk az anyagi és erkölcsi függetlenséget. A ma közigazgatásának tisztikara nem független. Gyalázatosán van fizetve, szinte évtizedek óta egy a fizetése s az a szerény, külön állami dotáczió, melyben most részesedik, még mindig aránytalan a horribilisen megdrágult megélhetési viszonyok között s a rosszul fizetett, az utolsó segéd- és anyakönyvvezetőnél is gyatrább anyagi helyzetben élő nyomorult gépember, energiában és korruptságra hajlandó. Biztosítsuk csak Kétféle nyaralás. Irta : Makóid? Margit (Magán jelenet. Előadja egy leány) Szin: (ízlésesen bútorozott leányszoba. Karszékkel, ruhaszekrénnyel. A leány nevetve lép be.) Ha! hal ha! Nincs veszve Magyarország! Én t. i. menyasszony vagyok. (Hamiskásan) Hogy mi köze van Magyarországnak az én menyasszonyságomhoz?(Titokzatos mosolygással) na azt majd megtudják.(Leül egy karszékre.) Úgy történt a dolog, hogy: Én a tavaly nyáron meg a most múlt nyáron nyaraltam. Igen a lehető — legkomolyabban nyaraltam. Csakhogy tavaly a tantinál, a most múlt nyáron meg az onklinál. E között pedig különbség van. Még pedig az, hogy : amig a tantinál nem jól mulattam, az onklinál mesésen éreztem magamat. (Feláll a székről és kiegyenesedve, a gyűrűs ujját mutogatva hamiskásan) Amit ez a jegygyűrű is híven bizonyít. Amikor a tantihoz mentem nyaralni Balatonboglárra együtt mentem Katiczával, akinek a keresztanyja szintén ott lakik. Katicza ugyanis a legjobb barátnőm s mi sem természetesebb annál, hogy: erősen értjük egymást. Mikor megérkeztünk én a tantihoz, ő meg a keresztanyjához, csakhamar viziteltünk egymásnak és igy nem csoda, ha én megbarátkoztam Katicza keresztanyjának fiával, Leventével, ő meg a tanti fiával, Elemérrel. Mi igy hatosban eleinte jól mulattunk. (Az ujjain számlálva.) Már mint én, Katicza s a keresztanyjának a leányja Laura, annak egy Róza nevű barátnője, meg Levente és Elemér. (Röpke sóhajtással.) Csakhogy meg vagyon Írva a szerelem könyvében, hogy ahol több leány van mint fiatalember, mindig támad hiba. (Tragikus arczkifejezéssel.) S ez a hiba velem esett meg. De nem csoda, hisz nem csak több leány volt mint fiatalember a mi társaságunkban, de kétszer annyi leány volt, mint fiatalember s én el is határoztam, hogy soha sem mennék többé olyan helyre nyaralni, ahol több a leány, mint a fiatalember. De mit is beszélek s pláne ilyen ingerülten? Hisz most már csak vele megyek nyaralni. De azt azért tanácsolhatom, hogy önök közül se menjen nyaralni olyan helyre senki, ahol több leány van, mint fiatal ember. Vagy menjen, mit bánom én, csak, hogy majd úgy járnak, mint ahogy én jártam annak idején Leventével. _____Mikor ugyanis egyszer úgy a nyaralásunk vége felé a tanti kertjének a lugasában együtt ültünk, én meg Levente s a közeli válásról beszéltünk, nekem szerelmet vallott és eskü- dözött égre földre, hogy csak engem vesz el feleségül és váltig azon volt, hogy én is esküvel fogadjam meg neki, hogy sohasem megyek máshoz feleségül csak hozzá. Ekkor jöttek Katicza, Róza, Laura meg Elemér. Róza, akiről vettem észre, hogy nagyon féltékeny reám Levente miatt, előre oda somfordáit hozzánk és Játta, amint Levente kezemet ajkaihoz emelte, ü erre nagy hűhót csapott, kiabálta, hogy egy szerelmes párt fedezett fel. Érre ón sem hagytam magamat és igy nagyszerűen össze is vesztünk. (Erélyes hangon, jobb kézzel a szék karját, mintegy megerősitőleg csap- dosva.) Én persze röktön csomagoltam, nemkülönben Katicza is és másnap indultunk, daczára annak, hogy még három napunk volt az ottmaradásra. Mikor a vonatba be ültünk, Katicza egyre sóhajtozott Elemér után, én még egyre ásitoztam a tegnapi izgalom visszahatása alatt eltöltött álmatlan éjszaka után, eközben pedig szidtuk közös erővel Rózát és Leventét. (Álmodozó hangon, sokat mondó mosolygással.) Most azonban már nem szidom, mert hisz Levente és Róza is boldog jegyesek, — éppen úgy, mint én meg Sebő. ___________________ ri pi! Steib Márton női és uri-divat üzletében az összes raktáron levő újdonságok leltározás miatt a legmérsékeltebb árakon árusittatnak él. Vigyázat: Kékre festett kirakati mm
